Naprakész jogszabály a CompLex Kiadó jogi adatbázisából.
A jel a legutoljára megváltozott bekezdést jelöli.

 

28/2011. (IX. 6.) BM rendelet

az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról

A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 47. § (2) bekezdésének 1. pontjában, valamint - a 633. § tekintetében - az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 62. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 37. § q) és - a 633. § tekintetében - u) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. § Létesítményt, építményt létesíteni - ideértve a tervezést, az átalakítást, illetve rendeltetésének módosítását is - valamint a létesítményt, építményt, gépet, berendezést, eszközt és anyagot - a robbanó és robbantó anyagok, valamint a pirotechnikai termékek kivételével - használni, technológiát alkalmazni az e rendeletben meghatározott tűzvédelmi szabályok, tűzvédelmi műszaki követelmények betartásával lehet.

2. § (1) E rendelet alkalmazásában:

a) tűzoltóságok beavatkozásával kapcsolatos követelmények a 428. §-ban, 431. § (4) bekezdésében, 436. § (5) bekezdésében, 437-443. §-ban, 444. § (1) bekezdésében, 445. § (4) és (6) bekezdésében, 446. § (2) bekezdésében, 447-462. §-ban, 463. § (1) és (4) bekezdésében foglaltak,

b) tűzvédelmi használati előírásnak számítanak az alábbiak: 558-629. §,

c) az a), b) pontokban nem szereplő követelmények létesítési előírásnak számítanak.

(2) E rendelet alábbi rendelkezései alól eltérés nem engedélyezhető: 1-8. §, 9-43. §, 288-318. §, 319-322. §, 331. § (1)-(3) és (6)-(7) bekezdés, 339. § (1) bekezdés, 357-358. §, 364. § (4) bekezdés, 429. §, 435. §, 436. § (1)-(4) bekezdés, 444. § (2)-(4) bekezdés, 445. § (1), (2), (3), (5) bekezdés, 446. § (1) bekezdés, 463. § (2)-(3) bekezdés, 479. § (1) bekezdés, 480-482. §, 484-485. §, 486-503. §, 504.-507. §, 510. §, 546. §, 547-552. §, 558-562. §, 563. § (1)-(3) bekezdés, 565. § (1) bekezdés, 567-570. §, 571. § (4) bekezdés, 572. § (1) bekezdés, 577. § (4) bekezdés, 578. § (2) bekezdés, 579. § (1), (2) bekezdés, 580. §, 590. § (2) bekezdés, 591. § (3) bekezdés, 592. § (3) bekezdés, 600. § (1)-(2) bekezdés, 606. § (1) bekezdés.

(3) A 2. § (1) bekezdésben említett rendelkezésektől kérelemre - más, legalább azonos biztonsági szintet nyújtó előírások megtétele esetében - eltérés engedélyezhető.

(4) A vonatkozó műszaki követelmény előírásától eltérő, de azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtó műszaki megoldásokat a BM OKF bírálja el.

(5) Típusterv esetén eltérés abban az esetben engedélyezhető, ha az eltéréssel érintett vonatkozó műszaki követelmény előírásától eltérő műszaki kialakítás, megvalósítás a szomszédos építményre, szabadtérre, gépre, berendezésre, eszközre nincs negatív hatással.

(6) Az eltérési engedély kérelem az alábbiakat tartalmazza:

a) a tűzvédelmi műszaki követelmény, tűzvédelmi szabály vagy szabvány alkalmazásának pontos helyszínét, az érintett építmény, szabadtér, dolog megnevezését;

b) típusterv esetén annak pontos beazonosíthatóságát;

c) az érintett tűzvédelmi műszaki követelmény, tűzvédelmi szabály vagy szabvány azon részét, amelyre az eltérési kérelem vonatkozik;

d) a tűzvédelmi műszaki követelménytől, tűzvédelmi szabálytól vagy szabványtól való eltérés indokát;

e) a kérelemhez mellékelni kell a tervezett eltérő megoldás olyan részletességű műszaki dokumentációját, amely bizonyítja, hogy az eltérő megoldás a rendelettel megállapított tűzvédelmi műszaki követelményben, tűzvédelmi szabályban vagy szabványban foglalt előírásokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújt.

3. § Az e rendeletben meghatározott technikai jellegű előírásoknak nem kell megfelelnie az olyan termékeknek, amelyeket az Európai Unió valamely tagállamában vagy Törökországban állítottak elő, illetve hoztak forgalomba, vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes valamely EFTA-államban állítottak elő, az ott irányadó előírásoknak megfelelően, feltéve, hogy az irányadó előírások az emberi egészség és élet védelme, valamint a közbiztonság tekintetében az e rendeletben meghatározottal egyenértékű védelmet nyújtanak.

1. Értelmező rendelkezések, éghető folyadékok és gázok tárolása

4. § E rendelet alkalmazásában:

1. atmoszférikus tárolás: olyan tárolás, amikor a tartály belső tere a környezettel közvetlen (légző) kapcsolatban van, vagy - zárt rendszer esetén - a páratérben a túlnyomás nem haladja meg a 70 mbar, a vákuum, pedig a 20 mbar értéket.

2. átfejtőállomás: éghető folyadékok szállítótartályból szállítótartályba történő közvetlen átfejtésére használatos, egy vagy több helyhez kötött vagy mozgatható (mobil) átfejtőberendezés és tartozékainak, valamint a folyamatban részt vevő szállítótartályok befogadására használatos terület. E rendelet szempontjából nem tekinthető átfejtőállomásnak a csak kárelhárítás céljára létesített átfejtés.

3. átfejtőberendezés: éghető folyadékok szállítótartályból szállítótartályba történő közvetlen átfejtésére használatos, legalább

a) lefejtő- és töltőcsövet vagy tömlőt,

b) csatlakozószerelvényeket,

c) elzárószerelvényeket, és

d) gyújtóhatás átterjedését gátló szerkezeteket („A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó éghető folyadékok esetén) tartalmazó technológiai szerelési egység, amely biztosítja a szállítótartályok megfelelő csatlakozását, és a folyadéknak egyik tartályból a másik tartályba való átjutását.

4. belső béléssel ellátott tartály: olyan szimpla falú tartály, amely legalább a megengedett töltési szint magasságáig belső béléssel van ellátva, és a tartály fala, valamint a bélés közötti tér ellenőrző térként használható.

5. belső úszótetős tartály: a merev tetős tartály belsejébe helyezett könnyű szerkezetű, úszótetővel ellátott tartály.

6. bélelt tartály: acélszerkezetű tartály belsejében kialakított műanyag vagy kompozit anyagú elválasztó réteggel ellátott tartály, amelyben az elválasztóréteg önmagában is tömörzárású teret képez.

7. dupla falú tartály: olyan szimpla falú tartály, amely részben vagy egészen folyadéktömör külső acélköpennyel van körülvéve. A duplafalusítás elérhető oly módon is, hogy a szimplafalú tartály belsejébe egy olyan fém vagy kompozit anyagú bélést helyezünk el, amelynél biztosított a két palást közötti tér tömörségének ellenőrizhetősége.

8. dupla fenekű tartály: dupla fenekű az a tartályfenék, amelyet két egymás feletti acéllemezből alakítanak ki. A dupla fenék tömörzárású teret képez.

9. elhelyezési távolság: tartályok és tartálycsoportok között megengedett legkisebb távolság a palásttól mérve.

10. ellenőrző tér: a dupla falú tartályok falai közötti tér, szimpla falú, belső béléssel ellátott tartály esetén a tartályfal és a belső bélés közötti tér.

11. előteres föld alatti vagy földtakarás alatti tartály: olyan tartály, amely a szerelvények elhelyezhetősége és kezelhetősége miatt szabadon, aknában vagy medencében végződik.

12. felfogótér: a tartály sérülésekor kifolyó éghető folyadék felfogására használatos nem éghető, szilárd, tűz esetén is tömör, folyadékot át nem eresztő anyaggal határolt tér, amelybe a tartály közlekedőedények alapján számított térfogata is beleszámít.

13. föld alatti tartály: olyan tartály, amelynek felső alkotója a talajszint alatt 0,3 m mélységben van.

14. föld feletti tartály: olyan tartály, amelynek tartályteste teljes egészében a terepszint felett, szabadon helyezkedik el. Ezzel azonos elbírálás alá esik az a tartály, amely a terepszint alatt, de szabadon (pl. medencében) van elhelyezve.

15. földtakarás alatti tartály: olyan föld alatti tartály, amelynek - a legalább 0,3 m-es - földtakarása csak a terepszintből kiemelkedően (földfeltöltéssel) alakítható ki.

16. gázingaeljárás: gázingaeljárás az a folyamat, amikor a töltés, vagy a lefejtés során pl. a tárolótartály, járműves szállítótartály gáztereit csővezetékkel kötik össze, és így a töltött tartály légteréből a folyadék által kiszorított gőz-levegő elegy a lefejtett tartály légterébe áramlik át, kitöltve a lefejtett folyadék helyét.

17. gyújtóhatás-átterjedést gátló szerkezetek: a gyújtóhatás-átterjedést gátló szerkezetek olyan berendezések, amelyek a tartályokat vagy azok részeit lángok áthatolásával szemben védik.

18. hasadótárcsa: egyszeri kifúvásra vagy beszívásra használatos biztonsági szerelvény, amely roncsolódása révén teszi szabaddá a kör alakú áramlási keresztmetszetet.

18/a. kombinált hasadótárcsa: hasadótárcsákból összeállított biztonsági szerelvény, amely a túlnyomást és a túlvákuumot két különböző nyitási értékű tárcsa felhasadásával szünteti meg.

19. hasadópanel: egyszeri vészlefúvásra használatos biztonsági szerelvény, amely roncsolódása révén teszi szabaddá a körtől eltérő alakú áramlási keresztmetszetet.

20. inertizálás: inertizált az a tartály vagy berendezés, amelyet elegendő mennyiségű inert gázzal (pl. nitrogénnel) töltenek fel ahhoz, hogy robbanásveszélyes légtér ne keletkezhessen. Inertizálni lehet a tartályt technológiai okból is, ha a tárolt terméknek a levegő nedvességével vagy oxigénjével nem szabad érintkeznie.

21. időszakos ellenőrző vizsgálat: a vonatkozó műszaki követelményben megállapított időközönként a tartály állapotának értékelésére végzett tevékenység.

22. légzőszerelvények: a tartály ki- és belégzésére használatos eszközök összessége.

23. lényeges átalakítás: ha egy tartály kialakítása, szerelvényezettsége, műszerezettsége olyan mértékben változik meg, hogy az a tartály és az egész létesítmény technológiájára, biztonságtechnikájára, környezetvédelmére kihat (pl. szimpla falú tartály ellátása belső béléssel, lyukadásjelző berendezéssel).

24. lyukadásjelző berendezés: olyan berendezés, amely a tartály falának, vagy belső bélésének tömörségét jelzi.

24/a. folyadékkal működtetett lyukadásjelző: a tartályfal tömítetlenségét a lyukadásjelző folyadék szintjének csökkenése jelzi.

24/b. vákuummal vagy túlnyomással működő lyukadásjelző: a vákuummal működő lyukadásjelző a tartályfalak, vagy a belső bélés tömítetlenségekor a nyomásnövekedést jelzi. A túlnyomással működő lyukadásjelző a tartály tömítetlenségekor a nyomásnövekedést jelzi.

25. konténer ketrec: földhöz nem rögzített, építménynek nem minősülő jól átszellőző, rácsos kivitelű palacktároló állvány, amely a PB-gáz palackok tárolására szolgál.

26. merev tetős tartály: a tartályköpenyhez mereven hozzáerősített (hegesztett stb.) tetejű álló, hengeres tartály.

27. nyitott tartályüzemmód: nyitott üzemmódú az a tartály, amelynek a külső légtérrel állandó - szabad nyílással - kapcsolata van.

28. összekapcsolt (közlekedő-) tartályok: olyan tartály, amelynek két vagy több folyadéktere csővezetékkel úgy van összekapcsolva (párhuzamosan vagy sorban), hogy azok között az anyagáramlás külön beavatkozás nélkül bekövetkezhet. Nem számítanak összekapcsoltnak azok a tartályok, ahol az egyes tartályok gyűjtőcsővezetékhez csatlakoznak, és minden csatlakozó vezetékben elzárószerelvény van.

29. párnalemez: a tartálypalástra folyamatos hegesztéssel felhelyezett merevítőelem az alátámasztások helyén.

30. pébégáz cseretelep: a külön jogszabály szerinti gázforgalmazó vagy kiskereskedő által a palackos propán-bután (PB-gáz) gáz értékesítésére használt terület, aminek tartozéka az a térrész, ahol a PB-gáz palackot tárolják.

31. szállítótartály: éghető folyadékok vasúti vagy közúti szállítására használatos 1,0 m3-nél nagyobb befogadóképességű rögzített vagy leszerelhető tartály (pl. vasúti tartálykocsi, közúti tartányjármű, tankkonténer, fém IBC-tároló).

32. szimpla falú tartály: egyrétegű, acéllemezből készült palástú és fenekű, megfelelő terhelési viszonyokra méretezett, „önhordó” szerkezetű tartály.

33. tartályáthelyezés: ha egy tartály eredeti telepítési helyéről elmozdítva új telepítési helyen - akár egy létesítményen belül - kerül felállításra.

34. tartálynyereg: a tartályok alátámasztására való elem, amely a tartálypalást számára, az átfogási szög mentén, egyenletes felfekvést biztosít. Készülhet acélszerkezetből vagy vasbetonból.

35. többkamrás tartály: olyan szimpla vagy dupla falú tartály, amelynek a tárolótere közbenső fenekekkel, egymástól folyadéktömören elválasztott rekeszekre van osztva.

36. töltőfej: a tartály töltőcsövén vagy az ahhoz kapcsolódó csővezeték végén elhelyezett csőkapcsoló elem és kapcsolódó szerelvényei.

37. tűzfelület: az a felület, amelyre a tartályban levő, vagy a felfogótérbe kiömlő éghető folyadék tüze kiterjedhet.

38. újbóli üzembe vétel: ha valamely okból nem üzemeltetett vagy korábban nem éghető folyadék tárolására használt tartály eredeti telepítési helyén vagy áthelyezve ismét használatba, vagy lényeges átalakítás után újra üzemeltetésre kerül.

39. úszótetős tartály: a tárolt éghető folyadékon úszó, annak felszínét lefedő tetejű, álló, hengeres tartály.

40. védőgyűrűs tartály: acél vagy beton védőpalásttal körülvett álló, hengeres, merev-, úszó- vagy belső úszótetős tartály.

41. védősáv: a tartály és a hozzá tartozó üzem szomszédos építményei, berendezései közötti terület.

42. védőtávolság: a veszélyforrás és a védendő létesítmény legközelebb eső pontja közötti távolság.

43. vízvetőgallér: a tartályról lecsurgó csapadékot és hűtővizet a tartályalaptól távoltartó lemez.

44. zárt tartályüzemmód: zárt üzemmódú az a tartály vagy tartálycsoport, amelynek a megengedett üzemi nyomáshatárok között a külső légtérrel állandó, szabad nyílása nincs.

2. Értelmező rendelkezések, tűzvédelmi általános és vizsgálati fogalmak

5. § E rendelet alkalmazásában:

1. Égéskésleltető szer: védőszer, amely a vele kezelt - bevont, átitatott, telített - éghető anyag kedvezőbb tűzvédelmi osztályba sorolását meghatározott időtartamig (újrakezelési időig) biztosítja.

2. Gyújtási idő: az az időtartam, amelynek során az anyag a gyújtóforrás hatása alatt áll, akár létrejött a gyulladás ez idő alatt, akár nem.

3. Homlokzati tűzterjedési határérték: a vonatkozó műszaki követelményeknek megfelelő vizsgálat kezdetétől számított, a tűznek a homlokzati épületszerkezeteken történő terjedésére jellemző határállapot bekövetkezéséig eltelt idő percben (Th).

4. Perzselődés: az anyagfelület hő hatására bekövetkező, korlátozott elszenesedésével járó módosulása.

5. Tetőtűz terjedés mértéke: a tetőszigetelési rendszer, vagy fedélhéjazat felületén és rétegeiben az önálló égés (lánggal égés, szenesedés, izzás) terjedésének mértéke (távolsága).

6. Tűzvédő képesség: az elsődleges épületszerkezetek tűzállósági határértékének növelése érdekében alkalmazott tűzvédő álmennyezetek, burkolatok, bevonatok hatékonyságának mértéke.

7. Vizsgálati tűzhatás: az épületszerkezetek tűzállósági határértékének és tűzvédő képességének megállapítására szolgáló vizsgálati eljárás során a vizsgáló berendezés vizsgálati terében, az idő függvényében változtatott hőmérséklet hatása.

3. Értelmező rendelkezések, tűzvédelmi tervezés fogalmai

6. § E rendelet alkalmazásában:

1. Alapterület: a gépek és a berendezések esetében ezek függőleges vetülete által meghatározott terület. Szabadtéri tárolóknál a raktározásra kijelölt térrész oldalhatárain belüli terület. Az épületszerkezettel részben vagy egészben közrefogott helyiség, vagy tér vízszintes vetületben számított belső területe (nettó alapterület).

2. Állandó tűzterhelés: a beépített éghető anyagok és épületszerkezetek tömegéből származó tűzterhelési érték.

3. Biztonsági felvonó: az épület füstmentes lépcsőházához, tűzgátló előteréhez vagy a szabadtérhez kapcsolódó, az épülettűz alatt is működtethető valamennyi épületszintet kiszolgáló felvonó, mely lehet tűzoltófelvonó, vagy menekülési felvonó.

3/a. Tűzoltófelvonó: tűz esetén kizárólag a tűzoltóság által használható felvonó.

3/b. Menekülési felvonó: tűz esetén a benntartózkodók által is használható felvonó.

4. Beépített tűzjelző berendezés: az építményben, szabadtéren elhelyezett, helyhez kötött, a tűz kifejlődésének korai szakaszában észlelést, jelzést és megfelelő tűzvédelmi intézkedést (többek között a tűzoltóság értesítése, tűzszakaszhatáron elhelyezett ajtók csukása, oltóberendezések indítása) önműködően végző berendezés.

5. Beépített tűzoltó berendezés: az építményekben, szabadtéren elhelyezett, helyhez kötött, a tűz oltására, a beavatkozás könnyítésére, a tűz terjedésének megakadályozására, a tűzkár csökkentésére alkalmazott önműködő berendezés.

6. Beépített tűzvédelmi berendezés: a tűz észlelésére, jelzésére, oltására, valamint a tűzeset során keletkező hőnek, füstnek és égésgázoknak az elvezetésére kialakított, helyhez kötött berendezés.

7. Cselekvőképességükben korlátozott személyek: akik koruknál (0-10 éves korig, vagy 80 év felett fizikai állapotától függetlenül), vagy szellemi állapotuknál fogva veszélyhelyzetre nem tudnak megfelelően reagálni.

8. Elsődleges épületszerkezetek: azok a szerkezeti elemek, amelyek az épület állékonyságát, tűzbiztonságát biztosítják (függőleges és vízszintes teherhordó szerkezetek, tűzgátló szerkezetek, menekülési útvonalakat határoló szerkezetek és azok szigetelése, burkolata is).

8/a. Másodlagos épületszerkezetek: azon szerkezetek, melyek nem tartoznak az elsődleges szerkezetek körébe.

9. Füstcsappantyú: szellőzővezetékbe építhető, automatikusan (hőre, füstre, vagy egyéb indítójelre) működésbe hozható zárószerkezet, amely a füst vagy a forró égésgázok továbbterjedését nyitott helyzetben előírt ideig biztosítja, zárt állapotban előírt ideig megakadályozza.

10. Füstgátló nyílászáró (ajtó, kapu, nyílóablak, függöny, redőny, konvejor záróelem): szerkezet, amely beépítve, csukott állapotban füstnek és a tűz esetén képződő toxikus gázoknak az általa elválasztott térrész egyik oldaláról a másik oldalára való átterjedését meghatározott mértékben korlátozza.

11. Füstmentes lépcsőház: a nyitott vagy az olyan zárt lépcsőház, amelybe az épülettűz alkalmával képződött füst és mérgező égésgázok bejutásának lehetősége oly mértékben van korlátozva, hogy a lépcsőház az épület biztonságos kiürítésére és mentésre meghatározott ideig alkalmas marad.

12. Hasadó és hasadó-nyíló felületek: olyan felületek, amelyek az építmények, vagy az építményrészek (helyiségek) határoló szerkezeteiben a káros mértékű robbanási túlnyomás hatására tönkremennek, vagy megnyílnak, ezáltal lehetővé téve a nyomáselvezetést.

13. Hatékony szellőztetés: ahol az adott térben a szellőzés biztosítja, hogy az éghető gázok, gőzök, porok koncentrációja ne érje el az alsó robbanási határérték 20%-át.

14. Homlokzati tűzterjedési gát: meghatározott tűzterjedési határértékű, A1 vagyA2 tűzvédelmi osztályú olyan homlokzati szerkezet, amely megakadályozza az épület homlokzata mentén a vízszintes vagy a függőleges tűzátterjedést.

15. Hő- és füstelvezetés: olyan műszaki megoldás, amely tűz esetén alkalmas a helyiségben vagy tűzszakaszban keletkezett, vagy oda behatolt hőnek, füstnek és égésgázoknak szabadba való elvezetésére.

16. Időleges tűzterhelés: az adott helyiségben, tűzszakaszban található éghető anyagok és berendezések (bútor, textília, technológiai berendezés, megmunkált termékek, azok előkészített anyaga, raktározott anyagok, csomagoló anyagok) tömegéből származó tűzterhelési érték.

17. Kiürítés: a tűz által veszélyeztetett helyiségben, tűzszakaszban, épületben lévő személyek eltávozása (eltávolítása).

18. Kiürítési időtartam: a kiürítésre számításba vett időtartam.

19. Kiürítési terv: a kiürítés számítást és az épület szintenkénti alaprajzán feltüntetett menekülési útvonalakat tartalmazó dokumentáció.

20. Kiürítési útvonal: a kiürítésre számításba vett útvonal, mely a veszélyeztetett helyiség, helyiségcsoport elhagyásának útvonalából (kiürítés első szakasza), valamint a veszélyeztetett tűzszakasz, építmény elhagyásának (kiürítés második szakasza) útvonalából áll.

21. Közvetlen tűz- vagy robbanásveszély: az égés feltételei közül egy kivételével mindegyik adott, és várható, hogy a hiányzó égési feltétel bármelyik pillanatban létrejöhet, ezáltal nem kívánt tűz vagy robbanás következhet be.

22. Menekülési útvonal: a veszélyeztetett tűzszakasz elhagyásának útvonala, a kiürítés második szakasza.

23. Mértékadó tűzállósági határérték-követelmény: az egyes épületszerkezetekre a tűzterhelés alapján számító módszerrel meghatározott tűzállósági határérték.

24. Mértékadó tűzszakasz: létesítményben a legtöbb oltóvizet igénylő tűzszakasz alapterülete.

25. Mozgásukban és/vagy cselekvőképességükben korlátozott személyek elhelyezésére szolgáló épület: olyan épület, amely rendeltetését tekintve kifejezetten erre a célra szolgál (pl. óvoda, bölcsőde, szociális otthon). A csak járóbetegek ellátását szolgáló épületek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerinti családi napközik nem tartoznak ide.

26. Mozgásukban korlátozott személyek: akik fizikai állapotuk miatt, vagy valamennyi környezeti hatás érzékelésére való képtelenségük (vakok és gyengénlátók) miatt veszélyhelyzet esetén a szükséges cselekvést megfelelően gyorsan nem tudják végrehajtani.

27. Normatív tűzterhelés: bizonyos rendeltetésű helységekre, helyiségcsoportokra a tűzvédelmi tervezésben alkalmazható, statisztikai felmérésen alapuló időleges tűzterhelési érték.

28. Nyitott lépcsőház, közlekedőtér: szintenként - a közlekedőtér nettó alapterületének legalább 20%-át elérő felületű - homlokzati szabad falnyílással a külső légtérhez közvetlenül csatlakozó tér.

28/a. Zárt lépcsőház, közlekedő helyiség: minden oldalról elsődleges épületszerkezetekkel határolt tér.

29. Robbanás elfojtó berendezés: olyan beépített automatikus oltóberendezés, mely képes egy esetlegesen bekövetkező robbanás észlelésére, elfojtására, továbbterjedésének megakadályozására, és a robbanás hatásának jelentős csökkentésére.

30. Robbanásveszélyes állapot: az „A” vagy „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó anyag olyan mennyiségben való jelenléte, valamint előfordulási módja, állapota, mely esetén az égés, robbanás feltételei közül legalább még az oxigénkoncentráció vagy a gyújtási energia adott.

31. Tető-felülvilágító: a szerkezet alatti helyiség, térrész bevilágítását szolgáló épületszerkezet.

32. Tetőtűzterjedési gát és osztósáv: hő és csapadékvíz elleni éghető anyagú tetőszigetelés mezőit megszakító olyan A1 tűzvédelmi osztályú gát és osztósáv, amely megakadályozza a tetőtűz terjedését.

33. Tűzálló kábelrendszer: Villamos energia- és/vagy adatátviteli vezetékek, kábelek, tokozott sínek, a hozzájuk tartozó csatornák, bevonatok és burkolatok, hordozó- és tartószerkezetek, valamint elosztók és kötődobozok olyan együttese, amely meghatározott időtartamig tűzterhelésnek kitéve is képes működőképességét megtartani anélkül, hogy benne zárlat keletkezne, vagy megszakadna a villamos áram.

34. Tűzállósági fokozat: egy építmény egészére, illetve esetenként egyes tűzszakaszaira vonatkozó olyan kategória, amely meghatározza az épületszerkezetek tűzvédelmi követelményeit az építmény/tűzszakasz tűzveszélyességi osztálya, szintszáma, esetenként rendeltetése és tűzterhelése alapján.

35. Tűzállósági határérték: a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő tűzállósági vizsgálat kezdésétől számított, a vizsgált épületszerkezet valamely tűzállósági teljesítmény jellemzőjének eléréséig eltelt idő órában vagy percben.

36. Tűzgátló csappantyú: Szellőzővezetékbe építhető hőre, füstre, vagy egyéb indítójelre és/vagy kézzel működésbe hozható zárószerkezet, amely a füst vagy forró égésgázok továbbterjedését zárt állapotban előírt ideig megakadályozza.

37. Tűzgátló előtér: tűzgátló szerkezetekkel határolt előtér, amely önálló szellőztetéssel rendelkezik, ajtószerkezeteinek mérete biztosítja a gyors menekülés lehetőségét és ajtószerkezetei önműködő csukószerkezettel ellátottak.

38. Tűzgátló fal: a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő tűzállósági határértékű, A1 tűzvédelmi osztályú térelhatároló (vagy teherhordó és térelhatároló) falszerkezet, amely a tűz az épület más tűzszakaszára (esetenként az épület más funkcionális egységére) való átterjedését megakadályozza.

39. Tűzgátló födém: a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő tűzállósági határértékű, A1 tűzvédelmi osztályú födémszerkezet, amely a tűz az épület más tűzszakaszára (esetenként az épület más funkcionális egységére) való átterjedését előírt időtartamig megakadályozza.

40. Tűzgátló nyílászáró (ajtó, kapu, nyílóablak, függöny, redőny, konvejor záróelem): szerkezet, amely beépítve, csukott állapotban a tűznek az általa elválasztott térrész egyik oldaláról a másik oldalára való átterjedését meghatározott mértékben gátolja (előírt időtartamig megakadályozza).

41. Tűzfal: A vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő tűzállósági határértékű, A1 tűzvédelmi osztályú térelhatároló (vagy teherhordó és térelhatároló) folytonos függőleges falszerkezet, amelyet úgy kell kialakítani, hogy az általa elválasztott tűzszakaszok vagy építmények egyikének állékonyság-vesztése, illetve az ebből adódó oldalirányú erőhatás esetén is megőrizze tűzterjedést gátló képességeit (stabilitását, integritását, hőszigetelését).

42. Tűzoltási felvonulási terület: e rendeletben meghatározott az építmények tűzoltására, mentésre szolgáló a homlokzat előtt létesített, megfelelő teherbírású, szilárd burkolatú, terület (út) - amelynek méretét a tűzvédelmi szakhatóság állapítja meg -, s amely a tűzoltás technikai eszközeinek (emelőkosaras gépjármű, gépezetes létra, gépjárműfecskendő), és a tűzoltóegységek a rendeltetésszerű működésének feltételeit biztosítja.

43. Tűzoltási felvonulási út: a tűzoltási felvonulási terület megközelítésére szolgáló megfelelő teherbírású, szilárd burkolatú, a tűzoltógépjárművek közlekedésére alkalmas út.

44. Tűzoltósági beavatkozási központ: olyan helyiség, amelyből a tűzoltói beavatkozáshoz szükséges és azt elősegítő tűzvédelmi berendezések vezérelhetők, az épület-felügyeleti rendszereken keresztül a tűzvédelmi berendezések üzemállapota lekövethető.

45. Tűzoltósági kulcsszéf: a beépített tűzjelző berendezés részegysége, amely biztosítja a tűzoltósági beavatkozás során az épületbe illetve annak helyiségeibe történő akadálytalan bejutást.

46. Tűzoltótechnikai eszköz, felszerelés: az épületekben, építményekben telepített, a tűz észlelésére, jelzésére, oltására, a beavatkozás könnyítésére és a tűzkár csökkentésére, valamint a tűz terjedésének megakadályozására alkalmazott berendezés, illetőleg a tűzoltóság által a tűzoltáshoz, műszaki mentéshez használatos felszerelések.

47. Tűzszakasz: az építmény vagy szabadtér tűzvédelmi szempontból meghatározott olyan önálló egysége, amelyet a szomszédos egységektől - meghatározott tűzvédelmi osztályú és tűzállósági határértékű - tűzgátló szerkezetek és a jogszabályban előírt tűztávolságok választanak el.

48. Tűzszakaszterület: az egy tűzszakaszhoz tartozó helyiségek, nettó alapterületének összessége m2-ben.

49. Tűztávolság: építmények és építmények, építmények és szabadterek vagy szabadterek és szabadterek egymás közötti legkisebb távolságának vízszintes vetülete.

50. Tűzterhelés: az építmény adott tűzszakaszában, helyiségében jelenlévő és beépített anyagok tömegéből (kg) és égéshőjéből (MJ/kg) számított hőmennyiség egységnyi padlófelületre vonatkoztatott értéke, MJ/m2-ben.

51. Tűzvédelmi osztály: az építőanyagok és épületszerkezetek tűzzel szembeni viselkedésére jellemző kategória, az e szerinti besorolás megfelelő tűztechnikai vizsgálatok alapján történik.

52. Tűzvédő álmennyezet: egy helyiségben, legfeljebb egy tűzszakaszban kialakított olyan álmennyezet, amely tűzvédő képességénél fogva a felette levő födémmel vagy tetőszerkezettel együtt a szerkezetre előírt tűzállósági határértéket biztosítja.

53. Tűzvédő burkolat és bevonat: alkalmas műszaki eljárással épületszerkezetekhez közvetlenül vagy közvetetten csatlakozó, tűzvédő célokat szolgáló anyagréteg.

54. Tűzveszélyességi osztály: veszélyességi övezetek, helyiségek, helyiségcsoportok (tűzszakaszok), épületek, műtárgyak, létesítmények besorolására meghatározott kategória a bennük folytatott tevékenység során előállított, feldolgozott, használt vagy tárolt anyagok jellemzői, valamint az alkalmazott technológiai folyamat tűzveszélyessége, egyes esetekben - (lakó- és közösségi épületek) - a rendeltetés alapján.

55. Tűzveszélyes tevékenység: az a tevékenység, amely a környezetében lévő éghető anyag gyulladási hőmérsékletét, lobbanáspontját meghaladó hőmérséklettel, vagy nyílt lánggal, továbbá gyújtóforrásként számításba vehető izzással, parázslással, szikrázással jár.

56. Veszélyességi övezet: helyiségben vagy szabadtéren lévő anyagnak, gépnek, berendezésnek tűzvédelmi szempontból önállóan értékelendő környezete, térrésze. A veszélyességi övezet kiterjedését éghető gáz, gőz, köd, por esetén a (normál üzem figyelembevételével) vonatkozó műszaki követelmény szerint (ide tartoznak a 0-ás, 1-es és 2-es, valamint a 20-as, 21-es és 22-es zónák függőleges vetületeinek összesített területe), minden más esetben az anyag, gép, berendezés és a kapcsolódó technológiai terület alapján kell megállapítani.

57. Vonatkozó műszaki követelmény: hazai és Európai Uniós szabványok és normák összessége.

58. Zárt rendszer: amelyben a veszélyes anyag közvetlen környezetétől elhatárolva van jelen úgy, hogy üzemszerű körülmények között hatásai nem veszélyeztetik környezetét.

4. Értelmező rendelkezések, tűzvédelmet érintő építészeti fogalmak

7. § E rendelet alkalmazásában:

1. Álmennyezet: nem teherhordó, vízszintes térelzáró szerkezet, amelyet födémre, tető- vagy tetőtér alatti födémre, fedélszerkezetekre erősítenek alkalmas függesztő szerkezet segítségével esztétikai, akusztikai, hőszigetelési, és tűzvédelmi igények kielégítése érdekében. Emberi tartózkodásra alkalmas teret csak az alsó felületével határol: az általa kettéosztott légtér mindkét része ugyanabba a működésbeli egységbe vagy tűzszakaszba tartozik.

2. Áruház: olyan épület, amelyben az üzletek, üzlet csoportok összesített alapterülete 1000 m2 feletti.

3. Átrium: az épületek belső egybefüggő függőleges térrésze, mely az épület legfelső, vagy valamely közbenső szintjén részben - a függőleges térrész alapterületének legalább 90%-án - vagy egészben lehatárolásra kerül (udvarlefedések alatti tér).

4. Átrium alapterülete: az egybefüggő légtér legnagyobb alapterületű függőleges vetülete.

5. Beépített tetőtér: lakó- és közösségi rendeltetésű tűzszakaszon belül a fedélszerkezet alatt kialakított bármely huzamos emberi tartózkodásra, használatra vagy raktározásra alkalmas tér.

6. Csarnok: olyan épület vagy tűzszakasz, amely legalább 1200 m2 alapterületű és az alábbi kritériumokat együttesen teljesíti:

a) rendeltetéstől függetlenül, nagylégterű földszintes (legalább tűzgátló módon elválasztott pincével rendelkező) tetőtér nélküli épület,

b) átlagosan 4 m feletti belmagasságú épület,

c) az épület, vagy a tűzszakasz alapterületének legfeljebb 25%-a kétszintes (osztószint, szintosztó födém),

d) egybefüggő teret képező helyiségeket és legfeljebb az épület, tűzszakasz alapterületének 10%-áig 1200 m2-nél kisebb alapterületű helyiségeket tartalmaz.

7. Előtétfal (függőleges membrán): önhordó, függőleges térelhatároló szerkezet, amely egyéb szerkezetektől függetlenül önálló tűzállósági határértékkel rendelkezik.

8. Emeletközi födém (beleértve a tetőtér alatti födémet is): Emeletszint(ek) közötti vízszintes teherhordó, térelhatároló szerkezet.

9. Fedélszerkezet: a tetőszerkezet teherhordó része, amely hordja és rögzíti a fedélhéjazatot.

10. Fedélhéjazat: a tetőszerkezet csapadékzáró része.

11. Függönyfal, függesztett homlokzati fal: olyan nem teherhordó, térelhatároló falszerkezet, amelyet az épület teherhordó szerkezeteire (általában födémeire) rögzítenek, és azok síkja előtt helyezkedik el.

12. Függönyfal részleges konfiguráció: a függönyfal tömör mezői (a tömör mező helyett EI osztályú tűzvédő üvegezés is lehetséges) rendelkeznek, az üvegezett bevilágító felületei nem rendelkeznek tűzállósági határértékkel.

13. Függönyfal teljes konfiguráció: a függönyfal - ami tömör mezőkből és tűzvédő üvegezésű bevilágító felületekből áll, vagy teljes egészében tűzvédő üvegezésű - teljes felülete rendelkezik tűzállósági határértékkel.

14. Gépesített gépjárműtároló: a gépjárművek parkolóhelyre történő juttatása a gépjárművezető nélkül, teljesen automatikusan gépi úton történik.

15. Középmagas épület: amelyben a legfelső építményszint szintmagassága 13,65 m és 30 m között van. Ha a legfelső két szint egy rendeltetési egységet alkot, úgy a szintmagasság megállapításakor az alsó szint szintmagasságát kell figyelembe venni.

16. Közösségi épület: minden olyan épület, amely nem minősül lakó-, tárolási-, ipari-, mezőgazdasági épületnek.

17. Lépcsők tartóelemei: a teljes lépcsőszerkezet a kiegészítő szerkezetek - mellvéd, lábazat, korlát, fogódzó, járófelületi bevonat, burkolat - nélkül.

18. Létesítmény: az egy építési telken álló építmények és szabadterek összessége.

19. Magas épület: amelyben a legfelső építményszint szintmagassága a 30 m-t meghaladja. Ha a legfelső két szint egy rendeltetési egységet alkot, úgy a szintmagasság megállapításakor az alsó szint szintmagasságát kell figyelembe venni.

20. Magasraktár: az a raktárhelyiség, ahol a raktározási magasság eléri, vagy meghaladja a 6 métert.

21. Nem teherhordó födém (önhordó membrán): olyan önhordó vízszintes térelhatároló szerkezet, amely egyéb szerkezetektől függetlenül, önálló tűzállósági határértékkel rendelkezik.

22. Nyitott gépjárműtároló: közvetlenül a szabadba nyíló, állandó keresztirányú szellőzésű, nyílásos homlokzatú, gépjárművek elhelyezésére szolgáló épület, épületrész, melyben a nyílások legalább két egymással szemben, 70 méternél nem távolabb lévő oldalán a határoló falak összes felületének legalább 1/3-át kitevő nagyságban helyezkednek el.

23. Önhordó fal: olyan fal, amely saját súlyán kívül egyéb terhet nem hord, merevségét pillér vagy egyéb vázszerkezet nem, vagy csak részben biztosítja.

24. Padlásfödém: tetőtérrel kialakított épület legfelső használati szintje és a beépítés nélküli tetőtér (padlás) közötti teherhordó, térelhatároló szerkezet.

25. Ponyvaszerkezetű építmény: olyan állandó jellegű, legalább 9 hónapig fennálló, alapozással rendelkező közösségi építmény, amely a környező külső tértől csak húzófeszültségre igénybe vehető külső térelhatároló szerkezettel egészben elválasztott teret alkot és ezzel a használat feltételeit biztosítja.

26. Szabadtér: helyiségnek nem minősülő térség - beleértve a nyitott fedett tereket -, ahol termelést, raktározást vagy ezekhez kapcsolódó tevékenységet végeznek.

26/a. Szabadtéri rendezvény: 5000 m2-nél nagyobb, épületen kívüli területen megtartott szervezett esemény, ide nem értve a családi eseményekkel kapcsolatos rendezvényeket, valamint a létesítmény működési engedélyével összefüggő rendezvényeket.

27. Szállásépület: kizárólag vagy részben, egy időben legalább 20 ember elhelyezését biztosító, bérbe vételre felkínált bútorozott szobákat vagy lakásokat tartalmazó létesítmény.

28. Szintosztó födém: a helyiség légterének részleges - a helyiség legalsó szint alapterületének legfeljebb 25%-án és csak vízszintes szerkezettel történő - megosztásával és a mennyezet alatti kiszellőztetésével kialakított belső szint, amelyen helyiség és 1 méternél magasabb tömör korlát vagy fal nem létesül.

29. Talajszint alatti helyiség: az a helyiség, melynek a padlófelülete a terepszint alatt helyezkedik el.

30. Tetőfödém: tetőtér nélkül kialakított épület legfelső használati helyisége(i)-t lefedő, csapadékzáró héjazattal ellátott födém.

31. Tetőfödém tartószerkezetei: a tetőfödém mindazon szerkezeti részei, amelyek tönkremenetele általános vagy nagy területre kiterjedő épületomlás, vagy a tetőfödém jelentős szakaszának beomlását idézik elő (főtartók, fióktartók), valamint a nagytömegű - általában nem könnyűszerkezetes - teherhordó térlefedő szerkezetek, melyek omlása egyéb szerkezeti károkat (az alattuk lévő födémek átszakítását) okozhatják.

(Idetartoznak a vasbeton, a feszített betonszerkezetek, valamint a 60 kg/m2-nál nagyobb állandó terhelésű elemek. Az állandó terhelésbe valamennyi tetőréteget, valamint a ráfüggesztett és rátett dolgok terhét is bele kell számolni.)

32. Tetőfödém térelhatároló szerkezete: a tetőfödém tartószerkezeteire támaszkodó könnyűszerkezetes, réteges felépítésű, legfeljebb 60 kg/m2 felülettömegű szerkezetek (önhordó) rétegei. Az állandó terhelésbe valamennyi tetőréteget, valamint a ráfüggesztett és rátett dolgok terhét is bele kell számolni.

33. Tetőszerkezet: tetőtérrel kialakított épület tetőterét felülről határoló szerkezet, amely fedélszerkezetből és fedélhéjazatból áll.

34. Válaszfal: a helyiséget lehatároló födémtől födémig tartó nem teherhordó falszerkezet.

35. Vázkitöltő fal: olyan nem teherhordó falszerkezet, amelynek merevségét, rögzítését vázszerkezet biztosítja.

36. Veszélyes ipari üzem: egy adott üzemeltető irányítása alatt álló azon terület egésze, ahol egy vagy több veszélyes létesítményben - ideértve a közös vagy kapcsolódó infrastruktúrát is - veszélyes anyagok vannak jelen a vonatkozó műszaki követelményben meghatározott küszöbértéket elérő mennyiségben (tekintet nélkül az üzem tevékenységének ipari, mezőgazdasági vagy egyéb besorolásra).

37. Zártfolyosó: olyan közlekedő helyiség, amelynek minden oldalát elsődleges épületszerkezetek határolják.

38. Zárt gépjárműtároló: gépjárművek elhelyezésére szolgáló épület, amely nem elégíti ki a nyitott gépjárműtárolóra leírt feltételeket.

5. Értelmező rendelkezések, tűzvédelmi szempontból fontos biztonsági jelekre vonatkozó fogalmak

8. § E rendelet alkalmazásában:

1. Elsősegély- vagy veszélyhelyzeti jel: olyan biztonsági jel, amely az elsősegélynyújtó helyre vezető utat vagy valamilyen mentési eszköz elhelyezését jelzi.

2. Kiegészítő tábla: a biztonsági jellel együtt alkalmazott, kiegészítő információt adó tábla.

3. Menekülési jel: olyan biztonsági jel, amely a kijárat, vészkijárat helyét, és az épületen belül, vagy a szabadtéren - a közlekedési (kijárati) úton - annak irányát mutatja.

4. Tűzvédelmi jel: olyan biztonsági jel, amely tűzvédelmi berendezés, eszköz vagy tűzoltó készülék elhelyezését jelzi.

5. Világító jel: átlátszó vagy áttetsző anyagból készült, belülről vagy kívülről megvilágított, vagy fénykibocsátó anyagból készült (utánvilágító) biztonsági jelet hordozó eszköz.

ELSŐ RÉSZ

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

I. FEJEZET

TŰZOLTÓ KÉSZÜLÉKEK KARBANTARTÁSA

9. § E fejezet alkalmazásában:

1. Karbantartás: műszaki és adminisztratív tevékenységek összessége, melyek célja, hogy a tűzoltó készülék eredeti állapotát megtartsa, vagy abba azt úgy állítsa vissza, hogy képes legyen az eredeti funkcióit ellátni.

2. Karbantartó személy: az a természetes személy, aki a karbantartást elvégzi.

3. Karbantartó szervezet: karbantartó személyt alkalmazó, tűzoltó készülék karbantartást végző, karbantartó műhelyt fenntartó vállalkozás.

4. Készenlétben tartó: az a személy vagy szervezet, amely jogszabály által tűzoltó készülék készenlétben tartására kötelezett.

5. OKF azonosító jel: egyedileg sorszámozott, a karbantartó szervezet műhelyét azonosító, hamisítás elleni védelemmel ellátott (hologramos) matrica, melyet a karbantartó szervezetek a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (a továbbiakban: OKF) által kijelölt forgalmazótól vásárolhatnak meg.

6. Felülvizsgáló: karbantartó személyt alkalmazó, tűzoltó készülék karbantartását végző vállalkozás, mely karbantartó műhelyt nem tart fenn, és amelynek OKF azonosító jelét karbantartó szervezet biztosítja.

6. Általános előírások

10. § Tűzoltó készülék karbantartást kizárólag a jogszabályi feltételeknek megfelelő, a hatóság által nyilvántartásba vett karbantartó szervezet, vagy az ilyen karbantartó szervezettel szerződéses jogviszonyban álló felülvizsgáló végezhet.

11. § (1)

(2) A ciklusidők számítása alapkarbantartás esetében a legutolsó karbantartástól, első alapkarbantartás esetén a gyártási, vagy végellenőrzési időponttól, közép- és teljes körű karbantartás esetében a tűzoltó készüléken feltüntetett gyártási időponttól történik. Ha gyártási időpontként csak az év van feltüntetve, az adott év január 31., ha a gyártás éve és negyedéve van jelölve, az adott negyedév első hónapjának utolsó napja a gyártási időpont.

12. § Tűzoltó készülék karbantartást az arra vonatkozó, érvényes tűzvédelmi szakvizsga bizonyítvánnyal rendelkező karbantartó személy végezhet.

7. A készenlétben tartó feladatai

13. § (1) A készenlétben tartó vagy képviselője a rendszeresen, legalább negyedévente ellenőrzi, hogy a tűzoltó készülék

a) az előírt készenléti helyen van,

b) rögzítése biztonságos,

c) látható,

d) magyar nyelvű használati utasítása a tűzoltó készülékkel szemben állva olvasható,

e) használata nem ütközik akadályba,

f) valamennyi nyomásmérő vagy jelző műszerének jelzése a működési zónában található,

g) hiánytalan szerelvényekkel ellátott,

h) fém vagy műanyag plombája, karbantartást igazoló címkéje sértetlen és ép,

i) zárópecsétje sértetlen,

j) karbantartása esedékes-e, és

k) állapota kifogástalan, üzemszerű.

(2) A vizsgálatot a jogszabályi feltételeknek megfelelő, a hatóság által nyilvántartásba vett karbantartó szervezet, vagy az ilyen karbantartó szervezettel szerződéses jogviszonyban álló felülvizsgáló is végezheti.

(3) Ha a készenlétben tartó az ellenőrzés során hiányosságot észlel, gondoskodik azok megszüntetéséről.

14. § (1) A készenlétben tartó gondoskodik a készenlétben tartott tűzoltó készülékek 1. melléklet 1. táblázatban meghatározott időközönkénti karbantartásáról, a részben vagy teljesen kiürült (kiürített) tűzoltó készülékek újratöltéséről.

(2) A 13. § (1) bekezdésben meghatározott időszakot tűzvédelmi hatóság döntése esetén 1 hónapra kell lerövidíteni, ha azt környezeti körülmény vagy egyéb veszély indokolja.

8. Biztonsági intézkedések

15. § Karbantartás idején a készenléti helyeken a karbantartás alatt álló, a helyszínen nem karbantartható, és a selejt tűzoltó készülék pótlásáról a készenlétben tartó gondoskodik.

16. § (1) A tűzoltó készülék szétszerelésekor a karbantartást végző személy működési próbával győződik meg arról, hogy a tűzoltó készülék tartályában vagy szerelvényében van-e nyomás.

(2) A tűzoltó készülék szétszerelésekor a gyártó által előírt befogó szerkezetet kell alkalmazni, majd az elsütőfejet vagy a szelep szerkezetet lassan meglazítani, és amíg a nyomásleeresztő hornyon hajtóanyag távozik, addig tilos a szerelvényeket teljesen kicsavarni.

