Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. §-a (2) bekezdésének de) és df) pontjaiban kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. § (1) E rendeletben foglaltakat a lakosságnak az elektromos, mágneses és elektromágneses terek expozíciójából származó káros hatások elleni védelme egészségügyi követelményeire kell alkalmazni.
(2) Nem kell alkalmazni e rendeletben foglaltakat, ha az (1) bekezdés szerinti expozíció orvosi beavatkozás során vagy terápiás célból történik.
2. § E rendelet alkalmazásában
a) alapkorlátok: olyan korlátozások az időben változó elektromos, mágneses és elektromágneses terek expozíciójára, amelyek közvetlenül a megállapított egészségi hatásokon alapulnak. A tér frekvenciájától függően ezeknek a korlátoknak a meghatározására szolgáló fizikai mennyiség lehet mágneses indukció (B), áramsűrűség (J), fajlagosan elnyelt teljesítmény (SAR), illetve a teljesítménysűrűség (S);
b) áramsűrűség (J): valamely vezetőben, például az emberi testben vagy annak egy részében, az áram irányára merőlegesen elhelyezkedő egységnyi keresztmetszeten átfolyó áram. Mértékegysége: amper per négyzetméter (A/m2);
c) elektromágneses tér (EMF): a 0 Hz–300 GHz közötti frekvenciatartományú elektromágneses erőtér;
d) elektromos térerősség (E): a térvektor nagysága egy pontban, amely egy pozitív pontszerű (q) töltésre ható (F) erő osztva a töltéssel. Mértékegysége: volt per méter (V/m);
e) expozíció: a lakosság elektromos, mágneses, illetve elektromágneses térnek való kitettsége;
f) érintési áram (IC): egy személy és valamely tárgy között folyó áram. Mértékegysége: amper (A);
g) fajlagos energiaelnyelés (SA): egységnyi tömegű élő szövet által elnyelt energia. Mértékegysége: joule per kilogramm (J/kg);
h) fajlagosan elnyelt teljesítmény (SAR): az egész testre vagy a test egy részére átlagolva annak kifejezése, hogy egységnyi tömegű testszövet mekkora teljesítményt nyel el. Mértékegysége: watt per kilogramm (W/kg). Az egész test SAR mellett a helyi SAR értékekre is szükség van a test kis részeiben különleges sugárterhelési feltételek között létrejövő túlzott energiaelnyelés korlátozásához;
i) mágneses térerősség (H): a térvektor nagysága egy pontban, amelyben a v sebességgel mozgó q töltésre F erőt fejt ki. [F = q (v x µ H)]. Mértékegysége: amper per méter (A/m);
j) mágneses indukció (B): a térvektor nagysága, amely egyenlő a H mágneses térerősségnek és a közeg permeabilitásának (µ) szorzatával [B =µ H]. Mértékegysége: tesla (T). Szabad térben és élő anyagban a mágneses térerősség és a mágneses indukció átszámíthatók az alábbi egyenlet segítségével: 1 A m–1 = 4π10–7 T;
k) teljesítménysűrűség (S): a felületre merőlegesen beeső sugárzott teljesítmény osztva a felület területével. Mértékegysége: watt per négyzetméter (W/m2);
l) vonatkoztatási határértékek: a gyakorlatban végzett expozíció mérések céljaira az alapkorlátokból származtatott határértékek, annak eldöntésére, hogy valószínűsíthető-e az alapkorlátok túllépése. A származtatott mennyiségek közé tartozik az elektromos térerősség, a mágneses térerősség, a mágneses indukció (B) és a teljesítménysűrűség (S), valamint a végtagáram (IL). A közvetett hatásokkal kapcsolatos mennyiségek közé tartozik az (érintési) áram (IC), valamint az impulzusos terek esetében a fajlagos energiaelnyelés (SA). Ezeknek a mennyiségeknek bármely sugárterhelési helyzetben mért vagy számított értékeit össze lehet hasonlítani a megfelelő vonatkoztatási határértékkel.
