1435. évi (I.) IX. törvénycikk

a katonák okozta károk helyrehozásának módjáról

Ha pedig az előrebocsátott rendelet ellenére, az emlitett módon tilalom alá vetett falukban vagy más helyeken szállnának meg és a meghatározott ár megfizetése nélkül bárminemü élelmiszereket mernének elvenni: akkor a káros emberek, legyenek azok akár nemesek, akár nem nemesek, menjenek annak a vármegyének ispánja és szolgabirája eleibe, a melyben az efféle megszállás vagy kártétel előfordult és a nekik okozott s panaszképen előadott károk mennyiségére nézve, ha nemesek, egymagukban, ha pedig nem nemesek, falusi birájukkal és a házukhoz mindkét oldalról legközelebb lakó két szomszédjukkal esküt tegyenek.

1. § Az ispánok és szolgabirák pedig a panaszlónak az ilyen kárról és eskütételről bizonyságlevelet adjanak.

2. § A melynek alapján, mihelyt a királyi curiára, az ott itélő birák és igazságszolgáltatók elébe mennek, e panaszlók és károsok részére káraikra és a károk kipuhatolása körül felmerült költségeikre nézve, további bizonyitás és a per elhuzása nélkül ama vármegye ispánja és szolgabirái emlitett levelének tartalmához képest, a hol bármely katonák ilyen kárt tettek, - akképen tudniillik, hogy e levélnek további bizonyitás szüksége nélkül a jelen törvény erejénél fogva teljes hitel adandó - minden egyes kártevő részéről birói itélet utján határozatképen és törvényes végrehajtás mellett legott véglegesen és foganatosan teljes elégtételt kell elrendelni, a mely itéletet az az idő szerint való nádor vagy udvarbiró, avagy helyetteseik és a pecséttartók levél alakjában kötelesek meghozni és kiadni.

3. § Ama vármegyék ispánjainak, alispánjainak és szolgabiráinak, a hol azoknak a katonáknak a birtokai és fekvőjószágai vannak, a kikre az emlitett károk elkövetése a fentebbi módon rábizonyult, ebben az itélő levélben meg kell irni és parancsolni, hogy az ilyen sérelmes és káros emberek számára az itélőlevélben foglalt minden dologra nézve a kártevők részéről ezek vagyonának elvétele és ha szükséges, birtokaik elfoglalása utján valamely káptalan vagy konvent bizonysága előtt, a mondott itélő levél vétele után azonnal teljes és haladéktalan elégtételt tartoznak adni.

4. § A mely katonák pedig hatalmasul vagy szándékosan falukat és birtokokat felgyujtani és elhamvasztani vagy pusztitani, egyházakat, nemeseket és egyházi férfiakat ellenségesen megtámadni, azok saját telkeit és házait megrohanni és elpusztitani, asszonyokat és szüzeket fosztogatni, elrabolni és meggyalázni, embereket megverni, megsebesiteni és egyéb ilyen nagyobb és szörnyü hatalmaskodásokat elkövetni merészelnének:

5. § Az olyanok, miután ellenükben azokban a megyékben, a hol eme hatalmaskodásokat elkövették, az emlitett mód és rend szerint a valóságot kideritették és megállapitották, hatalmaskodás tényén maradjanak és velük szemben birói itélettel a fent megjelölt módon a haladéktalan elégtételadást ki kell mondani és meg kell hagyni; egyszersmind a nádor és udvarbiró levél alakjában parancsolja és hagyja meg, hogy a vétkesnek és a hatalmaskodás tényében elmarasztaltnak megyei ispánjai és szolgabirái az itéletlevél végrehajtását a birtokok elfoglalásával, a dolgok és javak elvételével és az ilyenekben szokásos egyéb eszközökkel véglegesen és foganatosan eszközöljék.

6. § A minek örök emlékezetére és állandóságára kiadtuk jelen levelünket, megerősitvén azt a mi uj hiteles függő kettős pecsétünkkel, melyet mint Magyarország királya használunk.

7. § Kelt Budán szent Gergely pápa ünnepén, az Urnak ezernégyszáz harminczötödik esztendejében, magyarországi stb. uralkodásunknak negyvennyolczadik, a rómainak huszonötödik, a csehországinak tizenötödik, császárságunknak pedig második esztendejében.