A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Polgári Jogegységi Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Gfv. IX. tanácsa által kezdeményezett jogegységi eljárásban meghozta a következő
jogegységi határozatot:
Nincs helye felülvizsgálatnak az olyan vagyonjogi ügyben hozott jogerős közbenső ítélet ellen, amelyben a keresettel érvényesített követelés értéke nem haladja meg az egymillió forintot.
A Legfelsőbb Bíróság ítélkező tanácsa a Gfv.IX.30 400/2008/5. számú végzésével a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 29. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezte abban a kérdésben, hogy van-e helye felülvizsgálatnak a vagyonjogi ügyben hozott közbenső ítélet ellen akkor, ha a keresetben érvényesített követelés az 1 000 000 forintot nem haladja meg. Az eljáró tanács a Bsz. 29. §-ának (2) bekezdése alapján az előtte folyó eljárást a Pp. 274. §-ának (5) bekezdése szerint a jogegységi határozat meghozataláig felfüggesztette.
Az eljáró tanács a jogegységi határozat meghozatalának szükségességét azzal indokolta, hogy el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.20 786/2008/5. számú végzésében megfogalmazott jogi állásponttól. Az említett végzéssel a Legfelsőbb Bíróság egy közbenső ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárás során a Pp. 271. §-ának (2) bekezdésére alapítottan hivatalból elutasította a felülvizsgálati kérelmet arra tekintettel, hogy az ügy vagyonjogi pernek minősül, és a pertárgy értéke, amely azonos a túlépítéssel érintett ingatlan értékével, nem haladja meg a törvény által megkívánt 1 000 000 forintot. A végzés utalt arra is, hogy a közbenső ítélet elleni jogorvoslati eljárás tárgyának értéke csak az illetékalap megállapítása szempontjából minősül meg nem határozható pertárgyértékűnek.
A fentiekkel szemben a jogegységi eljárást kezdeményező tanácsnak az a jogi álláspontja, hogy a közbenső ítélet elleni felülvizsgálat esetében a felülvizsgálati kérelemben vitatott értéket nem lehet azonosnak tekinteni a kereseti követelésnek megfelelő pertárgyértékkel, mert a bíróság ilyen esetben magáról a követelésről még nem határoz, csak a jogalap kérdésében tesz megállapítást. Miután a Pp. 24. §-ában foglalt rendelkezések szerint a pertárgy értéke nem határozható meg, ezért ilyen esetben nem alkalmazható az 1 000 000 forint értékhatárra vonatkozó, a felülvizsgálatot kizáró szabály sem.
A felvetett jogkérdésben - amely jelentős kihatással van a felek jogérvényesítési lehetőségeire - a nem egységes bírói gyakorlatra tekintettel szükséges az egyértelmű álláspont kialakítása.
A legfőbb ügyész álláspontja szerint a Pp. 271. §-ának (2) bekezdését arra tekintet nélkül kell alkalmazni, hogy a jogalap kérdésében közbenső ítélet született-e vagy sem. Vagyonjogi ügyben hozott közbenső ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének kizárólag abban az esetben van helye, ha az érvényesített jog vagy követelés értéke a törvény által megkívánt 1 000 000 forintos értéket meghaladja. Nem indokolt, hogy pusztán a jogalap, illetve az összegszerűség felőli döntés meghozatalának elkülönülése a jogorvoslat igénybevehetőségében különbséget eredményezzen.
Vagyonjogi pernek minősül a bírói gyakorlat szerint minden olyan jogvita, ahol a perben érvényesített követelés értéke pénzösszegben kifejezhető. A vagyonjogi perekben a jogalkotó abból indul ki, hogy a magasabb összegű követeléshez a feleknek nagyobb érdeke fűződik, az ilyen perek jelentősége nagyobb, ezért magasabb pertárgyérték esetén a per elbírálását már elsőfokon is magasabb szinten álló bíróság hatáskörébe utalja. A pertárgy értékének abból a szempontból is jelentősége van, hogy a kisebb értékű perek elbírálására a Pp. sajátos, egyszerűbb szabályok alkalmazását írja elő (lásd a Pp. XXVI. Fejezetét), illetve bizonyos körben kizárja, hogy a kisebb pertárgyértékű ügyek elbírálása a Legfelsőbb Bíróságig juthasson el.