3. § A 0 Hz–300 GHz frekvenciájú elektromos, mágneses és elektromágneses terek lakosságra vonatkozó egészségügyi határértékeit az 1. számú melléklet tartalmazza.
4. § (1) * A lakosság expozíciójának várható mértékét, a vonatkoztatási határértékek betartását a sugár-egészségügyi feladatkörében eljáró fővárosi és vármegyei kormányhivatalok (a továbbiakban: kormányhivatal) méréssel ellenőrzik a Nemzeti Média és Hírközlési Hatósággal együttműködve, ha *
a) számítások alapján a vonatkoztatási szint túllépése valószínűsíthető,
b) jogszabály előírja,
c) az elővigyázatossági elv alapján indokolt, vagy
d) az közegészségügyi szempontból szükséges.
(2) * Új rádióállomások telepítése vagy átalakítása esetében a vonatkoztatási határértékek betartását a berendezés üzemeltetőjének független, erre a feladatra akkreditált laboratóriummal elvégeztetett méréssel kell igazolnia, ha
a) a rádióállomás az épületek tetején, illetve padlásterében vagy oldalfalán elhelyezett földi mozgószolgálat vagy a földfelszíni műsorszóró szolgálat bármely irányban 1 kW effektív izotróp kisugárzott teljesítményt (EIRP) meghaladó teljesítményű,
b) a rádióállomás gyermekintézmények, illetve kórházak 100 m-en belüli környezetében elhelyezett földi mozgószolgálat vagy a földfelszíni műsorszóró szolgálat bármely irányban 1 kW effektív izotróp kisugárzott teljesítményt (EIRP) meghaladó teljesítményű, és
c) az a), illetve a b) pont alá eső rádióállomások effektív izotróp kisugárzott teljesítményének (EIRP) 50%-ot meghaladó növelése esetén.
A mérési jegyzőkönyvet és az értékelést az üzembe helyezést követő 30 napon belül az üzemeltetőnek meg kell küldenie a kormányhivatalnak. A mérési jegyzőkönyv és az értékelés helyett benyújtható a polgári frekvenciagazdálkodás egyes hatósági eljárásairól szóló jogszabályban meghatározott rádióengedélyhez tartozó, sugáregészségügyi követelményekre vonatkozó szakvélemény.
(3) Az expozíció értékelésénél a mért mennyiséget a vonatkoztatási határértékkel kell összehasonlítani. A vonatkoztatási határértéknek való megfelelés egyúttal biztosítja az alapkorlátnak való megfelelőséget is.
(4) Amennyiben a mért mennyiségek értéke nagyobb, mint a vonatkoztatási határérték, akkor kiértékelést kell végezni annak megállapítására, hogy az expozíciós szintek alatta vannak-e az alapkorlátoknak. Lokális expozíció esetében közvetlenül a helyi alapkorlátoknak való megfelelést kell vizsgálni, a vonatkoztatási határértékek nem alkalmazhatók.
5. § Az egynél több frekvencián sugárzó forrásokról származó expozíció értékelésére a 2. számú mellékletben meghatározott képleteket kell alkalmazni.
6. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(2) *
(3) Az elektromos, mágneses, illetve elektromágneses teret kibocsátó, már meglevő berendezéseknek, létesítményeknek 2008. augusztus 31-ig kell megfelelniük az e rendeletben foglalt előírásoknak.
(4) Ez a rendelet a lakosságot érő elektromágneses sugárterhelés (0 Hz–300 GHz) korlátozásáról szóló, 1999. július 12-i 1999/519/EK tanácsi ajánlásnak való megfelelést szolgálja.
1. Alapkorlátok az elektromos, mágneses és elektromágneses terekre (0 Hz–300 GHz)
| Frekvenciatartomány | Mágneses indukció (mT) | Áramsűrűség (mA/m2) (effektív érték) | Egésztest átlagos SAR (W/kg) | Helyi SAR (fej és törzs) (W/kg) | Helyi SAR (végtagok) (W/kg) | Teljesítmény- sűrűség S (W/m2) | |
| 0 Hz | 40 | – | – | – | – | – | |
| > 0–1 Hz | – | 8 | – | – | – | – | |
| l–4 Hz | – | 8/f | – | – | – | – | |
| 4–1000 Hz | – | 2 | – | – | – | – | |
| 1000 Hz- 100 kHz | – | f/500 | – | – | – | – | |
| 100 kHz–10 MHz | – | f/500 | 0,08 | 2 | 4 | – | |
| 10 MHz–10 GHz | – | – | 0,08 | 2 | 4 | – | |
| 10 GHz–300 GHz | – | – | – | – | – | 10 |
Megjegyzések:
1. f a frekvencia Hz-ben.
