1492. évi LXXIX. törvénycikk

a törvényszékre nem szabad fegyverrel bemenni, és azoknak büntetése, a kik a vármegye székére menőket és az innen visszajövőket háborgatják

Mivel minden megyében némely perlekedők és némely más emberek is, a kik a törvényszékre mennek, fegyveres cselédekkel és jobbágyokkal, még pedig azoknak lehető legnagyobb számával szoktak oda belépni, és a többieket fegyverekkel vagy az emberek sokaságával megrémiteni.

1. § Ennélfogva részint azért, hogy jövőre az ilyen törvényszékre mindenki nyugodtan, szabadon és minden félelem nélkül és veszély gyanitása nélkül bemehessen és tisztességesen, békésen és teljesen akadálytalanul ott maradhasson; részint meg azért, nehogy a törvények és jogok a fegyverek között elnémulni látszassanak: rendeltük, hogy úgy a nemeseknek, mint azok cselédeinek és jobbágyainak is, mikor a törvényszékre akarnak belépni, mindennemü fegyvereiket szállásaikon le kell tenniök és fegyvertelenül kell a törvényszékre bemenniök, hogy olyanokul tünjenek fel, a kik ott nem fegyverrel, hanem joggal küzdenek.

2. § A kik pedig e rendelést áthágják, ha nem nemesek, fegyvereiket az ispán vegye el és ezenfelül zárja őket kalodába és két napon és ugyanannyi éjen át tartsa ott. Ha pedig nemesek lennének, azoktól hasonlóképen vegye el a fegyvert és ezenfelül egy nehéz girát vegyen fel rajtok.

3. § Mindazokat pedig, a kik az ország határain belül bármely vármegye törvényszékére menő, vagy onnan hazatérő nemeseket és bármely más állásu embereket magán a törvényszéken, vagy útközben háborgatni, bántalmazni, megverni vagy megölni merészkednének, a különben szokásos hütlenség vétkében kell elmarasztalni.