(3) A tűzoltó készülék szétszerelésekor, ha a tűzoltó készülékben visszamaradt túlnyomást nem sikerül megszüntetni, tilos a további szerelést folytatni, amíg a gyártó által kiadott biztonsági intézkedéseknek nem tettek eleget.

(4) A szén-dioxiddal oltó vagy egyéb nagy nyomással működő tűzoltó készülékek és a hajtóanyag palackok szelepei befogás nélkül nem távolíthatók el.

(5) Szén-dioxiddal vagy gázzal oltó tűzoltó készülékek karbantartása kizárólag jól szellőztetett környezetben történhet.

(6) A tűzoltó készülékek szétszerelésekor a karbantartó személy gondoskodik arról, hogy a tűzoltó készülékről esetleg elszabaduló alkotóelemek, szerelvények sérülést ne okozzanak.

9. Élettartam és selejtezés

17. § (1) A szén-dioxiddal oltó és a hajtóanyag palack kivételével a tűzoltó készülékek és alkatrészek élettartama nem haladhatja meg a 20 évet.

(2) A 25 kg és az annál nagyobb töltettömegű tűzoltó készülék a gyártást követő 20 év után a tűzvédelmi szakértői névjegyzékben tűzoltó készülék szakértői területen szereplő személy által kiadott szakvélemény birtokában tartható készenlétben. Az élettartam a 20. évtől számítva kétszer öt évvel hosszabbítható meg.

18. § A tűzoltó készülék nem vehető át karbantartásra, ha

a) a gyártó által előírt alkatrészek, oltóanyag és technológiai utasítás nem áll rendelkezésre,

b) a forgalomból kivonták vagy szabálytalanul hozták forgalomba,

c) az újra nem tölthető tűzoltó készülék,

d) a gyártója, gyártási időpontja nem állapítható meg (nem olvasható), vagy

e) életkora az 1. melléklet 1. táblázatban meghatározott élettartamot elérte.

19. § A karbantartó személynek írásban kell értesítenie a készenlétben tartót, ha a tűzoltó készülékek karbantartása nem végezhető el.

20. § (1) A selejtezésről a tulajdonos gondoskodik.

(2) A selejtezendő oltóanyag, alkatrészek kezelése a környezetvédelmi előírások betartásával történik.

10. Karbantartás

21. § (1) A karbantartás elvégzését a karbantartást igazoló címke és az OKF azonosító jel felragasztása jelöli, melyek a gyártó jelöléseit nem takarhatják el.

(2) Az OKF azonosító jelet úgy kell felragasztani, hogy a karbantartást igazoló címkét részben fedje át, de az adatokat ne takarja el. Az OKF azonosító jel kizárólag a karbantartást igazoló címkével együtt és csak egyszer használható fel.

(3) A karbantartás során a korábban használt karbantartást igazoló címkék eltávolítása - a legutolsó közép- vagy teljes körű karbantartást és gyártói végellenőrzést, vagy újratöltést igazoló címkék kivételével - az OKF azonosító jellel együtt történik.

(4) A karbantartást igazoló címke tartalmazza

a) a „KARBANTARTVA” szót,

b) a karbantartó szervezet nevét és címét,

c) a karbantartó személy aláírását, vagy az aláírással egyenértékű azonosító jelzést,

d) a karbantartás jellegét (alap-/közép-/teljes körű karbantartás, újratöltés),

e) a karbantartás dátumát (év, hónap, nap), és

f) a következő karbantartás esedékességét időponttal megadva (év, hónap, nap).

(5) A karbantartást igazoló címke

a) öntapadós kivitelű,

b) közérthető nyelvezetű,

c) segédeszköz nélkül olvasható, (a betűméret minimum 3 mm)

d) lógóval, emblémával, és a 21. § (4) bekezdés f) pontjában megadott adatok angol vagy német nyelvű feliratával kiegészíthető, és

e) olyan anyagú, melynek élettartama a karbantartás érvényességi idejével arányos.

(6) A vonatkozó műszaki követelménynek nem megfelelő tűzoltó készülékek esetében a nyomáspróba adatait (év, hónap, a nyomáspróbát végző jele) a tűzoltó készülék tartályán és hajtóanyag palackján maradandóan és jól látható módon, a tartályon adattáblával, a hajtóanyag palackon beütéssel kell feltüntetni.

22. § (1) A karbantartó szervezetnek a karbantartó műhelyében rendelkeznie kell a tevékenység végzéséhez szükséges valamennyi általános és speciális felszereléssel, műszaki útmutatással, technológiát tartalmazó leírással.

(2) A karbantartó műhely helyiségeinek száma, alapterülete és kialakítása tegye lehetővé a különböző munkafázisok elvégzését, a munkaegészségügyi szabályok betartását. Az oltópor tárolása, átfejtése és a vizes technológiát igénylő műveletek ugyanabban a helyiségben nem végezhetők.

(3) A karbantartó szervezet által használt mérő- és ellenőrző eszközöknek, felszereléseknek a mérések műszaki igényeinek és a joghatású mérésre vonatkozó jogszabályoknak kell megfelelniük. A karbantartó szervezet rendelkezik

a) a mérendő tömegnek megfelelő méréshatárú, osztású és pontosságú mérleggel (hajtóanyag palack esetében legfeljebb 1 grammos osztású és legalább 1 grammos pontosságú),

b) világító tartályvizsgáló tükörrel,

c) a mérendő nyomásnak megfelelő méréshatárú nyomásmérővel (1,6% pontosságú),

d) nagyítóval,

e) menet ellenőrző idomszerrel,

f) nyomáspróba berendezéssel (tartály, fej szerelvény, portömlő vizsgálatához),

g) zártrendszerű portöltővel,

h) páratartalom mérővel,

i) biztonsági szelep beállítóval,

j) nyomaték kulccsal,

k) tolómércével,

l) gyártó által előírt célszerszámokkal,

m) csavarkulcsokkal, fogókkal,

n) befogó-rögzítő szerkezettel és

o) azonosítható lenyomatú plombafogóval.

(4)

23. § (1) A karbantartás a karbantartó szervezet karbantartó műhelyében, a 22. § szerint felszerelt mozgó szervizben, vagy a készenlétben tartó által rendelkezésre bocsátott helyiségben is elvégezhető, ha a 22. §-ban előírt feltételek adottak.

(2) A karbantartó személy ellenőrzi, hogy a tűzoltó készülék minden szempontot figyelembe véve használatra alkalmas, és nem tartozik a 18. §-ban felsorolt tűzoltó készülékek közé.

(3) A karbantartó személy a tűzoltó készüléket készenlétben tartásra alkalmatlannak minősíti, ha

a) a tűzoltó készülék tartályán vagy szerelvényein olyan mértékű sérülés található, amely a tűzoltó készülék biztonságos készenlétben tartását és használatát veszélyezteti,

b) a tűzoltó készülék alkalmazása esetén veszélyes lehet,

c) a tűzoltó készülék állapota miatt nem működőképes, vagy

d) a tűzoltó készülék, vagy a hajtóanyagpalack töltetének vesztesége, nyomásának csökkenése meghaladja a gyártó által megadott értéket.

(4) Ha a tűzoltó készüléken a hiba a helyszínen nem javítható ki, a karbantartó személy a tűzoltó készüléken jól látható helyen a karbantartást végző szervezet adatait, a dátumot és a „KARBANTARTÁSRA SZORUL” feliratot tartalmazó címkével látja el, és írásban tájékoztatja a készenlétben tartót.

(5) A nem karbantartható, vagy a 18. §-ban felsoroltak közé tartozó tűzoltó készüléket a karbantartó személy „SELEJT” felirattal látja el, és erről írásban tájékoztatja a készenlétben tartót.

24. § (1) A karbantartást követően a felhasználásra alkalmas tűzoltó készüléket a karbantartó személy a karbantartást igazoló címkével látja el.

(2) Ha a karbantartás a készenléti helyen történik, a karbantartó személy a tűzoltó készülék rögzítését és egyéb felszereléseit is megvizsgálja.

(3) A karbantartó személy a tapasztalt hibáról, sérülésről a készenlétben tartót írásban tájékoztatja.

25. § (1) Az újratöltött tűzoltó készüléken a karbantartó személy legalább alapkarbantartást végez, vagy a soron következő fokozat (közép- vagy teljes körű karbantartás) műveletei is elvégezhetőek.

(2) A karbantartó személy a részlegesen használt tűzoltó készüléket teljesen kiüríti, és az oltóanyagot selejtezi.

(3) A tűzoltó készülék újratöltése a gyártó által megadott eljárások és utasítások szerint történik.

(4) Az újratöltött tűzoltó készüléken fel kell tűntetni az újratöltés időpontját.

26. § Alkatrészek pótlásakor és újratöltés esetén kizárólag a gyártó által megadott, jóváhagyott vagy szállított alkatrészek és oltóanyag használható fel. Ha a gyártó megszűnt és az eredeti alkatrészek nem állnak rendelkezésre a forgalmazási engedéllyel forgalomba hozott tűzoltó készülékek esetében az OKF, tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvánnyal forgalomba hozott tűzoltó készülékek esetében a tanúsító szervezet engedélyezi a helyettesítő alkatrészek és oltóanyag felhasználását.

27. § (1) Azok a műveletek, melyek során az oltópor a légköri levegővel érintkezik csak olyan helyiségben végezhetők, ahol a relatív páratartalom legfeljebb 70%, és a helyiség hőmérséklete legalább 15 °C.

(2) Az oltóport érintő műveletek megkezdése előtt a karbantartást végző személy biztosítja, hogy az (1) bekezdésben előírt feltételek teljesülnek.

(3) Az oltópor típusoknak egymáshoz vagy a szennyező anyagokhoz való keveredésének megakadályozása érdekében egyidejűleg csak azonos típusú oltóport tartalmazó tűzoltó készülékek szerelhetők szét.

(4) A megbontott csomagolású, de teljesen fel nem használt oltóporokat a környezeti levegőtől elzárva kell tárolni.

28. § A halon, HCFC, HFC, és a környezeti elemekre, különösen a légkörre káros töltetű tűzoltó készülék a légkörbe nem üríthető ki. A töltési és lefejtési műveletek az oltóanyag visszanyerésére alkalmas, zárt rendszerű eljárás alkalmazásával történik, szükség esetén az ilyen oltóanyag regenerálásával vagy ártalmatlanításával.

29. § Az alapkarbantartás műveleteit az 1. melléklet 2. táblázata tartalmazza.

30. § A középkarbantartáskor a karbantartást végző személy - az alapkarbantartás keretébe tartozó műveleteken túl -

a) ellenőrzi a nyomásjelző működőképességét a nyomásjelző műszerrel felszerelt, állandó nyomású tűzoltó készüléken, a gyártó előírásai szerint,

b) kiüríti a tűzoltó készüléket,

c) megvizsgálja az oltóanyagot a gyártó útmutatása szerint,

d) nagyítóval részletesen megvizsgálja a tűzoltó készüléket,

da) a zárószerelvények,

db) az elsütőfej-szerelvény,

dc) a nyomásmérő és jelző eszköz,

dd) a tömlő- és a pisztolyszerelvény,

korróziójának, sérülésének megállapítása érdekében,

e) világítóeszköz és tükör segítségével megvizsgálja a tartály belsejét, különös tekintettel a korróziós nyomokra, a belső bevonat hibátlanságára és a hegesztési varratok épségére, melynek során a gyártó előírásai szerint jár el, kétes esetekben pedig a gyártóhoz fordul,

f) megvizsgál minden záróelemet, a csatlakozó menet, alak, méret és bevonat szempontjából, és

g) a tűzoltó készüléket, a gyártó előírásait figyelembe véve megtölti oltóanyaggal, és összeszereli.

31. § (1) A teljes körű karbantartáskor a karbantartást végző személy - az alap- és középkarbantartás keretébe tartozó műveleteken túl -

a) a tűzoltó készülékek teljes szétszerelését követően a hibás, vagy a lejárt élettartamú részeket selejtezi, majd ezeket újjal pótolja,

b) a tartályt a rajta lévő jelölés értékének megfelelő nyomáson nyomáspróbának veti alá,

c) a jelöletlen tartályokat selejtezi,

d) a vonatkozó műszaki követelménynek nem megfelelő tűzoltó készülékeknél a nyomáspróbát a legfeljebb 25 kg össztömegű tűzoltó készülék esetén festetlen, az annál nagyobb össztömegű tűzoltó készülék esetén a hegesztési varratok környezetében fémtiszta állapotban végzi kivéve

da) a porszórásos festéssel gyártott tartályok,

db) szén-dioxiddal oltók alumínium palackjai, vagy

dc) olyan belső védőbevonattal rendelkező tartályok esetén, melyeknél a festék eltávolítás vagy az újrafestés a belső bevonat épségét megsértheti,

e) nyomáspróbának veti alá a biztonsági szelepet és a tűzoltó készülék mindazon szerelvényét, amely a működtetés során a nyomás által terhelt, és

f) a biztonsági szerelvényt (pl. biztonsági szelep) a gyártó előírásait figyelembe véve ellenőrzi és szükség esetén beállítja vagy cseréli.

(2) Amikor a tűzoltó készülékek teljes körű karbantartása esedékes, akkor az újratöltésre vonatkozó és a gyártó által megadott előírások is irányadók.

(3) Ha a karbantartást végző személy vizet alkalmaz a különböző eljárásoknál, a tűzoltó készüléket az újratöltést megelőzően teljesen kiszárítja.

32. § (1) A tűzvédelmi szabályzat készítésére kötelezett készenlétben tartó a tűzoltó készülékekről nyilvántartási naplót vezet.

A nyilvántartási napló tartalmazza

a) a készenlétben tartó nevét,

b) az ellenőrző vizsgálatot végző nevét,

c) a karbantartó személy vagy személyek nevét,

d) a tűzoltó készülék készenléti helyét, típusát, gyári számát,

e) a negyedéves vizsgálat elvégzésének dátumát hónap és nap szerint,

f) a karbantartás szükségességére való utalást,

g) a tűzoltó készülékkel kapcsolatos egyéb megjegyzéseket, és

h) a vizsgálatot végző személy aláírását.

(2) A nyilvántartási napló formanyomtatványát a 2. melléklet tartalmazza.

(3) A nyilvántartási naplót a tűzvédelmi szabályzathoz csatolva kell tárolni. A tűzvédelmi szabályzat készítésére nem kötelezett készenlétben tartóknak - legfeljebb 5 db készenlétben tartott tűzoltó készülék esetén - nem kell nyilvántartási naplót vezetni, 5-nél több készenlétben tartott tűzoltó készülék esetén a nyilvántartási naplót a tűzvédelmi oktatási dokumentációhoz csatolva kell tárolni.

II. FEJEZET

A TŰZOLTÓ-VÍZFORRÁSOK ÉS TARTOZÉKAIK FELÜLVIZSGÁLATA

33. § A tűzoltó-vízforrások üzemképességéről, megközelíthetőségéről, fagy elleni védelméről, az előírt rendszeres ellenőrzések, karbantartások, javítások és nyomáspróbák (e fejezet vonatkozásában a továbbiakban együtt: felülvizsgálat) elvégzéséről az oltóvíz hálózat üzemben tartásáért felelős szervezet gondoskodik.

34. § (1) A felülvizsgálatot - a falitűzcsap-szekrényeknek a felelős személy általi szokásos ellenőrzését kivéve - tűzoltó vízforrások felülvizsgálatára vonatkozó érvényes tűzvédelmi szakvizsga bizonyítvánnyal rendelkező személy végezheti.

(2) A felülvizsgálat alapján feltárt hiányosságok megszüntetéséről az oltóvíz hálózat üzemben tartásáért felelős szervezet gondoskodik, amely a meghibásodott tűzoltó-vízforrások és azok szerelvényeinek javítására, szükség esetén cseréjére azonnal intézkedik.

(3) Az oltóvíz hálózat üzemben tartásáért felelős szervezet a tűzoltó-vízforrásokról nyilvántartással rendelkezik. A nyilvántartás vezetése a felülvizsgálatot végző személy kötelessége.

(4) A tűzoltó-vízforrásokról vezetett nyilvántartás tartalmazza

a) a tűzoltó-vízforrás egyértelmű azonosítását,

b) a felülvizsgálat időpontját,

c) a felülvizsgálatot végző nevét, szakvizsga bizonyítványának számát, és

d) a felülvizsgálat megnevezését és megállapításait.

35. § A tűzoltó-vízforrások felülvizsgálata során a felülvizsgálatot végző személy minden esetben

a) megvizsgálja

aa) a tűzoltó-vízforrások jelzőtábláinak meglétét, adatainak helyességét és épségét,

ab) az előírt feliratok, jelzések meglétét, olvashatóságát,

ac) értelemszerűen a (szabadtéri) tűzoltó-vízforrásoknak az év minden szakában (tűzoltógépjárművel történő) megközelíthetőségét, a szerelvények hozzáférhetőségét, a szerelvények és a tartozékok rendeltetésszerű használhatóságát, és

ad) a korrózió elleni védelem épségét,

és

b) elvégzi

ba) a vízhálózatról működő tűzoltó-vízforrások esetében a hálózat átöblítését a mechanikai szennyeződésektől mentes víz megjelenéséig, és

bb) a korrózióvédelem sérülése esetén az üzemben tartásért felelős szervezet írásbeli értesítését.

36. § A falitűzcsap-szekrények felülvizsgálata feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

37. § (1) Száraz felszálló vezetékkel kialakított fali tűzcsapot és szekrényt (a továbbiakban: száraz tűzivíz-vezeték rendszert) legalább félévenként kell felülvizsgálni és ötévenként nyomáspróbázni.

(2) A száraz tűzivíz-vezeték rendszer féléves felülvizsgálata során a 35. §-ban meghatározott általános feladatokon felül a felülvizsgálatot végző személy ellenőrzi

a) a betáplálási pont tűzoltógépjárművel történő akadálytalan megközelíthetőségét,

b) a száraz felszálló-vezeték betáplálási pontján 2 db „B” jelű csonkkapocs meglétét,

c) a szekrények akadálytalan megközelíthetőségét,

d) az ajtók értelemszerű és megfelelő működését,

e) a szerelvények épségét, működtethetőségét,

f) a szekrényben a tűzcsap és a rászerelt „C” jelű csonkkapocs és az azt lezáró kupakkapocs meglétét,

g) szekrény nélküli kiépítés esetén a szabad megközelíthetőséget, az elzáró szerelvények, a csonkkapcsok és a kupakkapcsok meglétét, és

h) a csővezeték légteleníthetőségét.

(3) A felülvizsgálatot végző személy a tapasztalt hiányosságok esetén írásban értesíti a tűzoltó vízforrás üzemben tartásáért felelős szervezetet, vagy a hiányosságot azonnal megszünteti.

(4) A tűzcsapszekrényből az oda nem illő tárgyakat a felülvizsgálatot végző személy eltávolítja.

(5) A teljes száraz tűzivíz-vezeték rendszer nyomáspróbája 5 évenként vízzel történik, a próbanyomás értéke - a betápláló csonknál mérve - 1,5 MPa, a nyomáspróba alatt az elzáró szerelvényeknél minimális csepegés megengedett.

(6) Talajszint alatti, és nehezen megközelíthető területek védelmére kialakított száraz tűzivíz-vezeték rendszer féléves felülvizsgálata során a felülvizsgálatot végző személy az általános feladatokon felül ellenőrzi a tűzvédelmi hatóság által előírt csatlakozási lehetőségek meglétét, megfelelőségét.

38. § (1) Föld alatti és föld feletti tűzcsapok esetében (a továbbiakban: tűzcsapok) az épületek, építmények használatba vételi eljárása során a kérelem benyújtása előtt legfeljebb fél évvel korábban készült, a legkedvezőtlenebb fogyasztási időszakban végzett, a tűzcsapok vízhozamának méréséről felvett vízhozam mérési jegyzőkönyvvel igazolni kell az előírt oltóvíz mennyiség meglétét. A mérést az épület, építmény 100 m-es körzetén belüli tűzcsapok egyidejű működésével kell elvégezni. Ha az oltáshoz szükséges oltóvíz víztározóról és vízhálózatról együttesen került biztosításra, akkor a vízhozam mérés csak a vízhálózatból kiveendő vízmennyiségre vonatkozik.

(2) A tűzcsapokat legalább félévenként a gyártó előírásai és a 35. §-ban meghatározott általános feladatok alapján kell felülvizsgálni, és évenként teljes körű felülvizsgálatot kell végezni.

(3) A föld feletti tűzcsapok éves teljes körű felülvizsgálata során a féléves felülvizsgálat feladatain felül a felülvizsgálatot végző személy ellenőrzi

a) a csonkkapcsok állapotát, rögzítettségét,

b) a tömítések épségét, állapotát,

c) a kupakkapcsok állapotát, szerelhetőségét,

d) tömítéssel ellátott kupakkapocsnál a tömítés épségét, állapotát,

e) az elveszés elleni biztosítás meglétét,

f) a biztonsági ház(ak) állapotát, nyithatóságát, zárhatóságát,

g) a kupakkapcsok levétele után a tűzcsap szelep működtetésével a tűzcsap üzemképességét,

h) a tűzcsapban mérhető statikus nyomást,

i) a tűzcsap kifolyási nyomását 200 mm2 kiáramlási keresztmetszetnél, vagy a tűzcsap vízhozamát, valamint

j) a víztelenítő rendszer működését.

(4) A föld alatti tűzcsapok féléves felülvizsgálatakor a 35. §-ban meghatározott általános feladatokon felül a felülvizsgálatot végző személy elvégzi

a) a tűzcsap környezetének tisztítását,

b) a tűzcsapszekrény nyithatóságának ellenőrzését,

c) a tűzcsapszekrény kitisztítását,

d) a fejszerelvényt védő fedél vagy menetes zárósapka állapotának, és föld alatti tűzcsapkulccsal történő nyithatóságának ellenőrzését,

e) a ház és a szelep szivárgásának ellenőrzését,

f) a víztelenítő rendszer ellenőrzését, és

g) a csatlakozó menet zsírzását.

(5) A föld alatti tűzcsapszekrények esetében a nyitott fedél nem akadályozhatja a tűzcsap működtetését.

(6) A föld alatti tűzcsapok éves teljes körű felülvizsgálata során a féléves felülvizsgálat feladatain felül a felülvizsgálatot végző személy ellenőrzi

a) csatlakozófej állapotát, illeszkedési próbával a menet épségét, a tömítő felület állapotát,

b) üzempróbával a tűzcsap működését,

c) a tűzcsapban mérhető statikus nyomást,

d) a tűzcsap kifolyási nyomását 200 mm2 kiáramlási keresztmetszetnél, vagy a tűzcsap vízhozamát, valamint

e) a víztelenítő rendszer működését.

39. § (1) A szerelvényszekrények és szerelvényei (tartozékai) legalább félévenkénti felülvizsgálatáról, és évenként teljes körű felülvizsgálatáról az üzemben tartásért felelős szervezet gondoskodik.

(2) A felülvizsgálat gyakoriságának megállapítása a kérdéses szekrény környezeti körülményei, a tűzveszély és kockázat figyelembevételével történik. A legalább félévenkénti felülvizsgálat a 35. §-ban meghatározott általános feladatokon túl kiterjed arra, hogy

a) a szerelvényszekrény kielégíti-e a vonatkozó műszaki követelmény előírásait,

b) a szerelvényszekrény elhelyezkedése jól láthatóan jelölt-e,

c) a fali felfüggesztés esetén a felfüggesztő szilárd és a célnak megfelelő-e,

d) a szerelvényszekrény sérülésmentes, ajtaja szabadon nyitható-e,

e) az előírt szerelvények (tartozékok) megtalálhatók-e,

f) a szerelvények (tartozékok) rögzítettek-e, és

g) van-e megfigyelhető hiányosság, korrózió okozta vagy egyéb károsodás akár a szerelvényszekrényen, akár a benne lévő szerelvényeken (tartozékokon).

(3) A felülvizsgálatot végző személy ellenőrzi a tárolt szerelvények (tartozékok) és a szerelvényszekrény sérülésmentességét, a tartozékként elhelyezett vízzáró lapos tömlőket áthajtogatja, az áthajtogatás során szemrevételezéssel ellenőrzi a tömlő állapotát, és a korrodált vagy sérült szerelvényről (tartozékról) írásban értesíti az üzemben tartásért felelős szervezetet.

(4) Az éves teljes körű felülvizsgálat során a 35. §-ban meghatározott általános feladatokon és a (2)-(3) bekezdésekben előírt féléves feladatokon felül a felülvizsgálatot végző személy

a) ellenőrzi

aa) a szerelvényszekrényben elhelyezett szerelvények (tartozékok) állapotát,

ab) a föld alatti vagy föld feletti tűzcsapkulcs, vagy az egyetemes kapocskulcsok megfelelősségét és biztonságos használhatóságát gyakorlati próbával, a kulcsokon rendellenes deformáció, repedés nem megengedett,

ac) az állványcső működtethetőségét vagy az áttétkapocs állapotát, és

ad) a sugárcső biztonságos és könnyű működtethetőségét,

b) elvégzi a szerelvényszekrényen és a szerelvényeken (tartozékokon) a gyártó által előírt karbantartásokat, és

c) a vizsgálat során nem megfelelőnek minősített szerelvényekről (tartozékokról) írásban értesíti az üzemben tartásért felelős szervezetet.

40. § (1) A szerelvényszekrények azon szerelvényeit (tartozékait), amelyek a használat során nyomásnak vannak kitéve 5 évenként nyomáspróbának kell alávetni.

(2) A szerelvényszekrényben elhelyezett tömlőszerelvények nyomáspróbája, és annak jelölése feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

41. § (1) A föld alatti tűzcsaphoz elhelyezett állványcsövön az öt évenkénti nyomáspróba alkalmával illeszkedési próbával ellenőrizni kell a csatlakozó menet épségét, a föld alatti tűzcsap kifolyócsonkjával egyező csonkra függőleges helyzetben felszerelt állványcsövön a szerelvények zárt állásában 1,0 MPa túlnyomású vízzel tömítettségi próbát kell végezni, a vizsgálat eredményes, ha 2 perc vizsgálati idő alatt a kiömlő ágakon és az állványcső egyéb részein szivárgás nem tapasztalható.

(2) A szerelvényszekrények szerelvényei (tartozékai) felülvizsgálata és annak dokumentálása feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(3) A szerelvényszekrények szerelvényei (tartozékai) felülvizsgálata ideje alatt a tűzvédelmi szabályok feleljenek meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

42. § (1) Medencék, tartályok (a továbbiakban együtt: víztárolók) és egyéb vízforrások félévenkénti felülvizsgálatáról, ötévenkénti teljes körű felülvizsgálatáról az üzemben tartásáért felelős szervezet gondoskodik. Továbbá gondoskodik azon tartozékok nyomáspróbázásáról, amelyek a használat során nyomásnak vannak kitéve.

(2) A féléves felülvizsgálat során a 35. §-ban meghatározott általános feladatokon felül a felülvizsgálatot végző személy megvizsgálja az oltóvíz mennyiségét, az utántöltésre való szerelvények állapotát, a szívóvezeték állapotát, a lábszelep működőképességét, fűtött víztárolók esetén a fűtési rendszer működőképességét.

(3) Szükség esetén a felülvizsgálatot végző személy az oltóvíz algásodásáról, iszaposodásáról, nagymértékű szivárgás észlelése esetén a szivárgás tényéről írásban értesíti az üzemben tartásért felelős szervezetet.

(4) Szükség esetén a felülvizsgálatot végző személy a fémből készült tartályoknál a korrózió elleni védelem szükségességéről írásban értesíti az üzemben tartásért felelős szervezetet.

43. § (1) Víztárolók esetében az ötéves teljes körű felülvizsgálat során az általános és féléves feladatokon felül a felülvizsgálatot végző személy elvégzi

a) a víztároló tisztítását,

b) a víztároló szerkezetének, szigetelésének szükség szerinti javítását,

c) a szívóvezeték nyomáspróbáját,

d) a fémszerkezetek festését, és

e) a tároló feltöltését, a szerelvények próbáját.

(2) A szívóvezeték nyomáspróbája a szívókosár nélküli, lezárt szívóvezetéken vízzel történik, a próbanyomás értéke 1,5 MPa, időtartama 5 perc, a nyomáspróba alatt a szerelvényeknél szivárgás nem megengedett.

(3) Egyéb víztároló (víztornyok, vízművek tárolói) esetén a szívócső megléte, karbantartottsága, a tűzoltásra tartalékolt (előírt) víz megléte és a vízvételezés céljára kialakított kifolyócsonk megközelíthetősége félévenkénti ellenőrzéséről a fenntartó gondoskodik.

(4) A természetes vízforrások (pl. folyó, patak, tó) mint tűzoltó-vízforrások felülvizsgálatakor az előírásokat értelemszerűen kell alkalmazni.

III. FEJEZET

TŰZOLTÓ KAPCSOK

44. § (1) E fejezet nem vonatkozik a műanyag alapanyagú tűzoltó kapcsokra.

(2) A tűzoltó kapocs a felhasználástól és a rendeltetéstől függően lehet

a) tömlőkapocs: a tűzoltó tömlők bekötésére és csatlakoztatására alkalmas szerelvény,

b) csonkkapocs: a menetes csővégre szerelhető szerelvény,

c) kupakkapocs: a tűzoltó-vízforrások lezárására alkalmas szerelvény, és

d) áttétkapocs: a különböző méretű csatlakozófejek összekapcsolására alkalmazható közdarab.

(3) A tűzoltó kapcsok méret szerinti csoportosításánál

a) a tömlőkapcsok méretjelét, a csatlakoztatható tűzoltótömlő és a hozzá tartozó tűzoltó kapocs legkisebb belső átmérőjét a 3. melléklet 1. táblázata tartalmazza,

b) a csonkkapcsok méretjelét és legkisebb belső átmérőjét a 3. melléklet 2. táblázata tartalmazza, és

c) az áttétkapcsok méretjelét és legkisebb belső átmérőjét a 3. melléklet 3. táblázata tartalmazza.

(4) Az (3) bekezdés a)-c) pontokhoz tartozó táblázataiban található adatoktól eltérő méretű tűzoltó kapocstípusok a vonatkozó jogszabályok alapján egyedi engedélyezésre kötelezettek.

45. § A tűzoltó kapcsok kapocstestén jól olvasható és maradó módon fel kell tüntetni a gyártó nevét vagy jelét, és a tűzoltó kapocs méretjelét a 44. § (3) bekezdés előírásainak megfelelően.

11. A tűzoltó kapcsok tűzvédelmi követelményei

46. § (1) A tömlőkapcsok megengedett legnagyobb tömegét a 3. melléklet 4. táblázata tartalmazza, kialakítását a 4. melléklet 1. ábrája szemlélteti.

(2) A csonkkapcsok megengedett legnagyobb tömegét a 3. melléklet 5. táblázata tartalmazza, kialakítását a 4. melléklet 2. ábrája szemlélteti.

(3) A kupakkapcsok megengedett legnagyobb tömegét a 3. melléklet 6. táblázata tartalmazza, kialakítását a 4. melléklet 3. ábrája szemlélteti.

(4) A kupakkapcson az elveszés elleni biztosítás lehetőségét kell kialakítani.

(5) Az áttétkapcsok megengedett legnagyobb tömegét a 3. melléklet 7. táblázata tartalmazza, kialakítását a 4. melléklet 4. ábrája szemlélteti.

47. § A csatlakozó fej és a tömítőgumi kialakítása feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

48. § A 110-A és 125-A jelű tűzoltó kapcsok üzemi nyomása legalább 1,2 MPa, a 38-H jelű kapcsok üzemi nyomása legalább 4,0 MPa, a többi méret esetében az üzemi nyomás legalább 1,6 MPa.

49. § (1) Az 1,2 MPa és 1,6 MPa üzemi nyomású tűzoltó kapcsok anyagválasztása feleljen meg az ötvözött alumíniumra, ötvözött alumínium öntvényre vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson. A 38-H jelű tűzoltó kapcsok anyagát a szilárdsági követelmények figyelembevételével a gyártó határozza meg.

(2) Az alumíniumötvözetek megengedett rézszennyezettsége nem haladhatja meg a 0,05% mértéket.

(3) A megmunkált felületek érdessége legfeljebb Ra < 25 µm, a tűzoltó kapcsok felületén balesetveszélyt jelentő és sérülést okozó éles élek és sarkok nem lehetnek.

(4) A megmunkálatlan felületek hibáinak mérete az adott felületre vonatkozó tűrésmező 50%-át nem haladhatja meg.

(5) A rögzítőgyűrű a korrózió ellen felületvédelemmel rendelkezik.

(6) A tűzoltó kapcsok szerkezeti kialakítása lehetővé teszi a tűzoltó kapcsok össze- és szétkapcsolhatóságát az e fejezet előírásainak megfelelő tűzoltó kapcsokkal a 3. melléklet 8. táblázatban rögzített forgatónyomatékkal.

50. § A tűzoltó kapcsok a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő kapocskulccsal kapcsolhatók.

51. § A tűzoltó kapcsok nyomásállóságának meghatározásakor az 1,2 MPa üzemi nyomású tűzoltó kapcsok csatlakozási tömörségének vizsgálata 1,8 MPa, szilárdságának vizsgálata 3,6 MPa próbanyomáson, az 1,6 MPa üzemi nyomású tűzoltó kapcsok csatlakozási tömörségének vizsgálata 2,5 MPa, szilárdságának vizsgálata 4,5 MPa próbanyomáson, a 4,0 MPa üzemi nyomású tűzoltó kapcsok csatlakozási tömörségének vizsgálata 6,5 MPa, szilárdságának vizsgálata pedig 10,0 MPa próbanyomáson történik.

52. § A nyomó kivitelű tömítőgumi 60+5 Shore „A” keménységű, a szívó-nyomó kivitelű tömítőgumi pedig, 55+5 Shore „A” keménységű, legalább mérsékelten vegyszerálló gumi lehet.

53. § A tömítőgumi 60%-os, 30 percig tartó összenyomás hatására maradó alakváltozást nem szenvedhet.

12. A tűzoltó kapcsok vizsgálati módszerei

54. § Az 1,2 MPA üzemi nyomású tűzoltó kapcsok vizsgálata a 1,8 MPa tömörzárási és a 3,6 MPa szilárdsági, az 1,6 MPa üzemi nyomású tűzoltó kapcsok vizsgálata a 2,5 MPa tömörzárási és a 4,5 MPa szilárdsági, a 4,0 MPa üzemi nyomású tűzoltó kapcsok vizsgálata a 6,5 MPa tömörzárási és a 10,0 MPa szilárdsági próbanyomáson 2 percen keresztül tart. A szilárdsági nyomáspróba alatt a tömítőguminál a vízgyöngyözés megengedett.

55. § A tűzoltó kapcsok vákuumtömörségének vizsgálata 0,08 MPa légritkításnál 5 percen keresztül tart. A vákuumcsökkenés nem haladhatja meg a 0,005 MPa értéket.

56. § (1) A tömítőgumi 53. § szerinti összenyomhatóságának vizsgálata párhuzamos lapok közötti összenyomással történik. Az összenyomás alatt a vizsgálatot végző személy a tömítőgumi magasságát három, egymáshoz viszonyítva 120°-ra levő helyen megméri. Induló méretként a három mérés számtani középértékét veszi fel.

(2) A 30 percen keresztül tartó 60%-os magassági méretre való összenyomás után 15 perccel maradó alakváltozás nem megengedett.

IV. FEJEZET

MŰANYAG ALAPANYAGÚ TŰZOLTÓ KUPAKKAPCSOK

57. § A műanyag alapanyagú kupakkapcsok (e fejezetben a továbbiakban: műanyag kupakkapocs) megengedett méretsorát és legnagyobb tömegét a 3. melléklet 9. táblázat tartalmazza, kialakítását a 4. melléklet 5-6. ábrái szemléltetik.

58. § (1) A műanyag kupakkapocs készülhet tömítéses vagy tömítés nélküli kivitelben.

(2) A műanyag kupakkapocs anyagában piros vagy tartósan pirosra festett lehet.

(3) A műanyag kupakkapcson az elveszés elleni biztosítás lehetőségét kell kialakítani.

13. A műanyag kupakkapcsok tűzvédelmi követelményei

59. § A gyártáshoz felhasznált műanyag a műanyag kupakkapocs legalább 10 éves élettartamát biztosítja.

60. § (1) A műanyag kupakkapcsok és a tömítőgumik kialakításának és méreteinek meghatározása feleljen meg a 44-56. § szerinti műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) A tömítőgumi kialakítása feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

61. § A műanyag kupakkapocs üzemi nyomása legalább 1,0 MPa, az üzemi nyomás alatti zárást a kapocs -20 és +40 °C hőmérsékleti tartományban biztosítja.

62. § A műanyag kupakkapcsok felületén balesetveszélyt jelentő és sérülést okozó éles élek és sarkok nem lehetnek.

63. § (1) A műanyag kupakkapcsok szerkezeti kialakítása lehetővé teszi a kapcsok össze- és szétkapcsolhatóságát a 44-56. § előírásainak megfelelő tűzoltó kapcsokkal a 3. melléklet 10. táblázat szerinti forgatónyomatékkal.

(2) A műanyag kupakkapcsok a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő kapocskulccsal kapcsolhatók.

14. A műanyag kupakkapcsok vizsgálati módszerei

64. § A műanyag kupakkapocs szilárdságának és a csatlakozás tömörségének vizsgálata 1,6 MPa próbanyomáson történik. A szilárdsági és tömörzárási vizsgálat során tömítőguminál a vízgyöngyözés megengedett.

65. § (1) A műanyag kupakkapcsok szilárdságának és tömörzárásának vizsgálata az etalon kapocshoz csatlakoztatva 2,2 MPa próbanyomáson 2 percen keresztül tart (statikus szilárdsági vizsgálat). A vizsgálati hőmérséklet

a) -20 °C,

b) +20 °C, és

c) +40 °C.

(2) A műanyag kupakkapcsokat a vizsgálatot végző személy vizsgálat előtt a vizsgálati hőmérsékleten, 24 órán keresztül temperálja.

66. § (1) A dinamikus szilárdsági vizsgálathoz, a vizsgálatot végző személy az etalon kapocshoz csatlakoztatott műanyag kupakkapcsot ciklikusan terheli. A próbanyomást legfeljebb 2,0 MPa/min változási sebességgel 0-ról 1,6 MPa-ra emeli, majd 0-ra csökkenti. A mérést szobahőmérsékleten folyamatosan 100-szor megismétli.

(2) A vizsgálatot végző személy a mérési sorozat elején és végén a fő méreteket ellenőrzi.

(3) A dinamikus szilárdsági vizsgálat során maradandó alakváltozás nem megengedett.

15. A műanyag kupakkapcsok megjelölése és alkalmazása

67. § A műanyag kupakkapcsok kapocstestén jól olvasható és maradó módon fel van tüntetve

a) a gyártó neve vagy jele,

b) a gyártás éve,

c) a kapocs méretjele a 3. melléklet 9. táblázat előírásainak megfelelően, és

d) a megengedett legnagyobb üzemi nyomás értéke.

68. § A műanyag kupakkapcsok a legfeljebb 1,0 MPa megengedett legnagyobb nyomású vízhálózatoknál alkalmazhatóak.

V. FEJEZET

VÍZZÁRÓ LAPOS NYOMÓTÖMLŐK ÉS TÖMLŐ SZERELVÉNYEK SZIVATTYÚKHOZ ÉS JÁRMŰVEKHEZ

69. § (1) E fejezet alkalmazásában:

1. lapostömlő: az a lágy falú tömlő, amely belső nyomás hiányában úgy esik össze, hogy a tömlő belső felületei érintkeznek, és a tömlő sík keresztmetszeti formát vesz fel.

2. magasnyomású lapostömlő: olyan lapostömlő, amelynek magasabb a megengedett üzemi nyomása, mint a 6. melléklet 4. táblázatban megadott értékek.

3. tömlő bevonat: olyan vékony bevonat, - általában lakkozásként alkalmazott bevonat, - amely tömítőanyagként viselkedik, és amelyen keresztül a tömlő köpeny szálai valószínűleg kidudorodnak.

4. tömlő köpeny: a körkörösen szőtt varrat nélküli megerősítés.

5. tömlőborítás: olyan borítás, amely teljesen körbeveszi a tömlő köpenyt, különálló összetevőt képezve.

6. tömlőszerelvény: két végén tömlőkapoccsal szerelt tömlő.

(2) E fejezet alkalmazásában az üzemi nyomás, próbanyomás és repesztő nyomás azonos a gumi- és műanyag tömlők és tömlőszerelvények szakkifejezései gyűjteményére vonatkozó műszaki követelményben megadottal.

(3) E fejezetben minden megadott nyomást túlnyomásnak kell tekinteni.

16. Általános előírások

70. § (1) Az e fejezetben előírt követelmények kizárólag azokra a vízzáró lapos nyomótömlőkre (e fejezetben a továbbiakban: tömlők) vonatkoznak, amelyeket minimálisan -20 °C környezeti hőmérsékletre, vagy a hidegebb éghajlati állapotok esetén -30 °C legkisebb hőmérsékleten szándékoznak használni.

(2) Külön előírások vonatkoznak a tömlőszerelvényekre, valamint a magasnyomású tömlőkre.

71. § Az e fejezetnek megfelelő tömlő tömlőkapcsai feleljenek meg a 44-56. § szerinti műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtsanak.

72. § (1) Az agresszív környezetben elhelyezett, a vonatkozó műszaki követelmény előírásainak megfelelő tűzcsapszekrényekben az e fejezet szerinti 3-as, vagy 4-es osztályú tömlők alkalmazhatók.

(2) E fejezet követelményeinek megfelelő, 1-4-es osztályú tömlők alkalmazhatók a normál környezetben elhelyezett, a műszaki követelmény előírásainak megfelelő falitűzcsap-szekrényekben, a föld alatti és föld feletti tűzcsapok szerelvényszekrényeiben is.

73. § Az e fejezet szerinti tömlőkre vonatkozó követelményektől eltérő műszaki megoldás megfelelősségét az OKF állapítja meg.

74. § (1) Általános osztályozás esetén a tömlő megfelel a felépítés és teljesítmény szerint megkülönböztetett négy osztály egyikének. Minden tömlő osztályban a bélés a lehető legsimább, hogy minimálisra csökkenjen a súrlódás. A tömlő gyártója szövi a tömlő köpenyt, és állítja össze a béléssel.

(2) 1. osztály (borítatlan tömlő) rétegrendje egy vízálló gumi vagy műanyag bélésből, és egy szintetikus szálú köpenyből áll.

(3) 2. osztály (tömlő külső bevonattal vagy bevonat nélküli tömlő kiegészítő láncfonallal) rétegrendje

a) önmagában vagy kombinálva kiegészítő láncfonallal egy külső bevonatú tömlőhöz műszálas köpenyből, vagy

b) kiegészítő láncfonallal egy bevonat nélküli tömlőhöz műszálas köpenyből

áll.

(4) 3. osztály (tömlő vékony külső bevonattal) rétegrendje

a) egy vízálló gumi vagy műanyag bélésből,

b) egy szintetikus szálú köpenyből, és

c) egy a köpenyen külsőleg alkalmazott, legfeljebb 0,5 mm vastagságú gumi vagy műanyag bevonatból

áll.

(5) 4. osztály (tömlő vastag külső bevonattal) rétegrendje:

a) egy vízálló gumi vagy műanyag bélésből,

b) egy szintetikus szálú köpenyből, és

c) egy a köpenyen külsőleg alkalmazott, 0,5 mm vastagságú, vagy annál vastagabb gumi vagy műanyag bevonatból

áll.

75. § (1) A tömlő belső átmérője és tűrése megfelel a 6. melléklet 1. táblázatban megadott értéknek. A hosszegységre vonatkoztatott tömeg legalább a tömlő 2 m hosszúságú, kapcsok nélküli darabján mért adat és nem haladhatja meg a 6. melléklet 1. táblázatában megadott értéket.

(2) A tömlő névleges hossza 20 m, a hossztűrés +1% lehet.

17. A kész tömlő hidrosztatikai teljesítmény követelményei

76. § (1) Üzemi nyomás alatt a tömlő mérettartása megfelel a 6. melléklet 2-3. táblázatokban megadott követelményeknek, a csavarodási vonal az óramutató járásával megegyező.

(2) Az induló vizsgálati nyomás 0,07 MPa. A vizsgálati végnyomása megfelel a 6. melléklet 4. táblázatban megadott értéknek.

(3) Azokra a tömlőkre, amelyek normál üzemi nyomása magasabb, mint a 6. melléklet 4. táblázatban megadott érték, a magasnyomású lapostömlők előírásai vonatkoznak.

77. § A tömlő próbanyomás alatti deformáció vizsgálata esetén a nyomástartási vizsgálat három, egyenként 1 méter hosszúságú mintán történik a 6. melléklet 4. táblázatában meghatározott nyomáson. A vizsgálat során a mintadarab nem mutathat szivárgást, repedést, hirtelen vetemedést, torzulást vagy egyéb hibára utaló jelet.

78. § (1) A tömlő minimális repesztő nyomás vizsgálata során a vizsgálatot végző személy három darab, egyenként 1 méter hosszúságú mintát repesztő nyomásnak teszi ki. Egyetlen mintadarab sem repedhet alacsonyabb nyomáson, mint a 6. melléklet 4. táblázatában megadott minimális repesztő nyomás érték.

(2) Ezen követelményben szereplő tömlők üzemi nyomás értékeit a 6. melléklet 4. táblázata adja meg, de ez nem vonatkozik a magasnyomású lapostömlőkre.

79. § Törési nyomás vizsgálat esetén a vizsgált mintadarab szemrevételezéses vizsgálattal ellenőrizve nem repedhet, vagy mutathat hibát a 6. melléklet 4. táblázatában megadott nyomás értéken történt vizsgálat előtt, sem azt követően.

18. Tömlők vizsgálati módszerei

80. § (1) A tömlő bevonat vastagság vizsgálata optikai nagyító berendezésen, 0,01 mm osztású skálával történik.

(2) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a tömlőből egy gyűrű alakú mintát vág és megméri a szálak teteje és a borítás felülete közötti távolságot a gyűrű egymástól négy egyenlő távolságra eső pontján körbe az optikai nagyító segítségével. A mért értékeket átlagolni kell. Ahol a bevonat változó vagy bordázott, a mérést a legvékonyabb ponton végzi el.

81. § (1) Törési nyomás vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a tömlő szivárgását vagy sérülését vizsgálja, a nyomás alatt tartott, megtört vizsgálati darabon.

(2) A vizsgálati darab egy 2,0 m hosszúságú tömlő. A vizsgálathoz használt nyomásfokozó szivattyú képes, vízzel, mint vizsgáló közeggel a 6. melléklet 4. táblázatában meghatározott vizsgálati nyomás fenntartására.

(3) A vizsgálatot végző személy a mintadarabot összekapcsolja a nyomásfokozó szivattyúval, feltölti vízzel, és légteleníti, mielőtt a tömlő szabad végének lezárása megtörténne. A vizsgálati darabban fenntartja 0,07 MPa nyomást, miközben hozzávetőleg a közepénél 180°-ban visszahajtja a hossza mentén, majd a szabad véget hozzáköti a tömlőhöz olyan szorosan rögzítve, ahogy csak lehet, úgy hogy éles törés alakuljon ki, miközben biztosítja, hogy a kötés ne akadályozza meg a vizsgálati darab átmérőjének további növekedését. Emeli a nyomást a vizsgálati darabban, amíg a vizsgálati nyomás 60 s alatt nem éri el a 6. melléklet 4. táblázatában meghatározott nyomás értéket és a nyomást 1 percig fenntartja, majd megvizsgálja a mintadarabot, szivárgást vagy nyomásvesztést okozó sérülésre utaló jelet keresve.