2. A test elektromos inhomogenitása miatt az áramsűrűséget átlagolni kell az áram irányára merőleges 1 cm2-es keresztmetszetre.
3. A 100 kHz alatti frekvenciákra az áramsűrűség csúcsértéke az effektív érték 1,414-gyel való szorzásával kapható meg. A tp impulzus időtartam esetén az alapkorlátokra alkalmazható egyenértékű frekvenciát f = 1/(2tp) összefüggéssel kell számítani.
4. A 100 kHz alatti frekvenciákon és az impulzussorozat jellegű mágneses terekre az impulzusok okozta maximális áramsűrűség a fel- és lefutási időből és a mágneses indukció változás legnagyobb sebességéből számítható. Ezután az indukált áramsűrűség összehasonlítható a megfelelő alapkorláttal.
5. Minden SAR értéket bármely 6 perces időtartamra kell átlagolni.
6. A helyi SAR átlagolási tömeg bármely 10 g folytonos szövet; az így kapott legnagyobb SAR-nak kell lennie az expozíció meghatározáshoz használt értéknek. Ezeknek a 10 g szöveteknek a közel homogén elektromos tulajdonságú folytonos szövet egy részének kellene lennie.
7. A tp impulzus időtartam esetén az alapkorlátokra alkalmazható egyenértékű frekvenciát f=1/(2tp) képlettel kell számítani. Továbbá, impulzusos expozícióra a 0,3–10 GHz frekvenciatartományban és a fej helyi expozíciójára, a termoelasztikus kiterjedés okozta hallási hatások elkerülésére az SA nem haladhatja meg a 10 g szövetre átlagolt 2 mJ/kg értéket.
2. Vonatkoztatási határértékek
Az expozíció vonatkoztatási határértékei a mérhető mennyiségek értékeivel való összehasonlítás céljából vannak megadva.
Vonatkoztatási határértékek az elektromos, mágneses és elektromágneses terekre
(0 Hz–300 GHz, effektív értékek)
| Frekvenciatartomány | Elektromos térerősség (V/m) | Mágneses térerősség (A/m) | Mágneses indukció (µT) | Ekvivalens síkhullám teljesítmény- sűrűség Seq (W/m2) | |
| 0–1 Hz | – | 3,2 x 104 | 4x 104 | – | |
| 1–8 Hz | 10 000 | 3,2 x 104/f2 | 4 x 104/f2 | – | |
| 8–25 Hz | 10 000 | 4000/f | 5000/f | – | |
| 0,025–0,8 kHz | 250/f | 4/f | 5/f | – | |
| 0,8–3 kHz | 250/f | 5 | 6,25 | – | |
| 3–150 kHz | 87 | 5 | 6,25 | – | |
| 0,15–1 MHz | 87 | 0,73/f | 0,92/f | – | |
| 1–10 MHz | 87/f1/2 | 0,73/f | 0,92/f | – | |
| 10–400 MHz | 28 | 0,073 | 0,092 | 2 | |
| 400–2000 MHz | l,375f1/2 | 0,0037 f1/2 | 0,0046 f1/2 | f/200 | |
| 2–300 GHz | 61 | 0,16 | 0,20 | 10 |
Megjegyzések:
1. f a frekvencia az első oszlopban megadott mértékegységben kifejezve.
2. A 100 kHz és 10 GHz közötti frekvenciák esetében az Seq, E2, H2 és B2 mennyiségeket átlagolni kell minden 6 perces időszakra.