A Pp. 271. §-ának (2) bekezdése szerint nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték, illetve annak a 24. §, valamint a 25. § (3) és (4) bekezdése alapján, továbbá a 25. § (3) bekezdésének az egyesített perekre történő megfelelő alkalmazásával megállapított értéke az 1 000 000 forintot nem haladja meg. Ez az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik a 23. § (1) bekezdésének b) és h) pontjában, valamint a 24. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott ügyekre, továbbá a munkaügyi perekben előterjesztett pénzkövetelésre.
A Pp. 213. §-ának (1) bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben, illetőleg a 149. § alapján egyesített perekben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. A Pp. tehát főszabályként ítélet meghozatalát írja elő és csak a törvényben meghatározott szigorú feltételek fennállása esetén teszi azt lehetővé, hogy a bíróság az egyes kereseti kérelmekről, vagy kérelemrészekről külön, részítélettel döntsön, vagy ha a követelés összege (mennyisége) tekintetében a vita elkülöníthető, a bíróság a jog fennállását közbenső ítélettel előzetesen is megállapíthassa [Pp. 213. § (2)-(3) bek.].
A kialakult bírói gyakorlat szerint a közbenső ítélet meghozataláról való döntés során a bíróság elsősorban célszerűségi szempontokat mérlegel. A közbenső ítélet célja a jogvita leegyszerűsítése és a költségtakarékosság. Nyilvánvaló ugyanis, hogy felesleges a követelés összegének megállapítására széles körű bizonyítást lefolytatni, ha kétséges, hogy a követelés jogalapja fennáll-e. A jogorvoslat igénybevételének lehetősége azonban nem függhet az eljáró bírósági tanács célszerűségi szempontból meghozott döntésétől, nem függhet attól, hogy a bíróság az érdemi határozatát egy vagy két eljárási szakaszban hozza-e meg.
Vagyonjogi ügyben - figyelemmel arra, hogy a kereset tárgya szükségképpen pénzkövetelés - a pertárgy értéke az eljárás minden szakaszában azzal az összeggel egyezik meg, amelynek megfizetésére a felperes az alperest kötelezni kéri. Ezen a tényen nem változtat az, ha az eljáró bíróság a jogalap és az összegszerűség kérdésében nem egyszerre dönt, hanem külön határoz. Az ilyen perben a közbenső ítélettel elbírált követelés pontos összege csak annyiban nem állapítható meg, hogy az összeg tekintetében a folytatandó eljárásban kell majd döntenie a bíróságnak.
A jogorvoslati eljárásban a per tárgyának értékét a fél által a fellebbezésében vagy a felülvizsgálati kérelmében vitatott érték alapján kell meghatározni. Ez azonban nem lehet magasabb a keresettel érvényesített követelés összegénél még a Pp. 24. §-a (2) bekezdésében foglalt számítás alkalmazása esetében sem. Ha a közbenső ítélet elleni felülvizsgálati eljárásban az ügy meg nem határozható pertárgyértékűnek minősülne, az esetenként azt jelentené, hogy a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték összege magasabb lenne, mint a keresettel érvényesített követelés. Ez is arra mutat, hogy a közbenső ítélet elleni jogorvoslat elbírálása során az illetékalap számítási módja kizárólag arra szolgál, hogy a jogorvoslati kérelmet elbíráló bíróság szolgáltatásáért az azt igénybevevő felek ezen a módon külön fizessenek. A jogegységi határozat nem érinti ezt a felek számára kedvező gyakorlatot.
A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében (Bsz. 27. §) a rendelkező részben foglaltak szerint határozott és határozatát a Bsz. 32. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Budapest, 2009. március 9.
| Dr. Wellmann György s. k., a jogegységi tanács elnöke | ||
| Tamáné dr. Nagy Erzsébet s. k., előadó bíró | Dr. Murányi Katalin s. k., bíró | |
| Dr. Bella Mária s. k., bíró | Dr. Orosz Árpád s. k., bíró | |