(4) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

a) a vizsgált tömlő teljes megnevezését,

b) hivatkozást ezen követelményre,

c) a megfigyelt szivárgás vagy sérülés tényét, és

d) a vizsgálat időpontját.

82. § (1) Tapadás vizsgálatakor a vonatkozó műszaki követelmény 1 típusú vizsgálata szerinti mérés során a tapadás a bélés és a köpeny között nem lehet kevesebb, mint 1,0 kN/m, a bevonat és a köpeny között nem lehet kevesebb, mint 1,6 kN/m.

(2) A mintadarab szélessége minden esetben 25+0,5 mm és a tömlő hossztengelyére merőlegesen kivágott. A gyűrűt keresztben fel kell vágni és kinyitni, úgy, hogy szalagot képezzen.

(3) A tapadás meghatározásánál a motorhajtású befogók mozgási sebességét úgy kell megválasztani, hogy a rétegek elválasztásának sebessége elérje az 50+5 mm/min értéket.

(4) Ha a tapadás értékének megállapítása nem lehetséges a nagy tapadás miatti szakadás következtében, úgy azt megfelelőnek kell elfogadni.

(5) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy minden tapadást megkísérel megmérni és az eredményt dokumentálja.

83. § (1) A gyorsított öregítés vizsgálat során a vizsgálatot végző személy négy, egyenként 1 m hosszúságú vizsgálati darabot vizsgál. A vizsgálati minták a tömlő eredeti repesztő nyomás és tapadás vizsgálati darabjával szomszédos részéből származnak.

(2) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

a) a három vizsgálati darabot 180°-ban, hozzávetőleg a közepénél a hossza mentén visszahajtja és lapos helyzetében összeköti,

b) lazán feltekeri a maradék vizsgálati darabot,

c) öregíti mind a négy vizsgálati darabot levegőben, 14 napig, 70+1 °C szabályozott hőmérsékletű szekrényben,

d) az öregítést követően a három félbehajtott vizsgálati darabot kiegyenesíti, és repesztő nyomás vizsgálatnak veti alá a 78. § (1) bekezdés meghatározásának megfelelően, és

e) a maradék vizsgálati darabot a 82. §-ban meghatározott tapadás vizsgálatnak veti alá.

(3) Gyorsított öregedés vizsgálatakor a mindhárom, repesztő nyomás hatásának kitett mintadarab megfelel a 78. §-ban meghatározott követelményeknek. A repesztő nyomás eredmények átlagértéke nem csökkenhet jobban, mint a 78. §-ban meghatározott induló átlagos repesztő nyomás érték 25%-a.

(4) A tapadás a feltekert mintadarab bélése és a köpenye között nem lehet kevesebb, mint 0,9 kN/m és a feltekert mintadarab a bevonata és a köpenye között nem lehet kevesebb, mint 1,4 kN/m.

84. § (1) A dörzsállósági vizsgálat csak a gyártó, forgalmazó és a felhasználó közös megegyezése esetén kerül végrehajtásra.

(2) Az 1. és 2. osztályú tömlők felületi dörzsállóságuk szerint kategóriába soroltak. A felületi dörzsállósági kategóriákat a 6. melléklet 5. táblázata tartalmazza.

(3) A vizsgált tömlő abba a kategóriába tartozik, amelyhez tartozó fordulatokat alkalmazva az ötből legalább négy mintadarab nem reped ki. C kategóriájú a tömlő, ha a maximális fordulatot követően ötből legalább négy mintadarab nem reped ki a 6. melléklet 4. táblázatában megadott üzemi nyomás érték mellett.

(4) A felületi dörzsállósági vizsgálat öt, egyenként 0,35 m hosszúságú vizsgálati darabon történik.

85. § (1) A dörzsállósági vizsgálati berendezés a nyomás alatt álló, forgatható vizsgálati darab felületének a koptatásához oldalirányban mozgó, folyamatosan megújuló koptató szalaggal rendelkezik.

(2) A forgatott kapocs tengelyirányban rögzített, a másik kapocs vezető mentén elmozdulhat tengelyirányban.

(3) A koptató kar forgatható himba alakban tengely körül elfordulhat felfelé és a kar súlya olyan, hogy 105 N erővel hat a vízszintesen beállította vizsgálati darabra. Ez a vizsgálati kar alternáló mozgást végez a tömlő tengelye mentén 18-20 mm/s sebességgel, 80 mm-es tartományban, a lehúzás irányában automatikusan váltakozva. Az irányváltások holtideje nem lehet több mint, 0,1 s.

(4) A koptató kar hordozza a koptató szalagot, amely 4 mm-t mozog a tömlő hossza mentén minden kettős löketre, és a vizsgálati darabot hosszában alulról síkgörgő támasztja alá.

(5) Legalább 2 literes légtartály kapcsolódik a berendezéshez, a nyomás megtartása érdekében vízveszteség esetére.

(6) A koptató anyag egy tekercs csiszolóvászon, amely 50 mm széles és 50+2 m hosszú. A koptatásra használt anyag jó minőségű zsugorított alumínium-oxid (Al2O3), legalább 70 m% Al2O3 tartalommal, amely a vonatkozó műszaki követelmény által meghatározott 60P szemcse méretű.

86. § (1) A dörzsállósági vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

a) a vizsgálati darabot a gépbe helyezi,

b) csatlakoztatja a nyomásfokozó szivattyút, a rendszert 20+3 °C hőmérsékletű vízzel tölti fel és légteleníti,

c) a nyomást 0,5 MPa-ig fokozza, és ellenőrzi a koptató kar és a vizsgált tömlő vízszintességét,

d) a vízcsatlakozás felől nézve az óra járásával megegyezően forgatni kezdi a vizsgálati darabot 27+1 l/min fordulattal,

e) a 6. melléklet 5. táblázatában meghatározott számú fordulat után megterheli a tömlőt a 6. melléklet 4. táblázata szerinti üzemi nyomásig, és

f) a vizsgálatot a fennmaradó négy vizsgadarabbal megismétli.

(2) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

a) a vizsgált tömlő teljes megnevezését, besorolási osztályát,

b) a hivatkozást ezen követelményre,

c) a koptatási eredményeket, melyek tartalmazzák a fordulatok számát és bármely sérülést, és

d) a vizsgálat időpontját.

87. § (1) A 3. és 4. osztályú tömlők pontszerű dörzsállóságuk szerint kategóriába soroltak. A felületi dörzsállósági kategóriákat a 6. melléklet 6. táblázata tartalmazza. A vizsgált tömlő abba a kategóriába tartozik, amelyhez tartozó kettős löketeket alkalmazva az ötből legalább négy mintadarab nem reped ki.

(2) A pontszerű dörzsállóság vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a tömlő öt, egyenként 1 m hosszú vizsgálati darabját vizsgálja. A pontszerű dörzsállóság meghatározásához a tömlőn körbe öt egyenlő távolságra lévő helyen minden egyes vizsgálati darabot megjelöl az öt helyzet valamelyikénél, az egyik felületet használva kiindulási pontként.

88. § (1) Az 5. melléklet 1. ábra szerinti pontszerű dörzsállóságot vizsgáló berendezés a vizsgálati darab felszínének pontszerű koptatására szolgál alternáló mozgás révén. A vizsgálatot végző személy a koptató szalagot egy hordozóra rögzíti, amely 45° szöget zár be a vizsgálati darab vízszintes tengelyével és 20° szöget a vizsgáló berendezés alternáló mozgásának irányával.

(2) Az alternáló mozgás frekvenciája 50-60 kettős löket percenként és egy löket hossza 230 mm.

(3) A berendezés lefelé, a vizsgálati mintára kifejtett ereje 15,5 N.

(4) Egy a vizsgáló berendezésre helyezett légfúvóka folyamatos légáramot hoz létre a hulladéknak a dörzsölt területről történő eltávolítására.

(5) A koptató anyag 25 mm x 300 mm méretű csiszolóvászonból áll. A koptató anyaghoz használt koptató jó minőségű zsugorított alumínium-oxid (Al2O3), idegen anyagoktól mentes, legalább 93 m% Al2O3 tartalommal, amely a vonatkozó műszaki követelmény által meghatározott 50P szemcse méretű.

(6) A vászon jó minőségű pamut, amelynek láncfonal irányú minimális szakító szilárdsága 1,392 N és a vetülék irányú szakító szilárdsága minimum 431 N. A koptató szalag minden egyes próba után kicserélésre kerül.

89. § (1) A pontszerű dörzsállósági vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a vizsgálati darabot elhelyezi a tartón, megakadályozva a csavarodását és csatlakoztatja a nyomó szivattyúhoz, majd feltölti vízzel, kiszorítva minden levegőt. Amikor a nyomás elérte a 0,7 MPa értéket ellenőrzi, a koptató kar vízszintes helyzetét és elindítja a pontszerű dörzsállóságot vizsgáló berendezést, és kirepedésig koptatja a vizsgálati darabot, közben feljegyezi a repesztésig megtett kettős löketek számát. A maradék négy vizsgálati darabon a vizsgálatot megismételni.

(2) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

a) a vizsgált tömlő teljes megnevezését, besorolási osztályát,

b) a hivatkozást ezen követelményre,

c) az öt koptatás eredményeként a kirepedésig megtett kettős löketek számát és azok átlagát, és

d) a vizsgálat időpontját.

90. § (1) Alacsony hőmérsékletű hajlékonyság vizsgálat esetén minden tömlőosztály belső bélése és a bevonatos 3. és 4. osztályú tömlők külső bevonata nem törhet, vagy válhat le a köpenyről 15 ciklust követően.

(2) A standard vizsgálati hőmérséklet -20+2 °C, a hideg klimatikus körülmények között használt különleges vizsgálati hőmérséklet -30+2 °C.

91. § (1) Az alacsony hőmérsékletű hajlékonyság vizsgálat során a vizsgálatot végző személy minden tömlőből két vizsgálati darabot vizsgál, amelynek mérete a 25 mm belső átmérőjű tömlők esetében 80 mm x 40 mm, a többi tömlőnél 100 mm x 40 mm a téglalap nagyobbik oldalát az egyik 0,3 m hosszúságú tömlő hosszából veszi vetülék irányban.

(2) A vizsgálati mintát nem kell kondicionálni.

(3) A vizsgáló berendezésben az 5. melléklet 2. ábra által megadott méretű két befogó pofa tartja a vizsgálati mintát a vizsgálati helyzetben. Az egyik befogó pofa rögzített, a másik mozgatható, a pofák közötti rés zárt helyzetben az 5. melléklet 3. ábra szerint háromszorosa a tömlő teljes vastagságának, beleértve a bordákat is, ahol ez értelmezhető.

(4) A pofák közötti rés nyitott helyzetben a vizsgálati darab kiegyenesített hosszának 50 mm-rel növelt értéke a tömlő hosszanti nyújtására, amely a mozgatható pofa által kifejtett 250 N húzóerőt eredményez. A mozgatható pofa 10 mm/s sebességű alternáló mozgást végez. A berendezés jellemző méreteit az 5. melléklet 4. ábrája mutatja.

(5) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

a) a vizsgálati darabot és a berendezést a 90. § (2) bekezdés szerinti vizsgálati hőmérsékletre beállított fagyasztóba helyezi, és elvégezi a vizsgálatot a 90. § (2) bekezdés szerinti hőmérsékleten,

b) befogja a vizsgálati darabot a tömlő bélésénél, a 3. és 4. osztályú tömlők esetében a bevonatnál fogva, ahogy azt az 5. melléklet 3. ábrája mutatja, olyan módon, hogy a szabad hossz a pofák között 50-55 mm legyen,

c) azonnal zárt helyzetbe mozgatja a pofákat és 10 percig úgy hagyja, ezután a mozgatható pofával lefolyat egy vizsgálati ciklust 10 mm/s sebességgel és 250 N erővel,

d) egy vizsgálati ciklus 60 másodpercig tart, amiből a pofák nyitási ideje 5 s, a nyitott helyzet 10 s, a pofák zárási ideje 5 s, a zárt helyzet 40 s, és

e) 15 ciklust követően megvizsgálja, hogy a darabon mutatkozik-e törés, valamint a borítás vagy a bélés szétválása a köpenytől.

(6) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

a) a vizsgált tömlő teljes megnevezését,

b) a hivatkozást ezen követelményre,

c) a megfigyelt repedést vagy szétválasztódást, ha volt ilyen,

d) a vizsgálat hőmérsékletét, és

e) a vizsgálat időpontját.

92. § (1) Forró felülettel szembeni ellenállás vizsgálatakor

a) az 1. osztályú tömlőket 260+10 °C,

b) a 2. osztályú tömlőket 280+10 °C, és

c) a 3. és 4. osztályú tömlőket 350+10 °C

hőmérsékleten négy vizsgálatból egy sem eredményezhet a vizsgálati darabon szivárgást a fűtött rúd alkalmazásának kezdete és annak eltávolítása közötti 30 s időn belül.

(2) A vizsgálat során a vizsgálati darab a mintatömlő 0,5+0,05 m hosszúságú darabja. A vizsgálati darab megjelölése 4 helyen, egymástól azonos távolságra a kerület mentén úgy történik, hogy 2 jelölés egybeessen a tömlő sík élével. Kialakítását az 5. melléklet 5. ábrája szemlélteti.

(3) A vizsgálathoz használt, az 5. melléklet 6-7. ábrák szerinti berendezés egy izzószál rúd, amely egy elektromosan fűtött 80+5 Ω ellenállású spirál vezeték, amely egy 21 mm átmérőjű kerámia csőre van tekerve és ezt egy legalább 95 m% SiO2 (szilícium-dioxid) tartalmú kvarc cső foglalja magába.

(4) A berendezés rendelkezik

a) hőmérsékletszabályozóval, amely képes a beállított hőmérsékletet 15 s-on belül a kezdeti értékre visszaállítani és fenntartani a beállított hőmérsékletet a meghatározott határok között,

b) termoelemmel, amely J vagy K típusú, nem összecsavart burkolt típus, átmérője 1,5 mm,

c) terhelő súllyal, amelyet arra alakítottak ki, hogy az izzószál rúd a függőlegesen rögzített vizsgálati darabra 4 N-nak megfelelő erővel hasson, és

d) szekrénykével vagy kisméretű zárt térrel, a helyi légmozgások kizárására az izzószál rúd és a vizsgálati darab közeléből.

(5) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

a) függőleges helyzetben összekapcsolja a vizsgálati darabot, feltölti a vizsgálati hőmérsékletű 15+5 °C-os vízzel, kiszorítva az összes levegőt és 0,7 MPa nyomásnak teszi ki,

b) szobahőmérsékleten beállítja a vizsgálati darabot és az izzószálon lévő gyűrűt úgy, hogy annak sík lapja érintkezzen a vizsgálati darabon elhelyezett jelölés egyikével,

c) elemeli az izzószál rudat a vizsgálati darabtól, majd bekapcsolja a hőmérsékletszabályozót és beállítja a vizsgálati hőmérsékletet az (1) bekezdés szerint,

d) a vizsgálat folyamán fenntartja, és regisztrálja a hőmérsékletet,

e) az izzószál rudat 4 N erővel nekinyomja a vizsgálati darabon lévő jelölésnek, és

f) 30 s elteltével eltávolítja a rudat és megvizsgálja a mintadarabot szivárgásra, ahol

fa) ha szivárgás jelentkezik 30 s-on belül, leállítja a vizsgálatot és feljegyzi a meghibásodásig eltelt időt,

fb) ha nem keletkezik szivárgás, a vizsgálatot megismétli a többi három jelölt helyzetben, miután megbizonyosodott arról, hogy a gyűrű érintkező felülete tiszta.

(6) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

a) a vizsgált tömlő teljes megnevezését,

b) a hivatkozást ezen követelményre,

c) minden vizsgálati eredményt másodpercben,

d) a vizsgálat hőmérsékletét, és

e) a vizsgálat időpontját.

93. § (1) Hajlítási töréssel szembeni ellenállóság vizsgálat során a tömlő belső átmérőjének 10-szeresének megfelelő hajlítási sugarat alkalmazva, vizuális megfigyelés alapján a tömlő nem mutathat törést.

(2) A vizsgálati darab kapcsokkal együtt legalább 15 m hosszú.

(3) Az 5. melléklet 8. ábrája szerinti vizsgáló berendezésben két fa vagy fém lap akadályozza a nyomás alá helyezett tömlő kifelé történő elmozdulását. Az egyik oldal rögzített, a másik elmozdítható és az előzőtől megadott távolságon rögzíthető.

(4) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

a) a nyomásmentes tömlőt elhelyezi az 5. melléklet 8. ábrája szerinti vizsgáló berendezésben görbített helyzetben, hogy az oldallapok lapok távolsága 22-szerese legyen a tömlő belső átmérőjének,

b) feltölti a tömlőt vízzel, kiszorítva a levegőt,

c) 1,0 MPa nyomás alá helyezi, és halványan megjelöli mindkét határoló fallal érintkező pontján,

d) a tömlő végét meghúzza, hogy kiegyenesedjen az eredeti görbített szakasz az oldallapok mentén, és

e) ellenőrzi, hogy észlelhető törés mutatkozik-e a tömlő új görbült szakaszán.

(5) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

a) a vizsgált tömlő teljes megnevezését,

b) a hivatkozást ezen követelményre,

c) a megfigyelt törést, ha volt ilyen, és

d) a vizsgálat időpontját.

94. § (1) Nyomásveszteség vizsgálatakor az egy méter tömlőhosszra eső nyomásveszteség nem haladhatja meg a 6. melléklet 7. táblázatában megadott értéket a hozzátartozó térfogatáram mellett.

(2) A nyomásveszteség vizsgálat kiszűri azokat a tömlőket, amelyeknek magas a súrlódási vesztesége vagy durva a belső bélése.

(3) A vizsgálati darab két különböző hosszúságú tömlőből áll, az egyik kapcsolt hossza 1+0,1 m és a másik 20+0,2 m, mindkettő kapcsokkal készre szerelve. A kapcsok megfelelnek a 44-56. § előírásainak.

(4) Az eljáráshoz használt berendezés rendelkezik

a) egy szabályozható vízforrással, amely képes a 6. melléklet 7. táblázatában megadott térfogatáramok és 0,6 MPa bemenő nyomás biztosítására,

b) egy nyomásmérővel,

c) nyomáskülönbség mérőkkel,

d) egy szabályozó szeleppel, amely lehetővé teszi állandó vízmennyiség (l/min) átszivattyúzását a vizsgálati mintán, és

e) az 5. melléklet 9. ábra szerinti nyomásmérő adapterrel, amely a vizsgálati darab előtt és mögött helyezkedik el és arra szolgál, hogy az lehetővé tegye a nyomáskülönbség mérését, ennek érdekében három egymással kompatibilis, a vizsgált tömlővel azonos belső átmérőjű adapter cső szükséges.

(5) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

a) lefekteti a vizsgálati darabot vízszintes helyzetben hajlítás nélkül,

b) a vizsgálati darabokat sorrendben csatlakoztatja a nyomásmérő adapter csövekhez [(4) bekezdés e) pontja] (ahogy azt az 5. melléklet 10. ábrája mutatja) és a szabályozható vízforráshoz [a (4) bekezdés a) pontja],

c) biztosítja a 6. melléklet 7. táblázatában megadott vízáram elérését, 0,6 MPa nyomás mellett, megméri a vízáramlásnak kitett vizsgálati darab hosszát, meghatározza a nyomáskülönbség mérők [a (4) bekezdés c) pontja] segítségével a nyomásveszteséget az adapterek között, és

d) kiszámolja a tömlő egy méterére eső nyomásveszteségét a két tömlő vizsgálati darab segítségével úgy, hogy a

Nyomásveszteség [kPa/m] = p20 - p1/ m20 - m1

Ahol:

p20 a nyomásveszteség a 20 m hosszúságú tömlőn, kPa-ban,

p1 a nyomásveszteség az 1 m hosszúságú tömlőn, kPa-ban,

m20 a vízáramlásnak kitett 20 méteres tömlő aktuális hossza méterben,

m1 a vízáramlásnak kitett 1 méteres tömlő aktuális hossza méterben.

(6) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

a) a vizsgált tömlő teljes megnevezését,

b) a hivatkozást ezen követelményre,

c) az 1 méterre eső nyomásveszteséget, kPa/m-ben, és

d) a vizsgálat időpontját.

95. § (1) A tömlők olajszennyeződéssel szemben ellenállását mindegyik osztályba tartozó tömlőn meg kell vizsgálni. A 82. §-ban megadott módszer szerinti vizsgálat során megállapított eredő tapadás értékcsökkenésének mértéke az olajszennyeződés hatás vizsgálat következtében nem lehet nagyobb, mint 60%.

(2) Az olajszennyeződés vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a mintadarab keresztirányú mintáját úgy alakítja ki, hogy a tömlő hossztengelyére merőleges irányban levág abból egy 25+0,5 mm széles gyűrű alakú darabot, majd a gyűrű felvágása után a kapott szalag egyik végétől 20 mm-re a folyadékzáró réteget felfejti a szövetszerkezettől 25+5 mm szakaszon. A hosszirányú minta esetében a tömlő hossztengelye irányában egy 110+10 mm de minimum 2rπ hosszúságú és 25+0,5 mm széles darabot vág ki. A keresztirányú mintához hasonlóan ennél is 25+5 mm hosszan fejti fel a folyadékzáró réteget.

(3) A vizsgálathoz általános motorolajt kell használni, amelynek minősége SAE 15W40.

(4) A vizsgálat hoz használt berendezés egy hozzávetőlegesen Ø100 mm átmérőjű és legalább 50 mm falmagasságú üveg edény.

(5) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

a) a vonatkoztatási érték megállapításához 1-1 hosszanti és keresztirányú kezeletlen mintán elvégezi a tapadási erő mérését,

b) további előkészített mintadarabokat - 1 hosszanti és 1 keresztirányú mintát - a reagensbe meríti és 168+2 óra időtartamig lefedve, szobahőmérsékleten állni hagyja, és

c) a reagálási idő letelte után a mintákat letisztítja száraz ruhával vagy itatóspapírral és szobahőmérsékleten 20+2 °C, szemrevételezést követően megméri a tapadást (adhéziót) az olajból történt eltávolítást követő 1 órán belül, a 82. § szerint.

(6) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

a) a vizsgált tömlő teljes megnevezését,

b) a hivatkozást ezen követelményre,

c) a tapadás eredményeit, és

d) a vizsgálat időpontját.

19. Magasnyomású lapostömlők

96. § Azoknál a lapostömlőknél, amelyeket a 6. melléklet 4. táblázatában megadott üzemi nyomásnál magasabb nyomáson használnak, a gyártó által megengedett üzemi nyomás, a vizsgálati nyomás és a repesztő nyomás egymáshoz viszonyított arányai nem lehetnek kisebbek, mint 1:1,5:2,25. Ha az itt megadott aránnyal számított érték alacsonyabb, mint a 6. melléklet 4. táblázatában megadott megfelelő nyomás érték, úgy az adott tömlőnek legalább a 6. melléklet 4. táblázatában feltüntetett értéket el kell érnie.

97. § (1) A magasnyomású lapostömlők megfelelnek minden, a tömlő szerkezet szerinti osztályára vonatkozó követelményének.

(2) A hidrosztatikai követelményeket minden tömlő esetében úgy kell meghatározni, hogy a kezdeti vizsgálati nyomás 0,07 MPa, azon tömlőknél, amelyek üzemi nyomása kisebb, mint 2 MPa, a végnyomás 1,0 MPa, a 2 MPa-nál magasabb üzemi nyomású tömlőknél pedig, 2,0 MPa.

(3) A magasnyomású lapostömlők tömegére és a hajlítási sugárra nincs korlátozás azoknál a tömlőknél, amelyek üzemi nyomása magasabb, mint 2,0 MPa.

(4) A 38 mm névleges belső átmérőjű, és min. 4,0 MPa megengedett üzemi nyomású lapostömlő jele: 38-H. A tömlőt 38-H jelű tömlőkapoccsal kell szerelni.

(5) Az (1)-(4) bekezdés előírásaitól eltérő paraméterű magasnyomású lapos tömlő forgalomba hozatalát a hatályos jogszabálynak megfelelően engedélyeztetni kell.

20. Jelölés, megnevezés

98. § A tömlő mindkét végén, a bekötéstől 2 m távolságra, jól olvashatóan és maradandó módon fel van tüntetve

a) a gyártó neve vagy jele,

b) a hivatkozás ezen követelményre,

c) a tömlő megnevezése,

d) a legnagyobb megengedett üzemi nyomás MPa (bar)-ban,

e) a gyártás éve és negyedéve,

f) a különleges vizsgálati hőmérséklet értéke, ha alacsonyabb, mint a 90. § (2) bekezdés szerinti -20 °C, és

g) a jóváhagyás száma és a tanúsító szervezet vagy annak hivatkozása, ahogy az értelmezhető.

99. § A tömlő megnevezése tartalmazza

a) a tömlő nevét, típusát,

b) a tömlő osztályát, belső átmérőjét (mm-ben),

c) a tömlő hosszát,

d) a bekötését, és

e) a tömlőre vonatkozó műszaki adatokat.

21. Tömlő szerelvények

100. § (1) Abban az esetben, ha a tömlőkapcsokat a tömlő gyártója szereli fel, a tömlőszerelvény biztonságosságát a gyártó vizsgálattal ellenőrzi a forgalmazó, felhasználó felé történő kiszállítás előtt. Eszerint nem lehet semmilyen szivárgásra utaló jel, valamint a tömlő és tömlőkapocs egymástól nem mozdulhat el.

(2) Ha nem a tömlő gyártója szereli tömlőkapcsokkal a tömlőt, úgy a forgalmazó, vagy ha a tömlőt a felhasználó kötötte be, akkor a felhasználó gondoskodik a tömlőszerelvény biztonságosságának vizsgálatáról.

101. § (1) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a tömlőszerelvényt a tűzoltó kapcsokkal együttesen egy vizsgálati darabként használja.

(2) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

a) megnöveli a nyomást a 6. melléklet 4. táblázatában megadott próbanyomás értékre és fenntartja legalább 1 percig, megvizsgálva ezen idő alatt, hogy bármelyik tömlőkapocs elmozdul vagy szivárog-e,

b) leengedi a nyomást és hagyja, hogy a tömlőszerelvény lazuljon 1 percig, majd ismét megemeli a nyomást a 6. melléklet 4. táblázatában megadott próbanyomás értékére és fenntartja további 1 percig, közben figyelmesen megvizsgálja a tömlőkapcsok elmozdulását vagy szivárgását, és

c) leengedi a nyomást és figyelmesen megvizsgálja a tömlőkapcsok elmozdulását vagy szivárgását.

(3) A statisztikai alapú mintavételi terv használható annak bizonyításául, hogy az adott tétel megfelel ennek a követelménynek.

102. § A tömlő tömlőkapcsai feleljenek meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtsanak.

103. § A használatba vett tömlőszerelvény felülvizsgálatáról az üzemben tartásáért felelős szervezet gondoskodik minden olyan használati alkalmat követően, amikor sérülés gyanítható, vagy javítás után, valamint a gyártó által megadott gyakorisággal, de legalább kétévenként. Az üzemben tartásáért felelős szervezet gondoskodik arról is, hogy időszakosan nyomáspróbának vessék alá a tömlőszerelvényt.

104. § (1) A felülvizsgálat és időszakos nyomáspróba során a vizsgálatot végző személy a tömlőszerelvényt tisztítás után szemrevételezéssel ellenőrzi, a sérült köpenyű, a tömlőkapocs bekötéseknél erősen kopott tömlőt javítja vagy selejtezi, ellenőrzi a tömlőn és a tömlőkapcsokon a jogszabály által előírt feliratok meglétét, az előírt jelölések hiányában a tömlőszerelvény biztonságossági okokból nem nyomáspróbázható.

(2) A szemrevételezéssel megfelelőnek minősített tömlőszerelvényt időszakos nyomáspróbának veti alá, a nyomáspróba értékeit a 6. melléklet 8. táblázat tartalmazza, ha a 75 mm névleges belső átmérőnél nagyobb belső átmérőjű tömlőszerelvények gyártó által megengedett üzemi nyomása nagyobb a 6. melléklet 8. táblázatában megadott értéknél és a tömlőszerelvények alkalmazási körülményei ezt indokolttá teszik, a felülvizsgálat a gyártó által megadott üzemi nyomáson történik.

(3) A tömlőszerelvény megfelelő, ha a vizsgálati idő alatt a tömlőkapcsoknál, bekötéseknél és a tömlő köpenyén szivárgás, valamint a tömlő köpenyén repedés, rendellenes deformáció nem észlelhető. A nem megfelelő tömlőt javítani vagy selejtezni kell.

(4) A felülvizsgálat és időszakos nyomáspróba után a fenntartó gondoskodik a tömlőszerelvényen a gyártó által meghatározott, a tároláshoz előírt karbantartási műveletek elvégzéséről.

(5) A felülvizsgálat és az időszakos nyomáspróba elvégzése a tömlőszerelvényen a gyártói jelölés után kerül jelölésre. A jelölés legalább tartalmazza a felülvizsgálat évét, hónapját és a felülvizsgáló nevét, védjegyét, vagy jelzetét.

(6) A felülvizsgálat és időszakos nyomáspróba dokumentálása feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

22. A felülvizsgálat, időszakos nyomáspróba és gyártási vizsgálat

105. § (1) A vizsgálatot végző személy a vizsgálathoz önműködő nyomáskapcsolóval, és túlnyomás elleni biztonsági szeleppel ellátott, vizsgálati nyomás előállítására alkalmas nyomásfokozó berendezést használ. A berendezés egy vagy több, a 44-56. § előírásainak megfelelő csonkkapoccsal rendelkezik. A berendezés és tartozékai biztosítják a vízzel feltöltött tömlők légtelenítését, és a nyomás legfeljebb 2 MPa/min nyomásfelfutási sebességgel történő egyenletes növelését.

(2) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

a) a tömlőszerelvényt egy lapos felületen egyenes vonalban kifekteti,

b) a vizsgáló berendezéshez csatlakoztatja,

c) a szabad végét lezárja,

d) 0,2 MPa nyomáson vízzel feltölti,

e) légteleníti,

f) a nyomást növeli a 6. melléklet 8. táblázatában megadott értékre,

g) a tömlőszerelvényt ezen a nyomáson tartja 2 percig,

h) a nyomást fokozatosan csökkenti és

i) a tömlőszerelvényt vízteleníti.

(3) A nyomáspróba során a tömlőszerelvények nem kapcsolhatók sorba.

(4) A vizsgálat során a tömlő szabad hosszirányú nyúlását és csavarodását biztosítani kell.

106. § (1) A gyártás során a gyártó gondoskodik a tömlőn, és a tömlőszerelvényen a 6. melléklet 9. táblázat szerinti tétel és gyártásvizsgálatok elvégzéséről és dokumentálásáról.

(2) A gyártó tétel vizsgálat során a gyártó egy tömlőn, vagy minden legyártott tételből származó minta tömlőn elvégzi vizsgálatokat.

(3) A gyártó a gyártás vizsgálat során minden egyes legyártott tömlőn elvégzi a vizsgálatokat.

VI. FEJEZET

TŰZCSAPOK

107. § (1) A föld feletti (a továbbiakban: ff.) tűzcsap feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) A gyártói előírás szerint telepített ff. tűzcsap felső kifolyócsonkjai középvonalának magassága a talajszinttől mérve 650 és 900 mm között van.

(3) A tűzcsap szelepe a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtó ff. tűzcsapkulccsal működtethető.

(4) A ff. tűzcsapok kifolyócsonkjai a 44-56. § szerinti csonkkapoccsal van szerelve. A csonkkapocs meglazulás, elfordulás ellen biztosítva van.

(5) A közterületen telepített ff. tűzcsapok legalább 2 db, a 44-56. § szerinti 75-B méretű csonkkapoccsal van szerelve.

108. § (1) A csonkkapcsok elveszés ellen biztosított kupakkapoccsal vannak lezárva.

(2) A kupakkapocs anyaga 1,6 MPa üzemi nyomásig alkalmazott tűzcsapok esetében szilárdságilag feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(3) A legfeljebb 1,0 MPa üzemi nyomásig alkalmazott tűzcsapok az 57-68. § szerinti műanyag kupakkapoccsal is lezárható.

(4) A kupakkapcsok 44-56. § előírásitól eltérő kialakítása estén, és a műanyag kupakkapcsok 57-68. § előírásitól eltérő kialakítása esetén biztosítani kell, hogy a kapocskulccsal a kupakkapocs biztonságosan nyitható és zárható legyen.

109. § (1) A ff. tűzcsap ellátható biztonsági házzal vagy házakkal. A házat úgy kell kialakítani, hogy a ff. tűzcsapkulccsal biztonságosan nyitható és zárható legyen, a tűzoltó nyomótömlők csatlakoztatását és a csatlakoztatáshoz használt kapocskulcsok használatát ne akadályozza.

(2) A száraz típusú ff. tűzcsapokat önműködő víztelenítő rendszerrel kell ellátni.

(3) A ff. tűzcsap talajszint feletti részét piros színű bevonattal kell ellátni. A jól láthatóság érdekében a fejrész alatt 50 mm-re egy 100 mm szélességű fehér csík legyen.

(4) A korrózióálló acélból és a horganyzott acélcsőből készült tűzcsapházakat nem kell bevonattal ellátni, de a piros fejrész alatt közvetlenül körben egy 100 mm széles fehér és alatta egy 50 mm széles piros kombinációból álló jelölés legyen.

(5) A ff. tűzcsap forgalmazásakor mellékelni kell a magyar nyelvű telepítési utasítást.

110. § (1) A föld alatti (a továbbiakban: fa.) tűzcsap és tűzcsapszekrény feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) A fa. tűzcsap csatlakozó fejszerelvénye menetes, minimális menethossz 45 mm. A fejszerelvény homlokfelületén tömítés felfekvésére alkalmas sík felület van. A fa. tűzcsap csatlakozó fejszerelvényének kialakítása a 4. melléklet 7. és 8. ábrája szerint történik.

(3) Az orsómenet megfelel a 4. melléklet 8. ábrájának (1)-gyel jelölt leírásnak.

(4) A fa. tűzcsapon a szeleporsó nyitható a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtó módon készített fa. tűzcsapkulccsal. A szeleporsó csatlakozó méretei megfelelnek a 4. melléklet 9. ábrája előírásainak.

(5) A fa. tűzcsap fejszerelvénye szennyeződés bejutása ellen záró-, vagy védősapkával ellátott. A záró- vagy védősapka a fa. tűzcsapkulccsal nyitható, vagy szerszám nélkül eltávolítható.

(6) A fa. tűzcsapszekrény fa. tűzcsapkulccsal nyitható, a nyitott szekrény fedele a tűzcsap rendeltetésszerű használatát nem akadályozza.

VII. FEJEZET

TŰZOLTÓ MÁSZÓÖV

23. A tűzoltó mászóöv kivitele

111. § (1) A tűzoltó mászóöv (e fejezetben a továbbiakban: öv) tervezésében, konstrukciójában, anyagfelhasználásában, a fém alkatrészek korrózióvédelmében feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) A vonatkozó műszaki követelményben meghatározott munkahelyzet beállító rögzítő kötél és járulékos elemei elhagyhatóak.

(3) Az övet legalább 180 mm-es méretű, a bal oldali „D” csathoz kapcsolt zárkapoccsal kell ellátni. A zárkapocs feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(4) A zárkapocs az övről szerszám nélkül nem távolítható el. A zárkapocs nyitóeleme lehetővé teszi egy legalább 40 mm átmérőjű hengeres testre való rákapcsolást. A zárkapcsot önreteszelő biztonsági zárral kell ellátni.

(5) A zárkapocs hordhelyzetben oldalra rögzíthető.

112. § (1) A deréktámasz párnázása mind a zárkapocs használati helyzetében, mind a két „D” csat egyidejű alkalmazása során (kétcsatos kikötés) biztosítja a gerinc védelmét.

(2) A csatoló hevederen a névleges mérethez képest minimum +50 mm állítási lehetőség van. A heveder szabad végét úgy kell kialakítani, hogy a csatból ne lehessen kifűzni és helytelen csatolás esetén se csúszhasson szét, továbbá a hevedervég viselje el a teljes próbaterhelést. A méretre húzott heveder szabad része az övön rögzíthető.

(3) Az öv bal oldalán tűzoltó bontóbalta tok rögzítésére csatos hevedertartót és tömlőtartó-kötél tartó kapcsokat kell elhelyezni.

(4) Egyéb eszközök (különösen lámpa, kézi rádió, munkakés, bicskatok) rögzítésére kétoldalt összesen 1 vagy 2 hevederpántot és akasztókapcsot kell elhelyezni.

113. § A gyártási méretsor legalább 900 mm-től 1200 mm-es névleges méretig terjed, 100 mm-es lépcsőkben.

114. § (1) Az öv statikus szilárdsága feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) Az öv dinamikus szilárdsága feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(3) Az öv vizsgálata feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

115. § (1) Az öv használatára és karbantartására vonatkozó utasítások feleljenek meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtsanak.

(2) A gyártó meghatározza az öv általa szavatolt használati idejét (kihordási idő).

(3) Az övön jól láthatóan és maradandóan olyan eljárással, amely nem károsítja az anyagot fel kell tüntetni

a) a gyártó vagy a gyártó nevében felelősséget vállaló szállító nevét, védjegyét vagy bármely más azonosítóját,

b) a gyártási azonosítókat, amelyek tartalmazzák azt a gyártási sorozat- vagy sorszámot, amely lehetővé teszi a termék eredetének megállapítását,

c) a gyártás évét és hónapját,

d) a gyártáskor használt szál alapanyag-azonosítóját,

e) a tanúsító megnevezését vagy jelzetét, a tanúsítvány számát, és

f) a figyelmeztetést a gyártó utasításainak betartására.

(4) Minden egyes övet nedvességálló csomagolásban kell szállítani.

24. Az öv negyedéves, használat előtti, utáni ellenőrzése és időszakos terheléses felülvizsgálata

116. § (1) A negyedéves ellenőrző vizsgálat szemrevételezéssel történik.

(2) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy megállapítja, hogy a teherviselő és egyéb varratoknál nincs-e szakadás, felfeslés, a teherviselő hevedernél sérülés, kezdődő szakadás.

(3) A vizsgálatot végző személy a zárkapocsnál ellenőrzi a deformáció mentességet, a jó zárhatóságot, a biztosító elem megfelelő működését. A mozgó pofának könnyen, a zárási helyzetbe magától visszatérően kell működnie. A biztosító elem nyitását-zárását kézi erővel könnyen el kell tudni végezni.

117. § Az öv használója minden szolgálatváltáskor és a használat után az övet a 116. § szerint szemrevételezéssel ellenőrzi. A teherviselő elem sérülése esetén az övet használatból azonnali hatállyal kivonja.

118. § (1) A legalább évenkénti terhelési próba szemrevételezéssel kezdődik a 116. § szerint. A gyártó ennél rövidebb időközönkénti terhelési próbát előírhat.

(2) A próba során a vizsgálatot végző személy ellenőrzi a gyártási évet. A kihordási idő lejárta után az öv tovább nem használható, a további eljárás (különösen újraminősítés, selejtezés) a gyártó által meghatározott módon történik.

(3) A szemrevételezéssel megfelelőnek minősített öv terhelése a gyártó által előírt módon történik.

(4) Gyártói előírás hiányában a terheléskor a vizsgálatot végző személy

a) az övet egy 350 mm átmérőjű (800-as, 900-as övnél 300 mm átmérőjű) hengeres testen veti át,

b) a legnagyobb megengedett méretre beállítva szabályosan becsatolja, és

c) az övet a zárkapcson keresztül terheli, mely során a húzóerőt fokozatosan 3000 N értékig növelni, a húzóerőt 30 másodpercig tartani, majd onnan fokozatosan csökkenteni kell.

(5) A terhelési próba során az övön maradandó alakváltozás nem keletkezhet.

(6) Az ellenőrző vizsgálatoknál, terhelési próbánál hibásnak minősített övet a készenlétben tartó a használatból azonnal kivonja, és intézkedik az öv javításra vagy selejtezésre.

VIII. FEJEZET

NEM SZABVÁNYOSÍTOTT, TŰZOLTÁSRA ALKALMAS ESZKÖZÖK

119. § E fejezet alkalmazásában:

1. hatóanyag: a tűzoltó eszközben alkalmazott, oltóképes közeg, amely képes tűzoltó hatást kifejteni. Használati területtől függően A, B vagy C osztályú tüzek oltására lehet alkalmazható.

2. hatóanyag tároló: a tűzoltó eszköz azon szerkezeti egysége, amely a hatóanyag készenlétben tartási ideje alatt annak tárolására szolgál.

3. működési időtartam: az az idő, amely alatt a tűzoltó eszköz, megszakítás nélküli üzemeltetés esetén hatóanyagát kijuttatja.

4. üzembe helyezés: azon műveletek összessége, amely szükséges ahhoz, hogy a tűzoltó eszköz hatóanyag tartalmát az oltani kívánt tűzre juttassa, a hatóanyag kiáramlás megkezdődéséig.

120. § (1) E fejezet rendelkezései az olyan tűzoltó eszközre vonatkoznak, amely

a) technikai kialakítása, mérete vagy töltettömege miatt nem tartozik a vonatkozó szabványok hatálya alá, továbbá tömege nem haladja meg a 20 kg-ot,

b) működése során a benne tárolt hatóanyagot képes kijuttatni, irányított vagy lokális, területi vagy térfogati eloszlatással,

c) a használat módja szerint képes passzív védelemre tűzveszélyes helyeken, vagy alkalmazható kézi indítással kezdeti tüzek oltására vagy tűzterjedés késleltetésére, és

d) működésbe hozatalához szükséges a környezeti körülmények hatására történő változás vagy emberi közreműködés.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tűzoltó eszköz alkalmazása nem helyettesíti az adott objektumra vonatkozó tűzvédelmi előírások által meghatározott tűzoltó készüléket.

(3) A tűzoltó eszköz megnevezését úgy kell megválasztani, hogy az ne legyen összetéveszthető a tűzoltó készülékek leírására használatos megnevezésekkel.

121. § A gyártó gondoskodik a felhasználó tájékoztatásáról a tűzoltó eszköz használatából vagy készenlétben tartásából eredő esetlegesen fellépő veszélyek, és kockázat lehetőségeit illetően.

25. Működési hőmérséklet tartomány

122. § A tűzoltó eszköz működőképes a következő legalacsonyabb (Tmin) és legmagasabb (Tmax) hőmérsékletek között:

a) Tmax +50 °C vagy magasabb,

b) Tmin a vízalapú tűzoltó eszköz kivételével a gyártó által meghatározott érték de lehetőség szerint -20 °C, -30 °C vagy alacsonyabb,

c) Tmin a vízalapú tűzoltó eszköz esetében +5 °C, 0 °C, -5 °C, -10 °C, -15 °C, -20 °C, -25 °C, -30 °C vagy alacsonyabb, és

d) a Tmin a fagyáspontcsökkentő adalék nélküli vízalapú tűzoltó eszköznél +5 °C.

123. § Tmax és Tmin hőmérséklethatároknál vizsgálva a tűzoltó eszköz

a) kiürülésének a működésbe hozatal után 10 másodpercen belül meg kell kezdődnie,

b) működési időtartama a szén-dioxiddal oltókat kivéve nem lehet több, mint a 20 °C hőmérsékleten megállapított érték kétszerese,

c) legkisebb működési időtartama kézi működtetés és oltás esetén nem lehet kevesebb, mint 6 s, és

d) hatóanyagának visszamaradt mennyisége egyetlen folyamatos kiürítési műveletet követően nem lehet több a névleges töltetmennyiség 10%-ánál.

26. Töltési előírások

124. § Az alkalmazott hatóanyag a rendeltetésszerű használat során nem okozhat tartós környezeti kárt vagy egészségkárosodást.

125. § (1) A tűzoltó eszköz névleges töltetmennyiségét a gyártó határozza meg. Az alkalmazott töltet mennyisége az ajánlott használat melletti töltet igénnyel arányos.

(2) A tűzoltó eszköz tényleges töltetmennyisége egyenlő a névleges töltetmennyiséggel +5% eltérésen belül, kivéve a gáz hatóanyagot, ahol az eltérés +0 - -5% lehet.

(3) Ha a tűzoltó eszköz több tartályos kialakítású, úgy a tényleges töltési eltérés vizsgálata tartályonként történik.

27. Szerkezeti elemek és egyéb követelmények

126. § (1) A tűzoltó eszköz szerkezeti elemei feleljenek meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtsanak.

(2) Ha a tűzoltó eszköz, a hatóanyag tárolására szolgáló edény vagy a tűzoltó eszköz egyéb szerkezeti eleme nyomástartó edénynek minősül úgy a nyomásnak kitett szerelvények rendelkeznek a nyomástartó edényekre vonatkozó hatályos előírásoknak megfelelő dokumentációval és jelölésekkel.

(3) A tömlő nyomásállóságát gyártóművi bizonylat igazolja (20 °C és min. +50 °C-on mért repesztő nyomás értékének feltüntetésével).

127. § Ha a tűzoltó eszközön nyomásjelzőt alkalmaznak, akkor

a) az olyan skálával rendelkezik, amely feltünteti a működési hőmérséklet alsó és felső határához tartozó nyomás értékét,

b) a felső méréshatára a tűzoltó eszközben 50 °C-on kialakuló üzemi nyomás 1,5-szerese, és

c) az üzemi tartomány zöld sávval van jelölve úgy, hogy a zöld sáv mindkét oldalán a zónák színe piros.

128. § (1) Ha a tűzoltó eszköz alkalmas feszültség alatt álló berendezés tüzeinek oltására és az oltást kezelő személy végzi, az alkalmazott hatóanyag függvényében (vízalapú oltóanyag esetében mindig) szükséges szigetelésvizsgálat.

(2) A vizsgálat feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

129. § (1) A tűzoltó eszköz kiürítése során kialakuló elektrosztatikus feltöltődés nem akadályozhatja a tűzoltást végző személyt a tűzoltó eszköz rendeltetésszerű használatában és a teljes, megszakítás nélküli kiürítést nem hiúsíthatja meg.

(2) A gyártó a feltöltődésből származó esetleges veszélyekre a címkén figyelmezteti a felhasználót.

28. A tűzoltó eszköz vizsgálati módszerei

130. § (1) Ha a tűzoltó eszköz több, külön-külön működtethető tartályból álló konstrukció, úgy a működési időtartam meghatározása a legnagyobb kiürítési sebesség mellett történik.

(2) A hatóanyag százalékban megadott legnagyobb maradékmennyisége a névleges töltettömeghez képest legfeljebb 10% lehet.

131. § (1) A tűzoltó eszköz oltóképességének megállapítása az adott alkalmazásnak megfelelő feltételek között történik, a felhasználó számára készült ajánlás ellenőrzésével, vagy modellezésével.

(2) A tűzoltó eszköz oltásteljesítménye és tűzoltási kategóriája feleljen meg valamely, a vonatkozó műszaki követelményben előírt tűzobjektumnak, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson. Amennyiben ez nem lehetséges, vagy a tűzoltó eszköz nem képes eredményes oltásra, úgy a tűzoltó eszköz legalább alkalmas valamely, a kategóriára vagy a működési területére jellemző kezdeti tűz oltására. Ennek kialakítása egyedileg, a tűzoltó eszközre jellemző módon történik.

(3) A vizsgálatok lefolytatása a tűzoltó eszköz alkalmazási feltételeit illetően a hordozható tűzoltó készülékre vonatkozó műszaki követelmény szerint történik.

29. Azonosítás, feliratozás, tájékoztatás

132. § A tűzoltó eszköz színe RAL 3000 tűzpiros.

