A jogszabály mai napon ( 2018.04.21. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

Megnyitom a Jogtárban

 

2/2009. Büntető jogegységi határozat

a terhelt helyett más által 2006. július 1-jét megelőzően felajánlott és letett óvadék visszaadásáról * 

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Büntető Jogegységi Tanácsa a legfőbb ügyész indítványa alapján indult jogegységi eljárásban Budapesten, a 2009. év április hó 20. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A terhelt helyett más által 2006. július hó 1. napját megelőzően felajánlott és letett óvadékot, a korábbi eljárásjogi rendelkezéseknek megfelelően változatlanul a letevőnek - és nem a terheltnek - kell visszaadni, ha ennek feltételei fennállnak [a 2006. június hó 30. napjáig hatályos, tehát a 2003. évi II. törvénnyel módosított Be. 147. §-a és 148. §-ának (2) bekezdése].

Indokolás

A legfőbb ügyész az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 440. §-a (1) bekezdése a) pontjában meghatározott jogkörében a Be. 439. §-a (1) bekezdése a) pontjában írt célból - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében - jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta.

Eltérő bírói gyakorlatot észlelt ugyanis abban az elvi kérdésben, hogy a Be.-t módosító 2006. évi LI. törvény hatálybalépését, tehát 2006. július hó 1. napját megelőzően, a korabeli rendelkezéseknek megfelelően más által letett óvadékot kinek a részére kell visszaadni. A korábban hatályos Be. 147. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata szerint óvadékot a terhelt vagy helyette más tehet le. A Be. 148. §-a (2) bekezdése értelmében az óvadékot a letevőnek kell visszaadni, ha ennek törvényi feltételei fennállnak.

A 2006. július 1-jétől módosult Be. 148. §-a (2) bekezdése viszont úgy rendelkezik, hogy az óvadék összegét -, ha ennek feltételei fennállanak - mindig a terheltnek kell visszaadni. A jogegységi indítványban foglaltak szerint a gyakorlatban észlelhető eltérés abban mutatható ki, hogy míg a Fővárosi Ítélőtábla a 2008. március hó 12. napján jogerőre emelkedett 1.Bf.966/2003/12. számú végzésével az óvadékot a letevő személynek rendelte visszaadni, addig a Fővárosi Bíróság a 2008. február hó 5. napján kelt 14.B.278/2004/98. számú végzésével ettől eltérően úgy határozott, hogy az óvadékot nem a letevőnek, hanem a terheltnek kell visszaadni.

A Fővárosi Ítélőtábla a 2008. február hó 11. napján kelt 1.Bnyt.633/2004/8. számú végzésével ugyanezt az óvadékot a letevőnek rendelte visszaadni.

A Legfelsőbb Bíróság a 2008. április hó 8. napján kelt Bkf.I.281/2008/3. számú végzésével a Fővárosi Ítélőtábla végzését hatályon kívül helyezte és a visszaadás iránt az ítélőtábla előtt indult eljárást megszüntette. A végzés indokolásában kifejtette, hogy az ítélőtábla döntése ugyan érdemben helyes, de tévesen határozott hivatalból az óvadék visszaadásáról, mivel ugyanabban a kérdésben már nem hozhatott volna másik határozatot.

Az óvadék visszaadása kérdésében hozott eltérő tartalmú határozatok a felmerült jogkérdésről érdemi okfejtést nem tartalmaznak.

A jogegységi indítványban kifejtettek szerint a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.966/2003/12. számú végzése a helyes, ugyanis abból a tényből, hogy a Be.-nek az óvadék letevésére és visszaadásra vonatkozó rendelkezései az ismert időpontban és módon megváltoztak, nem következik az, hogy a Be. 147. §-a (1) bekezdése és 148. §-ának (2) bekezdése 2006. június 30-ig hatályos rendelkezései alapján más által felajánlott és letett óvadékot is a terheltnek kell visszaadni. A terhelt helyett 2006. július hó 1. napját megelőzően óvadékot felajánló személyek ugyanis abban a tudatban tették le annak összegét, hogy azt meghatározott törvényi feltételek esetén ők kapják vissza.

A jogegységi tanács egyetértett az indítványban foglaltakkal a tekintetben, hogy a felvetett elvi kérdésben a Be. 439. §-a (1) bekezdése a) pontja szerinti okból jogegységi határozat meghozatala szükséges.

A jogegységi indítvány alapos.

A 2006. évi LI. törvény azért szakított a korábbi szabályozással, mely szerint az óvadékot a terhelt helyett más személy is felajánlhatta és letehette, hogy megszüntesse azt a helyzetet, mely szerint az óvadék felajánlásával a büntetőeljárásban egyébként részt nem vevő személy önálló eljárási funkciót tölthetett be. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint a bíróság felé a terheltnek kell teljesíteni, s a módosítást követően már kizárólag a terhelt áll jogviszonyban a bírósággal.

2006. július hó 1. napját megelőzően azonban más volt a helyzet. A terhelt helyett óvadékot felajánló személy és a bíróság között jogviszony alakult ki, amely a bíróságra azt a kötelezettséget rótta, hogy a törvényi feltételek megvalósulása esetén az óvadék összegét a letevőnek - és nem a terheltnek - kell visszaadni. Ez a jogviszony a 27/2003. (VII. 2.) IM rendelet 1. §-ának d) pontjára és a III. Fejezetének rendelkezésére figyelemmel a Ptk. XXXIX. Fejezetében szabályozott letét egyik különös nemének tekintendő. Tehát egy alapvetően polgári jogi jogviszonyról van szó, amelyet a Be. időközi módosításai nem befolyásolhatnak. A Ptk. 226. §-a (2) bekezdése szerint jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg.

Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint „a már fennálló szerződések tartalmának jogszabály útján való megváltoztatása általában csak akkor kivételes, ha a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, ugyanakkor túlmegy a normális változás kockázatán és a beavatkozás társadalmi méretű igényt elégít ki.” [32/1991. (VI. 6.) AB határozat].

Az adott esetben ezek a feltételek nem állanak fenn; a Be. módosítása nem eredményezte a szóban levő polgári jogi jogviszony megváltozását.

A Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Tanácsa a kifejtettek alapján a jogegységi indítványnak helyt adott és a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

A jogegységi tanács a határozatot a Bszi. 32. §-a (4) bekezdése, illetve a Be. 445. §-a (2) bekezdése értelmében a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2009. április 20.

Dr. Kónya István s. k.,
a jogegységi tanács elnöke
Dr. Édes Tamás s. k.,
előadó bíró
Dr. Akácz József s. k.,
bíró
Dr. Mészár Róza s. k.,
bíró
Dr. Katona Sándor s. k.,
bíró

  Vissza az oldal tetejére