1405. évi (I.) XVIII. törvénycikk

a pénzek forgalma, és azok büntetése, a kik e tárgyban vétkeznek

Egyébiránt, minthogy minden ország királyainak, bizonyos kiváló előjognál fogva, szabad hatalmukban áll ugy arany-, mint ezüstpénzt veretni: elég tisztességtelen és átkos dolognak tartjuk azt, hogy a vert pénz ugyanazon uralom alatt levő területen, ne legyen kellő forgalomban és használatban; de ennél sokkal átkosabb még, ha azt körülmetszik, vagy sulyában megkönnyitik, avagy valami módon meghamisitják.

1. § Miért is, e rendellenes dolgoknak üdvös eszközökkel elejét óhajtván venni, miután e tárgyban főpapjainknak, báróinknak és előkelőinknek, nemkülömben a királyi városok személyesen megjelent összes polgárainak tanácsát kikértük egész országunk hasznára és gyarapodására és az igazság tekintélyének fentartása érdekében határozzuk és el is rendeljük:

2. § Hogy egyáltalán semmiféle állásu és sorsu ember se merje vagy kisértse meg a mi királyi, akár arany, akár ezüst pénzünket visszavetni vagy valami módon visszautasitani, csakhogy igazi és a mienk legyen az; sem pedig körülmetszeni, a sulyosakat a könnyüektől külön választani, vagy valami mesterséggel avagy furfanggal meghamisitani.

3. § A ki mégis ez ellen merne valamit megkisérteni, azt ilyen módon kell büntetni: tudniillik, az vagy azok, kik pénzünket elfogadni vonakodnak, büntetésül veszitsék el a pénzt, melylyel nekik tartoznak vagy azt a dolgot, a melyért fizetniök kell akképen, hogy az a pénz vagy dolog az illető hely birájáé és esküdtjeié legyen; és az adós az ő hitelezőjével, a vevő pedig az eladóval szemben szabad és mentes legyen csakugy, mintha ennek a mondott pénzt megfizette volna.

4. § Azok pedig a kik mint előbb emlitettük, a királyi pénzt körülmetszeni és kisebiteni, különválasztani vagy meghamisitani merészkednek, mint hamisitók és gonosztevők, necsak vagyonukkal, hanem országunk régi szokása szerint, személyükkel is bünhödjenek.

5. § S ha ezt azok a birák és esküdtek, a kiknek kezére az ilyen áthágók kerülnek, megtenni vonakodnának s azokat büntetlenül távozni engednék, akkor őket a pénz vagy dolog elengedéseért a királyi fiscus javára ugyanazon mennyiségü pénzben vagy annak a dolognak az értékében kell elmarasztalni; a hamisitók elbocsátásáért pedig olyan, akár pénz-, akár személyes büntetésbe essenek, a minőt a mi felségünk megállapitani s reájuk rónni jónak fog látni.