133. § (1) A tűzoltó eszközön elhelyezett feliratot úgy kell kialakítani, hogy a tűzoltó eszköz tervezett élettartama és vagy felhasználhatósági ideje alatt maradó módon megőrizze a feltüntetett információt, és magyar nyelven tartalmazza

a) a szöveges vagy piktogrammal jelzett alkalmazási területet (A, B v. C),

b) a működéssel kapcsolatos alkalmazási korlátozást,

c) gyártó megnevezését,

d) forgalmazó nevét, címét,

e) a gyártás idejét, termék sorozatszámát vagy azonosítóját,

f) az elektromos feszültség alatt álló berendezések tüzeinek oltására való figyelmeztetést, és

g) a következő feliratot: „Nem használható elektromos feszültség alatt álló berendezések tüzeinek oltására!”, ha nem felel meg vagy nincs minősítve az eszköz a 128. § szerinti követelménynek továbbá nem hordozhat feszültség alatt álló berendezés oltására utaló feliratot vagy képet.

(2) A tűzoltó eszközön vagy csomagoláson elhelyezett felirat, mellékelt tájékoztató tartalmazza

a) az alkalmazási területet, oltható tűzméretet vagy a következő megfogalmazást: „alkalmas kezdeti tüzek oltására”,

b) a töltet mennyiségét és megnevezését,

c) az átlagos várható működési időtartamot, a hatóanyag kijuttatásának idejét,

d) a tárolási körülményeket,

e) a felhasználhatóság időtartamát,

f) az egyéb figyelmeztetéseket, használatra utaló jelöléseket, amelyek ismertetik a használó számára a tűzoltó eszköz felhasználási módját, a használat vagy működéssel kapcsolatos esetleges kísérő jelenségeket, amelyre a használónak fel kell készülnie,

g) a tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvány számát, vagy a forgalomba hozatali engedély számát, és

h) a következő értelmezésnek megfelelő figyelmeztetést: „Ezen tűzoltó eszköz készenlétben tartása nem helyettesíti az adott objektumra vonatkozó, tűzvédelmi előírások által meghatározott tűzoltó készüléket”.

MÁSODIK RÉSZ

BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

IX. FEJEZET

BEÉPÍTETT TŰZJELZŐ ÉS TŰZOLTÓ BERENDEZÉSEK ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEI

134. § E fejezet alkalmazásában:

1. harmadik fél: a telepítőtől, a beszállítótól és a vevőtől független testület vagy szervezet.

2. javítás: eseti jellegű munka a létesített tűzvédelmi berendezés hatékony működésének visszaállítására.

3. karbantartás és felülvizsgálat: szemrevételezésből, szervizből (ellenőrzésből) és javításból álló munka a telepített rendszer hatékony működésének biztosítására.

4. kioktatott személy: az adott feladattal kapcsolatban a szükséges tudással, jártassággal rendelkező személy, aki a feladatot megfelelően, más emberek életének, testi épségének veszélyeztetése nélkül el tudja látni.

5. megrendelő (építtető): a telepített rendszer kifizetéséért elsődlegesen felelősséget vállaló személy vagy szervezet.

6. műszaki átadás: az a folyamat, melynek során a telepítő vagy más szerződő fél bizonyítja a megrendelőnek, hogy a telepített berendezés megfelel a megadott követelményeknek.

7. rendszeres felülvizsgálat és karbantartás: megadott időközökben a rendszeren elvégzett munkafolyamatok, beleértve a tisztítást, újra-beállítást, beszabályozást és cserét.

8. rendkívüli felülvizsgálat és karbantartás: a rendszeres felülvizsgálattól, karbantartástól eltérő, meghatározott esetekben elvégzett munkafolyamat.

9. kivitelezés, telepítés (szerelés, installálás): az a folyamat, melynek során a berendezés részegységeit és elemeit felszerelik és összekapcsolják.

10. telepített berendezés: a kivitelezés, telepítés befejeztével létrejövő berendezés.

11. telepítő: a telepítési folyamat minden egyes részéért felelős személy vagy szervezet.

12. tervező: a tervezésért elsődlegesen felelős személy.

13. üzemeltetői ellenőrzés: előre megadott időnként elvégzett rutin vizsgálat, melynek során a berendezést, a berendezés működését és kijelzéseit ellenőrzik.

14. üzembe helyezés: olyan eljárás, amelynek során a telepítő meggyőződik arról, hogy az általa telepített berendezés megfelel a megadott követelményeknek.

15. üzembe helyező mérnök: a megrendelő által megbízott üzembe helyezést és az üzembe helyezéssel kapcsolatos szemlét, ellenőrzést elvégző, tűzvédelmi berendezés tervezésére képesített személy.

16. üzemeltető: a tűzvédelmi berendezés által védett épület (vagy az épület egy részének) üzemeltetéséért felelős személy vagy szervezet.

30. Létesítés engedélyezési egyeztetési kötelezettség

135. § (1) A beépített tűzoltó és tűzjelző berendezés létesítése (tervezés és kivitelezés), üzemeltetése, felülvizsgálata, karbantartása feleljen meg a jogszabályoknak és a vonatkozó műszaki követelményeknek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtó módon történjen.

(2) A vonatkozó műszaki követelmény vagy a tűzvédelmi hatóság által előírt beépített tűzjelző és tűzoltó berendezések tervszerű, részleges vagy teljes üzemszünetét, a kikapcsolás előtt legalább 5 munkanappal írásban, illetve a 48 órán belül el nem hárítható meghibásodást haladéktalanul telefonon jelezni kell a tűzoltósági ügyeletnek.

136. § (1) Beépített tűzjelző/tűzoltó berendezést kell létesíteni a 7. melléklet 1. táblázatban foglalt esetekben, továbbá ahol azt a fennálló veszélyhelyzetre, az építmény nemzetbiztonsági, nemzetgazdasági, műemlékvédelmi vagy adatvédelmi jellegére, az építményben tartózkodók biztonságára, valamint a tűzoltóság vonulási távolságára tekintettel a tűzvédelmi hatóság előírja.

(2) Vegyes rendeltetésű épületek esetében a 7. melléklet 1. táblázat 1-11. pontjában szereplő rendeltetéseknél tűzjelző, vagy oltó berendezést az ott meghatározott követelmények figyelembevételével kell létesíteni.

(3) A tűzvédelmi berendezés létesítésére vagy átalakítására (módosítás, bővítés) műszaki tervdokumentációt kell készíteni melyet - az (1) bekezdésében meghatározott esetekben - a tűzvédelmi hatósággal engedélyeztetni kell. A telepített vagy átalakított berendezések használatbavételét - (1) bekezdésében meghatározott esetekben - a tűzvédelmi hatósággal engedélyeztetni kell. A létesítéshez, használatbavételhez szükséges hatósági engedélyt a létesítésre kötelezettnek (építtetőnek) kell beszereznie.

(4) A tűzjelző és -oltó központok állandó felügyeletéről az üzemeltető köteles gondoskodni.

137. § (1) A tervezés megkezdése előtt, továbbá amennyiben az engedélyezett vagy elfogadott terv alapján történő telepítés nem hajtható végre, egyeztetés során kell tisztázni a tervezett tűzjelző vagy tűzoltó berendezés létesítésével, átalakításával, bővítésével, az engedélyezett vagy elfogadott terv módosításával kapcsolatban felmerülő követelményeket.

(2) Az egyeztetés

a) a megrendelő és a tűzvédelmi szakvizsgával rendelkező, beépített tűzvédelmi berendezések tervezésére jogosult tervező között,

b) amennyiben az engedélyezett vagy elfogadott terv szerinti megvalósítás nem, vagy csak részlegesen lehetséges, a megrendelő, a tervező és a telepítő között,

c) műemlék és műemléki környezet esetén a kormányhivatal kulturális örökségvédelmi irodájának bevonásával történik.

(3)

(4) Az egyeztetésről jegyzőkönyvet vagy emlékeztetőt kell készíteni, amely tartalmazza

a) az egyeztetésen résztvevők nevét és az adott létesítés során betöltött szerepét,

b) az egyeztetés időpontját és helyét,

c) az egyeztetés tárgyát (beleértve a létesített berendezés típusát és a létesítés helyét),

d) az egyeztetés megállapításait,

e) a jelenlévők lényeges nyilatkozatait, és

f) az egyeztetésen jelenlévők aláírását.

(5) A tűzvédelmi berendezés működési feltételeit befolyásoló kérdésekben a tervező rendelkezésére bocsátott adatszolgáltatást írásba kell foglalni,

(6) Az adatszolgáltatás módosítását az adatok módosulásának a követelményekre gyakorolt hatását mérlegelve valamennyi érdekelt féllel ismertetni kell.

31. Tűz- és hibaátjelzés, távfelügyelet

138. § (1) A tűz- és hibaátjelző berendezés és rendszer feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) Abban a helyiségben, ahol a tűz- és hibaátjelzést fogadó központot elhelyezték, állandóan, a berendezés kezelésére kioktatott személyzetnek kell tartózkodnia.

(3) A tűz- és hibaátjelző rendszer meghibásodása esetére a szükséges teendőket írásba kell foglalni, azokat a fogadó központ helyiségében hozzáférhető helyen kell tartani.

(4) A tűz- és hibaátjelzést fogadó központban nyílván kell tartani

a) a tűzjelzést adó létesítmény címét, nevét, rendeltetését, tűzveszélyességi osztályát,

b) a tűzjelzést adó létesítményt befogadó épület (föld felett, föld alatt) szintszámát,

c) az oltást nehezítő körülményeket (különösen gázpalackok, éghető folyadék, izotóp),

d) a közműelzárók (különösen gáz, víz, elektromos, távhő) helyét,

e) a külső tűzoltó vízforrások (tűzcsap, tartály, medence) helyét,

f) a tűzoltást segítő körülményeket (hő- és füstelvezetés indítása/leállítása, beépített oltóberendezés, tűzoltósági beavatkozási központ helye),

g) a kapcsolattartó nevét, telefonszámát.

(5) A tűz- és hibaátjelzést fogadó berendezést folyamatosan üzemkész állapotban kell tartani.

(6) A tűzjelzést adó létesítmény, tulajdonosa, üzemeltetője, kezelője, használója és a felügyeleti központ üzemeltetője közötti szolgáltatói szerződés tartalmazza a téves riasztásokból bekövetkező események (kivonulás, vonulásból való visszahívás) elfogadható számát, és az ezen felül történő eseményekből származó költségek mértékét, megtérítésének felelősségét és módját.

(7) A jelen jogszabály hatálybalépésekor már üzemelő tűz és hibaátjelző rendszereket legkésőbb 2013. március 1-jéig kell a hatályos műszaki követelménynek megfelelően átépíteni.

139. § (1) A beépített tűzjelző vagy tűzoltó berendezés tűzjelzését, az állandó felügyelet mellett, automatikus átjelzéssel kell továbbítani a működési terület szerinti tűzoltóságot riasztó hírközpontba (a továbbiakban: tűzoltósági ügyelet)

a) az 50 méter legfelső használati szint feletti lakóépületek,

b) a magas közösségi épületek,

c) a középmagas ipari/mezőgazdasági termelő/tároló épületek,

d) a középmagas szálloda és szállásjellegű épületek,

e) a fekvőbeteg ellátást szolgáló épületek,

f) a speciális egészségügyi és szociális épületek,

g) a többszintes és tömegtartózkodásra szolgáló kulturális és művelődési épületek,

h) a 8 méternél magasabb színpaddal rendelkező színházak,

i) a 10 000 főnél nagyobb befogadóképességű sportcsarnokok, és

j) a 8000 m2-nél nagyobb alapterületű, vagy három szintnél magasabb kereskedelmi építmény esetén.

(2) A tűzoltósági ügyeleten kívül működtetett tűz- és hibaátjelzés fogadó berendezés tűzoltósági ügyeletre történő tűzátjelzéseit automatikus és felügyelt kapcsolaton keresztül kell megvalósítani.

(3) A (1) bekezdésben előírt tűzátjelzést csak akkor kell kiépíteni, ha a tűzoltósági ügyelet a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő módon képes azt fogadni.

(4) Amennyiben a tűzoltósági ügyelet helyszíne megváltozik, az új helyszínre 90 napon belül kell az automatikus tűzátjelzést biztosítani, amennyiben a tűzoltósági ügyelet képes azt fogadni, ellenkező esetben a 164. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

(5) Amennyiben a tűzjelzés az állandó felügyeletről, telefonon, szóban történik, akkor az kizárólag a tűzoltósági ügyelet segélyhívó számára történhet, és a 138. § (4) bekezdése szerint nyilvántartott adatokról a tűzoltósági ügyeletet tájékoztatni kell.

(6) A tűz- és hibaátjelzések bontását egyeztetés során kell meghatározni.

32. Képesítés és jogosultság

140. § (1) A tervezési, kivitelezési, üzembe helyezési, szerelési, telepítési, felülvizsgálati, javítási és karbantartási tevékenység akkor gyakorolható, ha az érintett személy, vagy szervezet javára tevékenykedők között legalább egy olyan természetes személy van, aki a jogszabályokban meghatározott képesítési, jogosultsági követelményeknek megfelel.

(2) Az üzemeltetést (felügyeletet, kezelést, ellenőrzést) ellátó személyeket a tevékenység végzéséhez szükséges ismeretekről oktatásban kell részesíteni, melyet legalább évente meg kell ismételni.

(3)

(4)

X. FEJEZET

BEÉPÍTETT TŰZOLTÓ BERENDEZÉSEK

141. § (1) A beépített tűzoltó berendezést csak olyan célra szabad létesíteni, amelyre való alkalmassága a vonatkozó műszaki követelményből következik.

(2) Ha a beépített tűzoltó berendezés alkalmazhatóságát műszaki követelmény nem szabályozza, az alkalmasságát tűzteszt vizsgálat(ok) eredménye(i) igazolják.

(3) Beépített tűzoltóberendezést jogszabály, illetékes tűzvédelmi hatóság előírása által meghatározott helyen a tervező megítélése szerint kell létesíteni, amelybe kizárólag jóváhagyott (megfelelőségi tanúsítvánnyal vagy engedéllyel rendelkező) rendszer elemek és oltóanyagok tervezhetőek és építhetők be, méretezési eljárás, szoftver alkalmazható.

33. Tervezés, tervdokumentáció

142. § (1) A beépített tűzoltó berendezésről magyar nyelvű, minden munkarészre kiterjedő kivitelezési tervdokumentációt kell készíteni, mely a kivitelezők, szerelők számára a megvalósításhoz szükséges és elégséges minden közvetlen információt, utasítást tartalmaz.

(2) A beépített tűzoltóberendezés tervdokumentációját a vonatkozó műszaki követelménynek és a kivitelezési technológiának megfelelő bontásban és jelrendszerrel kell elkészíteni, melynek része legalább

a) a tartalomjegyzék,

b) a műszaki leírás, amely tartalmazza:

ba) az előzményeket: a berendezés létesítésének oka, az általános - jogszabályban, műszaki követelményben foglalt - előírásokon kívül megállapított követelmények, a jogszabályban meghatározott esetekben megtartott egyeztetés megtörténtére vonatkozó nyilatkozat,

bb) az építmény (létesítmény) adatait: a berendezés működését befolyásoló, az építmény kialakításával (szintszám, legfelső használati szint magassága, alapterület, belmagasság) és rendeltetésével, az épületszerkezetekkel, épületgépészettel (szellőzés, hűtés, fűtés), a tűzszakaszok kialakításával, a benntartózkodók számával és a kiürítéssel kapcsolatos adatok,

bc) a technológia és tárolt anyagok jellemzőit: az építmény helyiségeiben előforduló rendeltetésekkel, technológiákkal, a helyiségekben gyártott, feldolgozott, tárolt, beépített anyagokkal kapcsolatos adatok,

bd) védett szakaszokat és azok besorolását,

be) a berendezés adatait: az adott tervezési feladat során érintett tulajdonságának, valamint a működésének és az azt befolyásoló tényezőknek az ismertetése rendszer paraméterekkel,

bf) a vezérléseket: a tűzoltó központ, vagy a tűzjelző központhoz csatlakozó vezérlő eszközök (modulok) vezérlési feladatai, a vezérelt eszközök, a vezérlési összefüggések, időzítések és esetleges késleltetési idők,

bg) a felügyelet, átjelzés módját: az állandó felügyelet megoldásának módja. Meglévő létesítmény esetében, vagy abban az esetben, amikor a felügyelet biztosításának feltételei ismertek, a tulajdonos (bérlő, üzemeltető, használó) nyilatkozata a felügyelet megoldásának módjáról,

bh) a méretezési eljárás eredményeit,

bi) automatikus átjelzés esetén az átjelző típusát, az átjelzett információk bontását, az átjelzés vezérlésének logikai összefüggéseit, időzítését, késleltetését,

c) a nyomvonalterv alaprajzokon és metszetekben (függőleges csőterv) oly módon, hogy a berendezés minden elemének helyzete és a kivitelezés szempontjából szükséges adata látható legyen (az oltóközpont és a távindítás helye, a csővezetékek nyomvonala és valamennyi szerelvény, kifúvórózsák, sprinklerek és egyéb elhelyezésének feltüntetésével, csővezetékek, szerelvények azonosításához szükséges jellemzők),

d) elvi működési vázlat, vagy elvi működési rajz, ha a működés a nyomvonalterv alapján nem egyértelmű (az indítás, működési és jelzési mód ismertetésével),

e) a berendezés kezelési és karbantartási utasítás (a biztonsági és balesetvédelmi előírások megjelölésével),

f) a tervezői nyilatkozat.

143. § (1) A beépített tűzoltó berendezés tervdokumentációban egyértelmű jelöléseket, jelkulcsot kell alkalmazni.

(2) Az egyes különálló tervlapokon szerepeltetni kell

a) az építmény megnevezését, az ingatlan címét és helyrajzi számát, - ha műemléki védettségét alatt áll erre vonatkozó utalást,

b) az adott tervrajz szabatos megnevezését, típusát és méretarányát önálló ábránként,

c) a tervező(k) nevét, eredeti aláírását, szakképesítését, a tervezői névjegyzékben szereplő nyilvántartási számát, tűzvédelmi szakvizsga bizonyítvány számát,

d) a tervezés dátumát,

e) a létesítési engedélyt kérelmező (tulajdonos) nevét és (képviselőjének) eredeti aláírását.

(3) Az oltóberendezés terveinek jóváhagyása esetén

a) a jogszabályi vagy hatósági kötelezés, vagy eltérési engedély alapján létesített oltóberendezés kiviteli, felújítási vagy átalakítási terveit - 2 példányban - az illetékes tűzvédelmi hatóságnak kell benyújtani jóváhagyás céljából, majd

b) a jóváhagyott tervdokumentáción a tűzvédelmi hatóság a jóváhagyás tényét és időpontját rögzíti, és egy példányt a kérelmezőnek visszaad.

34. Feliratok, tájékoztatás, biztonsági előírások

144. § (1) A beépített tűzoltó berendezéssel védett helyiségben vagy közelében - sprinklerberendezés kivételével - fel kell tüntetni

a) amennyiben kialakításra került a kézi indítási, tiltási lehetőségeket,

b) a víztől eltérő oltóanyag nevét és élettani hatását,

c) ha van késleltetés, a késleltetési időt,

d) szükség esetén a helyiség elhagyásának kötelezettségét és módját,

e) az oltás közbeni és utáni teendőket az oltóberendezéssel összefüggésben.

f) A fő-elzáró szerelvények üzemszerű állapotát (nyitott vagy zárt).

(2) Az ismert egészségkárosító hatást elérő, vagy meghaladó oltó-, hajtóanyag koncentrációt alkalmazó, a teljes légtér elárasztására tervezett beépített tűzoltó berendezéseknek emberek által bejárható helyiségbe (térbe) történő beépítése esetén

a) olyan riasztóberendezést kell létesíteni, amely az oltóberendezés működésbe lépése előtt - jogszabályokban meghatározott kiürítési időt is számításba véve - figyelmeztető jelzést ad,

b) az oltóanyag kiáramlásának megakadályozása alkalmas blokkoló szerkezetet/kapcsolót kell beépíteni.

c) az a) pontban foglaltaktól el lehet tekinteni, ha a belépés csak kikapcsolt oltóberendezés mellett lehetséges.

(3) Ha az egészségkárosító hatás határértékét jelentő koncentráció nincs meghatározva akkor is a (2) bekezdés szerint biztonsági megoldások alkalmazása szükséges.

(4) A menekülő útvonalakat úgy kell jelölni, hogy az oltóberendezés működése közben is láthatóak legyenek.

35. Üzembe helyezés, használatbavétel

145. § (1) Üzembe helyezés során az üzembe helyező mérnöknek teljes körűen meg kell győződnie arról, hogy a telepítést kielégítő módon végezték, a felhasznált eljárások, anyagok és részegységek megfelelnek jogszabálynak, és a vonatkozó műszaki követelménynek, az engedélyezett/elfogadott tervdokumentációban foglalt követelményeknek, továbbá, hogy a megvalósulási tervdokumentáció szöveges és rajzos elemei, valamint az átadásra kerülő kezelési utasítások a telepített rendszerre alkalmazhatóak.

(2) Az üzembe helyező mérnöknek szemrevételezéssel és üzemi próbák során vizsgálnia és ellenőriznie kell a telepített rendszer helyes működését.

(3) Üzembe helyezés előtt az oltóberendezés nyomásnak kitett részeinek szilárdságát és tömörségét együttesen, vagy szakaszonként, nyomáspróbával kell ellenőrizni.

(4) Működési próbák során

a) az önműködő indítást az érzékelők, a vezérlőegységek mesterséges működtetésével és a működési állapotnak megfelelő helyzet előállításával kell próbálni, és

b) indítási módozatonként külön-külön ellenőrizni kell

ba) a védett helyiségben a vészjelzés működését,

bb) a működés tényének és helyének jelzését, illetve

bc) a vezérlések működését (nyílászárók lezárását - szellőzés leállítása, áramtalanítás, utánfúvás indítási feltétele, túlnyomás stb.), ha nem az oltó- vagy hatóanyag nyomásával működnek.

(5) Szivattyúval rendelkező beépített tűzoltó berendezések vizsgálatánál el kell végezni

a) a nyomástartó és nyomásfokozó szivattyúk egyenkénti indítási próbáját,

b) próbavezetéken térfogatáram-mérését, végponti méréseket, és

c) száraz rendszernél kompresszor ellenőrzését.

(6) A használatbavételi eljáráson a tervező, a kivitelező, az üzemeltető megbízottja, illetve ha a berendezés használatbavétele engedélyhez kötött, az I. fokú tűzvédelmi hatóság képviselője legyen jelen.

146. § (1) A beépített oltóberendezés üzembe helyezésére csak a kivitelezésért felelős műszaki vezető jogosult, aki az üzembe helyezés tényét az üzemeltetési naplóba kell bejegyezni.

(2) Az üzembe helyezéskor az oltóberendezés legyen üzemkész és ellenőrzött állapotban, és álljon rendelkezésre

a) az oltóberendezés jóváhagyott kiviteli terve,

b) az oltóberendezés kezelési és karbantartási utasítása,

c) a minőségi bizonyítványok és a nyomás-, a mechanikai, továbbá a villamos próbák, - és a helyiség teljes elárasztásával működő beépített gázzal oltók esetén az oltási koncentráció megtartási idő - ellenőrzések jegyzőkönyvei,

d) az üzemeltetési napló (a kezelők megnevezésével és az oltóberendezés adatainak a feltüntetésével),

e) a kivitelező nyilatkozata, hogy a berendezés a terveknek megfelel és az elvégzett üzemi próbák alapján üzemképes állapotban van.

(3) Az elkészült berendezésről a kivitelezőnek az átadáskor dokumentálnia kell

a) a beépített szerkezeti elemek és anyagok, csővezetékek minőségi tanúsítványát, megfelelőségi igazolását,

b) a berendezés csővezetékeinek tisztítását, átmosását,

c) üzembe helyezés előtti vizsgálata megtörténtét, az elvégzett üzemi próbákat,

d) a kezelőszemélyzet oktatását,

e) a berendezés helyszíni nyomáspróbáját, és

f) szükség esetén a megvalósulási tervet.

147. § (1) Az üzembe helyezési nyilatkozat tartalmazza

a) az üzembe helyező mérnök megállapítását arra vonatkozóan, hogy a tűzoltó berendezés megfelel a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújt, továbbá a hatósági előírás, valamint a létesítéshez kapcsolódó egyeztetések során rögzített követelmény, és az ezt tükröző elfogadott, engedélyezett tervdokumentáció szerint készült,

b) a tűzoltó berendezés rendeltetésszerű használatára való alkalmasságának megállapítását, és

c) az elfogadásra és használatbavételre vonatkozó javaslatot.

(2) Az üzembe helyezési jegyzőkönyv tartalmazza

a) az ellenőrzés tárgyát (beleértve a létesített berendezés típusát és a létesítés helyét),

b) a tűzoltó berendezés működésének ellenőrzése során tapasztalt tényeket,

c) az ellenőrzésen résztvevők nevét és az adott létesítés során betöltött szerepét,

d) az ellenőrzés és a jegyzőkönyv készítés időpontját és helyét, és

e) az ellenőrzésen résztvevők aláírását.

(3) Az üzembe helyezési nyilatkozat formai követelményeit a 8. melléklet 1. formanyomtatványa tartalmazza.

36. Üzemeltetés, karbantartás és felülvizsgálat

148. § (1) Az üzemeltető a gyártó (kivitelező) kezelési utasításai és az alkalmazott műszaki követelmény betartásával biztosítja a beépített tűzoltó berendezés biztonságos és hatékony üzemeltetését.

(2) Az üzemeltető kioktatott személyzete

a) hetente szemrevételezéssel ellenőrzi az oltóanyag mennyiségét, az üzemképességgel összefüggő jelzőeszközök értékeit és a megengedettnél nagyobb oltóanyag-hiány esetén a kezelési utasítás szerint jár el,

b) havonta szemrevételezéssel megvizsgálja a fúvókák, a csővezeték és az oltóközpont állapotát, és ellenőrzi az oltóberendezéssel kapcsolatba kerülő munkavállalók képzettségét,

c) az oltóberendezés csővezetékeit és szerelvényeit tisztán tartja, a rájuk rakódó szennyeződéseket eltávolítja, és

d) az oltóanyag-kiömlő nyílása és a védendő anyag között az oltóanyag bejuttatása érdekében megfelelő távolságot szabadon hagyja.

(3) Automatikus működésű vízalapú berendezések üzemeltetői

a) heti ellenőrzése kiterjed

aa) víz-, és oltóanyag-ellátás szemrevételezése,

ab) nyomásérték és vízszintek ellenőrzése,

ac) nyilvánvaló hiányosságok feltárása,

ad) fagymentességet biztosító fűtés hatásosságának ellenőrzése,

ae) próbariasztás ellenőrzésére szelep(ek) nyitásával,

af) szivattyúk automata és kézi indításra és újraindíthatóságára, a szivattyú próbaüzem, elektromos meghajtás esetén min. 15 perc, belső égésű motor esetén min. 20 perc (kivéve a habanyag bekeverő szivattyút),

ag) vízellátást üzemi hálózatról tápláló vízáram- és nyomás ellenőrzése.

b) havi ellenőrzése kiterjed

ba) a belső égésű motor tömlőcsatlakozásainak szivárgásmentességének ellenőrzésére,

bb) tartalék áramforrás ellenőrzésére.

(4) Az ellenőrzést a személyzet nélkül üzemelő létesítményekben nem szükséges elvégezni, ha a távfelügyelet a (2) és (3) bekezdésben meghatározott paramétereket kontrollálni képes.

(5) Az esetleges hibákat haladéktalanul ki kell javítani.

149. § (1) A berendezés üzemeltetéséről és karbantartásáról naplót kell vezetni, mely tartalmazza

a) a berendezés főbb adatait,

b) a kezelők nevét,

c) az üzemeltetői ellenőrzések időpontját és megállapításait,

d) a karbantartás milyen specifikáció alapján történt,

e) az észlelt és kijavított hibákat,

f) az oltóberendezés működése és annak oka, valamint a meghibásodása az időpontját (óra, perc) feltüntetésével,

g) a ki- és bekapcsolás időpontjai (nap, óra, perc), és

h) az ellenőrzést, karbantartást végző(k) neve, aláírása.

(2) A naplót az utolsó bejegyzéstől számított legalább öt évig meg kell őrizni.

(3)

(4) A kezelést csak az oltóberendezés működésére kioktatott személyek végezhetik. A berendezés kezelési utasítását és az üzemeltetési naplót meg kell őrizni, és a hatóság részére ellenőrzéskor be kell mutatni.

150. § (1) Az üzemeltető köteles legalább évenként a teljes beépített tűzoltó berendezést felülvizsgáltatni és a karbantartását elvégeztetni.

(2) A felülvizsgálat során a gyártói előírások figyelembevételével ellenőrizni kell

a) az oltóberendezés általános állapotát,

b) az oltóberendezés környezetét annak működésével összefüggésben,

c) az oltóanyag mennyiséget (térfogat, tömeg vagy nyomás, paraméterek vizsgálatával),

d) az indító-, a jelző- és a kiegészítő berendezések működését,

e) a tartalék oltóanyag és egyéb tartalék anyagok mennyiségét,

f) az oltóberendezéssel összefüggő, de nem a karbantartó feladatkörébe tartozó ismételt vizsgálatok esedékességét,

g) az üzemeltetői karbantartási munkák végrehajtását,

h) az üzemeltetési naplót,

i) az oltóberendezés üzemképességét működési próbával, és

j) az átjelzéseket,

k) ha habképző anyagot vagy haboldatot alkalmaznak annak minőségét, a vonatkozó műszaki követelmény szerint.

(3) A karbantartás során végre kell hajtani a tömítetlen csövek, csőkötése cseréjét, és ha a karbantartó személy a berendezés működésképtelenségét tapasztalja - melyet nem tud kijavítani - írásban értesíti az üzemeltetőt.

XI. FEJEZET

A BEÉPÍTETT AUTOMATIKUS TŰZJELZŐ BERENDEZÉSEK MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEI, TERVEZÉS, KIVITELEZÉS, ÜZEMBEHELYEZÉS, HASZNÁLATBAVÉTEL, ÜZEMELTETÉS, FELÜLVIZSGÁLAT ÉS KARBANTARTÁS

151. § E fejezet alkalmazásában:

1. áramkör: a tűzjelző berendezésre csatlakoztatott vezetékek, részegységek és elemek összekötött halmaza, melyek a tűzjelző rendszer többi részével csak a tűzjelző központon keresztül vannak kapcsolatban, és amelyet csak a tűzjelző központ vezérel.

2. átjelzés: a tűzjelző központ jelzéseinek automatikus továbbítása egy állandó felügyeleti helyre.

3. beszállító: az a szervezet, amelytől a telepített rendszer hardver részegységeit vagy szoftverét beszerzik.

4. előjelzés: olyan figyelmeztető jelzés, mikor egy érzékelő által észlelt jel meghaladja a normál szintet, de még nem éri el a tűzjelzéshez tartozó szintet.

5. felderítési távolság: az az úthossz, amelyet a felderítő személynek meg kell tenni az érintett zónán belül a tűz pontos helyének megtalálásához.

6. hálózati rendszer: több tűzjelző központ összekapcsolásával létrehozott rendszer, melyben az egyes tűzjelző központok egymással információ cserére képesek.

7. hiba: a tűzjelző berendezésnek olyan jellegű meghibásodása, mely veszélyezteti a rendszer megfelelő működését.

8. hibajel: jel, amely egy hiba bekövetkeztére hívja fel a figyelmet.

9. hibajelzés: emberek számára érzékelhető hibajel.

10. hierarchikus rendszer: olyan hálózat, melyben több tűzjelző központ működik úgy, hogy egy tűzjelző központ van kijelölve fő tűzjelző központnak, amely az alábbi funkciókat tudja ellátni:

a) jelek fogadása az alárendelt tűzjelző központokról,

b) az alárendelt tűzjelző központok állapotának kijelzése, részleges vagy teljes kezelése.

11. integrált rendszer: olyan rendszer, mely a tűzjelzési és tűzriasztási funkciók mellett más, nem tűzjelzéssel kapcsolatos funkciókat is ellát.

12. készenléti üzemi terhelés: a rendszer teljesítmény igénye az elsődleges tápforrás hiánya során, ha egyébként a rendszer nyugalmi helyzetben van.

13. kiegészítő berendezés: olyan berendezés, melyet a tűzjelző berendezés indít vagy, amely a tűzjelző berendezést indítja.

14. nyugalmi állapot: a berendezés hálózatról táplált, tűzriasztás, hibajelzés, tiltás nincs.

15. részegység: a vonatkozó szabványban I. típusú vagy II. típusú komponensnek definiált eszköz.

16. távkezelő vagy távkijelző egység: a tűzjelző központ összes vagy néhány kijelzését megjelenítő, részleges vagy teljes kezelését lehetővé tevő berendezés.

17. térképes tabló: a védett épület térképes megjelenítése, az épület elrendezésére utaló aktív kijelzésekkel.

18. téves riasztás: az a tűzjelzés, amikor a jelzés helyén tűz, vagy arra utaló körülmény nincs.

19. tűzriasztás: emberek számára érzékelhető tűzjelzés.

20. szervezés (intézkedések tűz esetén): azoknak az előre eltervezett eljárásoknak, intézkedéseknek az összessége, melyeket tűz esetén végre kell hajtani.

21. tűzriasztási terhelés: az a maximális (általában elektromos) teljesítmény, amelyre tűzjelzés állapotban szükség van.

22. tűzjelzés: az a jel, amely tűz bekövetkeztére hívja fel a figyelmet.

23. zóna: a védett helyszín területileg elkülönített alrésze, melyen belül - más alrészektől függetlenül - bizonyos funkciókat végre lehet hajtani az alábbiak figyelembevételével:

a) a funkció különösen az alábbi lehet:

aa) a tűz bekövetkeztének jelzése (jelzési zóna),

ab) tűzriasztások, vezérlések kiadása (riasztási zóna),

b) a jelzési és riasztási zónáknak nem kell azonosaknak lenniük.

24. zóna-kártya: egy vagy több zónára vonatkozó hordozható zóna-térkép.

25. zóna-térkép: az egyes zónák elhelyezkedését, területi határait és a zónák megközelítési útvonalait ábrázoló térkép.

26. egyszeres vezetékhiba: legfeljebb egy hiba a vezetékhálózatban (zárlat, szakadás, földzárlat, vezeték ellenállás vagy impedancia megváltozása).

37. Általános előírások

152. § (1) A tűzjelző berendezés tervezése, kivitelezése és üzemeltetése során biztosítani kell, hogy

a) a tűz korai szakaszában jelezzen,

b) a jelzést megbízhatóan továbbítsa, és késedelem nélkül egyértelmű figyelemfelhívó tűzriasztás formájában jelenítse meg,

d) legyen érzéketlen mindazokra a behatásokra, amelyekre nem szabad jeleznie,

e) szükség esetén végezze el a kiürítést segítő, a tűz terjedését gátló, valamint a tűz oltását biztosító berendezések, eszközök vezérlését, és

f) azonnal és egyértelműen jelezze a berendezés meghibásodását, működési zavarát.

(2) A berendezés elemei feleljenek meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtsanak.

(3) A tűzjelző berendezés vagyonvédelmi jelzéseket abban az esetben fogadhat, ha a beépített tűzjelző berendezés alkalmazását jogszabály vagy tűzvédelmi hatóság nem írja elő.

153. § (1) Az egyeztetés során tisztázni kell a tűzjelző berendezés tervezésére, telepítésére, üzembe helyezésére vonatkozó követelményeket, figyelembe véve, hogy

a) a követelmények között szerepelni kell, ha egy harmadik fél részéről is engedélyeztetni, elfogadtatni, tanúsítani kell a rendszert,

b) az engedélyeztetésre a jogszabályban foglalt esetekben kell sort keríteni, és

c) amennyiben egyszerre több testület részéről is szükség van a rendszer jóváhagyására, és e testületek különböző követelményeket támasztanak a telepített rendszerre vonatkozóan, akkor a rendszert a legszigorúbb követelményeknek megfelelően kell megtervezni.

(2) Az egyeztetések során tisztázni kell

a) a vonatkozó műszaki követelményben nem szabályozott kérdéseket,

b) a hálózatba kapcsolt, vagy hierarchikus rendszer használatának műszaki feltételeit,

c) a tűzoltóságra, összevont ügyeletre történő automatikus átjelzés információinak bontását, a csatlakozás módját,

d) a műszaki követelményben rögzítettektől eltérő, szigorúbb követelményeket, mely kiterjed a védendő térrész, helyiség, tűzszakasz, építmény, szabadtér, létesítmény tűzvédelmi kockázatára és adottságaira figyelembe véve, hogy szigorúbb követelmények kerülhetnek meghatározásra,

e) a követelményektől eltérő, a biztonságot kedvezőtlenül nem érintő megoldásokat, melyek

ea) az alacsony kockázatú terek esetében,

eb) a jelzési zóna méretének meghatározásakor,

ec) a tűzjelző központ elhelyezésének meghatározásakor,

ed) az érzékelők alkalmazásának magassági korlátainak meghatározásakor,

ee) a vezetékek tűz elleni védelmének meghatározásakor, és

ef) a távkezelő vagy kijelző egység elhelyezésének meghatározásakor állapíthatóak meg,

f) a tűzeseti vezérléseket, és

g) a tűzriasztás (hang- és fényjelzés) módját és működését,

h) műemlékek esetén törekedni kell az eredeti értékek megóvására.

38. A berendezésre vonatkozó követelmények

154. § Az életvédelmi és értékvédelmi szempontok közös megjelenése esetén mindig a szigorúbb követelményeket kell betartani. Az életvédelmi jellegnél legalább a kiürítési útvonalak védelmét ellátó rendszert létesíteni kell.

155. § (1) Az automatikus érzékelők által biztosított lefedettség alapján meg kell különböztetni

a) teljes körű védelem,

b) tűzszakasz védelem,

c) kiürítési utak védelme,

d) helyi (részleges) védelem, és

e) berendezés védelem szinteket.

(2) Teljes körű védelem esetén az épület valamennyi részének automatikus érzékelővel való lefedettségét kell biztosítani, kivéve a védelemből kihagyható tereket.

(3) Tűzszakasz védelem esetén egy vagy több meghatározott (általában tűzvédelmi szempontból kockázatos) tűzszakasz valamennyi részének automatikus érzékelővel történő lefedettségét kell biztosítani, kivéve a védelemből kihagyható tereket. A lefedett területek határait a tűzszakaszok határai képezik.

(4) Kiürítési utak védelme esetén az épület kiürítési útvonalainak automatikus érzékelővel való lefedettségét kell biztosítani, kivéve a védelemből kihagyható tereket.

(5) Helyi (részleges) védelem esetén az épület egyes rendeltetéseinek, helyiségeinek, tűzvédelmi szempontból kockázatos, automatikus érzékelővel való lefedettségét kell biztosítani.

(6) Berendezés védelem esetén a berendezésekben keletkező tüzek korai észlelését és jelzését, a berendezésen belül felszerelt, automatikus érzékelővel kell biztosítani.

156. § (1) A tűzvédelmi szempontból alacsony kockázattal bíró területeken, nem szükséges automatikus érzékelőket elhelyezni.

(2) Az alacsony kockázatú területnek minősül

a) a fürdőszoba, zuhanyzó, mosdó-, WC helyiség, feltéve, hogy a helyiségben nem tárolnak éghető anyagot, vagy nincs hulladéktároló,

b) a függőleges felszálló akna vagy függőleges kábelcsatorna, amelynek alapterülete kisebb, mint 2 m2, feltéve, hogy a födémek és falak áttörései a jogszabályban előírt tűzgátló tömítéssel vannak ellátva, és nem tartalmaznak biztonsági berendezéshez kapcsolódó vezetéket, kivéve a legalább 30 percig működőképes, tűzálló kábeleket,

c) a nem fedett rakodóterek, rámpák,

d) a szellőzés nélküli 20 m3-nél kisebb fagyasztott-élelmiszer tároló raktárak, és

e) az alacsony kockázatú álpadló alatti, illetőleg álmennyezet feletti terek.

(3) Álpadló alatti tér alacsony kockázatúnak minősíthető amennyiben

a) az álpadló járófelületét tartó szerkezet A1, A2 tűzvédelmi osztályú,

b) az álpadló járófelületét képező szerkezet legalább B tűzvédelmi osztályú,

c) az álpadló alatti fallal le nem választott tér hossza vagy szélessége nem haladja meg a 10 métert,

d) az álpadló alatti térben bármelyik 1 m2 alapterületre meghatározott tűzterhelés kisebb, mint 25 MJ,

e) az álpadló alatti tér magassága nem haladja meg a 0,5 métert, és a padló feletti belmagasság nem haladja meg a 4,0 métert, az álpadló füsttömör kialakítását bármely 1,0 x 1,0 méteres felületén 40%-os mértékben füstöt áteresztő legalább 1 cm átmérőjű áttörésekkel, lukakkal, nyílásokkal megszakítják, és

f) nem tartalmaz biztonsági berendezéshez kapcsolódó vezetéket (kivéve a legalább 30 percig működőképes, tűzálló kábeleket).

(4) Álpadló alatt kialakított terekben automatikus érzékelőt kell elhelyezni, ha a (3) bekezdés pontjai közül legalább kettő nem teljesül.

(5) Álmennyezet feletti tér alacsony kockázatúnak minősíthető, amennyiben

a) az álmennyezet tartó, valamint térelhatároló szerkezete A1, A2 tűzvédelmi osztályú,

b) az álmennyezet felett fallal le nem választott tér hossza vagy szélessége nem haladja meg a 10 métert,

c) az álmennyezet feletti térben bármelyik 1 m2 alapterületre meghatározott tűzterhelés kisebb, mint 25 MJ,

d) az álmennyezet feletti tér magassága nem haladja meg a 0,8 métert, és

e) nem tartalmaz biztonsági berendezéshez kapcsolódó vezetéket (kivéve a legalább 30 percig működőképes, tűzálló kábeleket).

(6) Álmennyezet felett kialakított terekben automatikus érzékelőt kell elhelyezni, ha az (5) bekezdés pontjai közül legalább kettő nem teljesül.

157. § (1) Teljes körű védelmet kell biztosítani

a) a középmagas, magas közösségi épületekben,

b) a többszintes és 20 főnél több vendég befogadására szolgáló szállodákban, szállásjellegű épületben,

c) az egészségügyi létesítmények fekvő betegellátást biztosító tűzszakaszaiban,

d) a speciális egészségügyi valamint szociális létesítményekben,

e) kulturális intézmények épületeinek közönségforgalmi tűzszakaszaiban, ahol az emeleti szinten lévő helyiségek befogadóképessége meghaladja a 300 főt, vagy a földszinti helyiségek befogadóképessége meghaladja az 500 főt,

f) a 2000 m2 összesített területet meghaladó kereskedelmi épületben, és

g) ahol azt a fennálló veszélyhelyzet, az építményben tartózkodók biztonságának, valamint a tűzoltóság beavatkozási adottságainak figyelembevételével, a tűz helyszínének gyors beazonosítása érdekében a tűzvédelmi hatóság előírja.

(2) A műemlék építményekben az örökségvédelmi szempontok teljes körű érvényesülésével kell a tűzjelző berendezést megvalósítani. Amennyiben az örökségvédelmi szempontok érvényesítése során a tűzvédelmi érdekek sérülnének az épületben a tervezett funkció nem engedélyezhető.

39. Tervezési követelmények

158. § (1) Az egyes tűzjelző eszközök dokumentációjában leírt, a rendszer tervezésére vagy kialakítására vonatkozó korlátozások minden esetben irányadóak.

(2) A tervdokumentáció tartalmazza a vonatkozó követelményben megkövetelt, vagy azzal egyenértékű biztonságot nyújtó vizsgálat során feltárt korlátozásokat.

(3) A tűzjelző berendezést úgy kell megtervezni, hogy korlátozza a vezetékek vagy csatlakozások hibáinak hatását.

(4) A tűzjelző berendezés megfelelő, ha bármely áramkörének egyszeres vezetékhibája, egyszerre nem akadályozza

a) az automatikus tűzérzékelés (ez a követelmény akkor teljesül, ha: a kézi jelzésadók és az automatikus érzékelők külön-külön zónában vannak, vagy ha egy visszatérő hurkos áramkörre (érpárra) több zóna érzékelője és jelzésadója csatlakozik, és a zónahatárokon izolátorokat helyeznek el),

b) a kézi jelzésadók működése [ez a követelmény akkor teljesül, ha: a kézi jelzésadók és az automatikus érzékelők külön-külön zónán vannak, vagy ha egy visszatérő hurkos áramkörre (érpárra) több zóna érzékelője és jelzésadója csatlakozik, és a zónahatárokon izolátorokat helyeznek el],

c) a tűzriasztást jelző hangjelzők működtetése (ez a követelmény akkor teljesül, ha: a tűzriasztást jelző hangjelzők áramellátása, vezérlése önálló áramkörre csatlakozik, vagy ha a tűzriasztást jelző hangjelzők áramellátása, vezérlése visszatérő hurkú áramkörről történik, és az eltérő funkciójú elemek kapcsolódási pontján is izolátorokat helyeznek el),

d) a bemeneti/kimeneti eszközökről/re a jelzésátvitel [ez a követelmény akkor teljesül, ha: a bemeneti/kimeneti eszközök önálló áramkörre csatlakoznak, vagy ha a bemeneti/kimeneti eszközök visszatérő hurkú áramkörre csatlakoznak és a zónahatárokon, valamint az eltérő funkciójú elemek kapcsolódási pontján is izolátorokat helyeznek el],

e) a kiegészítő berendezések működésének indítása (ez a követelmény akkor teljesül, ha: a kiegészítő berendezések működésének indítása önálló áramkörre csatlakozik, vagy ha a bemeneti/kimeneti eszközök visszatérő hurkú áramkörre csatlakoznak és a zónahatárokon, valamint az eltérő funkciójú elemek kapcsolódási pontján is izolátorokat helyeznek el)

funkciók közül egynél többnek a helyes működését.

(5) Egynél több funkciós integrált eszközök használata esetén (kombinált érzékelő és hangjelző), izolátorokat kell beépíteni az eszközök házába az egyszeres vezetékhiba hatásának e fejezet szerinti korlátozására.

159. § (1) A tűzjelző berendezés áramköreit úgy kell kialakítani, hogy egy egyszeres vezetékszakadás vagy zárlat esetén legfeljebb 32 eszköz válhat működésképtelenné, és az eszközöknek azonos zónában, azonos funkciójúaknak kell lenniük.

(2) A tűzjelző berendezés bármely áramkörének egyszeres vezetékhibája nem akadályozhatja

a) a tűzjelzés észlelését egy jelzési zónára megengedett területnél nagyobbról [a követelmény teljesül, ha a 158. § (4) bekezdésében rögzített követelmények teljesülnek],

b) a tűzriasztás jelzés megszólaltatását egy riasztási zónára megengedett területnél nagyobbon [a követelmény teljesül, ha a 158. § (4) bekezdésében rögzített követelményeket teljesítik], vagy

c) a tűzriasztást jelző eszközök működtetését az épületen belül (azaz, legalább egy hangjelzőnek működőképesnek kell maradnia).

(3) A rendszer megfelelő, ha bármely jelzőáramkör két hibája esetén nem esik ki a védelemből 10 000 m2-nél nagyobb terület vagy több mint 5 tűzszakasz A kisebb értéket kell alkalmazni. A követelmény teljesül, ha egy áramkörre csatlakozó érzékelők nem védenek a megadottnál nagyobb területet, vagy nem védenek a megadottnál több tűzszakaszt.

(4) A tűzjelző berendezést úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy hibajelzés keletkezzen:

a) érzékelők és kézi jelzésadók felé,

b) tűzriasztó eszközök (hang-, fényjelzők) felé,

c) bármely hiba átjelzést szolgáltató kiegészítő berendezés felé,

d) bármely tűz átjelzést szolgáltató kiegészítő berendezés felé, vagy

e) bármely tűzvédelmi szempontból fontos kiegészítő berendezés felé menő kábelezés bármely zárlata vagy szakadása esetén.

