1492. évi LXV. törvénycikk

miképen kell a zálogos fekvő jószágokat mások kezéből visszaszerezni? és az uzsorások büntetése

Mivel megszokott történni, hogy némelyek, szükségtől kényszeritve, fekvő jószágaikat és birtokaikat zálogul kötik le, és noha azokat időközben, egyéb javaiknak eladásával is, kiakarnák váltani és erre készpénzük is volna, mégis azok, a kiknek részére lekötötték, megfeledkezvén üdvökről és becsületükről, nem akarják visszabocsátani, hanem ennek a dolognak az eldöntését a nyolczados törvényszékre utasitják, hogy tudniillik ekközben azok jövedelmét húzhassák, minélfogva az ilyen birtokok és fekvő jószágok azoktól, szegényektől és örököseiktől minden időkre idegen kézre jutnak s ennek következtében egyenesen arra szánt pénzüket vagy elkölteni kénytelenek vagy elveszitik.

1. § Azért, hogy azoknak az uzsorásoknak a gonoszságát megfékezzük és a szegények kártalanitásáról gondoskodjunk, elrendeltük: hogy ha az ilyen uzsorás, kit az ellenfél biróilag és törvényesen felszóllitott, pénzét bármikor felvenni vagy annak felvétele után a zálogos javakat kiadni és visszabocsátani nem akarná, hanem az ügyet a nyolczados törvényszékre vinné, ezt az ügyet az első nyolczados törvényszakon be kell fejezni s akképen itélni, hogy azok a fekvő jószágok minden fizetés nélkül visszabocsátandók; és a biró iktassa azokat vissza.

2. § És ezenfelül azt az uzsorást az ellenfél részére akkora pénzösszegben kell kötelezni és elmarasztalni, a mekkoráért azok a jószágok neki le voltak kötve.