1486. évi XXV. törvénycikk

a zálogos fekvő jószágokat illető perlekedés módjáról és azok büntetéséről, a kik, megintés után, a pénzt fölvenni és a javakat visszabocsátani nem akarják

Továbbá, mivel megszokott történni, hogy némelyek, szükségtől kényszeritve, fekvő jószágaikat és birtokaikat zálogul kötik le és noha azokat időközben, egyéb javaiknak eladásával is, ki akarnák váltani és erre készpénzük is volna, mégis azok, a kiknek lekötötték, megfeledkezvén üdvükről és becsületükről, nem akarják visszabocsátani; hanem ennek a dolognak az eldöntését a nyolczados törvényszékre utasitják, hogy tudniillik akközben azok jövedelmét huzhassák:

1. § A minél fogva az ilyen birtokok és fekvő jószágok ama szegényektől és örököseiktől minden időkre idegen kézre jutnak, s ennek következtében egyenesen arra szánt pénzüket vagy elkölteni kénytelenek vagy elveszitik:

2. § Azért, hogy azoknak az uzsorásoknak a gonoszságát megfékezzük és e szegények kártalanitásáról gondoskodjunk, határoztuk és rendeltük: hogy ha bármely ilyen uzsorás, kit az ellenfél biróilag és törvényesen felszólitott, pénzét felvenni, vagy annak felvétele után a zálogos javakat kiadni és visszabocsátani nem akarná, hanem az ügyet a nyolczados törvényszékre vinné, ezt az ügyet az első nyolczados törvényszéken be kell végezni és olyan itélettel ellátni:

3. § Hogy azok a fekvő jószágok minden fizetés nélkül visszabocsátandók; és a biró azokat azonnal adja vissza; ezenfelül pedig azt az uzsorást a másik fél ellenében akkora pénzösszegben kell legott elmarasztalni a mekkoráért azok a jószágok neki le voltak kötve.