40. Jelzési zónák

160. § (1) Az épületet úgy kell jelzési zónákra osztani, hogy a tűzjelzés helye gyorsan és egyértelműen azonosítható legyen a tűzjelző központ kijelzései alapján. Biztosítani kell a kézi jelzésadókról érkező tűzjelzések azonosíthatóságát.

(2) A zónák kialakításánál figyelembe kell venni

a) az épület belső elrendezését,

b) minden olyan tényezőt, amely a mozgást vagy a tűz felderítését gátolja,

c) a riasztási zónák kialakítását, és

d) az esetleges veszélyes környezetek jelenlétét.

(3) Különös figyelemmel kell kialakítani a zónákat, ha a tűzjelző berendezés más, tűzvédelmi szempontból fontos berendezéseket is működtet.

(4) Az automatikus tűzjelző berendezéssel védett területeken, a terület jelzési zónákra osztását úgy kell elvégezni, hogy

a) egy zóna alapterülete nem lehet 1600 m2-nél nagyobb,

b) ha a zónába 5-nél több helyiség tartozik, akkor vagy a tűzjelző központnak kell pontosan jeleznie a helyiséget, ahonnan a jelzés jött, vagy minden helyiség bejáratánál az adott helyiségre vonatkozó másodkijelzőt kell felszerelni,

c) ha a zóna mérete nagyobb, mint egy tűzszakasz, akkor a zónának valamennyi érintett tűzszakaszt teljesen le kell fednie, és a zóna alapterülete nem lehet 400 m2-nél nagyobb,

d) minden egyes zóna az épületnek csak egyetlen emelete, szintje lehet, kivéve, ha

da) a zóna lépcsőházat, világítóaknát, liftaknát vagy más hasonló szerkezetet tartalmaz, amely ezen a szinten túlnyúlik, de azonos tűzszakaszba tartozik, vagy

db) az épület teljes alapterülete 300 m2-nél kisebb.

(5) A zónák kialakítása a zónán belüli látási viszonyok, felderítési távolságok, a zónán belüli helyiségek rendeltetésének és elhelyezkedésének figyelembevételével a (4) bekezdésben foglalt követelményektől eltérően is megállapítható az egyeztetés során, amelyeket a tervdokumentációban fel kell tüntetni.

41. Riasztási zónák, másodkijelzők alkalmazása

161. § (1) Nem kell riasztási zónákra osztani az épületet, ha az egész épületben azonos riasztás valósul meg és legalább két riasztási áramkört hoznak létre.

(2) Azonos riasztás valósul meg, ha bármely eszközről érkezik tűzjelzés, az épület összes hang-, fényjelzője megszólal és a vezérlések működésbe lépnek.

(3) A riasztási zónák kialakításának összhangban kell lennie azokkal az intézkedésekkel, melyeket tűz esetén végre kell hajtani.

(4) Címezhető érzékelőket kell alkalmazni

a) a középmagas, magas valamint a bármely szintszámú 8000 m2 szintenként összesített alapterületet meghaladó közösségi vagy vegyes rendeltetésű épületekben az épület közösségi tűzszakaszaiban,

b) ha egy zóna 5 vagy több helyiség védelmét látja el, és nem alkalmaznak fényjelző eszközöket (másodkijelzőket), és

c) ahol azt a fennálló veszélyhelyzet, az építményben tartózkodók biztonságának, valamint a tűzoltóság beavatkozási adottságainak figyelembevételével, a tűz helyszínének gyors beazonosítása érdekében a tűzvédelmi hatóság előírja.

162. § Az érzékelők tűzjelzését másodkijelző csatlakoztatásával kell beazonosíthatóvá tenni

a) a takart terekben (különösen álmennyezet felett, álpadló alatt kialakított terekben, felszálló aknákban) el helyezett érzékelők esetében,

b) a hagyományos (kollektív címzésű) rendszerek esetében, ha egy zóna 5 vagy több helyiség védelmét látja el, és

c) ahol azt a fennálló veszélyhelyzet, az építményben tartózkodók biztonságának, valamint a tűzoltóság beavatkozási adottságainak figyelembevételével a tűz helyszínen történő gyors beazonosítása érdekében a tűzvédelmi hatóság előírja.

42. Szöveges és grafikus megjelenítések

163. § (1) A beépített tűzjelző berendezés érzékelőinek, kézi jelzésadóinak elhelyezési helyeit szövegesen tartalmazó zóna-kimutatást kell készíteni és a tűzjelző központ közelében kell elhelyezni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározotton túl, a beépített tűzjelző berendezés érzékelőinek, kézi jelzésadóinak elhelyezési helyeit tartalmazó rajzot (zónatérképet) kell alkalmazni

a) többszintes és 500 m2-t meghaladó alapterületű,

b) a bármely szintszámú és 2000 m2-t meghaladó alapterületű épületek, valamint

c) több mint 100 automatikus érzékelőt és kézi jelzésadót tartalmazó beépített tűzjelző rendszer esetében.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározotton túl, számítógépes grafikus felületet (megjelenítés), vagy térképes tablót kell elhelyezni abban a helyiségben, ahol a (fő) tűzjelző központot, vagy annak kezelő, kijelző egységét elhelyezték

a) a 8000 m2 alapterületet meghaladó épületek esetében,

b) a több mint 1000 automatikus érzékelő és kézi jelzésadó esetében,

c) valamint ahol azt a fennálló veszélyhelyzet, az építményben tartózkodók biztonságának, valamint a tűzoltóság beavatkozási adottságainak figyelembevételével a tűz helyszínen történő gyors beazonosítása érdekében a tűzvédelmi hatóság előírja.

(4) A (2) és (3) bekezdéseket a kötelezés alapján létesülő tűzjelző berendezések esetében kell alkalmazni.

43. A beépített tűzjelző berendezés központjának felügyelete

164. § (1) Az üzemeltető a beépített tűzjelző berendezés központjának állandó felügyeletét (állapot jelzések, tűzjelzések kezelése) a következő lehetőségek közül legalább egyet választva biztosítja:

a) állandó felügyeletet ellátó kioktatott személyzet abban a helyiségben, ahol a (fő) tűzjelző központot, vagy annak kezelő, kijelző egységét elhelyezték, vagy

b) a tűzjelző központ jelzéseinek automatikus átjelzése a létesítményen belül elhelyezett állandó felügyeleti helyre, vagy

c) a tűzjelző központ jelzéseinek automatikus átjelzése a létesítményen kívül elhelyezett állandó felügyeleti helyre (távfelügyelet) történik.

(2) A folyamatosan, egy időben felügyeletet ellátó személyek száma legalább két fő, abban az esetben, ha a tűzjelző központ felügyeletén túl más, a helyiség esetleges elhagyását igénylő feladatuk is van.

44. Tűzjelző központ elhelyezése

165. § (1) A tűzjelző központot olyan helyen kell elhelyezni, ahol

a) a kijelzések és kezelések a tűzoltóság és a helyi kezelőszemélyzet számára könnyen elérhető, az épületen belül a tűzjelző központ eléréséhez a kiérkező tűzoltó ne tegyen meg 5 méternél nagyobb szintkülönbséget és vízszintesen 50 métert meghaladó távolságot,

b) az elhelyezés és a világítás révén a látható kijelzések és feliratok könnyen észlelhetők és leolvashatók,

c) a háttérzaj ne zavarja a hangjelzéseket,

d) a környezet tiszta és száraz,

e) a berendezés mechanikai sérülésének veszélye elhanyagolható,

f) a tűzkockázat alacsony, és a helyiség védve van a tűzjelző rendszerrel.

(2) Ha a tűzjelző központ egynél több szekrényben helyezkedik el, akkor a szekrények közötti csatlakozások a tűz és a mechanikai károsodástól megfelelően védettek és felügyeltek.

(3) Ha a tűzoltó központ elhelyezésénél nem biztosítható (1) bekezdés a) pontban meghatározott követelmény, akkor a kedvezőtlen elhelyezés ellensúlyozására alkalmazandó intézkedéseket az egyeztetésen tisztázni kell.

(4) Elsődleges ellensúlyozó műszaki megoldás a távkijelző (szükség esetén távkijelző és távkezelő) egység elhelyezése. További megoldás a tűzjelző központhoz vezető út jelölése.

45. Távkezelő vagy távkijelző egység

166. § (1) Távkijelző egysége(ke)t kell elhelyezni, ha a tűzjelző központ távol van a tűzoltósági bejárattól, vagy ha az épületben több tűzoltósági bejárat is van.

(2) Ha a tűzjelző központ nem állandóan felügyelt helyen van felszerelve, minden esetben távkezelő és/vagy távkijelző egységet kell az állandó felügyeletű helyen elhelyezni.

(3) A távkijelző egységeket olyan helyeken kell elhelyezni, amelyek megfelelnek a tűzjelző központ elhelyezésére vonatkozó szabályoknak.

(4) Több távkezelő egység esetén, ha a rendszer megengedi a több helyről történő szimultán kezelést, ki kell zárni az ellentétes kezelések különböző helyekről történő egyidejű végrehajtását.

(5) Ha a tűzjelző központhoz a beavatkozó tűzoltók számára egységes kezelői felület csatlakozik, akkor az

a) jelezze ki a tűzjelző központ nyugalmi állapotától eltérő állapotát: a riasztási állapotot és a hibajelzési állapotot,

b) jelezze ki, ha a tűzoltóság automatikus riasztása, az elsődleges távjelzés már működésbe lépett,

c) tegye lehetővé a hangjelzés törlését,

d) tegye lehetővé a tűzjelző központ törlését, és

e) a törlések véletlen, vagy jogosulatlan működtetése ellen külön jogosultságot biztosító kapcsoló elemet (kulcsos kapcsoló, vagy kettős nyomógomb) kell alkalmazni, (a 9. melléklet 1. ábrán „bekapcs. működés” feliratú kapcsoló).

46. Az érzékelők és kézi jelzésadók elhelyezésének általános szabályai

167. § (1) Az érzékelők és a kézi jelzésadók, valamint az egyéb eszközök felszerelésénél, illetőleg az épített környezet kialakításánál biztosítani kell, hogy azok a karbantartások, felülvizsgálat vagy javítás során hozzáférhetőek legyenek.

(2) Az eszközök elhelyezési és egymástól való távolsági korlátaira vonatkozó rendelkezések a 10. melléklet 1. és 2. táblázatában találhatók.

(3) Az automatikus tűzérzékelőket úgy kell elhelyezni, hogy a védett területen keletkező bármely tűz tűzjellemzője jelentősebb hígulás, csillapítás vagy késedelem nélkül elérje az érzékelőt, továbbá figyelembe kell venni a gyártó által megadott minden vonatkozó utasítást.

(4) Kézi jelzésadókat kell elhelyezni a kiürítési útvonalakon, a kiürítésre számításba vett lépcsőkre vezető ajtóknál (a külső vagy a belső oldalon) és a szabadba vezető ajtóknál, hogy bárki, aki a tüzet észleli, gyorsan és könnyen használni tudja.

(5) A mozgásukban korlátozott személyek esetén a képességeik figyelembevételével kell a kézi jelzésadókat elhelyezni.

168. § (1) Érzékelők elhelyezésének magassági korlátait a 10. melléklet 1. táblázata tartalmazza.

(2) Érzékelők által védett területen a pontszerű füst- és hőérzékelők számát és elhelyezését úgy kell megválasztani, hogy az a 10. melléklet 2. táblázatban megadott „A” területet ne lépje túl.

(3) A pontszerű füstérzékelők két zónától függő vagy két érzékelőtől függő elrendezése során a 10. melléklet 2. táblázatban megadott maximális ellenőrzési területeket legalább 30%-kal csökkenteni kell.

(4) A pontszerű hőérzékelők két zónától függő vagy két érzékelőtől függő elrendezése során a 10. melléklet 2. táblázatban megadott maximális ellenőrzési területeket 50%-kal csökkenteni kell.

(5) A kétzónás- vagy kétjelzős függőségnél a két egymástól függően működtetett jelző közötti távolság nem lehet kevesebb, mint 2,5 méter, amennyiben ez megvalósítható.

(6) Kettőnél több érzékelő vagy 2-nél több zóna függősége nem megengedett, kivéve a tűzjelzés állapot eléréséhez indokolt eseteket.

169. § (1) Több tűzjellemzőt észlelő érzékelők esetén az ellenőrizendő helyiség magasságától és alapterületétől függően az érzékelőkre a 10. melléklet 2. táblázatában megadott ellenőrzési terület irányadó.

(2) Több tűzjellemzőt észlelő érzékelők nem számítanak integrált kettős jelzésfüggőségnek, mivel a különböző szenzorok helyi szétválasztása nem lehetséges.

(3) Különböző tűzjellemzők detektálására alkalmas jelzők alkalmazása esetén a tűzjelzés állapotáig eltelt idő meghosszabbodhat.

(4) A többszenzoros füstérzékelőt egy füstérzékelőnek kell tekinteni.

(5) A több, kikapcsolható szenzorral rendelkező érzékelőt a nem kikapcsolható szenzorénak megfelelő érzékelőnek kell tekinteni.

170. § (1) A legnagyobb (vízszintes) távolság egy pontszerű automatikus érzékelő és a födém egy tetszőleges pontja között az ideális négyzetes felosztástól való eltérés esetén, a tetőhajlás és a maximális ellenőrzési terület figyelembevételével a hőérzékelők esetében a 9. melléklet 3. ábrákról füstérzékelők esetében a 9. melléklet 2. ábráról olvasható le.

(2) Vonali füstérzékelők által védett területet a 10. melléklet 3. táblázat szerint kell kialakítani.

(3) A tető valamint a födém dőlése függvényében az őrizhető szélesség (és ezzel a védett terület) dőlési fokonként 1%-kal, de legfeljebb 25%-kal növelhető.

(4) Egy darab őrzősugár alkalmazható, ha a helyiség szélessége nem haladja meg az őrizhető szélesség 20%-kal növelt értékét.

(5) Aspirációs tűzjelző érzékelő csővezetékét a gyártó által kiadott tervezési segédlet szerint kell kialakítani.

171. § (1) Ha egy helyiség magasságát egy zárt, vagy rácsrostélyként kiképzett pihenő, vagy emelvény osztja meg, úgy ez alatt kiegészítő füst- vagy hőérzékelők beépítése akkor szükséges, ha mind a három meghatározó méret [az emelvény, vagy pihenő (1) hossza, (b) szélessége és az (A) területe], a (h) magasságtól függő, a 9. melléklet 4. ábrája és a 10. melléklet 4. táblázatában megadott határértéket meghaladja.

(2) A rácsos rostélyokat, pihenőket a lehetséges lefedés miatt, zárt szerkezetnek kell tekinteni.

(3) Több egymás fölött fekvő emelvény esetében csak a legalsó szintet kell a pontszerű füstérzékelővel ellátni, ha a fölötte lévő emelvényszintek között csak kis tűzterhelés (kisebb, mint 25 MJ/m2) van.

47. Vezetékek

172. § (1) A vezetékek minden esetben:

a) megfelelnek a berendezés gyártója vagy szállítója által megadott követelményeknek különös figyelemmel a vezetékek áramvezetési és jel csillapítási paramétereire,

b) teljesítik a kábel gyártójának a túlfeszültség elnyomásra vonatkozó paramétereit,

c) a kábeleket IP 34 védettségi fokozatú vagy legalább azzal egyenértékűen tömített szorítós végkifejtés zárja le.

(2) A vezetékeknél a jelzőáramkör szigetelési ellenállása (egymás közt és a föld felé) legalább 2 MΩ és a jelzőhálózat vezeték-ellenállása, valamint levezetési ellenállása nem haladja meg a tűzjelző központ által megengedett értéket.

(3) Annak érdekében, hogy a tűz során keletkező hő ne befolyásolja a berendezés alap-, az érzékeléssel, tűzriasztással, vezérléssel tűz- és hibaátjelzéssel kapcsolatos működését, továbbá a tűzoltási és tűzvizsgálati tevékenységet segítő adatszolgáltatást, a vezetékeket alacsony tűzkockázatú területeken kell vezetni.

(4) A vezetékeknek, mint

a) a tűzjelző központ és a hangjelzők, fényjelzők, kiürítési riasztást hangosító rendszer közötti vezetékek,

b) a tűzjelző központ és bármely különálló tápegység közötti vezetékek,

c) a tűzjelző központ és bármely távkijelző, távkezelő és kijelző egység közötti vezeték,

d) a tűzjelző központ különálló részeit összekötő vezetékek,

e) a tűzjelző berendezés vezérléseinek vezetékei,

f) a tűzjelző központ és a tűz- és hibaátjelző berendezést összekötő vezetékek,

g) azokon a kábelszakaszokon, ahol a visszatérő hurok mindkét iránya egyetlen véletlen esemény (tűz) hatására károsodhat legalább 30 percig ellen kell állniuk a tűznek, vagy ilyen időtartamú védettséget kell számukra biztosítani.

(5) A vezérlések vezetékei, a hangjelző, és a tűz- és hibaátjelző berendezés vezérlésének kivételével készülhetnek a tűznek nem ellenálló, vagy védelem nélküli kábelekből, ha

a) valamennyi vezérlés késleltetés nélkül indítja a vezérelt eszközt, és

b) a vezérlési vezetékek füstérzékelővel védett tereken haladnak át.

173. § (1) A mechanikai sérülés elleni védelem érdekében a vezetékeket a kábeltálcákon kell rögzíteni, vagy csatornákba, vagy csövekbe húzva, falon kívül bilincsekkel vagy klipszekkel rögzítve kell vezetni.

(2) A vezetékek mechanikai szilárdságának összhangban kell lenniük a felszerelés módjával.

(3) Hurokáramkörök tervezésekor ügyelni kell arra, hogy a hurok két ága egyetlen véletlen esemény hatására ne károsodjon. Ha ez a veszély fennáll, akkor ez ellen vagy mechanikai védelemmel, vagy az ágak, megfelelő elkülönítésével kell védekezni.

(4) Elektromágneses zavarok ellen, a károsodások és a téves riasztások elkerülése érdekében a berendezést (beleértve a vezetékezést is) elsősorban olyan helyen kell elhelyezni (vezetni), ahol várhatóan erős elektromágneses zavarok nem lépnek fel. Ha ez nem biztosítható, akkor gondoskodni kell a megfelelő elektromágneses védelemről.

48. Hangjelzők és fényjelzők elhelyezése

174. § (1) A tűzjelző berendezés hangjelzői a helyiségben, tűzszakaszban, épületben, építményben tartózkodók számára jól beazonosíthatóan, más jelzésektől elkülöníthetően jelzik a tűzriasztást.

(2) Ahol a rendeltetésből adódóan a hangjelzés érzékelésében hátrányban lévők jelenlétével kell számolni, illetve 120 dB-nél nagyobb hangerőre lenne szükség, a hangjelzőket fényjelzőkkel kell kiegészíteni.

49. Vezérlések és kapcsolódó rendszerek

175. § (1) Más rendszereket csak abban az esetben lehet a tűzjelző berendezéshez csatlakoztatni, ha a csatlakoztatás után a rendszer vagy egyes részegységeinek működése mindig a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő részeinél megadott működési határok között marad, és a csatlakoztatott rendszer a tűzjelző berendezésekkel foglalkozó tanúsító testület követelményeinek megfelel.

(2) A beépített tűzjelző berendezés tápegysége kimeneti teljesítményének elegendőnek kell lennie a rendszer maximális igényeinek kielégítésére.

(3) Egyedi tápforrást csak akkor alkalmazható, ha megbízhatósága legalább olyan, mint a nyilvános hálózaté.

176. § (1) A tűzjelző rendszer elsődleges tápforrását el kell látni egy, csak erre a célra szolgáló leválasztó-védő eszközzel.

(2) A leválasztó eszközt jogosulatlan hozzáférést gátló módon kell elhelyezni és a rendeltetésre és a jogosulatlan lekapcsolás tilalmára utaló felirattal kell ellátni.

(3) Több tápegység alkalmazásakor, minden egyes tápegység tápforrása megfelel a fenti követelményeknek.

(4) A segéd tápegységek felügyeletét minden esetben meg kell oldani tápfigyelő relé használatával, melynek kontaktusa hagyományos központ esetén sorba köthető a jelzőáramkörrel, intelligens központ esetén monitor modullal illesztett.

(5) A másodlagos tápforrást akkumulátorokkal kell biztosítani.

177. § (1) Az esetleges hálózat kimaradása vagy hálózat hibája esetén a másodlagos tápforrás biztosítja

a) legalább 24 órán keresztül a rendszer működését, és ezt követően

b) legalább 30 percen keresztül a riasztási terhelést.

(2) Az akkumulátorok öregedéséből származó kapacitás csökkenést úgy kell figyelembe venni, hogy a kiszámolt kezdeti kapacitást 25%-kal meg kell növelni.

(3) A regenerálható energiaforrás szükséges kapacitását K (Ah-ban) a következő képlet szerint kell kiszámolni:

K=1,25(l1 x t1 + l2 x t2)

ahol:

t1 az áthidalási idő, órákban,

t2 a riasztási idő, órákban

l1 az összáram, amelyet a tűzjelző áramkimaradás esetén Amperben felvesz,

l2 összáram, amelyet a tűzjelző a riasztáskor felvesz, Amperben.

(4) Ha az áramkimaradás zavarjelzése késik, a késési időt az áthidalási időhöz kell számítani.

50. Azonosítás

178. § (1) Gondoskodni kell arról, hogy a tűzjelző berendezés minden elemét egyértelműen lehessen azonosítani, továbbá, hogy a központ jelzését könnyen a jelző eszközhöz lehessen kapcsolni.

(2) Az automatikus érzékelők, kézi jelzésadók, hangjelzők, fényjelzők, vezetékágak, elosztók azonosítására feliratozást, valamint címkéket kell alkalmazni.

(3) Az automatikus érzékelők, és kézi jelzésadók jelölésének olyannak kell lenni, hogy az elhelyezett azonosító számok vagy betűk feleljenek meg a tűzjelző központ által kijelzett azonosítóknak.

(4) Az azonosítóknak a padlószintről, létra vagy egyéb segédeszköz használata nélkül is láthatónak kell lenniük.

(5) Rejtett helyre szerelt érzékelők esetén, különösen álmennyezet felett vagy álpadló alatt, duplikált azonosítókat kell alkalmazni, melyek a padlószintről láthatók.

(6) A jelölés legkisebb méretére - elhelyezési magasságtól függően - a 10. melléklet 5. táblázatban foglaltak az irányadók.

51. Tervezési dokumentáció

179. § (1) A beépített tűzjelző berendezés terve tartalmazza a tervező - külön jogszabályban meghatározott - nyilatkozatát, a műszaki leírást és a rajzokat. A tervezői nyilatkozatot a 8. melléklet 2. formanyomtatványa szerint kell elkészíteni, amennyiben a vonatkozó műszaki követelménytől, tervdokumentációtól a kivitelezés során eltértek, a nyilatkozatnak ki kell térnie az eltérés lényeges elemeire, valamint a dokumentumot, amely alapján az eltérés történt, mellékelni kell. A terv azonosító számot (tervszám) tartalmaz, mely alapján egyértelműen megállapítható a terv részeinek (műszaki leírás, rajzok) készülte és összetartozása.

(2) A terv információt tartalmaz

a) a követelmények érvényre juttatásának ellenőrzéséhez, és

b) a tűzjelző rendszer telepítéséhez.

(3) A műszaki leírás tartalmazza a kiindulási adatokat, melyek

a) az előzmények, amelyek tartalmazzák a beépített tűzjelző berendezés létesítésének okát, az általános - jogszabályban, műszaki követelményben foglaltakat - előírásokon kívül megállapított követelményeket, a jogszabályban meghatározott esetekben megtartott egyeztetés megtörténtét,

b) az építmény (létesítmény) adatai, amely tartalmazza a beépített tűzjelző berendezés működését befolyásoló - az építmény kialakításával (szintszám, legfelső használati szint magassága, alapterület) és rendeltetésével, az épületszerkezetekkel, épületgépészettel (szellőzés, hűtés, fűtés), a tűzszakasz kialakításával és elhelyezkedéssel, az a benntartózkodók számával és a kiürítéssel kapcsolatos - lényeges adatokat, és

c) a rendeltetés, technológia és tárolt anyagok jellemzői, a beépített tűzjelző berendezés működését befolyásoló - az építmény helyiségeiben előforduló rendeltetésekkel, technológiákkal, a helyiségekben gyártott, feldolgozott, tárolt, forgalomba hozott, beépített anyagokkal kapcsolatos - lényeges adatokat, különös tekintettel a várható tűzjellemzőkre.

(4) A műszaki leírás tartalmazza a berendezés tervezésének alapelveit, amelyek

a) a védelmi elvek, amelyek tartalmazzák az általános előírások, az előzmények, valamint a védendő épület adatai alapján meghatározott védelmi jelleget, és védelmi szintet,

b) a hibák korlátozására vonatkozó elvek, amelyeknek tartalmazni kell a hibák korlátozására tett műszaki megoldásokat és jelzési zóna kialakítását, és

c) az érzékelők, jelzésadók kiválasztásának elvei, amelyek tartalmazzák az érzékelők, jelzésadók működését befolyásoló, elsősorban a belmagasságból, a mennyezeti mezőben vagy annak közelében megjelenő a hő és füst áramlását meghatározó épületszerkezeti, épületgépészeti, technológiai, vagy más tényezőket és körülményeket, továbbá a kedvezőtlen hatások ellensúlyozására tervezett intézkedéseket, műszaki megoldásokat.

(5) A műszaki leírás tartalmazza a berendezés általános adatait, amelyek

a) a beépített tűzjelző berendezés valamennyi elemének, az adott tervezési feladat során érintett tulajdonsági, műszaki adatai, és

b) a beépítéshez szükséges, a megfelelősséget igazoló irat számát, érvényességi idejét és a kiadó szervezetet.

(6) A műszaki leírás tartalmazza a berendezés felépítését és működési leírását, amely kiterjed

a) a tűzjelző központ(ok) (szükséges esetén távkezelő, távkijelző egység) elhelyezésére szolgáló helyiség adataira (elhelyezkedés, hozzáférési útvonal, környezeti körülmények),

b) az állandó felügyelet és az automatikus hangjelzés leírására,

c) automatikus érzékelőkés kézi jelzésadók (szükség esetén másodkijelzők) elhelyezésének leírására,

d) riasztás megjelenítő eszközök (hangjelzők, fényjelzők, hangosbemondó) elhelyezésének leírására,

e) a vezetékezés leírására

f) a vezérlések leírására

g) a tápforrások leírására, mely tartalmazza az elsődleges és másodlagos tápforrások megoldásának módját, különös tekintettel a másodlagos tápforrás méretezésére, és

h) a telepítési jegyzékre, azaz a rendszerben alkalmazott elemek jegyzékére és az elhelyezésükkel kapcsolatos adatokra a 8. melléklet 5. formanyomtatványban rögzített módon.

180. § (1) A tűzjelző berendezés tervdokumentációja az állandó felügyelet, és az automatikus átjelzés leírása vonatkozásában tartalmazza

a) a tűzjelző központ elhelyezési helyének paramétereit,

b) az állandó felügyelet megoldásának módját,

c) meglévő létesítmény esetében, valamint abban az esetben, amikor a felügyelet biztosításának feltételei ismertek, a felügyelet megoldásának módjáról, a tulajdonos (bérlő, üzemeltető, használó) nyilatkozatát,

d) amennyiben a tervezési időszakban a felügyelet biztosításának feltételei nem ismertek, a terv tartalmazza a felügyelet elmaradása esetén szükséges műszaki alternatívákat,

e) automatikus átjelzés esetén az átjelző berendezés típusát, a beépítéshez szükséges a megfelelősséget igazoló irat számát, érvényességi idejét és a kiadó szervezetet,

f) a jelzést fogadó szervezet adatait (név, székhely, levelezési cím, egyéb elérhetőségek), és

g) az átjelzett információk bontását, az átjelzés vezérlésének logikai összefüggéseit, időzítését, késleltetését.

(2) Az automatikus érzékelők és kézi jelzésadók (szükség esetén másodkijelzők) elhelyezésének leírása tartalmazza

a) az érzékelők elhelyezésének megoldásait, különös tekintettel a védett- és hatás területre vonatkozó előírás megtartásának módjára,

b) a kézi jelzésadók elhelyezésének módját, különös tekintettel az elérési út, valamint az elhelyezési magasság vonatkozó előírásainak betartására,

c) a másodkijelzők elhelyezésének módját, és

d) az eszközök azonosító jelzéssel való ellátásának módját.

(3) A riasztás megjelenítő eszközök (hangjelzők, fényjelzők, hangosbemondó) elhelyezésének leírása, mely tartalmazza

a) a hangjelzők elhelyezésének megoldásait, különös tekintettel a hallhatóságra vonatkozó követelmények betartására,

b) a riasztási zónák kialakításának módját, az eszközök megszólalását kiváltó vezérlések logikai összefüggéseit, esetleges késleltetését,

c) a fényjelzők elhelyezésének módját,

d) a hangosbemondó rendszer kialakításának módját, automatikus vezérlés esetén, a megszólalást kiváltó vezérlések logikai összefüggéseit, késleltetését, a bemondott szöveg tervezett tartalmát, az üzenetek hosszát, valamint a hangjelző és a hangosbemondó közös alkalmazásának feltételeit, és

e) az eszközök azonosító jelzéssel való ellátásának módját.

(4) A vezetékezés leírása tartalmazza

a) a jelző és riasztó áramkörök vezetékeinek vezetését, rögzítési módját,

b) a nyomvonal kijelölést befolyásoló körülményeket,

c) az alkalmazott vezeték fajtáját, típusát és minősítését, különös tekintettel a mechanikai sérülés, a tűz, és az elektromágneses összeférhetetlenség elleni műszaki megoldásokat, és

d) a vezetékek, elosztók azonosító jelzéssel való ellátásának módját.

(5) A vezérlések leírása tartalmazza

a) a tűzjelző központ, vagy a tűzjelző központhoz csatlakozó vezérlő eszközök (modulok) vezérlési feladatait,

b) a vezérelt eszközöket, és

c) a vezérlési összefüggéseket, időzítéseket és esetleges késleltetési időket.

181. § (1) A beépített tűzjelző berendezés tervéhez telepítési, bekötési és összefüggési rajzok tartoznak. A telepítési rajzok tartalmazzák a (legalább M=1:200 méretarányú) léptékhelyes alaprajzokat és jellemző metszeteket.

(2) A metszettől abban az esetben lehet eltekinteni, ha a rajzokon lévő adatokat (belmagasság, gerendák helyzete és mérete, födém vagy a tető dőlése, tető felülvilágítók helye) a műszaki leírás félreérthetetlenül, szövegesen már tartalmazza.

(3) A rajzokon a helyiségek megnevezése és alapterülete, továbbá a kábelvezetés, a rendezők helye, a tűzjelző központ, az automatikus érzékelők és kézi jelzésadók, a hangjelzők, a másodkijelzők, és az egyéb eszközök telepítési helyei jelölve vannak.

(4) Az automatikus érzékelők és kézi jelzésadók, a hangjelzők, a másodkijelzők, és az egyéb eszközök telepítési helye mellett, a jelzőáramkör, és zóna számát és a jelzésadó, valamint érzékelő áramköri sorszámát is fel van tüntetve.

(5) A bekötési rajzok tartalmazzák a jelzőáramkörök központba kötésének és lezárásának, továbbá az érzékelők, kézi jelzésadók, és egyéb eszközök bekötésének műszaki paramétereit, megoldásának módját.

(6) Összefüggési rajzokon az érzékelők, kézi jelzésadók, és az egyéb eszközök, továbbá a vezérelt eszközök jelző áramkörönként jelölve vannak. A rajzot nem kell léptékhelyesen készíteni, azonban a védett létesítmény épületeinek, építményeinek, szintjeinek, tűzszakaszainak kiterjedését jelölni kell.

52. Automatikus érzékelők elhelyezése

182. § (1) Minden védett helyiségben vagy térrészben legalább egy érzékelőt kell elhelyezni. Pontszerű érzékelők esetén a védett terület bármely pontjának vízszintesen mért távolsága a legközelebbi érzékelőig nem haladhatja meg a 9. melléklet 2. és 3. ábráján megadott értéket. Vonali füstérzékelők esetén a védett terület bármely pontjának vízszintesen mért távolsága a legközelebbi sugártól nem haladhatja meg a 10. melléklet 3. táblázat értékeit.

(2) Elhelyezés és szerelési távolság sík, valamint dőlt mennyezet esetén az érzékelőket nem szabad a mennyezetben süllyesztve elhelyezni, kivéve az ilyen szerelési módra kialakított érzékelőket.

(3) Ha a füst szétterülés magassága valószínűsíthető, akkor a mennyezet közelében elhelyezett érzékelőkön kívül további érzékelőket kell elhelyezni a várható füstrétegződés magasságában.

(4) A pontszerű füstérzékelők felfüggesztésére vonatkozó követelményeket a 10. melléklet 6. táblázat tartalmazza.

(5) A vonali füstérzékelők felfüggesztésére vonatkozóan a 10. melléklet 7. táblázata irányadó, ettől eltérő elhelyezést füstkísérlettel kell igazolni.

183. § (1) Az érzékelőket, az optikai vonali füstérzékelőket kivéve, a falaktól, leválasztásoktól legalább 0,5 m távolságra kell felszerelni a 9. melléklet 5. ábra szerint. Ha a helyiség 1,2 m-nél keskenyebb, akkor az érzékelőt a szélesség középső harmadába kell szerelni.

(2) Az érzékelőket, az optikai vonali füstérzékelőket kivéve, a gerendáktól, leválasztásoktól legalább 0,5 m távolságra kell felszerelni a 9. melléklet 6. ábra szerint. Ha a gerendaköz 1,2 m-nél keskenyebb, akkor az érzékelőt a szélesség középső harmadába kell szerelni.

(3) az alul bordás födémek gerendái, belógása (mélysége) eléri, vagy meghaladja a belmagasság 5%-át, úgy, hogy

a) D>0,25 (H-h), akkor: valamennyi gerenda közbe érzékelőt kell elhelyezni,

b) D<0,25 (H-h), akkor: minden második gerendaközbe érzékelőt kell elhelyezni, vagy

c) D<0,13 (H-h), akkor: minden harmadik gerendaközbe érzékelőt kell elhelyezni,

ahol

D a gerendák közötti távolság (m)

H belmagasság (m)

h a gerenda magassága (m).

(4) Ha a mennyezet ’cellás’ szerkezetű, sok kisebb alapterületű kazettával, akkor a 10. melléklet 1. és 2. táblázatában megadott korlátozásokat figyelembe véve, egyetlen érzékelő több cellát is lefedhet. Ilyenkor az egyetlen érzékelővel lefedhető maximális cellatérfogat nem lehet nagyobb, mint:

a) hőérzékelők esetén: V=6 m2 x (H-h), vagy

b) füstérzékelők esetén: V=12 m2 x (H-h),

ahol

H belmagasság (m)

h a gerenda magassága (m).

(5) A cellatérfogat a gerenda magasság (h) és a cella alapterület szorzata. A maximális cellatérfogat az egy érzékelővel védhető, szomszédos cellák térfogatának összege. Álpadló esetén a gerenda magasságát az álpadló felső szintjétől kell mérni.

(6) Amennyiben a polc, tárolt anyag (tárolási egység) valamint gép vagy berendezés 0,30 méternél jobban megközelíti a mennyezetet, vagy annak lelógó szerkezeti elemét, akkor válaszfalnak kell tekinteni. Valamennyi polccal határolt terület védelméről önálló érzékelővel kell gondoskodni. Ha a távolság nagyobb, mint 0,30 méter abban az esetben is ügyelni kell arra, hogy a polc, gép, berendezés, tárolt anyag, ne közelítse meg 0,50 méternél jobban az érzékelőt, a kialakítást a 9. melléklet 7. ábra szemlélteti.

184. § (1) A mennyezethez rögzített, vagy önhordó, azt megközelítő épület-gépészeti elemeket gerendának kell tekinteni, ha azok és a mennyezet között 0,15 méternél kisebb távolság van. Ha ez a távolság nagyobb 0,15 méternél, akkor sem közelítheti meg az érzékelő 0,50 méternél jobban a gépészeti elemet, a kialakítást a 9. melléklet 8. ábra szemlélteti.

(2) Ha a helyiség szellőzése meghaladja a tízszeres légcserét (óránként), akkor a 10. melléklet 2. táblázatában megadottakhoz képest az érzékelők által védhető terület nagyságát, a 10. melléklet 8. táblázat szerinti korrekciós tényezővel csökkentett, valamint a várható füstáramlás irányában kell az érzékelőket elhelyezni.

(3) Amennyiben az érzékelő a perforált álmennyezeten van elhelyezve, a perforált álmennyezeti elemeken keresztül történő befúvás esetében az érzékelők megfelelően korai jelzése érdekében az érzékelők felett legalább 0,6 méter sugarú kör (vagy azt befoglaló négyzet) felületen levegőt, égésterméket, füstöt át nem eresztő borítást kell alkalmazni, kivéve ha a légcsere az óránkénti tízszeres értéket nem éri el.

(4) Mennyezeti befúvás esetén az érzékelőket a befúvó nyílástól legalább 1 m távolságra szabad csak elhelyezni, oldalsó befúvás esetén pedig legalább 1,5 m távolságra. Érzékelő a befújt levegő áramlási irányába nem lehet. Tervezésnél fokozotton kell ügyelni a nagyobb légsebességű helyiségek áramlástani viszonyaira (1 m/s felett).

185. § (1) A légcsatorna érzékelő beépítésénél - ha a gyártó másként nem rendelkezik - figyelembe kell venni

a) a légcsatorna irányát, és átmérő változásainál a csatorna átmérő háromszorosának megfelelő távolságot kell tartani a 9. melléklet 9. és 10. ábráknak megfelelően, és

b) a mintavevő csöveket lehetőleg a légcsatorna közepén kell elhelyezni.

(2) A mintavevő csövek minimális hossza és a szükséges nyílások számának, valamint átmérőjének tekintetében a gyártó által megadott utasítások irányadók.

(3) A nyomó ágban elhelyezett légcsatorna érzékelők alkalmasak a ventilátorokban keletkező tüzek gyors és korai észlelésére.

(4) A szívó ágban elhelyezett érzékelők alkalmazása válik szükségessé abban az esetben, ha a helyiségben felső befúvás és alsó elszívás működik egyszerre. A légcsatorna érzékelő önállóan nem alkalmas a terület védelmére.

186. § (1) Ha az álmennyezet perforációja kis méretű és a szellőzés kialakítása nem teszi lehetővé a füst álmennyezet fölé jutását, akkor az álmennyezet alatt keletkező tüzek észlelésére az érzékelőket az álmennyezet alatt kell elhelyezni.

(2) Ha fennáll a veszélye az álmennyezet felett kialakuló tűznek, akkor az álmennyezet felett érzékelőket kell elhelyezni.

(3) A 4 métert meg nem haladó belmagasságú helyiségben az álmennyezet felett elhelyezett érzékelők akkor használhatók az álmennyezet alatt keletkező tüzek észlelésére, ha

a) a mennyezet 1,0x1,0 m-es részén a perforáció aránya >40%,

b) a perforációk mérete 10x10 mm-nél nagyobb, és

c) az álmennyezet vastagsága kisebb vagy egyenlő, mint a perforációk legkisebb méretének háromszorosa.

(4) A 4 métert meghaladó, de 9 méternél kisebb belmagasságú helyiségben az álmennyezet felett elhelyezett érzékelők akkor használhatók az álmennyezet alatt keletkező tüzek észlelésére, ha

a) a mennyezet 1x1 m-es részén a perforáció aránya >70%,

b) a perforációk mérete 10x10 mm-nél nagyobb, és

c) az álmennyezet vastagsága kisebb vagy egyenlő, mint a perforációk legkisebb méretének háromszorosa.

(5) A (3) és az (4) bekezdésekben leírt esetekben az álmennyezet alatti érzékelők egyedi elbírálást figyelembe véve elhagyhatók. Az elbírálás során meg kell vizsgálni a perforációk típusát, számát és kiterjedését, az éghető anyag típusát és mennyiségét, valamint azt, hogy a szellőztetés kialakítása lehetővé teszi-e a füst álmennyezet feletti térbe való jutását.

53. Kézi jelzésadók

187. § (1) Kézi jelzésadók elhelyezésének tervezésekor, azok számát úgy kell meghatározni, hogy megközelítésük az építmény bármely területéről 30 méteren belül megoldható legyen.

(2) A kézi jelzésadókat a padlószinttől 1,1 és 1,6 m közötti magasságba kell szerelni.

(3) Minden kézi jelzésadó azonosítható, könnyen megközelíthető, továbbá szemből és oldalirányból jól látható.

(4) Az oldal irányú láthatóság biztosított, ha az előlap legalább 15 mm-rel kiemelkedik a fal, vagy burkolat síkjából.

54. Tűzriasztásra szolgáló hangjelző eszközök

188. § (1) A hangjelzésnek olyan hangerőt kell biztosítani, hogy a tűzriasztás azonnal hallható legyen bármilyen környezeti háttérzaj esetén is. A tűzriasztásra használt hang jellege (mintája) az egész épületen belül azonos.

(2) A tűzriasztásra szolgáló hangerő legalább 65 dB(A) vagy legalább 5 dB(A)-lel nagyobb, mint a területen várható bármely 30 mp-nél hosszabb ideig fennálló zaj, melyet minden olyan ponton biztosítani kell, ahol a riasztás jelzésnek hallhatónak kell lenni.

(3) Ha a tűzriasztás egyben alvó emberek felébresztésére is szolgál, a hangjelzés minimális hangereje 75 dB(A) az ágy fej felöli oldalánál.

(4) A beltéri alkalmazásoknál a hangjelzőtől mért 1 méter távolságon túl a hangerő nem haladhatja meg 120 dB(A)-t.

189. § (1) A tűzriasztásra használt hangfrekvencia energiájának nagyobb része az 500 Hz és 2000 Hz közötti tartományba esik.

(2) A riasztás-jelző hangjelzők számát és típusát úgy kell megválasztani, hogy azok a 188. § (2)-(3) bekezdésekben előírt hangerőt biztosítsák.

(3) Legalább két hangjelzőt kell elhelyezni az épületben.

(4) Tűzszakaszonként, szintenként legalább egy hangjelzőt kell felszerelni.

(5) A tűzriasztáshoz használt hangjelzésnek folyamatosnak kell lennie. Ettől függetlenül frekvenciája és amplitúdója változhat.

190. § (1) Tűzriasztásra alkalmazható hangosító rendszer az, amely megfelel a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtó módon van kialakítva.

(2) A tűzjelző berendezés hangjelző eszközeinek vezérlésével gondoskodni kell arról, hogy tűzriasztás ideje alatt minden más hangforrás automatikusan lekapcsolódjon, kivéve a tűzvédelmi mikrofon(oka)t és azokat a beszéd modulokat (vagy ennek megfelelő üzenet generátorokat), amelyek az üzenetet adják.

(3) A tűzjelző berendezés által vezérelt hangjelzők, valamint a hangosító rendszer (szövegbemondás) működése nem történhet egy időben.

(4) A tűzriasztásra szolgáló hangjelzés csak akkor használható más célokra, ha ugyanolyan módon kell reagálni rá, mint tűz esetén, azaz azonnal ki kell üríteni azt a területet, ahol a tűzriasztás szól, mégpedig a tűzriadó tervben megadott menekülési útvonalakon keresztül. Ha máshogyan kell reagálni, akkor a tűzriasztásra szolgáló hangjelzés csak egyéb, magyarázó információkkal együttesen használható.

55. Tűzriasztásra szolgáló fényjelző eszközök

191. § (1) Tűzriasztásra szolgáló fényjelző eszközöket tűzriasztásra önállóan nem, csak a hangjelzők kiegészítésére lehet használni.

(2) A tűzriasztásra használt fényjelzőknek jól láthatónak és a területen használt egyéb fényjelzőktől jól megkülönböztethetőnek kell lenniük.

(3) Az érzékelőhöz csatlakoztatott fényjelző (másodkijelző) nem minősül tűzriasztásra szolgáló eszköznek.

(4) Fényjelző eszközök alkalmazhatók a tűz helyének azonosítása megkönnyítésére, amely elősegíti a beavatkozást.

(5) A tűz helyének azonosítását szolgáló fényjelzőknek jól láthatók és a területen használt egyéb fényjelzőktől jól megkülönböztethetők.

192. § (1) A tűzjelző rendszer elsődleges céljain kívül, mint tűz érzékelés és riasztás, a rendszer jelei más kiegészítő berendezések működésének indítására is használhatók, így különösen tűzoltó berendezés, füst- vagy tűzgátló ajtók, füstelszívó berendezés, füst- vagy tűzcsappantyúk, szellőztetés leállítás, lift vezérlés, biztonsági ajtók.

(2) Egy kiegészítő berendezés működése vagy hibája nem veszélyeztetheti a tűzjelző rendszer helyes működését, valamint nem akadályozhatja meg egy másik kiegészítő berendezés tűzeseti működtetését.

56. A berendezés kivitelezése

193. § (1) A berendezés telepítése, szerelése, elhelyezése a részletes, műszaki dokumentációban leírtak szerint történik. A felmerülő ellentmondásokat egyeztetés során kell megoldani. Ha a telepítés során a terv valamely okból nem megvalósítható, akkor minden szükségesnek látszó változtatást a tervezővel egyeztetés során kell tisztázni, és a kiegészítéseket a megvalósulási tervdokumentációba és a kivitelezői nyilatkozatba be kell vezetni.

(2) A berendezés elhelyezésénél és a vezetékek vonalvezetésénél figyelembe kell venni minden olyan különleges veszélyt, amely az épület használata során felmerülhet.

(3) Kábelcsatornák és csövezések méretét úgy kell megválasztani, hogy a kábeleket könnyen be/ki lehessen húzni. Leszerelhető, vagy lenyitható fedeleket kell biztosítani a hozzáféréshez.

(4) A tűzjelző berendezés vezetékeit, kábeleit úgy kell vezetni, hogy elkerülhetők legyenek a káros hatások. A kábelezésnél elsősorban figyelembe kell venni

a) az olyan szintű elektromágneses zavarokat, melyek meghiúsíthatják a helyes működést,

b) a tűz károsító hatásának lehetőségét,

c) a mechanikai sérülés lehetőségét, beleértve azokat a sérüléseket is, melyek zárlatot okozhatnak a rendszer és más kábelek között, és

d) a más rendszerek karbantartási munkái során keletkező sérüléseket.

(5) A berendezés túlfeszültség és villámvédelme megfelel a nemzeti szabályoknak. A zavaró hatások csökkentése érdekében a tűzjelző kábeleket más rendszerek vezetékeitől el kell különíteni, így

a) a kifejezetten csak a tűzjelző kábelek számára fenntartott kábelcsatornák, csövek és elosztók felszerelésével, vagy

b) más rendszerek kábeleitől mechanikailag erős, merev és folyamatos elválasztók használatával, melyek anyaga A1, A2, B tűzvédelmi osztályú,

c) más rendszerek vezetékeitől megfelelő távolságban (általában 0,3 m) szerelve, vagy

d) elektromos szempontból árnyékolt vezetékek használatával.

(6) A tűzjelző berendezés látható módon szerelt vezetékei, kábelei, védőcsövei, csatornái legalább 2 méterenként azonosító jelzéssel, „tűzjelző” felirattal kell ellátni, kivéve az egyértelműen azonosítható vezetékeket, kábeleket. Egyértelműen azonosíthatónak tekintett az érzékelőhöz, jelzésadóhoz csatlakozó vezetékszakasz, védőcső, kábelcsatorna, valamint a teljes hosszában vörös színű vezeték, kábel.

194. § (1) Ha a tűzjelző áramkörök összekötetéséhez több eres kábelt, flexibilis kábelt vagy flexibilis kábelköteget használnak, akkor minden egyes eret csak tűzjelzési célra lehet használni.

(2) Az egy eres, egyszeres szigetelésű egyedi hurokvezetékek csak védőcsőben, vagy azzal egyenértékű védelem mellett alkalmazhatók.