3. A 10 GHz feletti frekvenciák esetében Seq, E2, H2 és B2 mennyiségeket átlagolni kell minden 68/f1,05 perces időszakra (f GHz-ben).
3. Vonatkoztatási határértékek a vezető tárgyaktól származó érintési áramokra (IC) (f kHz-ben)
| Frekvenciatartomány | Legnagyobb érintési áram (mA) | |
| 0 Hz–2,5 kHz | 0,5 | |
| 2,5 kHz–100 kHz | 0,2 f | |
| 100 kHz–110 MHz | 20 |
4. Vonatkoztatási határérték végtagáramra
A 10 MHz–110 MHz-es frekvenciatartományban bármelyik végtagon átfolyó áram nem lehet több 45 mA-nél.
Olyan helyzetekben, amikor különböző frekvenciájú elektromágneses terek egyidejű expozíciója áll fenn, figyelembe kell venni, hogy ezeknek a sugárterheléseknek a hatásai összeadódnak. Az ilyen összeadódó hatásokra vonatkozó számításokat minden hatás esetében külön-külön kell elvégezni.
Alapkorlátok
Olyan helyzetekben, amikor különböző frekvenciájú elektromágneses terek egyidejű expozíciója áll fenn, az alapkorlátokkal kapcsolatosan a következő kritériumoknak kell teljesülniük.
Az 1 Hz és 10 MHz közötti frekvenciájú expozíció esetében:
A 100 kHz-től releváns termikus hatások esetében:
ahol
Ji az áramsűrűség i frekvencián;
JL,i az 1. számú melléklet 1. pontjában megadott, az i frekvencián az áramsűrűségre vonatkozó alapkorlát;
SARi az i frekvencián expozíció által okozott SAR;
SARL az 1. számú melléklet 1. pontjában megadott, SAR-ra vonatkozó alapkorlát;
Si a teljesítménysűrűség i frekvencián;
SL az 1. számú melléklet 1. pontjában megadott, a teljesítménysűrűségre vonatkozó alapkorlát.
Vonatkoztatási határértékek:
Az alapkorlátok alkalmazásához a térerősség vonatkoztatási határértékeire vonatkozó alábbi kritériumokat kell alkalmazni.
A 10 MHz feletti frekvencián a következő két követelménynek kell teljesülnie a térerősség szintjeire:
valamint
ahol
Ei az elektromos térerősség i frekvencián;
EL,i az 1. számú melléklet 1. pontjában megadott, az i frekvencián az elektromos térerősség vonatkoztatási határértéke;
Hj a mágneses térerősség j frekvencián;
HL,j az 1. számú melléklet 2. pontjában megadott, a mágneses térerősségre vonatkozó vonatkoztatási határérték;
a = 87 V/m;
b = 5 A/m (6,25 µT).
A 100 kHz-től releváns termikus hatás esetében a következő két követelménynek kell teljesülnie a térerősség szintjeire:
ahol
Ei az elektromos térerősség i frekvencián;
EL,i az 1. számú melléklet 2. pontjában megadott, az i frekvencián az elektromos térerősségre vonatkozó vonatkoztatási határérték;
Hj a mágneses térerősség j frekvencián;
HL,j az 1. számú melléklet 2. pontjában megadott, a mágneses térerősségre vonatkozó vonatkoztatási határérték;
c = 87/f1/2, V/m;
d = 0,73/f A/m.
A végtagáramra és érintési áramra az alábbi követelményeket kell alkalmazni:
ahol
Ik a végtagáram összetevő k frekvencián;
IL,k a végtagáramra vonatkozó vonatkoztatási határérték, 45 mA;
In az érintési áram összetevő n frekvencián;
IC,n az 1. számú melléklet 3. pontjában megadott frekvencián az érintési áramra vonatkozó vonatkoztatási határérték.
A fenti összegző képletek a legrosszabb esetekben előálló fázis körülményeket tételezik fel a több forrásból származó terek között. Ennek eredményeként a tipikus sugárterhelési helyzetek a gyakorlatban a vonatkoztatási határértékként fent bemutatott egyenletek által jelzetteknél kevésbé korlátozó expozíciószinteket eredményezhetnek.