(3) A kisfeszültségű táp- és jelvezetéket el kell különíteni a többi tűzjelző kábeltől.

(4) A tűzjelző rendszer hálózati tápvezetékét nem kell más kábelektől elkülönítve vezetni.

195. § (1) A tűzterjedés elleni óvintézkedést kell alkalmazni, ha a kábelek vagy egyéb elemek épületszerkezeten (falon, födémen) mennek keresztül. Az áttörést úgy kell elkészíteni, hogy az áttört szerkezet tűzállósága ne csökkenjen.

(2) Az eszközön kívül vezetékek, kábelek nincsenek összekötve amennyiben ez mégis indokolt, akkor a kábel összekötéseket mindig egy megfelelő, hozzáférhető, azonosítható és mással össze nem téveszthető, legalább IP 34 védettségi fokozatú kötődobozban kell megoldani. Olyan kábel összekötési és bekötési eljárást kell alkalmazni, amely a kábel megbízhatóságát és tűzállóságát nem rontja.

(3) A kivitelezői nyilatkozatban fel kell tüntetni a telepítésért felelős személy adatai, így név, beosztás, szakvizsga bizonyítvány száma.

196. § (1) A telepítő a megrendelőt értesíti, amennyiben a terv sérti a vonatkozó műszaki követelményt, továbbá amennyiben a terv szerinti megvalósítás nem, vagy csak részlegesen lehetséges.

(2) A képesítési követelményekkel kapcsolatban nem minősül telepítési tevékenységnek

a) a vezetékek, kábelek, automatikus érzékelők és kézi jelzésadók, továbbá egyéb eszközök tartószerkezeteinek, aljzatainak beépítése, rögzítése, és

b) a vezetékek, kábelek elhelyezése.

57. A berendezés üzembe helyezése

197. § (1) Az üzembe helyezési eljárás során megállapításra kerül, hogy a telepített rendszer megfelel-e, a vonatkozó jogszabályban megadott követelményeknek és az engedélyezett, elfogadott tervdokumentációnak. Az üzembe helyezést követi az elfogadás, valamint jogszabályban meghatározott esetekben a használatbavétel. Az üzembe helyezésen részt vesz

a) telepítő,

b) üzembe helyező mérnök, és

c) megrendelő vagy képviselője.

(2) Az üzembe helyezés csak a telepítés befejezése, az üzembe helyezéshez szükséges ellenőrzések megtörténte, az oktatott felügyelet biztosítása, valamint az üzembe helyezési dokumentáció átadását követően kezdhető meg.

(3) Abban az esetben, ha a vezérelt berendezések a beépített tűzjelző berendezés üzembe helyezésének időpontjában még nem üzemképesek, akkor azok működőképességét később kell ellenőrizni, azonban a vezérlések működését erre megfelelő műszaki eszközzel meg kell vizsgálni.

198. § (1) Az üzembe helyező mérnök teljes körűen meggyőződik arról, hogy a telepítést kielégítő módon végezték, a felhasznált eljárások, anyagok és részegységek megfelelnek a vonatkozó műszaki követelményben és az engedélyezett/elfogadott tervdokumentációban foglalt követelményeknek, továbbá, hogy a megvalósulási tervdokumentáció szöveges és rajzos elemei, valamint az átadásra kerülő kezelési utasítások a telepített rendszerre megfelelőek-e. Az üzembe helyező mérnök szemrevételezéssel és üzemi próbák során vizsgálja és ellenőrzi a telepített rendszer helyes működését.

(2) A tűzjelző központ és kapcsolódó távkezelő, távkijelző egységek, nyomtatók tekintetében az ellenőrzés kiterjed

a) a tűzjelző központ előírásoknak megfelelő elhelyezésére,

b) arra, hogy a tűzjelző központ kezelő szervei rendelkeznek-e a kezelést és a tűz, vagy hibajelzés beazonosítását biztosító magyar nyelvű jelöléssel,

c) a tűzjelző központ (szükség esetén: távkijelző egység) minden jelzésének működésére (beépített hangjelző, beépített fényjelző, LCD kijelző), és

d) a tűzjelző központ (szükség esetén: távkijelző egység) által adott információk helytállóságára és arra, hogy az információk megfelelnek a követelményeknek.

(3) Üzemi és tartalék áramforrás tekintetében az ellenőrzés kiterjed

a) az üzemi és a biztonsági áramforrás megfelelőségére, és

b) arra, hogy a biztonsági áramforrásra történő átkapcsolás automatikusan, késleltetés nélkül megtörténik-e, a hálózati leválasztást követően.

(4) Érzékelők, kézi jelzésadók tekintetében az ellenőrzés kiterjed

a) minden érzékelő és a kézi jelzésadó eszköz elhelyezésének megfelelőségére,

b) minden érzékelőre és kézi jelzésadóra úgy, hogy a gyártó által javasolt eszköz, berendezés, anyag segítségével működési próba alá kell vetni,

c) valamennyi hurok, jelzési zóna esetében a hiba korlátozás gyakorlati megvalósulására, és

d) az érzékelők, kézi jelzésadók azonosító jelöléseinek meglétére, helyes tartalmára, és láthatóságára.

199. § (1) A rendszer üzembe helyezését az épület normális működési körülményei között, bekapcsolt szellőztető rendszer mellett kell elvégezni.

(2) Hangjelző (fényjelző) eszközök tekintetében az ellenőrzés kiterjed

a) minden hangjelző (fényjelző) eszköz elhelyezésének megfelelősségére,

b) minden hangjelző (fényjelző) eszköz működésére, működési próbát alkalmazva,

c) minden hangjelző (fényjelző) azonosító jelöléseinek meglétére, helyes tartalmára és láthatóságára.

(3) Az automatikus tűz- és hibaátjelző berendezés tekintetében az ellenőrzés kiterjed, arra, hogy a tűz- vagy hibajelzések a fogadó helyre a tervezett módon átjutnak, az üzenetek megfelelőek és egyértelműek.

(4) Legalább egy tűz és egy hibajelzést az átjelző rendszeren át kell küldeni. Elkülönített, több területre bontott tűzjelzés esetén valamennyi jelzést ki kell próbálni.

(5) A fogadó állomással a beérkezett adatokat egyeztetni kell. Az eredményes próbát követően tájékoztatást kell adni a próba befejezéséről.

(6) A tűz- és hibaátjelző próbája előtt tisztázni kell a fogadó állomással a próba idejét a nem kívánt riasztás és vonulás elkerülése érdekében.

200. § (1) Vezérlések, kapcsoló eszközök tekintetében a vizsgálat során minden vezérlést próba alá kell vetni, próba során ellenőrizni kell, hogy a tűzjelző központ, vagy a vezérlő elem leadja-e a szükséges vezérlőjelet, illetőleg a vezérelt szerkezetek, berendezések végrehajtják-e a feladatukat. A jelzéstől viszonyítva késleltetett vezérléseket a késleltetésnek megfelelő ideig tartó tartalékenergia ellátás mellett kell vizsgálni.

(2) A vezérlés próbája során el kell kerülni az indokolatlan, magas költségkihatással, vagy kárral járó működtetést (oltórendszer elindítása, hő- és füstelvezető patronok kioldása).

(3) Egyéb eszközök, vezetékek tekintetében az ellenőrzés kiterjed

a) az előzőekben nem említett eszközök elhelyezése, jelölése megfelelő-e, működésük biztosított-e,

b) a vezetékek nyomvonala, az alkalmazott kábeltípusok megfelelnek-e a követelményeknek, és

c) a fal és födém áttörésen való kábel átvezetés tömítettsége megfelelő-e.

(4) A kivitelezői nyilatkozat tartalmazza, a beépített tűzjelző berendezés telepítése során a vonatkozó műszaki követelmény, hatósági előírás, valamint a létesítéshez kapcsolódó egyeztetés során megállapított követelmények érvényre juttatását a 8. melléklet 3 formanyomtatványa szerint.

(5) A megvalósulási terv tartalmazza a

a) a tűzjelző berendezés megvalósulást rögzítő rajzokat,

b) a tűzjelző berendezés telepítési jegyzékét,

c) a tűzjelző berendezés által kiadott vezérléseket, az ezekkel kapcsolatos adatokat, és

d) a tűzjelző berendezés jelzéseinek automatikus továbbításával kapcsolatos adatokat.

201. § (1) Az üzembe helyezési nyilatkozat tartalmazza

a) az üzembe helyező mérnök megállapítását arra vonatkozóan, hogy a tűzjelző berendezés a vonatkozó műszaki követelmény, hatósági előírás, valamint a létesítéshez kapcsolódó egyeztetések során rögzített követelmény, és az ezt tükröző elfogadott, engedélyezett tervdokumentáció szerint készült-e.

b) a tűzjelző berendezés rendeltetésszerű használatára való alkalmasságának megállapítását, és

c) az elfogadásra és használatbavételre vonatkozó javaslatot.

(2) Az üzembe helyezési jegyzőkönyv tartalmazza

a) az ellenőrzés tárgyát (beleértve a létesített berendezés típusát és a létesítés helyét),

b) a tűzjelző berendezés működésének ellenőrzése során tapasztalt tényeket,

c) az ellenőrzésen résztvevők nevét és az adott létesítés során betöltött szerepét,

d) az ellenőrzés és a jegyzőkönyv készítés időpontját és helyét, és

e) az ellenőrzésen résztvevők aláírását.

(3) Amennyiben az ellenőrzést követően közös jegyzőkönyv felvétele nem megoldható, a tapasztaltak emlékeztetőben is rögzíthetők.

(4) Az üzemeltetési napló tartalmazza

a) a tűzjelző berendezésre vonatkozó adatokat,

b) a felügyeletre és kezelésre vonatkozó adatokat,

c) az eseményekre vonatkozó adatokat, és a téves jelzések kivizsgálására vonatkozó megállapításokat,

d) a rendszeres (napi, havonkénti, negyedéves) ellenőrzésekre vonatkozó adatokat,

e) a rendszeres (féléves, éves) felülvizsgálatra és karbantartásra vonatkozó adatokat, és

f) a rendkívüli felülvizsgálatra és karbantartásra vonatkozó adatokat.

(5) Az üzemeltetési napló formai követelményeit a 8. melléklet 4. formanyomtatványa tartalmazza.

(6) Az oktatások megtartásáról szóló jegyzőkönyv tartalmazza

a) az oktatást végző nevét,

b) az oktatottak nevét (természetes személyi azonosítóját),

c) az oktatás tárgyát,

d) az oktatás és a jegyzőkönyv felvételének idejét, és

e) az oktatáson részt vettek aláírását.

202. § (1) Az oktatás kiterjed a tűzjelző központ, a távkezelő távkijelző egység tűz- és hibaátjelző egység kezelésére, a beérkező tűz-, hiba-, téves riasztások kezelésére, a tűz esetén szükséges teendőkre, a tűzvédelmi szabályok megszegésének következményeire vonatkozó előírások és szabályok ismertetésére.

(2) A tűzjelző központ, távkezelő-kijelző egység kezelését, a napi ellenőrzés módját a gyártó ajánlása alapján készült kezelési utasításban kell rögzíteni.

(3) A telepítő átadja a megrendelőnek az e jogszabálynak megfelelő dokumentációt.

(4) A megrendelő megbízza az üzembe helyező mérnököt az üzembe helyezési feladatok végrehajtásával.

(5) A megrendelő a tűzjelző berendezést az üzembe helyező mérnök által elkészített dokumentáció alapján veszi át.

(6) Az elfogadásról szóló jegyzőkönyvet a megrendelő készíti el, a telepítő közreműködésével.

(7) Az üzembe helyező mérnök rendelkezik a berendezéssel kapcsolatos szakismerettel.

58. A berendezés üzemeltetése

203. § (1) Az üzemben tartás során a tűzjelző berendezést állandóan üzemképes állapotban kell tartani, a jelzések folyamatos fogadását biztosítani kell.

(2) A vonatkozó műszaki követelményben meghatározott időszakonkénti ellenőrzést, felülvizsgálatot és karbantartást el kell végezni.

59. Meghibásodás és kikapcsolás

204. § (1)

(2) A téves riasztások elkerülése érdekében az érzékelők tűzjellemzőjére hasonlító hatás idejére az adott zóna, vagy zónák kiiktatása, akkor lehetséges, ha

a) a kiiktatott zóna csak a téves riasztást okozó hatás helyiségében lévő automatikus érzékelők működését korlátozza,

b) a kiiktatott zóna a téves riasztást okozó hatás helyiségében lévő kézi jelzésadók működését nem korlátozza,

c) a berendezés műszaki kialakítását ismerő szakemberrel a zóna kiiktatás körülményei egyeztetve vannak, olyan módon, hogy az a létesítéssel, karbantartással, felülvizsgálattal összefüggő jogokat, kötelezettségeket ne sértsen, és

d) a zóna kiiktatásának és visszaállításának körülményei, annak felelősségi köre, az ellensúlyozó intézkedések a Tűzvédelmi Szabályzatban rögzítve vannak.

(3) A felügyelet kiegészítésére szolgáló tűz- és hibaátjelző berendezés tervszerű (átalakítás, felújítás, bővítés miatt történő) részleges vagy teljes üzemszünetét abban az esetben kell jelezni a tűzoltósági ügyeletnek, ha az meghaladja a 8 óra időtartamot.

(4) A bejelentésnek tartalmazza az üzemszünet kezdetét és végét, a védelemből kieső területek leírását (szükség esetén rajzát) és a kockázat ellensúlyozására teendő intézkedéseket, valamint az ennek végrehajtásáért felelős személyek nevét.

(5) A felügyelet kiváltására szolgáló tűz- és hibaátjelző berendezés meghibásodásának, tervszerű leállításának idejére felügyeletet kell biztosítani.

205. § (1) A beépített tűzjelző berendezés jogszabályban, műszaki követelményben meghatározott dokumentációját a befogadó létesítményben meg kell őrizni, és a történt változásokat át kell vezetni. Meg kell őrizni továbbá

a) kivitelezői nyilatkozatot, amely nem selejtezhető,

b) üzembe helyező mérnök nyilatkozatát a részekkel, amely nem selejtezhető,

c) az elfogadási jegyzőkönyvet, amely nem selejtezhető,

d) a jogszabályban meghatározott esetekben a használatbavételi engedélyt, amely nem selejtezhető,

e) megvalósulási dokumentációt, amelynél az aktuális példány nem selejtezhető,

f) oktatást igazoló iratokat, amelyek a tárgyévet követő december 31. után selejtezhetők,

g) üzemeltetési naplót, amely a tárgyévet követő 5. év december 31. után selejtezhető,

h) a meghibásodásról, kikapcsolásról szóló bejelentést, amely a tárgyévet követő december 31. után selejtezhető.

(2) A berendezés üzemeltetője biztosítja a jogszabályban, hatósági előírásban foglalt üzemeltetési feltételeket. A tűzjelző központ felügyeletét ellátó személy a tűz- vagy hibajelzéseket értékelve haladéktalanul jelzi a megfelelő szervezet, személy felé.

(3) A tűzjelző központ felügyeletét ellátó személy a tűzjelző központ kezelésére, az általa elvégzendő ellenőrzésekre, a tűzjelzésre és a tűz vagy meghibásodás esetén szükséges további intézkedésre kioktatásban részesül. Az oktatást a munkába állás előtt, majd rendszeresen, évente megismételt.

60. Ellenőrzés, felülvizsgálat, karbantartás

206. § (1) Az üzembentartó által a beépített tűzjelző berendezés központja (távkijelző, távkezelő egység) felügyeletével és kezelésével megbízott személy vagy szolgáltató a berendezés működésének vizsgálata kapcsán naponta ellenőrzi, hogy

a) ha a rendszer nincs nyugalmi helyzetben, akkor a kijelzett hibát az üzemeltetési naplóba bejegyezték-e, és, ha a hiba szakképzett beavatkozást igényel (nem a hálózat időleges kimaradásáról van szó), értesítették-e a karbantartót,

b) az előző nap bejegyzett hibára történt-e megfelelő intézkedés,

c) a tűzjelző központ valamennyi állapotjelzőjének működését, és

d) amennyiben az állandó felügyelet távfelügyeleten keresztül valósul meg, a c) pontban meghatározottak helyett elégséges meggyőződni, a központtal való kapcsolatról és rendszerállapotról.

(2) Az ellenőrzés célja, hogy megállapítást nyerjen a belső hangjelző, a központ fényjelző és információ-kijelzői megfelelően működik-e.

(3) Az ellenőrzés a gyártó által javasolt módon történik.

(4) Az üzembentartó által a beépített tűzjelző berendezés megfelelő működésének, a személyi, környezeti és műszaki feltételek ellenőrzésével megbízott személy havonta ellenőrzi

a) az (1)-(3) bekezdésben leírtakat,

b) az üzemeltetési naplót folyamatosan vezetik-e,

c) a felügyeletet ellátók részt vettek-e megfelelő oktatáson,

d) a nyomtatók működéséhez szükséges eszközök, anyagok (papír festék, festékszalag) rendelkezésre állnak-e.

(5) Az üzembentartó által a beépített tűzjelző berendezés megfelelő működésének, a személyi, környezeti és műszaki feltételek ellenőrzésével megbízott személy háromhavonta ellenőrzi

a) a (4) bekezdésben leírtakat,

b) hogy történtek-e az épület használatában, technológiájában, kialakításában olyan változások, amelyek befolyásolják a tűzjelző berendezés működését, különösen az automatikus érzékelők érzékelési képességét, a kézi jelzésadók hozzáférhetőségét, a hangjelzők hallhatóságát, és

c) hogy a jelzések beazonosítására vonatkozó kimutatások, rajzok rendelkezésre állnak-e, a grafikus megjelenítő eszköz üzemképes-e.

(6) A felülvizsgálatok és karbantartások között, rendszeres és rendkívüli felülvizsgálatok vannak. A rendszeres felülvizsgálatok célja a tűzjelző rendszer megfelelő működőképességének normál körülmények között történő ellenőrzése. Rendkívüli felülvizsgálatot kell végrehajtani

a) tűzeset után,

b) téves riasztás esetén,

c) a rendszer meghibásodása esetén,

d) a rendszer változtatása esetén,

e) hosszú üzemszünet után, vagy

f) új karbantartóval kötött szerződés után.

207. § (1) Féléves rendszeres felülvizsgálat és karbantartás során, az üzemeltető legalább hathavonta biztosítja, hogy a felülvizsgálatra és karbantartásra vonatkozó képesítéssel rendelkező személy

a) ellenőrizze a tűzjelző berendezés (távkezelő, távkijelző egység) üzemeltetésének személyi feltételeit, (oktatott felügyelet) meglétét,

b) ellenőrizze az üzemeltetési napló bejegyzéseit és tegye meg a szükséges beavatkozásokat a berendezés helyes működésének érdekében,

c) értékelje az üzembentartó által végzett ellenőrzés tapasztalatait, amennyiben szükséges tegyen javaslatot a berendezés helyes működésének helyreállítására,

d) működtessen minden zónában legalább egy érzékelőt vagy kézi jelzésadót, és ellenőrizze, hogy a tűzjelző központ helyesen észleli és jelzi ki az eseményeket, megszólaltatja-e a riasztásjelző eszközöket (hang- fényjelzők), és működteti-e a vezérlési funkciókat, a sérülés életveszély, vagy károsodás (oltóanyag kiáramlása) elkerülésének érdekében megfelelő eljárásokat kell alkalmazni,

e) ellenőrizze le az elsődleges és másodlagos tápforrások működését,

f) ellenőrizze a tűzjelző központ (távkezelő, távkijelző egység) hibajelzési funkcióinak működését,

g) tűz- és hibaátjelző berendezés esetén ellenőrizze a kapcsolatot a fogadó állomások (összevont ügyelet, tűzoltóság, távfelügyeleti állomás) felé, és

h) végezzen el minden további ellenőrzést és vizsgálatot, amit a telepítő, forgalmazó vagy a gyártó előírt.

(2) Éves rendszeres felülvizsgálat és karbantartás során, az üzemeltetőnek legalább évente kell biztosítania, hogy a felülvizsgálatra és karbantartásra vonatkozó képesítéssel rendelkező személy

a) elvégezze az (1) bekezdésben foglalt feladatokat,

b) ellenőrizze le az összes érzékelő helyes működését a gyártó ajánlásainak megfelelően, az automatikus érzékelők, és kézi jelzésadók mennyiségét figyelembe véve, az összes érzékelő ellenőrzése felbontható, és elosztható a féléves (megállapodás esetén) negyedéves felülvizsgálatokra és karbantartásokra, amennyiben ezek során az érzékelők 50-50%-át (25-25%-át) ellenőrzik,

c) szemrevételezéssel ellenőrizze, hogy az összes vezeték szerelvény és berendezés biztonságosan van-e rögzítve, sértetlen és megfelelően védett-e,

d) szemrevételezés során, és az üzemeltető adatszolgáltatása figyelembevételével pontosítsa, hogy történt-e bármilyen a tűzjelző berendezés megfelelő működését (különösen az automatikus érzékelők, kézi jelzésadók, hangjelzők, fényjelzők elhelyezésének megfelelősségét) befolyásoló változás, az épület, vagy a helyiségek rendeltetésében, használatában, a technológiában, az épületszerkezetekben, épületgépészeti elemekben.

(3) A rendkívüli felülvizsgálat és karbantartás során az üzembentartó biztosítja, hogy a felülvizsgálatra és karbantartásra vonatkozó képesítéssel rendelkező személy, az (4)-(5) továbbá a 208. § (1)-(4) bekezdésben meghatározottakat elvégezze.

(4) Tűzeset után

a) - függetlenül attól, hogy azt a tűzjelző berendezés jelezte-e - szemrevételezéssel teljes körűen, meg kell vizsgálni a tűz helyszínén és annak környezetében, hogy történt-e a berendezés működését befolyásoló károsodás vagy meghibásodás,

b) meg kell vizsgálni, hogy a tűzjelző berendezés a tüzet észlelte-e, továbbá megfelelő formában és részletességgel megjelenítette-e,

c) meg kell vizsgálni, hogy a tűzjelző berendezés szükséges működtetéseket (vezérlés, hangjelzés, riasztás továbbítást) elvégezte-e, és

d) amennyiben az ellenőrzés során a berendezés károsodása, meghibásodása, vagy beavatkozást igénylő elváltozása tapasztalható a szükséges javítást, cserét - a jogszabályban foglalt feltételek megtartása mellett - el kell végezni.

(5) Téves riasztás esetén

a) meg kell vizsgálni, hogy milyen objektív és szubjektív körülmények vezettek a téves riasztáshoz,

b) amennyiben megállapítható a téves riasztást okozó körülmény, javaslatot kell tenni a felszámolására,

c) a téves riasztást okozó körülmény kialakulásának megakadályozása érdekében a szükséges átalakítást, javítást, cserét - a jogszabályban foglalt feltételek megtartása mellett - el kell végezni.

208. § (1) A berendezés meghibásodása esetén

a) meg kell vizsgálni, hogy milyen körülmények, okok vezettek a meghibásodáshoz,

b) meg kell vizsgálni, hogy milyen következményekkel járt a meghibásodás a tűzjelző berendezés működésére vonatkozóan, és

c) a hiba elhárításához szükséges átalakítást, javítást, cserét - a jogszabályban foglalt feltételek megtartása mellett - el kell végezni.

(2) A tűzjelző berendezés változása esetén a megváltozott részekre, és területre vonatkoztatva az éves rendszeres felülvizsgálatot kell elvégezni.

(3) Hosszú üzemszünet után az éves rendszeres felülvizsgálatot kell elvégezni. Hosszú üzemszünet a 30 napnál hosszabb teljes körű leállás.

(4) Új karbantartóval kötött szerződés után

a) ellenőrizni kell a szükséges iratok meglétét, és

b) el kell végezni az éves rendszeres felülvizsgálatot.

(5) Dokumentálás keretében az ellenőrzés, a felülvizsgálat során tapasztaltakat az üzemeltetési naplóba rögzíteni kell. A berendezés működésével, működőképességével kapcsolatban tett észrevételeket, javaslatokat az érintettek (a tűzjelző központ felügyeletét ellátó, az ellenőrzéssel megbízott, a felülvizsgálatot, karbantartást végző személy), amennyiben azok további intézkedést igényelnek, írásban jelezik az intézkedésre jogosult felé.

(6) A napi ellenőrzés elektronikusan is lehet rögzíteni, ha az alkalmas a felelősség nyomon követésére.

209. § (1) Az üzemeltető kijelöl egy tűzjelző berendezés megfelelő működésének, a személyi, környezeti és műszaki feltételek ellenőrzésével megbízott személyt (továbbiakban: felelős személy), és biztosítja az előírt ellenőrzések megtartását, továbbá az ellenőrzések során feltárt hiányosságokat megszünteti.

(2) Az üzemeltető biztosítja a rendszeres és rendkívüli felülvizsgálat és karbantartás megtartását, továbbá a feltárt hiányosságokat megszünteti.

(3) A felelős személy a meghatározott időszakonként szükséges ellenőrzéseket végrehajtja és a tapasztaltak figyelembevételével a hiányosságokat az intézkedésre jogosult vezető felé igazolt módon írásban jelzi.

(4) A felülvizsgálatot, karbantartást végző személy a szolgáltatásra vonatkozó szerződésben foglaltak szerint a meghatározott időnként a felülvizsgálatot, karbantartást végrehajtja, a tapasztaltak figyelembevételével a hiányosságokat az intézkedésre jogosult vezető felé igazolt módon írásban jelzi, az üzemeltető megbízása esetén a javításokat, cseréket elvégzi.

(5) A felülvizsgálat és karbantartás szolgáltatására vonatkozó szerződéstől való eltérés, az abban foglaltak figyelmen kívül hagyása, vagy megsértése esetén a tűzjelző berendezés nem tekinthető felülvizsgáltnak és karbantartottnak.

(6) A beépített tűzjelző berendezés karbantartásának, szükség szerint javításának elvégzésre a jogszabályban, gyártó által kiadott utasításban foglaltak irányadók.

210. § (1) A tűzjelző berendezés felülvizsgálata során a felülvizsgálatot végző személy

a) ellenőrzi a központ audió és vizuális kijelzőinek működését, hallhatóságát és láthatóságát,

b) ellenőrzi a tűzjelző központ kezelő gombjainak működését,

c) az elsődleges tápellátás leválasztását követően, ellenőrzi, hogy a tűzjelző központ megfelelően jelzi-e a hibát,

d) az elsődleges tápellátás visszaállítását követően az akkumulátor(oka)t leválasztva ellenőrzi, hogy a központ megfelelően jelzi-e a hibát,

e) a c) és d) pont szerinti vizsgálat alatt ellenőrzi, a tűzjelző központ működőképességét

f) hiba-állapotokat (zárlat, szakadás, földzárlat) szimulál a tűzjelző központ által felügyelt összes áramkörön, és ellenőrzi, hogy a központ megfelelően jelzi a hibákat, az egyes jelzőáramkörökön, a hang- fényjelzőket vezérlő kimeneteken, egyéb kimeneteken (távfelügyelet, oltó kimenet), és

g) biztosítékok állapotának ellenőrzésére, a gyártó által előírt megfelelősség szerint (típus/érték).

(2) Az energia ellátás ellenőrzése során az ellenőrzést végző személy

a) szemrevételezéssel ellenőrzi, hogy az akkumulátorok nem duzzadtak-e, nincs-e elektrolit szivárgás, a csatlakozók nem lazultak-e meg, a csatlakozások biztosak-e, és nincs-e túlmelegedett cella, mely az akkumulátor meghibásodására utal,

b) méréssel ellenőrzi a töltést, mely során

ba) ellenőrzi, hogy az elmúlt 24 órában a központ csak a nyugalmi terhelésre dolgozott,

bb) megméri a csatlakoztatott akkumulátor(ok) kapocsfeszültségét, ahol a mért értéknek 13,5-13,8V (sorba kötött két akkumulátor esetén 27-27,6V) között kell lennie,

c) ellenőrzi a hálózati tápegységet, mely során az akkumulátor(ok) leválasztása után teljes riasztási terhelést kell szimulálni, majd ellenőrizni kell, hogy a tűzjelző központ megfelelően működik-e, és

d) ellenőrzi az akkumulátor életkorát. 4 évesnél régebbi akkumulátor cseréjéről gondoskodni kell.

(3) Automatikus érzékelők ellenőrzése során az ellenőrzést végző személy

a) megvizsgálja, hogy mechanikailag nem sérült vagy szennyezett-e (nincsen lefestve, részlegesen vagy teljesen elzáródva, eltakarva), és

b) a környezeti változásokat értékelve, megállapítja, hogy az érzékelő megfelelő működése biztosított-e, típusa megfelel-e a környezet tűzkockázatának, védelmi jellegének, és a lehetséges tűzjellemzőknek.

Az érzékelő működőképességének ellenőrzése során annak vizsgálata történik, hogy az eszköz megfelelően csatlakozik a tűzjelző rendszerhez, és jelzőképes, az ellenőrzések során használt eszközök és anyagok illeszkedjenek az érzékelő gyártója által javasoltakhoz, és olyanok lehetnek, melyek sem az érzékelőt sem a környezetet nem károsítják.

(4) Kézi jelzésadók működőképességének ellenőrzése során az ellenőrzést végző személy

a) szemrevételezéssel ellenőrzi, hogy a kézi jeladó sérült-e, megfelelő pozícióba van-e szerelve, jól látható-e és könnyen megközelíthető-e,

b) műanyag lapkájának benyomásával (visszaállítható típus), a törőüveg kivételével (üvegtörős típus) vagy az ellenőrzésre szolgáló teszt kulccsal működtetve a kézi jelzésadót ellenőrzi, hogy a tűzjelző központ képes fogadni a jelzését, és

c) kültéri alkalmazásnál, robbanásveszélyes környezetben ellenőrzi, hogy a kábelbevezetésnél vagy a fedélnél a zárás nem sérült meg.

(5) Bemeneti eszközök (monitor, hagyományos hurokillesztő) modulok működőképességének ellenőrzése során az ellenőrzést végző személy

a) a modulra csatlakozó kontaktusokat, eszközöket egyedileg bejeleztetve ellenőrzi, hogy a központ képes-e észlelni a jelzést, és

b) amennyiben a modulra több kontaktus, eszköz is csatlakozik, ellenőrzi, hogy a hibák hatásának korlátozására vonatkozó követelmények teljesülnek-e.

(6) Vezérlések működőképességének ellenőrzése során a vizsgálatot végző személy

a) megvizsgálja, hogy a tűzjelző központ konfigurációjában megadott bemeneti események hatására, a megfelelő helyen, időben és ideig aktiválódnak-e a kimeneti eszközök,

b) felügyelt kimenet esetén a kimenet működőképessége mellett ellenőrzi azt is, hogy a központ megfelelően tudja-e jelezni a ki menet vagy vezetékezésének meghibásodását (vezetékezés zárlat/szakadás, vagy a működtető tápfeszültség hiánya),

c) az ellenőrzések során nem aktiválható kimeneteket írásban egyezteti az épület, létesítmény üzemeltetőjével, használójával, az adott funkciótól függően ezek a kimenetek az ellenőrzés idejére letilthatók vagy műterheléssel ellátva ellenőrizhetők, évente egy alkalommal azonban - valamilyen módon - mindenképpen ellenőrizni kell működőképességüket.

Nem aktiválható kimenetek lehetnek az épület villamos hálózatról leválasztását, bizonyos kritikus beavatkozásokat (technológia leállítás, oltás), egyes területek hangjelzőit vagy a távfelügyeletre történő átjelzést vezérlő kimenetek.

211. § (1) Hang- és fényjelző eszközök ellenőrzése során a vizsgálatot végző személy

a) ellenőrzi, hogy a hang- és fényjelző eszközök mechanikailag nem sérültek és nem szennyezettek, a terv szerinti megfelelő pozícióban vannak, és az épület esetleges módosításai (új falak, határolók, polcok) nem csökkentették-e hatékonyságukat,

b) a hang- és fényjelzők gyakorlati próbája előtt a létesítményért felelős személlyel, az épület üzemeltetőjével, használójával, egyezteti, hogy az ellenőrzések ne zavarják meg az ott tartózkodókat,

c) ellenőrzi, hogy az eszközöket vezérlő kimenet meghibásodását képes-e a központ jelezni (felügyelt kimenet esetén),

d) az ellenőrzések során vizsgálja, hogy mindegyik hangjelző működik, és azonos hangmintával szólal meg, és

e) ellenőrzi, hogy mindegyik fényjelző működik, lencséik tiszták és nincsenek takarásban.

(2) Riasztás- és hibaátjelző eszközöket vagy csatolót működtető kimenetek ellenőrzése során az ellenőrzést végző személy

a) az ellenőrzés megkezdése előtt értesíti a távfelügyeletet az ellenőrzések elkezdéséről és várható időtartamáról, valamint leállítja az ellenőrzések alatt az átjelzést,

b) a tűzjelző berendezés egyéb részegységei ellenőrzésének befejezésekor az átjelzést újra engedélyezi, melyről értesíteni kell a távfelügyeletet ellátót, ez után - a távfelügyelettel egyeztetve - ellenőrzi, hogy a rendszer tűzjelzését vagy hibajelzését a riasztás- és hibaátjelző eszköz vagy csatoló megfelelően továbbítja, és a jelzést a távfelügyelet venni tudja,

c) amennyiben a távfelügyeletre nem csak összevont riasztás- és hibaátjelzés történik, akkor valamennyi átjelzést ellenőrizni kell,

d) az ellenőrzések megtörténte után a távfelügyelet az adott helyszínről beérkező minden jelzést éles jelzésnek tekint.

(3) Távkezelő, távkijelző egységek, nyomtatók ellenőrzése során az ellenőrzést végző személy

a) ellenőrizi a távkezelő, és/vagy távkijelző kezelési funkciók mindegyike megfelelően végrehajtható, a kijelzők jól láthatók, és megfelelően olvashatók,

b) ellenőrzi, hogy a nyomtató minden karaktert megfelelően, olvashatóan nyomtat (nyomtató belső teszt üzemmódja), és

c) ellenőrzi, hogy a jelzések bekövetkezésekor a nyomtató megfelelően működik-e.

(4) A segéd tápegységek ellenőrzése megegyezik a tűzjelző központ tápegységének és akkumulátorainak vizsgálatával.

(5) A téves riasztások oka lehet

a) környezeti körülmény vagy olyan tevékenység, amely az adott tűzjellemzőhöz hasonló, és vele azonos hatást (riasztási állapot) vált ki (por, pára, gőz, dohányzás, hegesztés, kenyérpirítás),

b) az automatikus érzékelő elszennyeződése,

c) az eszköz meghibásodása, tönkremenetele fizikai, elektromos, vagy elektromágneses behatásra, amely a riasztási állapottal megegyező hatást okoz (villámlás, átjátszók, induktív nagyfogyasztók ki/bekapcsolási tranziensei),

d) a kézi jelzésadó jó szándékú működtetése,

e) a kézi jelzésadó szándékos félrevezető (rossz) szándékú vagy véletlen működtetése, vagy

f) egyéb az a)-e) pontokba nem sorolható ok.

HARMADIK RÉSZ

VILLAMOS ÉS VILLÁMVÉDELMI BERENDEZÉSEK

XII. FEJEZET

A KISFESZÜLTSÉGŰ ERŐSÁRAMÚ VILLAMOS BERENDEZÉSEK IDŐSZAKOS TŰZVÉDELMI FELÜLVIZSGÁLATA

212. § (1) E fejezet szerinti időszakos tűzvédelmi felülvizsgálat a lakóépületek - kivéve a fázisonként 32 A-nél nem nagyobb névleges áramerősségű túláramvédelem utáni áramköreit -, közösségi-, ipari-, mezőgazdasági- és raktár létesítmények, továbbá lakókocsik, kiállítások, vásárok és más ideiglenes, illetve áthelyezhető építmények, valamint a kikötők következő villamos berendezéseire terjed ki:

a) váltakozó áram esetén 1000 V-ot, egyenáram esetén 1500 V-ot meg nem haladó névleges feszültségű áramkörök,

b) a készülékek belső áramkörét kivéve, minden olyan áramkör, amely legfeljebb 1000 V feszültségű villamos berendezésből származó, de 1000 V-nál nagyobb feszültségen működik, különösen kisülőlámpa-világítás, elektrosztatikus szűrőberendezés áramköre, távközlés, jelzőrendszer, vezérlés rögzített energiaátviteli, erősáramú táphálózata,

c) szabadtéren elhelyezett minden fogyasztói berendezés.

(2) Nem tárgya e fejezetnek az új berendezések üzembe helyezése előtt vagy üzembe helyezése során szükséges vizsgálat eljárásainak ismertetése.

(3) Nem vonatkozik e fejezet az áramszolgáltatói elosztóhálózatokra, a vasutak munkavezetékeire, a járművek villamos berendezéseire és a bányák mélyszinti, föld alatti erősáramú berendezéseire, továbbá az olyan hordozható berendezésekre, amelyekben az áramforrás a berendezés részét képezi.

(4) Nem vonatkozik e fejezet azokra a gyógyászati berendezésekre, amelyek villamos áramnak a gyógyászati kezeléshez történő felhasználására szolgálnak, továbbá a villamos vontatás készülékeire, beleértve a vasúti járművek villamos szerkezeteit és a jelzőkészülékeket, az autók villamos szerkezeteire, beleértve a villamos autókat, a hajófedélzeti, mobil és rögzített partközeli létesítmények villamos berendezéseire, a repülőgépek villamos berendezéseire, azokra a közvilágítási villamos berendezésekre, amelyek a közcélú hálózat részei.

213. § (1) E fejezet szempontjából tűzvédelmi felülvizsgálat olyan ellenőrzési művelet, amely javítási, karbantartási műveletek nélkül, a hibák megállapítására és minősítésére irányul.

(2) A villamos berendezés használatbavételét követően, a berendezés üzemeltetője, ha jogszabály másként nem rendelkezik

a) az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségben, szabadtéren legalább háromévenként,

b) a „C”, „D” és „E” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségben, szabadtéren legalább hatévenként a villamos berendezés tűzvédelmi felülvizsgálatát elvégezteti, és a tapasztalt hiányosságokat a minősítő iratban meghatározott határnapig megszüntetteti, melynek tényét hitelt érdemlő módon igazolja.

(3) A tűzvédelmi felülvizsgálat szempontjából a naptári napot kell figyelembe venni.

(4) A telep- vagy működési engedélyhez illetve bejelentéshez kötött átalakítás, vagy rendeltetés váltás során a helyiségben, épületben elhelyezett villamos berendezéseken a berendezés üzemeltetője az e fejezet szerinti tűzvédelmi felülvizsgálatot elvégzi, ha

a) az új rendeltetéshez a jogszabály - veszélyesebb tűzveszélyességi osztályba sorolás miatt - gyakoribb felülvizsgálatot határoz meg,

b) az új rendeltetés a helyiség, épület tűzveszélyességi osztályát nem változtatja meg, de a korábbi „A” vagy „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiség esetében az utolsó felülvizsgálat óta 2 év eltelt, vagy

c) az új rendeltetés a helyiség, épület tűzveszélyességi osztályát nem változtatja meg, de a korábbi „C”, „D” vagy „E” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiség esetében az utolsó felülvizsgálat óta 4 év eltelt.

214. § (1) A villamos berendezések felülvizsgálata, a berendezés minősítése a létesítéskor érvényben lévő vonatkozó műszaki követelmény, illetve a vizsgálat időpontjában érvényes vonatkozó műszaki követelmény, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtó előírás szerint történik.

(2) A felülvizsgálat része a villamos berendezés környezetének értékelése és a hely zónabesorolásának tisztázása.

(3) A felülvizsgálat kiterjed azokra a hordozható berendezésekre is, amelyeket az üzem nyilatkozata szerint a technológiából adódóan rendszeresen használnak.

215. § (1) A vizsgálatok vezetését és abban érdemi munka folytatását csak olyan személy végezhet, aki jogszabályban meghatározott erősáramú berendezések időszakos felülvizsgáló szakképesítéssel rendelkezik.

(2) Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó (továbbiakban: robbanásveszélyes) helyiségek és szabadterek villamos berendezéseinek vizsgálatához a vizsgálatot végző személy az (1) bekezdésben meghatározottakon felül a sújtólég- és robbanásbiztos villamosberendezés-kezelő vagy robbanásbiztos berendezés kezelő szakképesítéssel is rendelkezzen.

(3) A robbanásveszélyes helyiségek és szabadterek villamos berendezéseinek felülvizsgálatát két, vagy több személy együttesen is végezheti, ha együttesen rendelkeznek a meghatározott szakképesítéssel.

XIII. FEJEZET

A VILLAMOSENERGIA-FEJLESZTŐ, -ÁTALAKÍTÓ ÉS -ELOSZTÓ BERENDEZÉSEK TŰZVÉDELME

216. § (1) A 150 kVA-nál nagyobb névleges teljesítményű villamosenergia-fejlesztő, valamint az ilyen teljesítményű 1 kV-nál nagyobb névleges feszültségű villamosenergia-átalakító és -elosztó berendezések, a velük egy helyiségben lévő villamos kapcsoló-berendezések - bányák külszíni berendezéseit is beleértve -, továbbá ezen berendezések elhelyezésére szolgáló építmények és a berendezések előírt tűztávolságán belül telepített más építmények, helyiségek, éghető anyagot tároló területek tűz elleni védelme feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) E fejezet nem vonatkozik a bányák föld alatti berendezései, az akkumulátortelepek akkumulátorhelyiségek, az erőművi és az alállomási hidrogénhűtésű berendezések, valamint a villamos vontatójárművek transzformátorainak tűz elleni védelmére.

217. § A 10 MVA-nál nagyobb beépített névleges összteljesítmény feletti transzformátorállomásokon - a legnagyobb transzformátor külső főméreteiből számított burkoló felületére (az alapfelületet kivéve) számított - 16 l/perc x m2 fajlagos térfogatáram mellett, a 10 perc oltási időnek megfelelő oltóvízmennyiség háromszorosát kell biztosítani.

XIV. FEJEZET

VILLÁMVÉDELEM

218. § A villámvédelmi berendezés norma szerinti, ha tervezése, kivitelezése, felülvizsgálata, karbantartása megfelel a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújt.

219. § (1) Új építménynél, valamint a meglévő építmény rendeltetésének megváltozása során a villámcsapások hatásaival szembeni védelmet norma szerinti villámvédelmi berendezéssel kell biztosítani.

(2) A meglévő nem norma szerinti villámvédelmi berendezés bővítése az adott építmény meglévő rendeltetetésével összefüggő átalakításával, bővítésével együtt történik.

(3) A meglévő nem norma szerinti villámvédelmi berendezés bővítésének meg kell felelnie a villámvédelmi berendezés létesítésekor, vagy utolsó felülvizsgálatakor érvényes műszaki követelménynek.

61. A norma szerinti villámvédelmi berendezések tűzvédelmi követelményei

220. § Jelen alcím rendelkezése irányadók az ideiglenes és állandó jellegű építmények norma szerinti villámvédelmi berendezéseinek követelményeire. Jelen alcím nem terjed ki a járművek, tömegrendezvények villámvédelmi követelményeinek meghatározására.

221. § (1) Az építmények villámcsapások hatásaival szembeni védelmét az emberi élet elvesztésének és a közszolgáltatás kiesésének kockázata szempontjából kell biztosítani.

(2) A villámcsapások hatásával szembeni védelem megfelelő

a) ha a villámvédelmi kockázatelemzéssel meghatározott, egy évre vetített kockázat az emberi élet elvesztésére vonatkozóan kisebb, mint 10-5 és a közszolgáltatás kiesésére vonatkozóan kisebb, mint 10-4,

b) ha a 11. melléklet 1. táblázatában foglalt építmények villámvédelmi berendezésének védelmi szintje megfelel az ott leírtaknak,

c) villámvédelmi berendezés kialakítása nélkül - a 11. melléklet 1. táblázatában foglalt építmények kivételével - ha a villámvédelmi kockázatelemzéssel meghatározott, egy évre vetített kockázat az emberi élet elvesztésére vonatkozóan kisebb, mint 10-5 és a közszolgáltatás kiesésére vonatkozóan kisebb, mint 10-4, és

d) ha az ideiglenes építmény villámvédelmi intézkedései a 223. §-ban foglaltaknak megfelelnek.

222. § (1) Villámvédelmi berendezést kell létesíteni a 11. melléklet 1. táblázatában megjelölt építmények esetében, a meghatározott védelmi szint biztosításával, továbbá abban az építményben, ahol a villámcsapások hatásaival szembeni védelem csak így biztosítható.

(2) Ha a 11. melléklet 1. táblázatában szereplő védelmi szinthez képest a vonatkozó műszaki követelmény szigorúbb védelmi szintet állapít meg, akkor a szigorúbb követelményt kell alkalmazni.

223. § (1) Kötelező gondoskodni a villámvédelemről azoknál az ideiglenes építményeknél, felvonulási- és építési területek építményeinél, amelyeknél az építmény fennállási ideje április 1. és október 31. közötti időszak bármely napjára esik.

(2) Ideiglenes építmények villámvédelmére olyan villámvédelmi berendezés is elfogadható, amelynek alkalmazása esetén az egy évre vetített villámvédelmi kockázat az emberi élet elvesztésére kisebb, mint 10-4 és közszolgáltatás kiesésére kisebb, mint 10-2.

(3) Ideiglenes építmények villámvédelmére megengedett a 100 m sugarú gördülőgömbbel szerkesztett felfogó alkalmazása, a villámvédelmi kockázatelemzés szempontjából PB = 0,4 értékkel.

(4) Ideiglenes építmények villámvédelmének biztosítására használati- vagy munkautasítás elkészítése, és annak betartatása is szükséges.

224. § Nem kötelező villámvédelmi berendezést létesíteni a 10 m-nél nem nagyobb gerincmagasságú

a) egy lakóegységet vagy csak egymás mellett elhelyezett lakóegységeket tartalmazó lakóépületben,

b) a legfeljebb 400 m2 alapterületű, egymás felett elhelyezett lakóegységeket tartalmazó lakóépületben, városi - elővárosi környezetben, ha a tető anyaga A1 - A2 tűzvédelmi osztályba tartozik,

c) a legfeljebb 200 m2 alapterületű - a 11. melléklet 1. táblázatában nem szereplő - közösségi épületben, városi - elővárosi környezetben.

225. § (1) Villámvédelmi berendezést csak kiviteli tervdokumentáció alapján lehet létesíteni, kivételt képeznek a villámvédelmi berendezés létesítésére nem kötelezett építmények, amelyeknél csak ajánlott a tervdokumentáció alapján történő létesítés.

(2) Az e rendelet szerinti villámvédelmi berendezés tervezésére csak a Magyar Mérnöki Kamara tervezői névjegyzékében szereplő villamos tervező jogosult, aki az érvényes vonatkozó műszaki követelményen alapuló, az OKF-fel egyeztetett, a Magyar Mérnöki Kamara (a továbbiakban: MMK) által akkreditált villámvédelmi létesítési vizsgát eredményesen letette, vagy szakmai gyakorlata és képzettsége alapján kiemelt gyakorlottságát az MMK megállapította.

(3) A kivitelezésért felelős műszaki vezetőnek, műszaki ellenőrnek szintén rendelkeznie kell a (2) bekezdés szerinti érvényes záróvizsgával.

226. § (1) A villámvédelmi berendezésen el kell végezni

a) a létesítés során a később eltakarásra kerülő részek eltakarása előtt a részleges felülvizsgálatot,

b) a létesítést követően az átadás előtt az első felülvizsgálatot,

c) a jogszabályban előírt időszakonként az időszakos felülvizsgálatot,

d) a vonatkozó műszaki követelményben foglalt különleges eseményt követően a rendkívüli felülvizsgálatot.

(2) A villámvédelmi berendezést - ha jogszabály másként nem rendelkezik -,

a) LPS I és LPS II osztály esetén legalább háromévenként,

b) egyéb esetben legalább hatévenként, tűzvédelmi szempontból felül kell vizsgáltatni, és a tapasztalt hiányosságokat a minősítő iratban meghatározott határnapig meg kell szüntetni, melyek tényét hitelt érdemlő módon igazolni kell.

(3) Az e rendelet szerint létesített villámvédelmi berendezés esetében a felülvizsgálatok vezetésére és abban érdemi munka folytatására csak olyan személy jogosult, aki a vonatkozó műszaki követelményt tananyagi szinten oktató OKJ-s „villámvédelmi felülvizsgáló” képesítést szerzett, vagy a vonatkozó műszaki követelmények anyagából akkreditált, az OKF által elfogadott villámvédelmi tanfolyami képzésben részesült, és eredményes vizsgát tett.

(4) Felülvizsgálat végzésére jogosult az MMK névjegyzékében szereplő villamosmérnöki végzettségű, a villámvédelem területén „kiemelkedően gyakorlott” szakértő is.

(5) A tűzvédelmi felülvizsgálat szempontjából a naptári napot kell figyelembe venni.

227. § (1) A felülvizsgálat elvégzését a felülvizsgálatról készített jegyzőkönyv és az ennek alapján elkészített minősítő irat tanúsítja.

(2) A minősítő irat tartalmazza

a) az ellenőrzés időpontjának kezdetét és végét,

b) a vizsgált építmény pontos, azonosításra alkalmas megnevezését, a vizsgálat tárgya pontos, egyértelmű határainak megvonásával,

c) a felülvizsgálat alapját képező szabványokat - évszám feltüntetésével - vagy előírásokat, az eltérési engedélyeket a keltezés és az iktatási szám feltüntetésével,

d) a építmény villámvédelmi kiviteli vagy átadási dokumentációjának azonosítóit és az LPS x, illetve LPMS x villámvédelmi szintet,

e) a vizsgálatkor elfogadott különféle bizonylatok, érintésvédelmi mérések, tűzvédelmi besorolás felsorolását,

f) a vizsgált berendezések „megfelelő”, „nem megfelelő”, „hibaelhárítás után megfelelő”, vagy „tervezői közreműködést igényel” minősítéseit, valamint valamennyi talált és azonnal ki nem javított hiba, hiányosság felsorolását - azok helyének azonosításra alkalmas meghatározásával - és kijavításának dátumszerű határnapját,

g) összefoglaló minősítő véleményt arról, hogy a villámvédelmi berendezés a rendeltetésszerű használatra biztonsági szempontból megfelel-e,

h) az ellenőrzést vezető személy(ek) nevét, aláírását, szakképzettségét igazoló vizsgabizonyítvány számát, ha a felülvizsgálatot gazdálkodó szervezet végzi, akkor cégszerű aláírást is,

i) a vizsgálatot végző gazdálkodó szervezet nevét és telephelyét, vagy magánszemély esetén annak lakcímét és

j) a vizsgált berendezés azonosításra alkalmas vázlatát.

62. Nem norma szerinti meglévő villámvédelmi berendezés időszakos felülvizsgálata

228. § (1) A nem norma szerinti meglévő villámvédelmi berendezés időszakos felülvizsgálatát a létesítéskor érvényben lévő vonatkozó műszaki követelménynek megfelelően kell végezni.

(2) A nem norma szerinti meglévő villámvédelmi berendezést, ha jogszabály másként nem rendelkezik tűzvédelmi szempontból

a) a „C”, „D” és „E” tűzveszélyességi osztályba tartozó építményben és szabadtéren legalább hatévenként,

b) egyéb építményben, szabadtéren legalább 3 évenként,

c) a villámhárító berendezés, vagy a védett épület vagy építmény minden olyan bővítése, átalakítása, javítása vagy környezetének megváltozása után, ami a villámvédelem hatásosságát módosíthatja, és

d) sérülés, erős korrózió, villámcsapás valamint minden olyan jelenség észlelése után, amely károsan befolyásolhatja a villámvédelem hatásosságát, felül kell vizsgáltatni és a tapasztalt hiányosságokat a minősítő iratban meghatározott határnapig meg kell szüntetni, melynek tényét hitelt érdemlő módon igazolni kell.

229. § A nem norma szerinti villámvédelmi berendezéseknél az ellenőrzés, felülvizsgálat vezetésére és abban érdemi munka folytatására csak olyan személy jogosult, aki a jogszabályban meghatározott „villámvédelem felülvizsgálója” szakképesítéssel rendelkezik.

XV. FEJEZET

AZ ELEKTROSZTATIKUS FELTÖLTŐDÉS ELLENI VÉDELEM

230. § A fejezet rendelkezései nem terjednek ki a technológia berendezések elektrosztatikus feltöltődés elleni védelmére.

231. § (1) Az „A” vagy „B” tűzveszélyességi osztályba sorolt veszélyességi övezetben, helyiségekben, létesítményekben, ahol az elektrosztatikus feltöltődés tüzet okozhat, elektrosztatikus feltöltődés elleni védelmet kell biztosítani.

(2) Az elektrosztatikus feltöltődés elleni védelem teljesül, ha a tervezést, létesítést, üzemeltetést, és karbantartást a vonatkozó műszaki követelmény szerint, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtó módon végzik, és az elektrosztatikus feltöltődés elleni védelmet a felülvizsgálatot követően a felülvizsgáló megfelelőnek minősíti.

232. § (1) A felülvizsgálat során a felülvizsgálatot végző személy az elektrosztatikus feltöltődés elleni védelmet (a továbbiakban: elektrosztatikus védelem) szolgáló

a) megoldások, eszközök,

b) elektrosztatikai földelések és

c) padlóburkolatok, falburkolatok megfelelőségét vizsgálja.

(2) A felülvizsgálat célja az elektrosztatikus védelem hatásos működésének ellenőrzése.

(3) Felülvizsgálat elvégzése kötelező

a) az üzembe helyezés előtt;

b) az átalakítás, bővítés után;

c) a technológia változása után;

d) a meglévő elektrosztatikus védelmen legalább 3 évente, ha gyártó, telepítő a műszaki leírásban, dokumentációban vagy a telepítési technológiai dokumentációban nem rendelkezik a felülvizsgálat idejéről.

(4) A felülvizsgálatról a felülvizsgálatot végző személy minősítő iratot készít és ebben feltüntetni

a) az ellenőrzés és a megelőző vizsgálat időpontját,

b) a vizsgált létesítmény megnevezését a vizsgálat tárgyának egyértelmű meghatározásával,

c) a felhasznált szabványokat, tanúsítványokat, előírásokat,

d) a mérési körülményeket és a mérőeszközök adatait,

e) a mért eredményeket,

f) a mérési eredmények kiértékelését,

g) minősítő véleményt - indoklással - a vizsgálat tárgyának megfelelőségéről, a hiányosságok felsorolását és

h) az ellenőrzést végző személy nevét, székhelyét, aláírását, szakképzettségét, szakértői bizonyítványának számát, szervezet esetén az előbbieken túl a szervezet székhelyét és cégszerű aláírást.

233. § A felülvizsgálat végzésére csak

a) a Magyar Mérnöki Kamarában bejegyzett villamosmérnök szakértő,

b) igazságügyi villamos szakértő,

c) villamos mérnök végzettségű villamos tűzvédelmi szakértő, illetve

d) akkreditált vizsgáló intézet vagy olyan szervezet jogosult, ami az a)-c) pontok szerinti szakértőt foglalkoztat.

NEGYEDIK RÉSZ

ÉGHETŐ FOLYADÉKOK ÉS GÁZOK TÁROLÁSA

XVI. FEJEZET

OLAJTÜZELÉSHEZ TARTOZÓ ÉPÍTMÉNYEK TŰZVÉDELMI ELŐÍRÁSAI
SZIMPLA ÉS DUPLA FALÚ, FEKVŐ, HENGERES ACÉL TARTÁLYOK ÉGHETŐ FOLYADÉKOK ÉS OLVADÉKOK TÁROLÁSÁRA

234. § Az olajtüzeléshez tartozó tároló- és kiszolgáló építmények, berendezések, továbbá az olajlefejtés és olajkészlet-tárolás feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

235. § (1) A 235-259. § tartalmazza az éghető folyadékokat és olvadékokat (a továbbiakban: éghető folyadék) atmoszférikus nyomáson tároló, fekvő, szimpla és dupla falú, egy- vagy többkamrás, hengeres acéltartályok tűzvédelmi követelményeit az 1 m3-nél nagyobb névleges űrtartalom esetén.

(2) A 235-259. § előírásai a 262-264. § szerinti szálerősítésű tartályok telepítésére és szerelvényezésére is vonatkoznak. Az (1) és (2) bekezdésben szereplő tartályokra vonatkozó előírások hatálya nem terjed ki a bányászatról szóló törvény szabályozása alá tartozó, a szénhidrogén-bányászatban használatos technológiai tartályokra.

(3) A technológiai atmoszférikus, fekvő, hengeres tárolótartályok létesítése e fejezet szerint történik. Kivéve azokat a tartályokat, amelyekben a munkafolyamatok során felhasznált folyadékok a folyamatos munkavégzéshez szükséges mennyiségben vannak készenlétben, kész-, vagy közbenső termékként kerülnek tárolásra, és tárolt mennyisége nem haladja meg az egy nap alatt felhasznált, vagy a termelt mennyiséget.

(4) A 235-259. § alkalmazása kiterjed a 8 hónapnál hosszabb időre szüneteltetett üzemeltetés utáni, újbóli üzembe helyezésre kerülő tartályokra is.

63. Általános előírások, alkalmazási feltételek

236. § (1) Ha a fejezet az I-II. és a III-IV. tűzveszélyességi fokozatú folyadékokra eltérő előírást tartalmaz, és a környezeti hatások vagy a melegítés következtében az enyhébb tűzveszélyességi fokozatba tartozó folyadék hőmérséklete elérheti annak lobbanáspontját, akkor a veszélyesebb tűzveszélyességi fokozatnak megfelelő követelmények az irányadók.

(2) Ha különböző tűzveszélyességi fokozatú folyadékokat együtt tárolnak, és az enyhébb tűzveszélyességű folyadék tárolási területére a veszélyesebb anyag gőzei bejuthatnak, akkor a biztonsági szerelvényezést a veszélyesebb anyagnak megfelelő módon kell kialakítani.

64. Fekvő, hengeres acéltartályok szerelvényei, tartozékai, elhelyezése és telepítése, általános követelmények

237. § (1) A tartályok biztonságos üzemeléséhez és karbantartáshoz alkalmazott szerelvények feleljenek meg az adott üzemelési, környezeti feltételeknek, és a tárolt anyagok hatásaival szemben ellenállóak legyenek.

A tartályt el kell látni földeléssel, szükség esetén, elektrosztatikus feltöltődés elleni védelemmel, valamit villámvédelemmel. A tartályokat úgy kell kialakítani, hogy a környezeti hőmérsékletingadozásból adódó belső nyomáskülönbségek ne veszélyeztessék a tartály stabilitását.

(2) A tartályok közbenső fenekekkel kamrákra oszthatók. A behelyezett fenék falvastagsága nem lehet kisebb, mint a főtartály falvastagsága.

65. Szerelvények, töltőcső

238. § (1) A töltőcső átmérője a töltési sebesség figyelembevételével kerüljön meghatározásra. Az áramlási sebesség ne haladja meg a 7 m/s-ot.

(2) A töltőcső tartályba nyúló vége úgy legyen kialakítva, hogy az elektrosztatikus feltöltődés elkerülhető legyen.

(3) Ha a töltőcsőből a folyadék leürülhet, akkor az I. és a II. tűzveszélyességi fokozatú folyadékok esetén a kilépés előtti szakaszba gyújtóhatás-átterjedést gátló szerkezet legyen elhelyezve a 280. § előírásainak a figyelembevételével.

(4) Mozgatható töltő csatlakozású töltőrendszer használatakor, az I. és a II. tűzveszélyességi fokozatú folyadékok esetén, ha a csatlakozási lehetőség

a) a tartály dómaknájában van kialakítva, akkor a töltőcső tartályon kívüli vége üzemen kívül tömören záró, csepegésmentes csatlakozású töltőcsatlakozóban (töltőfej) végződjön,

b) a tartály aknáján kívül csővezetéki kapcsolaton keresztül van kialakítva, akkor a rendszer gyújtóhatás-átterjedést gátló szerelvényezése a 279-281. § szerint történjen.

(5) A töltőcsatlakozó gyújtószikrát nem okozó anyagból készüljön és a csatlakozás csepegésmentes legyen.

(6) A III. és a IV. tűzveszélyességi fokozatba tartozó folyadékok esetén a gyújtóhatás-átterjedést gátló szerkezetek beépítése nem szükséges, ha azt a 236. § tárolási esetei nem indokolják.

66. Szerelvények, szívócső

239. § (1) Ha számolni kell azzal, hogy az üzemeltetés során az I. és a II. tűzveszélyességi fokozatú folyadékok a szívócsőből leürülhetnek, akkor a tartályhoz való csatlakozás előtt gyújtóhatás-átterjedést gátló szerkezetet kell beépíteni a 279-281. § előírásainak figyelembevételével. A gyújtóhatás-átterjedést gátló szerkezet a szívócső végpontja előtt beépített folyadékzár is lehet. Ebben az esetben a folyadékzár az üzemelés során ne ürüljön le.

(2) A III. és a IV. tűzveszélyességi fokozatú folyadékok esetén gyújtóhatás-átterjedést gátló szerkezet beépítése nem szükséges, ha a tartályban időlegesen sem történik I. és II. tűzveszélyességi fokozatú folyadék tárolása, és az együtt tárolás következtében nem kerülhet robbanásveszélyes gőzkeverék a csővezetékbe.

(3) Az I. és a II. tűzveszélyességi fokozatú folyadékok tárolásakor, ha a töltőcsatlakozás a dómaknában, vagy annak közelében történik, akkor a szívócsőbe 1 db gyújtóhatás-átterjedést gátló szerkezetet kerüljön beépítésre. Ha a szívócső és a tömlőcsatlakozás helye között hosszabb csővezeték van, akkor a rendszer gyújtóhatás-átterjedést gátló szerelvényezése a 279-281. § szerint legyen kialakítva.

67. Szerelvények, légzőcső és légzőszerelvények

240. § (1) A tartály légzőszerelvények a 260. § meghatározottak szerint kell kialakítani és méretezni.

(2) Az I. és a II. tűzveszélyességi fokozatú folyadékok tárolótartályai esetén, vagy a III. és a IV. tűzveszélyességi fokozatú folyadékoknál, ha azok előteres föld alatti vagy földtakarás alatti tartályban, vagy föld feletti tartályban kerülnek tárolásra, a légzőrendszert gyújtóhatás-átterjedést gátló szerkezettel kell felszerelni.

68. Szerelvények, túltöltést jelző vagy gátló szerkezet

241. § (1) A tartályokat túltöltést gátló szerkezettel kell ellátni, melynek működésbe lépését jelezni kell.

(2) A túltöltést gátló szerkezetet olyan módon kell elhelyezni, hogy a tartályban a folyadékszint a legnagyobb töltési szintet ne haladhassa meg. A legnagyobb töltési fok, ha erre vonatkozóan a tárolási körülmények vagy a technológia más értéket nem indokol, a tartály térfogatának 97%-a, a gátló szerkezet beállítási értéke ennek 2%-kal csökkentett értéke. Ha számolni kell azzal, hogy tároláskor a tárolt anyag térfogata növekedhet, akkor a töltési fokot úgy kell csökkenteni, hogy a legnagyobb anyagtérfogat ne haladja meg a 97%-os töltési fokot.

69. Szerelvények, mérőcső vagy szintmérő

242. § (1) A mérőcső, vagy a szintmérő szerelvényezése olyan legyen, hogy a használat közben gyújtószikrát ne okozzon.

(2) Az I. és a II. tűzveszélyességi fokozatú folyadékok tartályai esetén a mérőcső kialakítása olyan legyen, hogy azon keresztül a tartályba égés, robbanás ne terjedjen át.

(3) Az elektromos szintmérő berendezések a tárolt közegnek megfelelően, robbanásbiztos védettségűek legyenek. A robbanásbiztos kivitelt az arra kijelölt vizsgáló szerv által kiadott tanúsítvánnyal kell igazolni.

70. Szerelvények, fenékürítő cső

243. § Ha a fenékürítés üzemszerűen is szükséges, akkor a fenékürítő cső kialakítása és biztonsági szerelvényezése a szívócsőével egyezzen meg.

71. Szerelvények, mintavevő cső vagy csonk

244. § Az I. és a II. tűzveszélyességi fokozatú folyadékok tárolásakor a mintavevő csonkon lévő zárófedél gyújtószikrát nem okozó anyagból készüljön.

72. Szerelvények, műszerek, villamos berendezések

245. § (1) A tárolt folyadék jellemzőinek mérésére csak olyan műszerek használhatók, amelyek a tárolt folyadéknak és az üzemeltetés körülményeinek megfelelnek, és ezt a gyártó minőségi tanúsítvánnyal igazolja.

(2) Villamos műszerek és berendezések beépítése a folyadék tűzveszélyességi fokozatának megfelelően, a robbanásveszélyes zónabesorolás figyelembevételével történjen.

73. Szerelvények, fűtőberendezés

246. § (1) A fűtőberendezés és a fűtőközeg olyan kialakítású legyen, hogy az a tárolt anyagra veszélyt ne jelentsen még a berendezés meghibásodása esetén se.

(2) Az önműködő hőmérséklet-szabályozó berendezések feleljenek meg a 260. § követelményeinek.

74. Szerelvények, lépcső, létra és kezelőjárda

247. § A tartályokon levő szerelvények megközelítésére szolgáló lépcső, létra és hozzá csatlakozó kezelőjárda A1, A2 anyagúak legyenek.

75. Szerelvények, gázvisszavezető cső (gázinga-csatlakozás)

248. § A gázingaeljárással történő tartálytöltési folyamat ismertetése és a létesítésre vonatkozó előírásokat meghatározó rendelkezések (279-281. §) a következő kiegészítésekkel alkalmazandók

(1) A tartály védelmére használatos gyújtóhatás-átterjedést gátló szerkezet (szükségessége a 241. § szerint) a közös csőszakaszba helyezhető el, ha ez nem lehetséges, akkor mindkét csővezetékben legyen elhelyezve egy-egy, közvetlenül a csatlakozási pont előtt.

(2) A gázingarendszer csővezetékének leürítési helyei I. és a II. tűzveszélyességi fokozatú folyadékok esetén belobbanás ellen védettek legyenek.

(3) A gázingavezetékek összeköthetők, ha

a) a folyadékok gőzei egymással veszélyes reakcióba nem lépnek, azonos tűzveszélyességi fokozatúak és a közös vezetékszakasz keresztmetszete a legnagyobb egyidejű gőz-levegő áramra van méretezve, és

b) a vezeték úgy van kialakítva, hogy azon keresztül folyadék az egyik tartályból a másikba nem juthat.

76. Szerelvények, hőszigetelés

Az elhelyezés, beépítés általános követelményei

249. § Ha a tartályt hőszigetelni kell, akkor a hőszigetelés A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú anyagból készüljön.

250. § A tartályok elhelyezhetők

a) föld alatt,

b) földtakarás alatt,

c) részben föld vagy földtakarás alatt (előteres föld alatti tartályok),

d) föld felett, vagy

e) medencében.

77. Föld alatti tartályok

251. § A tartályok által elfoglalt területen nem folytatható olyan tevékenység, amely a tartályok terhelését növeli és a tervezéskor nem került figyelembe vételre.

252. § (1) A dómakna falán lévő csőátvezetések a folyadék és gőzeinek áthatolása ellen tömítve legyenek.

(2) Az akna fala folyadékzáró és A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú legyen.

78. Földtakarás alatti tartályok

253. § (1) A tartály földtakarás alatt a környező rendezett terepszintből kiemelkedően csak akkor helyezhető el, ha a talajviszonyok vagy egyéb rendkívüli körülmény miatt föld alatti tartályként, vagy a telepítési viszonyok vagy egyéb ok miatt föld feletti tartályként nem telepíthető.

(2) Ha a szimpla falú tartály felső alkotója a terepből kiemelkedik, védőfallal kell körülvenni. A védőfal olyan magas legyen, hogy az esetleg kiömlő folyadékot a fallal körülhatárolt tér be tudja fogadni.

(3) Egyebekben a követelmények a föld alatti tartályokra irányadó előírások szerint.

254. § (1) A III. és a IV. tűzveszélyességi fokozatba tartozó folyadékok tárolására használatos föld alatti vagy földtakarás alatti tartályok elhelyezhetők ún. előteres kivitelben is.

(2) A tartály elhelyezésére az elhelyezés módjától függően a 251-252. § rendelkezései azzal az eltéréssel alkalmazható, hogy az előtér olyan magasságú folyadékzáró fallal legyen körülvéve, hogy a tartályból esetleg kiömlő folyadékot a fallal körülvett tér be tudja fogadni.

255. § (1) A tárolótartályokat - a (3) bekezdésben leírtak kivételével - felfogótérben kell elhelyezni oly módon, hogy az elcsurgó, vagy lyukadás esetén az elfolyó folyadék felfogható és eltávolítható legyen. A felfogótér építési előírásai feleljenek meg az állóhengeres acéltartályokra vonatkozó műszaki követelményben foglaltaknak, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtsanak.

(2) Nem szükséges felfogótér olyan dupla falú acéltartályok esetén, amelyek össztérfogata legfeljebb 100 m3, és fel vannak szerelve engedélyezett lyukadásjelző műszerrel.

(3) A felfogótérben több tartály is elhelyezhető. A közös felfogótérben együtt tárolt anyagok elhelyezése az együtt tárolás feltételeinek figyelembe vételével történjen.

(4) A felfogótér befogadóképességének meghatározása feleljen meg az állóhengeres acéltartályokra vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson, az alábbiak figyelembevételével

a) a felfogótér méretei és az együtt tárolható anyag mennyiségét úgy kell meghatározni, hogy a tűzfelület ne haladja meg az 1000 m2-t, és

b) egy felfogótérben legfeljebb 1000 m3 összűrtartalmú tartály helyezhető el.

(5) Ha fekvő és álló, hengeres tartályok egy felfogótérben vannak elhelyezve, akkor a tartályokban tárolt összes folyadék mennyisége nem haladhatja meg az 1000 m3-t, és a felfogótérben legfeljebb 10 db tartály kerülhet elhelyezésre.

(6) A tartályokat egy vagy két sorban lehet elhelyezni úgy, hogy legalább egy oldalról minden tartály megközelíthető legyen tűzoltás céljából. A tárolótartályokat egymás fölött elhelyezni nem lehet.

79. A fekvő, hengeres tartályok telepítése, elhelyezési távolságok

256. § (1) Az elhelyezési távolságok mérése a tartály vízszintes vetületétől történjen. Amennyiben a távolság meghatározása a tartályátmérőn alapul, különböző átmérőjű tartályok esetén a nagyobbik tartály átmérője a mértékadó.

(2) A legfeljebb 1000 m3 összűrtartalmú tartályok egy tartálycsoportot alkotnak. A tartálycsoportok közötti elhelyezési távolság a föld alatti tartályok esetén legalább 3 m, a felfogótérben elhelyezett tartályok esetén a védőfal vagy védősánc felső, külső élei között legalább 5 m.

(4) A 30 m3-nél nagyobb űrtartalmú föld feletti fekvő hengeres tartályok körül a 260. § szerinti védősáv kerüljön kialakításra, az alábbi kiegészítésekkel

a) a 30 m3 alatti űrtartalmú tartályok esetén a védősáv I-II. tűzveszélyességi fokozatú folyadék esetén legalább 5 m, és

b) a föld alatti fekvő, hengeres tartályok védősávja a föld feletti tartályokra megadott értéknek legalább 50%-a.

(5) A tartályok és a környező építmények, létesítmények közötti védő- és elhelyezési távolsága feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

80. Robbanásveszélyes zónák

257. § A fekvő, hengeres tartályok robbanásveszélyes zónái a telepítési módtól függően feleljenek meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtsanak.

81. Tűzvédelem, tűzvédelmi berendezések

258. § (1) Az oltóvíz biztosítása az alábbiak szerint

a) föld alatti és földtakarás alatti tartályelhelyezés esetén a 438-441. § szerint történjen, úgy, hogy a mértékadó tűzfelület a robbanásveszélyes zónákon belül levő dómaknák felületeinek összegei közül a legnagyobb,

b) a föld feletti tartályok esetén a mértékadó tűzfelület a felfogótér felülete, vagy felfogótér nélküli elhelyezés esetén az égő és a szomszédos tartályok palástjának a felülete,

c) az álló és fekvő, hengeres tartályok egy felfogótérben történő elhelyezése esetén, az elhelyezés az együtt tárolás feltételei szerint történjen,

d) a föld feletti tartályok esetében a tüzivíz mennyiségének meghatározása a 438-441. § szerint történjen.

(2) Az „A”-„C” tűzveszélyességi osztályba tartozó tárolókat a vonatkozó műszaki követelmény szerinti biztonsági jellel kell megjelölni.

259. § (1) A tartályok felülvizsgálata feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) A tartályokra vonatkozó használati előírások a 619-620. § szerint.

XVII. FEJEZET

ÁLLÓ HENGERES ACÉLTARTÁLY TŰZVÉDELMI KÖVETELMÉNYEI
SZÁLERŐSÍTÉSŰ MŰANYAG TARTÁLY ÉGHETŐ FOLYADÉKOK FÖLD FELETTI ÉS FÖLDALATTI TÁROLÁSÁRA

260. § Az éghető folyadékokat és olvadékokat atmoszférikus nyomáson tároló, föld feletti, álló hengeres, fenekén felfekvő (merevtetős, külső, belső úszótetős) helyhez kötött acéltartály kialakítása feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

261. § (1) A 262-264. § tartalmazza az éghető folyadékokat atmoszférikus nyomáson tároló, föld alatti és feletti, fekvő, hengeres, legfeljebb 100 m3 űrtartalmú, szálerősítésű műanyag (kompozit) tartály (a továbbiakban: tartály) tűzvédelmi előírásait.

(2) E fejezet nem vonatkozik a 1,0 m-nél kisebb átmérőjű, a 2 m3-nél kisebb űrtartalmú és a műanyaggal bélelt fémtartályokra.

82. Műszaki követelmények

262. § (1) A tartály anyaga a tárolt folyadéknak arra feljogosított szerv által igazoltan ellenálló, a tárolt folyadék szikraérzékenységi osztályának arra feljogosított szerv által igazoltan elektrosztatikai szempontból megfelelő, szálerősítésű műanyag (kompozit) legyen.

(2) A tartályt el kell látni földeléssel, szükség esetén, elektrosztatikus feltöltődés elleni védelemmel, valamit villámvédelemmel. A tartályokat úgy kell kialakítani, hogy a környezeti hőmérsékletingadozásból adódó belső nyomáskülönbségek ne veszélyeztessék a tartály stabilitását.

(3) Az elektrosztatikai feltöltődés elleni védelem feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

83. Csővezetékek, szerelvények, tartozékok

263. § (1) A tartályok biztonságos üzemeléséhez és karbantartáshoz alkalmazott szerelvények feleljenek meg az adott üzemelési, környezeti feltételeknek, és a tárolt anyagok hatásaival szemben ellenállóak legyenek.

(2) A csővezetékek és csőszerelvények, műszerek kialakítása a 237-259. § szerint történjen.

84. Elhelyezés

264. § (1) A tartályt föld felett, föld alatt vagy földtakarás alatt lehet elhelyezni.

(2) A szálerősítésű műanyag tartályok telepítése a rendeltetésüktől függően feleljen meg a műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson. A földtakarás alatti tartályra vonatkozó egyéb előírásokat a 253-254. § tartalmazza.

XVIII. FEJEZET

A KAMRA KÖVETELMÉNYEI
AZ ÜZEMANYAGTÖLTŐ ÁLLOMÁS ELŐÍRÁSAI

265. § A tűzveszélyes folyadékok tárolására, kimérésére szolgáló kamrák kialakítása abban az esetben megfelelő, amennyiben megfelelnek a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtanak.

266. § (1) E fejezet rendelkezései irányadóak a járműveket, munkagépeket, lassú járműveket folyékony üzemanyaggal, kenőanyagokkal, vagy a fogyasztókat kiszerelt termékekkel ellátó, valamint „1” kategóriájú cseretelepen tárolt pébégáz palackok cseréjével foglalkozó telepített valamint a különleges - többek között konténer, vízi, légi -üzemanyagtöltő állomások létesítésének előírásaira.

(2) E fejezet rendelkezései nem terjednek ki a gázüzemű járművek üzemanyagtöltő berendezéseire és a nemzetközi légikikötőkre.

(3)

(4) Az üzemanyagtöltő állomás kialakítása az e fejezetben nem szabályozott tűzvédelmi követelmények tekintetében feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

85. A töltőállomás telepítése, védő- és elhelyezési távolságai

267. § (1) A töltőállomás - a veszélyességi övezetek tűzveszélyességi osztályától függetlenül - „C” tűzveszélyességi osztályú létesítmény. A töltőállomás építményei és a szomszédos - nem a töltőállomáshoz tartozó - építmények megengedett legkisebb védőtávolságait a 12. melléklet 1. táblázata határozza meg az alábbiak figyelembevételével:

a) a táblázat 2. sorának B és C oszlopában rögzített távolságértékek legfeljebb 1 méterig csökkenthetők, amennyiben az építmény és a berendezés között a berendezés méreteit minden irányban legalább 0,5 méterrel meghaladó, A1 tűzvédelmi osztályú, El 90 tűzállósági teljesítmény jellemzőjű védőfal kerül kiépítésre,

b) a táblázat 3. sorának B és C oszlopában rögzített távolságértékek legfeljebb 1 méterig csökkenthetők, amennyiben az építmény és a „C”-„D” tűzveszélyességi osztályú berendezés között a berendezés méreteit minden irányban legalább 0,5 méterrel meghaladó, A1 tűzvédelmi osztályú, El 60 tűzállósági teljesítmény jellemzőjű védőfal kerül kiépítésre,

c) a táblázat 3. sora B és C oszlopában rögzített távolság értékek legfeljebb 1 méterig csökkenthetők, amennyiben az építmény és az „A”-„B” tűzveszélyességi osztályú berendezés között a berendezés méreteit minden irányban legalább 0,5 méterrel meghaladó, A1 tűzvédelmi osztályú, El 90 tűzállósági teljesítmény jellemzőjű védőfal kerül kiépítésre.

(2) A töltőállomás építményei és berendezései között megengedett elhelyezési távolságokat a 12. melléklet 2. táblázata tartalmazza.

(3) A töltőállomáson megengedett a vonatkozó műszaki követelményeknek megfelelően kialakított többfunkciós, éghető folyadékot és LPG-t és/vagy CNG-t együttesen kiszolgáló kútoszlop elhelyezése, ebben az esetben a 12. melléklet 2. táblázat 4. sorában foglalt távolságokat kell betartani.

(4) Épületek alatt, a terepcsatlakozás szintjén - tömegtartózkodásra, vagy fekvőbeteg ellátásra szolgáló épületek, vagy magas épületek kivételével - alakítható ki üzemanyagtöltő állomás.

(5) Az épületek alatt kialakított üzemanyagtöltő állomás területe feletti födém tűzgátló födémként, az alatta lévő álmennyezet A1 anyagból kerüljön kialakításra.

(6) A kezelőépület legalább III. tűzállósági fokozatú legyen. Az épületben „A” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiség nem lehet. Az épület helyiségeinek szellőztetésére, fűtésére e rendelet előírásai irányadók.

86. Éghető folyadékok tárolása töltőállomáson

268. § (1) A töltőállomáson I-II. tűzveszélyességi fokozatú éghető folyadék az alábbi módokon tárolható

a) föld alatti vagy földtakaróval borított - acél vagy műanyag - duplafalú, egyterű vagy rekeszekre osztott, fekvőhengeres tartályban, vagy

b) föld feletti konténerkútban, legfeljebb 10 000 liter mennyiségben.

(2) A töltőállomáson legfeljebb III. tűzveszélyességi fokozatú éghető folyadék az alábbi módokon tárolható

a) föld alatti vagy földtakaróval borított acél vagy műanyag duplafalú, egyterű vagy rekeszekre osztott, fekvőhengeres tartályban, vagy

b) föld feletti konténerkútban, legfeljebb 30 000 liter mennyiségben.

(3) Üzemi töltőállomáson az üzemanyag föld feletti tartályban is tárolható egyterű vagy rekeszekre osztott, duplafalú tartályban oly módon, hogy a tárolt folyadék összmennyisége nem haladhatja meg a 30 000 litert, amelyből az I-II tűzveszélyességi fokozatú folyadék mennyisége nem haladhatja meg 10 000 litert.

(4) A föld feletti tartály, konténerkút 5 méteres körzetében az éghető anyagot tároló a technológiához közvetlenül nem kapcsolódó tevékenység vagy a technológiához közvetlenül nem kapcsolódó tárolás nem végezhető. Az 5 méteres távolságértéket nem kell megtartani, amennyiben a berendezés, tároló méreteit minden irányban legalább 0,5 méterrel meghaladó, A1 tűzvédelmi osztályú, I-II tűzveszélyességi fokozatú folyadék esetén EI 90, III-IV tűzveszélyességi fokozatú folyadék esetén EI 60 tűzállósági teljesítmény jellemzőjű védőfal kerül kiépítésre.

269. § (1) A föld feletti tartályok mindkét oldalán, szembetűnő módon a tűzveszélyre, a nyílt láng és a dohányzás tilalmára figyelmeztető táblát és piktogramot kell elhelyezni.

(2) Egymás mellett legfeljebb 3 különálló konténerkút vagy föld feletti tartállyal ellátott üzemanyagtöltő berendezés helyezhető el.

(3) Üzemi töltőállomáson - ha a környezetvédelmi előírások a föld alatti tartállyal ellátott berendezés kialakítását nem teszik lehetővé vagy a technológia indokolja - III. tűzveszélyességi fokozatú folyadék esetén megengedett 1 db, legfeljebb 100 m3 űrtartalmú föld feletti fekvőhengeres, kizárólag üzemanyag tárolására szolgáló tartály elhelyezése, mely duplafalú, lyukadásjelzővel és elektromos szintmérő berendezéssel van ellátva.

(4) A (3) bekezdésben említett tároló tartály és az üzemanyagtöltő berendezés közötti távolság nem lehet kevesebb, mint 15 méter. A tároló tartályhoz közvetlenül kútoszlopot csatlakoztatni, a tartályról közvetlenül üzemanyagot kiszolgálni tilos. A tároló tartályt, valamint a töltőállomáshoz csatlakozó vezetéket úgy kell kialakítani, hogy az gépjármű ütközése vagy egyéb külső károsodás ellen védett legyen.

(5) A töltő előtti úttestről az esetleg kifolyt éghető folyadék eltávolítható legyen, és kerüljön bevezetésre az olajfogó műtárgyba.

87. Kútoszlopok

270. § Az I-II. tűzveszélyességi fokozatba tartozó üzemanyag esetében az üzemanyagtöltő állomáson kizárólag a vonatkozó jogszabály szerint hitelesített és robbanásbiztonsági vizsgálattal megfelelőnek tanúsított üzemanyagtöltő berendezések használhatók.

88. Oltóvíz és beépített tűzjelző- és oltóberendezés

271. § (1) A töltőállomások oltóvízellátása a mértékadó tűzszakasz és a tűzterhelés alapján történjen.

(2) A mértékadó tűzszakasz alapterületét a töltőállomáson elhelyezett zárt épületek legnagyobb tűzszakasza, valamint a szabadban, a szekrényben vagy a konténerben tárolt anyagok által elfoglalt terek és a gépjárművek töltésére szolgáló terület összesített alapterülete adja. Töltőoszlopok, föld alatti tartályok körzeteit mértékadó tűzszakaszként vagy az oltóvíz intenzitás számításánál nem kell figyelembe venni.

(3) Az üzemanyagtöltő állomások területén a beépített tűzjelző- és oltóberendezés létesítésére e rendelet 7. mellékletének előírásai vonatkoznak.

89. Konténerkutak, speciális előírások

272. § (1) Az I-II. tűzveszélyességi fokozatú folyadékot kiszolgáló konténerkút tűz- vagy robbanásveszélyes készüléknek, gépnek, berendezésnek minősül.

(2) Az I-II. tűzveszélyességi fokozatú folyadékot kiszolgáló - időjárás ellen védő tetővel kialakított - nyitott konténerkút területén tűzoltó berendezés kiépítése nem kötelező.

90. Önkiszolgáló töltőállomások

273. § (1) Önkiszolgáló töltőállomás épület alatt nem alakítható ki.

(2) Konténerkút telepítése esetén a kiszolgáláshoz szükséges kezelőszervek a konténerházon kívül is elhelyezhetőek.

91. Pébégáz cseretelep

274. § (1) Pébégáz-cseretelep létesítésének általános követelményeit a 284-287. § tartalmazza. A töltőállomás területén csak „1” kategóriájú pébégáz cseretelep telepíthető, melyet létesíteni és használatba venni csak hatósági engedély birtokában lehet.

(2) A töltőállomás területén az általános előírások szerinti „1” kategóriájú cseretelepen legfeljebb 1800 kg pébégáz tárolható.

(3) A tárolóhely legalább 3 oldalról nyitott (többek között drótfonattal határolt) és jól szellőzött legyen. Rakfelülete, padozata sík, sztatikus feltöltődést nem okozó, szikrát nem adó és A1-A2 tűzvédelmi osztályú legyen, a töltőállomás útburkolatának a szintjétől legalább 0,1 m-re emelkedjen ki.

(4) A tárolóhely védőtávolságait a 12. melléklet 1. táblázata, elhelyezési távolságait a 12. melléklet 2. táblázata tartalmazza.

XIX. FEJEZET

GÁZ ÉS OLAJIPARI LÉTESÍTMÉNYEK, BERENDEZÉSEK ÁLTALÁNOS TŰZVÉDELMI KÖVETELMÉNYEI

92. Általános szabályok

275. § (1) A gáz és olajipari berendezések kialakítása feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) Gázmérők elhelyezése, valamint gázfogyasztó berendezések helyiségében hasadó-nyíló felületek létesítése feleljen meg a vonatkozó műszaki követelményeknek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

93. Elhelyezési és építési szabályok

276. § (1) Az éghető gázok tárolóira vonatkozó telepítési távolság feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson. Az ott nem szabályozott esetekben, a telepítési távolság a veszélyességi övezetük kiterjedésének kétszeres értéke. Az égést tápláló gázok tárolóinak telepítési távolságát a 13. melléklet 1. táblázata tartalmazza.

(2) Az éghető folyadékot tároló berendezések üzemi szintszabályozóval és túltöltés-korlátozóval legyenek ellátva. A tárolórendszer gázterének a gáztároló gazométerrel történő összekötése esetén a tárolótartályon legyen biztonsági lefúvató berendezés vagy hasadótárcsa. A lefúvatószelep, hasadótárcsa méretezése a tartályt töltő szivattyúk teljesítményének figyelembevételével történjen. A gazométert és a tárolótartály gázterét összekötő csővezetékben túltöltés hatására nem alakulhat ki a tárolótartály méretezési nyomásánál nagyobb nyomást okozó folyadékzár.

94. Üzemen belüli csővezetéki szállítás

277. § (1) Tűz- és robbanásveszélyes anyagok csővezetékei lehetőleg épületen kívül haladjanak, épületen belül a legrövidebb úton legyenek vezetve. A tűz- és robbanásveszélyes üzemekben a különböző anyagok csővezetékeibe az üzembe történő becsatlakozásuk előtt elzáró szerelvényt kell beépíteni, amely biztosítja azok teljes lezárását tűz, robbanás esetén. Az elzáró szerelvény úgy legyen elhelyezve, hogy gyorsan és biztonságosan kezelhető legyen.

(2) Az (1) bekezdésben említett csővezetékeket az üzem területén lehetőség szerint úgy vezessék, hogy a tűz- és robbanásveszélyes helyiségeket, tereket elkerüljék vagy azokat a csak a lehető legrövidebb szakaszon közelítsék meg.

(3) Tűz- és robbanásveszélyes 0,8-nél nagyobb relatív fajsúlyú gázok és gőzök vezetékei jól szellőzött helyen, szabadban szerelve kerüljenek elhelyezésre. Ha padlócsatornába való szerelés elkerülhetetlen, akkor a csatornába fektetett vezetéknél a csővezeték csatornája homokkal legyen feltöltve, vagy a csatornába gázérzékelők legyenek felszerelve, melyek gázszivárgás esetén vészjelzést adnak.

XX. FEJEZET

GÁZPALACKOK SZÁLLÍTÁSA, TÁROLÁSA ÉS KEZELÉSE
ÉGHETŐ FOLYADÉKOK ÉS OLVADÉKOK TÁROLÓ- ÉS KISZOLGÁLÓ LÉTESÍTMÉNYEI, BERENDEZÉSEI

278. § A gázpalackok szállítása, tárolása, kezelése feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

279. § A 286-287. § előírásai vonatkoznak az éghető folyadékokat és olvadékokat (a továbbiakban: folyadék) tároló, raktározó, lefejtő, töltő és kiszolgáló létesítmények, önállóan vagy létesítményeken belül elhelyezett berendezéseinek általános követelményeire, a tárolás módjaira és eszközeire, valamint a lefejtő- és töltőállomásokra. Az itt nem szabályozott esetekben a kialakítás feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

95. Általános előírások

280. § (1) A biztonsági intézkedések mértékének megállapítására a robbanásveszélyes tereket 0-ás, 1-es és 2-es zónákba kell sorolni. A robbanásveszélyes terek kiterjedésének meghatározása feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) A létesítmények villamos berendezéseinek, villámvédelmének, sztatikus feltöltődés elleni védelmének tervezése, kivitelezése - a tárolt vagy szállított folyadék veszélyességének és a felhasználási helynek megfelelően - feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(3) A gyújtóhatás-átterjedést gátló szerkezetek beépítése feleljen meg a robbanásveszélyes zónába sorolásnak.

(4) Éghető folyadékok helyiségben történő lefejtése, töltése esetén a töltőhelyiség megengedett tűzszakasz-alapterületének meghatározása a 16. melléklet szerint történjen.

96. Átfejtőállomás

281. § (1) Folyamatos vagy tartós üzemeltetésre kiépített átfejtőállomás létesítése feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) Alkalomszerű - legfeljebb napi két vasúti tartálykocsi átfejtésére - vagy csak rövid idejű, legfeljebb 3 hónap időtartamú üzemeltetésre használatos átfejtőállomás feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson, figyelembe véve, hogy

a) az átfejtőállomás szélessége az átfejtéshez használt berendezések és azok kezeléséhez szükséges terek figyelembevételével kerül meghatározásra, azonban a közúti tartányjármű saját szivattyújával való átfejtés esetén is a két szállító jármű, közúti tartályos jármű és vasúti tartálykocsi palástja között legalább 3,0 méter legyen, és

b) nem szükséges a vasúti álláshelyet burkolni, ha a lefejtő- és töltőcsatlakozók csepegésmentes, önműködően záró szelepekkel, a csővezetékek pedig olyan biztonsági elzárószerelvényekkel vannak felszerelve, amelyek a járművek váratlan megindulásakor a szétkapcsolást biztosítják úgy, hogy a cső végén vagy a jármű lefejtő- vagy töltőcsonkján maradó elzárószerelvény önműködően lezár.

(3) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételek kielégítését kijelölt (notifikált) minősítő intézmény által kiadott minőségi bizonyítvány igazolja. Az átfejtésre kerülő szállító járművek csatlakozó helyeinél kármentő edényt kell elhelyezni, mely edényeket minden átfejtés után üríteni kell.

(4) Flexibilis csövekkel csak egy lefejtő- vagy töltőkapcsolat hozható létre.

XXI. FEJEZET

ÉGHETŐ FOLYADÉKOK ÉS OLVADÉKOK TŰZVESZÉLYESSÉGI CSOPORTOSÍTÁSA

282. § Az éghető folyadékok és olvadékok tűzveszélyességi csoportosítása feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

97. A tűzveszélyességi fokozatba sorolás kizáró feltételei

283. § Lobbanáspont és üzemi hőmérséklet alapján a tűzveszélyességi fokozatba sorolás nem alkalmazható azoknál az éghető cseppfolyós anyagoknál, amelyek

a) fajlagos radioaktivitását figyelembe véve, a veszélyes anyag szállításáról szóló jogszabályok, nemzetközi egyezmények alapján radioaktív anyagok,

b) robbanóanyagok, vagy robbanóképes anyagok,

c) gyújtóhatású anyagokat vagy szerves peroxidokat tartalmaznak,

d) vegyileg nem állandóak, azaz olyan instabil éghető cseppfolyós anyagok, amelyek szállítási állapotban rázkódás, nyomás vagy hőmérsékletváltozás hatására erőteljesen polimerizálódnak, bomlanak, kondenzálódnak vagy önmaguktól reaktívak lesznek,

e) lobbanáspontjuk alatti hőmérsékleten forrnak,

f) öngyulladásra hajlamosak (öngyúló anyagok), vagy

g) nedvesség hatására gyúlékony gázokat fejlesztenek.

XXII. FEJEZET

PÉBÉGÁZ CSERETELEPEK TŰZVÉDELMI KÖVETELMÉNYEI

284. § (1) A tárolható PB-gáz mennyisége alapján a 14. melléklet 1. táblázata szerinti cseretelepek létesíthetők.

(2) A 100 000 kg feletti PB-gáz tárolására alkalmas cseretelepek tűzvédelmi követelményeit az OKF határozza meg.

(3) A cseretelep használati előírásait a 626-629. § tartalmazza.

98. Telepítési távolság

285. § A telepítési távolságok meghatározása a 14. melléklet 2. táblázata szerint történjen.

99. Létesítési szabályok

286. § (1) Az „1” kategóriájú cseretelep épület falához is telepíthető, ha abban „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó tevékenységet nem végeznek, vagy üzemszerűen 50 főnél több személy egyidejűleg nem tartózkodik, és az épületfal tűzfal, vagy az épületfalon a tárolótól vízszintes irányban 5 méteren belül, függőleges irányban az épület teljes magasságáig nyílászáró szerkezet nincs. A vízszintes irányban előírt távolság 2 m-re csökkenthető, ha a tároló és a nyílászáró szerkezet között legalább A2 REI 90 minősítésű terelőfal van építve. A terelőfal a tároló magasságával és szélességével egyenlő nagyságú legyen. Ha az épület csak egy kijárattal rendelkezik, vagy a tűzfalon nyílászáró szerkezet van, akkor az 5 méteres távolságot meg kell tartani.

(2) Ha a cseretelep épületben van elhelyezve, akkor

a) a cseretelepet határoló épületszerkezetekbe kémény, füst- és lefolyócsatorna, ezek nyílásai, gázvezeték nem építhető be,

b) a cseretelep helyiségének nyílászáró szerkezetei kizárólag A1-A2 tűzvédelmi osztályú anyagból készülhetnek,

c) a cseretelep helyiségének ajtaja kifelé nyíljon, és legalább 0,8 m szélességű legyen,

d) a cseretelep helyiség minden megkezdett 20 m2 alapterülete után legalább 1 db, legalább 0,15 m2 nagyságú, keresztirányú szellőzést biztosító nyílás kerüljön kialakításra a padozat vonalában.

(3) Ha az irodahelyiség a cseretelep épületével egybeépült, a tárolótér légterétől legalább A2 REI 90 minősítésű fallal legyen elválasztva.

(4) A cseretelep veszélyességi övezete az „1” és „2” kategóriájú tárolóhely esetén 3 méter, a többi kategóriánál 5 méter. A veszélyességi övezeten belül a technológiához közvetlenül nem kapcsolódó tevékenység vagy a technológiához közvetlenül nem kapcsolódó tárolás nem végezhető. A veszélyességi övezet mérete csökkenthető, amennyiben a tároló méreteit minden irányban legalább 0,5 méterrel meghaladó, A1 tűzvédelmi osztályú, El 90 tűzállósági teljesítmény jellemzőjű védőfal kerül kiépítésre.

(5) A cseretelep gépjárművel - rakodás céljából - csak akkor közelíthető meg, ha a gépjármű összsúlyának és tengelynyomásának megfelelő út épült. Ilyen út hiányában a palackok beszállítása a cseretelepre kézi erővel vagy más eszközzel történjen.

287. § (1) A cseretelep villamos berendezéseinek, valamint villámvédelmének kialakítása feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) Jelen rendelet hatályba lépése után létesített cseretelepek villámvédelmére vonatkozóan az e rendelet hatályba lépése előtt kiadott általános érvényű engedélyek nem használhatók fel az engedélyezés során.

(3) A „2” és „3” kategóriájú cseretelep a távbeszélő-hálózatba legyen kapcsolva vagy nyitvatartási idő alatt 200 m-es körzeten belül legyen biztosítva a távbeszélő-készülék használatának lehetősége.

(4) A „4” és „kategórián felüli” cseretelepeket be kell kapcsolni a távbeszélő-hálózatba.

(5) A konténer ketrec anyaga A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú legyen.

(6) A konténer ketrecben a palackok legfeljebb 2 szinten tárolhatók. Az alsó tároló szint a talajszinttől legalább 0,1 méterre emelkedjen ki.

ÖTÖDIK RÉSZ

ÉPÍTMÉNYEK TŰZVÉDELMI KÖVETELMÉNYEI

XXIII. FEJEZET

ALAPELVEK

100. Az építmények tűzvédelmi követelményrendszerének céljai

288. § (1) Az építmények építészeti-műszaki tervezése során a tűzvédelmi műszaki kialakítást jogszabályban meghatározott esetben tűzvédelmi műszaki leírásba, tűzvédelmi dokumentációba kell foglalni. A tűzvédelmi tervfejezet készítése szaktevékenység, így megfelelő szakmai ismeretek birtokában végezhető.

(2) Alapvető követelmény, hogy tűz esetén az építmény állékonysága egy előírt, de korlátozott időtartamra - ha az időbeli követelmények meghatározhatók - biztosítsa a bentlévők biztonságos menekülését, mentésük lehetőségét és a tűzoltói beavatkozást, továbbá, hogy a tűz más építményt, ingatlant vagy tulajdont a lehető legkisebb mértékben veszélyeztessen.

101. Épületszerkezetek, építőanyagok és építési termékek

289. § Az épületszerkezeteket a tervezés során úgy kell kiválasztani, hogy

a) az épületszerkezetek teherhordó képességüket tűz esetén az előírt időtartamig megtartsák,

b) a tűzvédelmi célú épületszerkezetek, anyagok, termékek tűz esetén szerepüket az előírt időtartamig betöltsék, funkciójukat megtartsák, a tűz jelenlétére hatékonyan reagáljanak,

c) a tűz és kísérőjelenségei terjedését funkciójuknak megfelelően gátolják, nehezítsék vagy irányítsák, és

d) az általuk okozott tűzterhelés, a belőlük fejlődő hő, füst, égésgázok mennyisége a lehető legkisebb legyen.

102. Az építmények elhelyezése

290. § Az építményeket úgy kell elhelyezni, hogy

a) tűz esetén a szomszédos építményeket gyulladás, a tűz átterjedésének lehetősége ne veszélyeztesse,

b) a tűzoltóegységek az építményeket akadálytalanul, késedelem nélkül megközelíthessék,

c) a tűzoltó gépjárművek hatékony tűzoltási és mentési működése biztosított legyen, és

d) a környezetükben elegendő és alkalmas szabadterület legyen a kimenekülő személyek számára.

103. Kiürítés és mentés

291. § Az építményeket úgy kell kialakítani, hogy

a) a benntartózkodó személyeket tűz esetén gyorsan és figyelemfelkeltő módon, indokolt esetben több szakaszban tájékoztathassák, riaszthassák,

b) a benntartózkodó és önálló menekülésre képes személyek az előírt normaidőn belül biztonságos helyre vagy védett térbe távozhassanak,

c) a mozgásban, cselekvőképességben akadályozott vagy fogyatékos személyek segítséggel történő menekülése, mentése az ilyen rendeltetésű és az akadálymentesen megközelíthető épületekben, építményekben biztosítva legyen,

d) a kialakítás a kiürítési útvonalak késedelem nélküli használatát tegye lehetővé (felismerhetőség, megfelelő biztonsági jelek alkalmazása, megvilágítás, akadályok feloldása, hő- és füstmentesség, átbocsátóképesség), és

e) a benntartózkodó állatokat el lehessen távolítani.

104. Hő és füst elleni védelem

292. § Az építmények kialakítása során biztosítani kell, hogy

a) a felszabaduló hő és füst a lehető leghatékonyabb módon eltávozhasson a szabadba,

b) a felszabaduló hő ne csökkentse káros mértékben a teherhordó szerkezetek állékonyságát,

c) az erre szolgáló eszközök, berendezések az előírt időtartamig hatékonyan és üzembiztosan működjenek,

d) a benntartózkodók menekülési útvonalára a fejlődő hő és füst ne, vagy csak olyan mértékben juthasson be, ami még nem nehezíti a menekülést (látótávolság, menekülési út felismerése, mérgező gázok hiánya), a menekülési útvonalra előírt egyéb feltételekkel közösen,

e) a tűzoltóságnak legyen lehetősége a hő és füst elleni védelem eszközeinek hatékony használatára, a füst- és tűzterjedés befolyásolására, és

f) a tűzoltás elősegítése érdekében a szükséges helyeken kialakuljon a megfelelő füstmentes levegőréteg.

105. Tűzoltó beavatkozás

293. § Az építmények kialakítása biztosítsa

a) a jogszabályban előírt helyeken a tűzjelzés emberi közreműködés, késedelem nélküli és megfelelő részletezettségű továbbítását, az összevont, vagy a tűzoltóság ügyeletére történő tűzátjelzést,

b) indokolt esetben az építménybe való, károkozás nélküli bejutást,

c) az építmény jellegének megfelelő oltóanyag-ellátást, annak gyors és hatékony igénybe vételét,

d) a tűzvédelmi villamos leválasztás lehetőségét a tűzoltók életének védelme érdekében,

e) a kárhelyi rádióforgalmazást nehezítő körülmények esetén annak megkönnyítését,

f) a mentésben közreműködők számára az épületen belüli gyors és biztonságos közlekedést, irányfelismerést utánvilágító vagy világító menekülési útvonaljelző biztonsági jelek alkalmazásával, és

g) a különböző tűzvédelmi berendezések, eszközök használatát, kezelését, azok utánvilágító vagy világító biztonsági jelekkel történő megjelölésével.

XXIV. FEJEZET

AZ ÉPÍTŐANYAGOK TŰZVÉDELMI OSZTÁLYBA SOROLÁSA

294. § Az építőanyagoknak a tűzvédelmi előírások alkalmazása szempontjából történő tűzvédelmi osztályokba sorolása a tűzveszélyességi anyagvizsgálatokban kapott mérési adatok, valamint meghatározott paraméterek és az osztályba sorolással kapcsolatos vonatkozó műszaki követelményekben rögzített besorolási kritériumok alapján történik.

295. § (1) A vonatkozó műszaki követelmények táblázatos formában tartalmazza azokat a szempontokat, melyek szerint az osztályba sorolás történik. A vonatkozó műszaki követelmény 7-7 osztályt különböztet meg általában az építési anyagok (kivéve a padlóburkolatok) és a padlóburkolatok, csőszigetelések vonatkozásában. Ezen osztályok jelölése:

a) A1, A2, B, C, D, E, F,

b) A1fl, A2 fl, B fl, C fl, D fl, E fl, Ffl,

c) A1L, A2L, BL, CL, DL, EL, FL.

(2) A fő tűzvédelmi osztályok meghatározása mellett A2-E, A2L-EL tűzvédelmi osztályok esetén a füstképződés, és az égve csepegés az A2fl-Dfl tűzvédelmi osztályok esetén a füstképződés kritériumainak figyelembe vételével további alkategóriákat határoznak meg,

a) a füstképződési alkategóriák jelzései s1, s2, s3,

b) az égve csepegési alkategóriák jelzései d0, d1, d2.

(3) Azok az anyagok, amelyeknek a vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelő vizsgálattal meghatározott gyulladási hőmérséklete alacsonyabb, mint 150 °C, az ún. kis gyulladáspontú anyagok. Ezek a kiszáradt festék- és ragasztóanyagok, valamint a kátrány és a bitumen kivételével, építőanyagként nem használhatók fel.

(4) Az F, Ffl és FL tűzvédelmi osztályú anyagok csak abban az esetben használhatók fel, ha kizárólag egy adott szerkezet olyan kiegészítő komponenseként kerülnek beépítésre, amellyel szemben az érintett termék műszaki specifikációja (hEN, ETA, ÉME, MSZ) szerint nincs tűzvédelmi követelmény.

296. § (1) Építési termékek tűzvédelmi osztályainak meghatározása (a padlóburkolatok kivételével) a 15. melléklet 1. táblázat szerint történik.

(2) Az Európai Unió hivatalos közlönyében (Official Journal) - bizottsági döntésként - rendszeresen közzéteszik

a) azoknak az anyagoknak a listáját, melyek összetételüknél fogva, minden további vizsgálat nélkül az A1 osztályba tartozónak tekinthetők,

b) a különböző termékfajták tűzvédelmi osztályba sorolási rendjét, vizsgálati módszereit és alkategóriáit, és

c) a vonatkozó műszaki követelmény szerint gyártott termékcsoportok tűzvédelmi osztályba sorolásával kapcsolatos adatokat.

297. § Padlóburkolatok tűzvédelmi osztályainak meghatározása a 15. melléklet 2. táblázat szerint történik.

298. § Energiaátviteli, adatátviteli és telekommunikációs kábelek bevonati anyagainak (rendszereinek) tűzvédelmi osztályainak meghatározása a 15. melléklet 3. táblázata szerint történik.

299. § (1) Tetők és tetőhéjalások külső tűzzel szembeni teljesítményének osztályozásainak meghatározása a 15. melléklet 4. táblázata szerint történik.

(2) Az osztályba sorolással kapcsolatos előírásokat a vonatkozó szabvány tartalmazza.

106. Az épületszerkezetek tűzvédelmi osztályba sorolása

300. § (1) A1 tűzvédelmi osztályba tartozik

a) az a szerkezet, amely A1 tűzvédelmi osztályú anyagokból készül,

b) az olyan A1 tűzvédelmi osztályú anyagból készült teherhordó komponensekkel vagy merevítő elemekkel rendelkező szerkezet, amelynek fegyverzete/kéregeleme A1 tűzvédelmi osztályú, és a fegyverzet/kéreg tűzállósági határértéke az adott követelményeknek önmagában is megfelel - beleértve a felmelegedési határállapotot is -, függetlenül a fegyverzet/kéreg alatti és mögötti anyagok (hő- és/vagy hangszigetelések, egyéb kitöltő anyagok) tűzvédelmi osztályától,

c) az a szerkezet, amelynek alapszerkezete vagy belső keretváza, a keretváz közötti hő- és hangszigetelő rétegének anyaga és többrétegű fegyverzetének külső, a használati tér felőli rétege A1 tűzvédelmi osztályú, fegyverzetének belső rétegei pedig A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályúak.

(2) A2 tűzvédelmi osztályba tartozik

a) az a szerkezet, amely A2 tűzvédelmi osztályú anyagokból készül,

b) az a réteges felépítésű szerkezet, mely fegyverzeteinek/kéregelemeinek anyaga A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú, és az e fegyverzettel/kéreggel védett belső réteg B, C vagy D tűzvédelmi osztályú, de az égéshője a felület átlagára vetítve legfeljebb 10 MJ/m2,

c) az a szilikátbázisú, B-E tűzvédelmi osztályú töltőanyaggal gyártott homogén könnyűbeton szerkezet, amely laboratóriumi vizsgálattal igazoltan kielégíti az adott építményre meghatározott tűzállósági határérték-követelményt, és amely szerkezet anyagának égéshője legfeljebb 5 MJ/kg,

d) az olyan A2 tűzvédelmi osztályú anyagból készült teherhordó komponensekkel vagy merevítő elemekkel rendelkező szerkezet, amelynek fegyverzete/kéregeleme A2 tűzvédelmi osztályú, és a fegyverzet/kéreg tűzállósági határértéke az adott követelményeknek önmagában is megfelel - beleértve a felmelegedési határállapotot is - függetlenül a fegyverzet/kéreg alatti és mögötti anyagok (hő- és/vagy hangszigetelések, egyéb kitöltő anyagok) tűzvédelmi osztályától.

(3) B tűzvédelmi osztályba tartozik az a szerkezet,

a) amelynek anyaga vagy összetevői legalább B tűzvédelmi osztályúak,

b) amelynek belső komponensei C-E tűzvédelmi osztályú anyagból készültek, de tűz- vagy hőhatás ellen legalább B tűzvédelmi osztályú anyaggal burkoltak oly módon, hogy az adott követelményeknek megfelelő tűzállósági határértéken belül a védett tér felé a szerkezetből káros mértékű füst és/vagy éghető olvadék nem tör elő.

(4) C tűzvédelmi osztályba tartozik az a szerkezet,

a) amelynek anyaga vagy összetevői legalább C tűzvédelmi osztályúak,

b) amelynek belső komponensei D-E tűzvédelmi osztályú anyagból készültek, de tűz- vagy hőhatás ellen legalább C tűzvédelmi osztályú anyaggal burkoltak oly módon, hogy az adott követelményeknek megfelelő tűzállósági határértéken belül a védett tér felé a szerkezetből káros mértékű füst és/vagy éghető olvadék nem tör elő.

(5) D tűzvédelmi osztályba tartozik az a szerkezet,

a) amelynek anyaga vagy összetevői legalább D tűzvédelmi osztályúak,

b) amelynek belső komponensei E tűzvédelmi osztályú anyagból készültek, de tűz- vagy hőhatás ellen legalább D tűzvédelmi osztályú anyaggal burkoltak oly módon, hogy az adott követelményeknek megfelelő tűzállósági határértéken belül a védett tér felé a szerkezetből káros mértékű füst és/vagy éghető olvadék nem tör elő.

(6) E tűzvédelmi osztályba tartozik az a szerkezet, amely E tűzvédelmi osztályú anyagokból készült, és tűz- vagy hőhatás ellen nincs külön védelemmel ellátva.

301. § (1) Azoknak a szerkezeteknek a besorolását, amelyeknek tűzvédelmi osztálya a 300. § alapján egyértelműen nem határozható meg (pl. többrétegű, rétegenként eltérő tűzvédelmi osztályú és tűztechnikai tulajdonságú anyagokból álló szerkezet), komponenseik tűztechnikai vizsgálatok során észlelt viselkedése és tűzvédelmi osztálya figyelembevételével kell elvégezni, illetve meghatározni.

(2) Nem befolyásolja a szerkezet tűzvédelmi osztályát

a) A1 tűzvédelmi osztályú szerkezet esetében az a bevonat vagy burkolat, amelynek vastagsága ≤1,0 mm és az égéshője legfeljebb 2 MJ/m2 és az a ragasztó, amelynek égéshője legfeljebb 1,4 MJ/m2,

b) A2 tűzvédelmi osztályú szerkezet esetében az a bevonat vagy burkolat, amelynek vastagsága ≤1,0 mm és az égéshője legfeljebb 4 MJ/m2 és az a ragasztó, amelynek égéshője legfeljebb 4 MJ/m2.

107. Az épületszerkezetek tűzállósági teljesítmény jellemzői

302. § Az egyes épületszerkezetek tűzállósági teljesítmény jellemzőinek meghatározása, igazolása

a) független akkreditált laboratóriumban végzett vizsgálattal,

b) a vonatkozó Eurocode tűzállósági méretezési szabványok alapján,

c) jogszabályban meghatározott módon történik.

303. § A tűzvédelmi osztályt, valamint a tűzállósági teljesítmény jellemzőket a termékek forgalmazásához kibocsátott engedélyekben (építőipari műszaki engedély - ÉME, európai műszaki engedély ETA), valamint a tanúsító szervezet által kibocsátott igazolásban (tűzvédelmi megfelelőségi igazolás - TMI, CE megfelelőségi igazolás) foglaltak szerint kell figyelembe venni.

108. Épületszerkezetek tulajdonságainak jellemzése

304. § Az épületszerkezeteket meghatározott tulajdonságok alapján kell jellemezni, melyeknek jelölése a magyar ábécé betűinek használatával történik, az alábbiak szerint:

a) R - teherhordó képesség: a szerkezeti elemek azon képessége, hogy egy bizonyos ideig egy vagy több oldalukon fennálló meghatározott mechanikai igénybevétel mellett ellenállnak a tűz hatásának szerkezeti stabilitásuk bármilyen vesztesége nélkül,

b) E - integritás: az épületszerkezetnek egy elválasztó funkcióval rendelkező olyan képessége, hogy tűznek az egyik oldalán történő kitéttel szemben ellenáll anélkül, hogy a tűz a lángok vagy a forró gázok átjutása következtében átterjedne a másik oldalra, s azok vagy a ki nem tett felületen, vagy a felülettel szomszédos bármely anyagon gyulladást okozhatnának,

c) I - szigetelés: az épületszerkezet azon képessége, hogy ellenáll a csak egyik oldalon bekövetkező tűzkitétnek anélkül, hogy szignifikáns hőátadás eredményeként a tűz átjutása bekövetkezne a kitett felületről a ki nem tett felületre,

d) W - sugárzás: az épületszerkezeti elemek azon képessége, amely egy oldalon történő tűzkitét esetén vagy a szerkezeten keresztül, vagy a ki nem tett felülettől a szomszédos anyagok felé irányuló jelentős hősugárzás csökkentése eredményeként csökkenti a tűz átmenetének valószínűségét,

e) M - mechanikai hatás: az épületszerkezeteknek az a képessége, hogy ütésnek ellenállnak abban az esetben, ha a tűzben egy másik komponens szerkezeti hibája következtében az illető szerkezethez ütődik,

f) C - önzáródás: egy ajtó- vagy zsaluszerkezet azon képessége, hogy automatikusan becsukódik, s ezáltal lezár egy nyílást,

g) S - füstáteresztés: épületszerkezetek azon képessége, hogy csökkentik vagy eliminálják a gázok vagy a füst átjutását az épületszerkezet egyik oldaláról a másikra,

h) G - „koromtűzzel” szembeni ellenálló képesség: kémények és égéstermék-elvezetők ellenálló képessége koromlerakódásból származó tűzzel szemben,

i) P vagy PH - üzemképesség fenntartása: kábelek áramellátási vagy jelátviteli képességének folyamatos fennmaradása tűz esetén,

j) K - tűzvédő képesség: fal és mennyezetburkolatok azon képessége, amely a mögöttük/fölöttük lévő anyagnak/szerkezetnek egy bizonyos ideig védelmet biztosít tűzzel, szenesedéssel és más hőkárosodással szemben.

109. Osztályozási lehetőségek szerkezettípusonként

305. § Térelhatároló funkció nélküli teherhordó szerkezetek, oszlopok, pillérek, gerendák, lépcsők, erkélyek, kezelőjárdák osztályozási lehetőségei a 15. melléklet 5. táblázata szerint történik.

306. § Térelhatároló funkcióval rendelkező teherhordó szerkezetek esetében

a) a falak osztályozási lehetőségeit a 15. melléklet 6. táblázata,

b) a födémek, tetők osztályozási lehetőségeit a 15. melléklet 7. táblázata tartalmazza.

307. § Nem minősülnek teherhordó szerkezetnek

a) a válaszfalak, melyek osztályozási lehetőségeit a 15. melléklet 8. táblázata tartalmazza,

b) a tűzvédő mennyezeti membránok, melyek osztályozási lehetőségeit a 15. melléklet 9. táblázata tartalmazza, valamint az osztályozást az „(i→o)”, (o→i)” vagy „(i↔o)” jelekkel kell kiegészíteni az alapján, hogy a szerkezet a követelményeknek csak belülről kifelé, kívülről befelé, vagy mindkét irányban megfelel,

c) a függönyfalak, külső homlokzati vázkitöltő falak (üvegezett szerkezetek is), melyek osztályozási lehetőségeit a 15. melléklet 10. táblázata tartalmazza, továbbá az osztályozás az „(i→o)”, „(o→i)” vagy „(i↔o)” jelekkel egészül ki annak jelölésére, hogy a szerkezet a követelményeknek csak belülről kifelé, kívülről befelé, vagy mindkét irányban megfelel, a szerkezet stabilitását úgy kell megőrizze, hogy az E, vagy az EI besorolást minősítő vizsgálat időtartama alatt nem hullhat olyan részekre, amelyek személyi sérülést okozhatnak.

308. § Álpadlók osztályozási lehetőségeit a 15. melléklet 11. táblázat tartalmazza.

309. § Cső-, szellőzővezetékek és kábelek szerkezeti átvezetési, áttörési réseinek, valamint hosszanti hézagai tömítőrendszereinek osztályozási lehetőségeit a 15. melléklet 12. táblázat tartalmazza.

310. § Tűzgátló ajtók, ablakok, zsaluk osztályozási lehetőségeit a 15. melléklet 13. táblázat tartalmazza, továbbá az önzáródás kritériumának kiegészítő jelzésére a C0...C5 kategóriák szolgálnak.

311. § (1) Füstgátló ajtók, zsaluk osztályozási lehetőségei az alábbiak:

a) Sa - szobahőmérsékleten igazolt füstzáró képesség,

b) Sm - közepes hőmérsékleten igazolt füstzáró képesség.

(2) Az önzáródás kritériumának kiegészítő jelzésére továbbá a C0...C5 kategóriák szolgálnak.

312. § Konvejor szerkezetek záróelemeinek osztályozási lehetőségeit a 15. melléklet 14. táblázata tartalmazza, továbbá az önzáródás kritériumának kiegészítő jelzésére a C0...C5 kategóriák szolgálnak.

313. § Gépészeti csatornák, aknák határolószerkezeteinek osztályozási lehetőségeit a 15. melléklet 15. táblázata tartalmazza, továbbá az osztályozás az „(i→o)”, „(o→i)” vagy „(i↔o)” jelekkel egészül ki annak jelölésére, hogy a szerkezet a követelményeknek csak belülről kifelé, kívülről befelé, vagy mindkét irányban megfelel. Ezen felül a „ve” vagy „ho” szimbólumok jelzik, hogy a szerkezet vízszintes vagy függőleges használatra alkalmas.

314. § A tűzvédő fal- és mennyezetburkolatok, tűzvédő álmennyezetek osztályozási lehetőségeit a 15. melléklet 16. táblázata tartalmazza.

315. § Szellőzővezetékek és -csatornák osztályozási lehetőségeit a 15. melléklet 17. táblázata tartalmazza, melyben

a) az osztályozás az „(i→o)”, „(o→i)” vagy „(i↔o)” jelekkel egészül ki annak jelölésére, hogy a szerkezet a követelményeknek csak belülről kifelé, kívülről befelé, vagy mindkét irányban megfelel,

b) ezen felül a „ve” vagy „ho” szimbólumok jelzik, hogy a szerkezet vízszintes vagy függőleges használatra alkalmas, és

c) az „S” szimbólum a szivárgásra vonatkozó külön korlátozásoknak való megfelelést jelenti.

316. § Tűzgátló csappantyúk osztályozási lehetőségeit a 15. melléklet 18. táblázata tartalmazza, amelynél

a) az osztályozás az „(i→o)”, „(o→i)” vagy „(i↔o)” jelekkel egészül ki annak jelölésére, hogy a szerkezet a követelményeknek csak belülről kifelé, kívülről befelé, vagy mindkét irányban megfelel,

b) ezen felül a „ve” vagy „ho” szimbólumok jelzik, hogy a szerkezet vízszintes vagy függőleges használatra alkalmas, és

c) az „S” szimbólum a szivárgásra vonatkozó külön korlátozásoknak való megfelelést jelenti.

317. § Tűzvédő álmennyezet osztályozási lehetőségei az alábbiak

Teljesítmény jelölése

REI - a fogadó födémszerkezettel együtt kerül meghatározásra

318. § A fa-, fém-, beton-, vasbeton- és egyéb kompozit szerkezetek tűzállósági teljesítményének növelésére, fokozására tűzgátló bevonatok, burkolatok is használhatók, melyek hatékonyságának megállapítása - a fogadószerkezettel együtt - szabványos laboratóriumi vizsgálatokkal, vagy Eurocode szerinti számításokkal történik.

XXV. FEJEZET

AZ ÉPÍTMÉNYEK ÁLTALÁNOS TŰZVÉDELMI KÖVETELMÉNYEI

110. Tűzállósági fokozatok

319. § Az építményt vagy annak tűzszakaszát - a tűzveszélyességi osztályba sorolástól függően - úgy kell kialakítani, hogy

a) „A” és „B” tűzveszélyességi osztály esetén I-II.,

b) „C” tűzveszélyességi osztály esetén I-III.,

c) „D” tűzveszélyességi osztály esetén I-IV., és

d) „E” tűzveszélyességi osztály esetén I-V.

tűzállósági fokozatú legyen.

320. § (1) Tűzveszélyességi osztályba sorolástól függetlenül I. tűzállósági fokozatnak megfelelően kell kialakítani

a) a magas épületet,

b) a tömegtartózkodásra szolgáló épületet, amelyben a tömegtartózkodásra szolgáló helyiség tartalmaz 13,65 m-t meghaladó padlószint-magasságú teret, és

c) az a)-b) pontokban említett épület alatti pinceszintet, oly módon, hogy az épület szintszáma vagy a talajszint alatti szintek tényleges száma közül a nagyobb kerüljön figyelembevételre.

(2) Tűzveszélyességi osztályba sorolástól függetlenül legalább II. tűzállósági fokozatnak megfelelően kell kialakítani

a) az I. tűzállósági fokozatba nem tartozó középmagas épületet,

b) a bölcsődét, az óvodát, a szociális otthont,

c) a zárt, 20-nál több gépjármű tárolására szolgáló gépjárműtároló épületet, tűzszakaszt,

d) a mozgásukban és cselekvőképességükben korlátozott személyek elhelyezésére, oktatására, nevelésére, kezelésére, foglalkoztatására szolgáló kétszintesnél magasabb épületet,

e) a mozgásukban és cselekvőképességükben korlátozott személyek elhelyezésére, oktatására, nevelésére, kezelésére, foglalkoztatására szolgáló funkciót tartalmazó tűzszakaszt, amelyet az épület második szintje felett helyeznek el, valamint

f) az I. tűzállósági fokozatba nem tartozó épületek alatti pinceszintet, oly módon, hogy az épület szintszáma vagy a talajszint alatti szintek tényleges száma közül a szigorúbb kerüljön figyelembevételre.

(3) Tűzveszélyességi osztályba sorolástól függetlenül legalább III. tűzállósági fokozatnak megfelelően kell kialakítani

a) az (1) és (2) bekezdésben nem említett közösségi épületet, -tűzszakaszt, a kétszintesnél magasabb lakóépületet, -tűzszakaszt, ha az épület legfelső használati szintje nem haladja meg a 13,65 m szintmagasságot,

d) a többszintes nyitott gépjárműtárolót, valamint

e) a mozgásukban és cselekvőképességükben korlátozott személyek elhelyezésére, oktatására, nevelésére, kezelésére, foglalkoztatására szolgáló legfeljebb kétszintes épületet, vagy az első és második szinten kialakított, az előzőekben taglalt funkciót tartalmazó tűzszakaszt.

(4) Tűzveszélyességi osztályba sorolástól függetlenül legalább IV. tűzállósági fokozatnak megfelelően kell kialakítani

a) a „C” tűzveszélyességi osztályba sorolású nyitott fedett terek épületszerkezeteit,

b) a legfeljebb egy pinceszinttel, földszinttel és egy emeleti szinttel (vagy beépített tetőtérrel) rendelkező lakó- és üdülőépületeket, valamint

c) az egyszintes közösségi rendeltetésű épületet, amelynek befogadóképessége nem haladja meg az 50 főt.

(5) Tűzveszélyességi osztályba sorolástól függetlenül V. tűzállósági fokozatnak megfelelően lehet kialakítani az egyszintes üdülő- és a (4) bekezdés c) pontjától függetlenül azon közösségi épületetet, amelynek befogadóképessége legfeljebb 25 fő.

321. § (1) Az egyszintes, „A” és „B” tűzveszélyességi osztályú nyitott fedett terek tetőszerkezetét tartó pillérek, oszlopok legalább A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú, R15 tűzállósági határértékű szerkezetből készüljenek.

(2) Azok a tűzszakaszok, amelyek teljes területe önműködő tűzjelző- és oltóberendezéssel van ellátva, vagy területük a vonatkozó jogszabályban megengedett alapterület legfeljebb 25%-a, a szintszámnak megfelelően eggyel alacsonyabb tűzállósági fokozathoz tartozó tűzállósági határértékű épületszerkezetekből létesíthetők.

(3) A (2) bekezdés alól kivételt képeznek

a) a mozgásukban és cselekvőképességükben korlátozott személyek elhelyezésére szolgáló tűzszakaszt tartalmazó épületek,

b) a tömegtartózkodásra szolgáló tűzszakaszt tartalmazó épületek,

c) a középmagas, magas épületek, valamint

d) az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályú tűzszakaszok.

(4) Jogszabály a 319. §-ban és a 320. §-ban foglaltaktól eltérő követelményeket is megállapíthat.

(5)

322. § (1) Azon nyitott fedett terek épületszerkezeteit, melyek a tárolt anyagok időjárás elleni védelmére szolgálnak, tűzvédelmi osztály és tűzállósági követelmény nem érinti, ha a szabadtéri tárolásra vonatkozó követelmények teljesülnek (tűzszakasz-méret, továbbá egymástól és építményektől való távolság).

(2) A növénytermesztési célú üvegházak, fóliasátrak szerkezeteit tűzvédelmi osztály és tűzállósági követelmény nem érinti.

111. Alkalmazás

323. § (1) Az épület tűzállósági fokozatát úgy kell meghatározni, hogy az egyes rendeltetések, épületrészek és tűzveszélyességi osztályok tűzállósági fokozat-követelményei közül a szintszámokhoz rendelten a legszigorúbbat kell figyelembe venni a - pinceszintekre vonatkozó szabályok kivételével - a 319-320. §-ban meghatározott esetekben.

(2) Egy épületen belül eltérő tűzállósági követelményű épületrészek akkor létesíthetőek, ha

a) az épületrészek egymás mellett kerülnek kialakításra,

b) statikailag nem függnek össze,

c) dilatációs hézaggal elválasztottak, valamint

d) a dilatáció vonalában beépített tűzgátló szerkezetekkel elválasztottak.

(3) A (2) bekezdés esetében a tűzgátló szerkezetek a szigorúbb tűzállósági fokozatú tűzszakaszhoz tartozzanak. Az eltérő tűzállósági fokozatú tűzszakaszok önálló kiürítési útvonalakkal rendelkezzenek, de a kiürítés az egyik tűzszakaszból a másik tűzszakaszon keresztül is biztosítható, ha az más módon nem oldható meg.

(4) Tűzállósági fokozattól függetlenül gyermekek elhelyezésére, foglalkoztatására szolgáló helyiséget bölcsőde esetében kizárólag földszinten, míg óvoda és iskola mozgásukban és/vagy cselekvőképességükben korlátozott gyermekek oktatására szolgáló részeit földszinten és a közvetlenül a felette lévő szinten lehet kialakítani.

(5) Általános és középfokú oktatási intézmény oktatásra szolgáló részeit legfeljebb középmagas szinten lehet kialakítani.

324. § Tűzvédelmi szempontból a tetőteret építményszintnek kell tekinteni, ha az ott beépített rész a tetőtér bruttó alapterületének 25%-át meghaladja.

112. Épületszerkezetek tűzvédelmi követelményei

325. § Az épületek tartó- és szakipari szerkezeteire vonatkozó tűzvédelmi követelményeket a tűzszakasz tűzállósági fokozata és az épületek szintszáma alapján kell meghatározni.

326. § (1) Az épületszerkezetek tűzvédelmi követelményei nem vonatkoznak

a) az állványzatokra, állvány jellegű építményekre,

b) az életvédelmi létesítményekre (óvóhelyek),

c) a robbanóanyagok, pirotechnikai termékek előállítására, felhasználására és tárolására szolgáló épületekre.

(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontjában felsorolt építmények esetében, melyekre nincs tűzvédelmi előírás, a vonatkozó követelményeket - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az OKF határozza meg.

327. § (1) Rendszerengedéllyel rendelkező építési módszerek, a könnyűszerkezetes technológiával készülő épületek csak akkreditált intézet által bevizsgált technológiával és szerkezeti elemekkel, rétegrenddel, kialakítással létesíthetőek.

(2) Azon konténerek esetében, amelyek villamos, valamint gépészeti szerelvényt nem tartalmaznak, a szabadtérre vonatkozó előírásokat kell alkalmazni.

(3) Azon konténerek, amelyek nem felelnek meg a (2) bekezdésben foglalt kritériumoknak feleljenek meg az épületekre vonatkozó előírásoknak.

328. § A 16. melléklet 1-5. táblázataiban és a 16. melléklet 7. táblázatában a külső vázkitöltő falak, továbbá a függönyfalak esetében az „o→i”-vel jelzett „külső tűzhatás” igénybevételi kritériumok alkalmazása a tűzvédelmi megfelelőség igazolásához az Országos Tűzvédelmi Szabályzat hatálybalépésének időpontjától számított 18 hónap elteltével kötelező.

329. § (1) Az I. tűzállósági fokozatú épületek szerkezeteinek a 16. melléklet 1. táblázatában foglalt követelményeket kell kielégíteniük.

(2) A II. tűzállósági fokozatú épületek szerkezeteinek a 16. melléklet 2. táblázatban foglalt követelményeket kell kielégíteniük.

(3) A III. tűzállósági fokozatú épületek szerkezeteinek a 16. melléklet 3. táblázatban foglalt követelményeket kell kielégíteniük.

(4) A IV. tűzállósági fokozatú épületek szerkezeteinek a 16. melléklet 4. táblázatban foglalt követelményeket kell kielégíteniük.

(5) Az V. tűzállósági fokozatú épületek szerkezeteinek a 16. melléklet 5. táblázatban foglalt követelményeket kell kielégíteniük.

113. A 16. melléklet 1-5. táblázatainak alkalmazását segítő, kiegészítő követelmények

330. § A középmagas épületek esetében az 1-2. táblázatok F oszlopában, a magas épületek esetében az 1. táblázat G oszlopában található követelményeket kell alkalmazni.

331. § (1) A táblázatokban megadott tűzállósági vizsgálati követelmények mellett, ha a tűzállósági vizsgálat során a szerkezetet egyéb olyan kritériumokra is vizsgálták, amelyre az adott helyen nincs követelmény, a szerkezet alkalmazható, így az EI 60 követelmény esetén alkalmazható REI 60 minősítésű, de akár R90 EI 60 minősítésű szerkezet is. A táblázatokban szereplő M teljesítményt a 20 cm vagy annál vastagabb vakolatlan beton vagy vasbeton falszerkezet, illetve a 30 cm vagy annál vastagabb vakolatlan tégla falszerkezet laboratóriumi vizsgálat nélkül is teljesíti.

(2) Az egymással kapcsolatban álló teherhordó szerkezetek tűzállósági követelmény időtartama alatti, tűz során bekövetkező alakváltozását figyelembe kell venni az épület szerkezetének kialakításakor, különös tekintettel a hőtágulás következtében veszélybe kerülő kapcsolódó szerkezeti részekre (többek között orom- és tűzfalak stabilitása, húzott szerkezetek).

(3) Az egyes épületszerkezetekre vonatkozó követelményeket a 16. melléklet 1-5. táblázatainak alkalmazásával az épületszerkezetek épületen belül betöltött statikai szerepének, a teherátadás rendjének figyelembevételével kell meghatározni. Egy tartószerkezet alátámasztására, gyámolítására, függesztésére, merevítésére nem alkalmazható az adott szerkezet tűzállósági követelményénél kisebb tűzállóságú szerkezet. Így az épület tetőfödémének tartószerkezetéről függesztett függőleges teherhordó szerkezet esetén a tetőfödém tartószerkezetének a függőleges teherhordó szerkezetre vonatkozó követelményeket kell kielégíteni, mivel a tetőfödém tartószerkezetének tönkremenetele magával vonja a függőleges teherhordó szerkezetek tönkremenetelét is.

(4) Az épületszintek között a tűzterjedési határértéket biztosítani kell.

(5) Azon építészeti kialakítás esetén, amikor a födém és a külső térelhatároló falszerkezet nem illeszkedik egymáshoz vagy nem metszik egymást, az építményszintek közötti tűzterjedés megakadályozását a homlokzati falszerkezet mögött az épület belső terében kell megoldani.

(6) A 16. melléklet 1-5. táblázataiban a vázkitöltő- és függönyfalakra vonatkozó követelményeket nyílás nélküli szerkezetek esetében kell alkalmazni.

(7) Nincs tűzállósági határérték követelmény azon függönyfalakkal szemben, ahol a függönyfal mögött legalább 1,30 m függőleges, a födém síkját metsző, a 16. melléklet 1-5. táblázataiban a tervezett födémszerkezet tűzvédelmi követelményeit kielégítő falszerkezet létesül, továbbá a függönyfal és a falszerkezet közötti hézag a falszerkezetre vonatkozó követelménynek megfelelő tűzgátló tömítéssel ellátott.

(8) Az építményszintek számának megállapításakor valamennyi szintet figyelembe kell venni a pinceszint(ek), az alagsor, a szintosztó födém, a tetőszint és a tetőfelépítmény szintje kivételével.

332. § (1) Nyílásos homlokzaton E-F tűzvédelmi osztályú burkolati-, bevonati-, hőszigetelő rendszer nem alkalmazható.

(2) Homlokzati tűzterjedési határérték-követelmény van

a) a homlokzati tűzterjedési gát kritériumait nem kielégítő nyílásos homlokzati megoldásoknál,

b) a homlokzati tűzterjedési gát kritériumait kielégítő nyílásos homlokzatokon B-D tűzvédelmi osztályú burkolati-, bevonati-, hőszigetelő rendszerek, valamint légréses A1-D tűzvédelmi osztályú burkolati-, bevonati-, hőszigetelő rendszerek alkalmazásakor,

c) valamint - az A1, A2 tűzvédelmi osztályú szerkezet kivételével - a külső térelhatároló falszerkezettel szemben.

(3) A homlokzati tűzterjedési határérték-követelmény az épületek szintszámának függvényében - a vonatkozó műszaki követelmény szerinti vizsgálattal igazoltan -

a) 2 vagy 3 szintes épületnél Th ≥ 15perc,

b) 4 vagy 5 szintes épületnél Th ≥ 30 perc, és

c) középmagas, magas vagy 5 szintnél magasabb épületnél Th ≥ 45 perc.

(4) Az I. tűzállósági fokozatban építendő épületek nyílásos homlokzatain csak A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú burkolati-, bevonati- és egyéb hőszigetelő rendszerek alkalmazhatók.

(5) A B-E tűzvédelmi osztályú, 10 cm-nél vastagabb hőszigetelő maggal rendelkező burkolati- bevonati- és egyéb hőszigetelő rendszereket az alábbiak szerint kell kialakítani:

a) a homlokzati nyílások felett legalább 20 cm szélességű-, teljes felületen felragasztott-, A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú anyagból készülő tűzvédelmi célú sávot kell elhelyezni - az általános homlokzati felületen alkalmazott hőszigetelő anyag helyett és azzal azonos vastagságban -, melynek a nyílás mindkét oldalán legalább 30 cm-rel túl kell nyúlnia, vagy

b) a tűzvédelmi célú sáv legalább 20 cm szélességgel, A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú anyagból a homlokzati nyílások felett megszakítás nélkül végighúzódóan is kialakítható. A homlokzati nyílás felső-, illetve a tűzvédelmi célú sáv alsó éle között legfeljebb 50 cm távolság lehet. A sáv kialakítása többszintes épület esetében két épületszintenként kötelező. Középmagas és magas épület esetén a sáv kialakítása 13,65 m építményszint magasságig két épületszintenként, felette szintenként kötelező.

333. § (1) A homlokzati tűzterjedési határérték-követelmény, és a homlokzati tűzterjedés elleni gát helyettesíthető az erre a célra megfelelő, homlokzatot védő beépített automatikus oltóberendezéssel. Sprinkler oltóberendezés akkor alkalmazható, ha az adott tűzszakasz teljes területe sprinkler oltóberendezéssel védett. A homlokzatot védő oltóberendezés kialakításának módját (többek között vízfüggöny, sprinkler, vízköd) az I. fokú tűzvédelmi hatóság határozza meg.

(2) Az átszellőztetett légréses homlokzatburkolatok esetében alkalmazott hőszigetelés csak A1 tűzvédelmi osztályú lehet. Átszellőztetett légrés esetén az épületszerkezeteket úgy kell kialakítani, hogy a légrésben a homlokzati tűzterjedési határérték követelményen belül ne következhessen be tűzterjedés.

(3) Lépcsőházak, továbbá olyan kétszintes épület esetén, ahol a két szint egy rendeltetési egységet vagy egy összefüggő légterű helyiséget alkot, annak homlokzati nyílásai között nincs tűzterjedési határérték-követelmény.

(4) Átriumok esetében, amennyiben a földszinti tér a felette elhelyezkedő szintektől eltérő tűzszakaszba tartozik, akkor az átriumhoz csatlakozó tűzszakasz(ok)tól tűzterjedési gáttal választandó el.

(5) Azon épületnél, amelyre vonatkozóan tűzterjedési határérték-követelmény van, ott a B-E tűzvédelmi osztályú hőszigetelő maggal rendelkező, vagy a légréses homlokzati burkolati-, bevonati- és egyéb hőszigetelő rendszerek kivitelezésének megkezdését a kivitelezést végzőnek - a kivitelezési munka megkezdése előtt legalább 5 nappal - a tanúsító szervezet részére be kell jelenteni, melyben fel kell tüntetni az alkalmazott rendszer megfelelőségi igazolásának számát. A tanúsító szervezet a kivitelezési munkák és az alkalmazott hőszigetelő rendszer megfelelőségét az állami támogatású pályázatok esetében ellenőrzi, egyéb esetben ellenőrizheti. Az ellenőrzésről készült minősítő iratot a tűzoltóság részére 8 napon belül megküldi.

(6) A tanúsító szervezet által tűzvédelmi szempontból nem megfelelőnek minősített burkolati, bevonati és egyéb hőszigetelő rendszer alkalmazása a vonatkozó jogszabályok szerinti hatósági intézkedést vonja maga után, melyet az illetékes tűzvédelmi hatóság rendel el.

(7) Nem megfelelő, vagy nem megfelelően kialakított homlokzati burkolati, bevonati és egyéb hőszigetelő rendszerek alkalmazása tűzvédelmi szempontból az épület nem megfelelőségét vonja maga után.

334. § A 332-333. §-ban megfogalmazott követelmények nem vonatkoznak az épületek nyílás nélküli lábazati falaira.

335. § A II. tűzállósági fokozatú és a III. tűzállósági fokozatú, 3-5 szintes épületekben legfeljebb 300 m2 alapterületű rendeltetési egységen belül a menekülési útvonalakat határoló falak kivételével C, D, E tűzvédelmi osztályú EI 15 minőségű válaszfalakat is lehet alkalmazni.

336. § (1) A bölcsőde, óvoda, szociális otthon, a mozgásukban vagy cselekvőképességükben korlátozott személyek elhelyezésére, oktatására, nevelésére, kezelésére szolgáló rendeltetési egységek, valamint az I. tűzállósági fokozatból építendő épületek kivételével, ha azt egyéb építési előírás lehetővé teszi, helyiségen belül tűzállósági határérték nélküli, legalább D tűzvédelmi osztályba tartozó szintosztó födém és az azt kiszolgáló lépcsőszerkezet létesítése megengedett.

(2) Egyéb esetben az osztófödémek (szintosztó födémek) szerkezetei tűzvédelmi osztályának és tűzállósági határértékének meghatározása a 16. melléklet 1-4. táblázatai alapján az épületek tűzállósági fokozatának és szintszámának figyelembe vételével az „emeletközi födémekre” vonatkozó követelmények szerint történjen.

337. § (1) Az épület tűzállósági fokozatától függetlenül egy tűzszakaszon belül, azonos rendeltetésű helyiségek (többek között irodák, műtermek) között tűzállósági határértékkel nem rendelkező üveg- vagy üvegezett szerkezeteket is lehet alkalmazni.

(2) Egy tűzszakaszon belül, azonos rendeltetésű helyiségek között tűzvédelmi követelmény nélküli válaszfalak is alkalmazhatóak, amennyiben az adott rendeltetési egység teljes területén beépített automatikus tűzjelző- és oltóberendezés kerül kialakításra.

(3) Az (1), (2) bekezdésben foglaltak kivételével a falszerkezetekben alkalmazott üveg- vagy üvegezett szerkezetek tűzállósága - a nyílászárók kivételével - feleljen meg az adott fal tűzállósági határértékének.

(4) Az I. tűzállósági fokozatú épületekben, valamint az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó termelési (üzemi) épületekben az üvegfalak vagy üvegezett falszerkezetek B-F tűzvédelmi osztályú anyagokat (betéttáblákat, bordázatot) nem tartalmazhatnak.

338. § (1) Menekülési útvonal falszerkezeteként normál üvegszerkezet csak akkor alkalmazható, ha az épület teljes területén, míg vegyes rendeltetésű épület esetén az adott rendeltetési egység teljes területén beépített automatikus tűzjelző- és oltóberendezés kerül kialakításra, és az üvegezett szerkezetek mindkét oldala sprinklerfejekkel vagy vízköddel oltó rendszerrel védett.

(2) Menekülési útvonal falszerkezeteként EW jelű üvegszerkezet csak akkor alkalmazható, ha az épület teljes területén, míg vegyes rendeltetésű épület esetén az adott rendeltetési egység teljes területén beépített automatikus tűzjelző- és oltóberendezés kerül kialakításra.

(3) Az előzőeken túl EW jelű üvegszerkezet ott is alkalmazható, ahol az üvegszerkezet egyik oldalán sem haladja meg a tűzterhelés az 50 MJ/m2 értéket, valamint ahol a hősugárzásból adódó tűzterjedéssel nem kell számolni.

339. § (1) A tartószerkezetekre vonatkozó tűzállósági határérték-követelményt ki lehet elégíteni

a) a használati tér felőli burkolat vagy tűzgátló álmennyezet alkalmazásával, ha az a tartószerkezettel együtt biztosítja a tartószerkezetre előírt tűzállósági követelményt, vagy önálló tűzállósági határértékkel rendelkező mennyezeti membrán tűzvédő képességével,

b) a tartószerkezeti elemekés azok szerkezeti kapcsolatainak Eurocode szerinti erőtani és tűzállósági méretezésével,

c) akkreditált laboratóriumban végzett tűzállósági vizsgálattal igazoltan, vagy

d) a 424-427. §-ok szerint igazoltan.

(2) A tartószerkezet tűzvédelmére alkalmazott burkolat tűzvédő képessége figyelembe vehető, ha

a) a burkolat mögött, a tartószerkezet felőli oldalon gyújtóforrást okozható gépészeti vezeték, berendezés vagy villamos kötés nem található,

b) a burkolat síkjába vagy a burkolat síkja mögé kerülő épületgépészeti és épületvillamossági szerelvények beépítési módja a burkolat folytonosságát nem szakítja meg, valamint

c) a burkolatot áttörő és önmagukban gyújtóforrást nem okozó épületgépészeti vezetékek (csatornaszellőző) a burkolat síkjában a burkolat tűzvédő képességével megegyező és a burkolatot áttörő vezeték jellegének megfelelő tűzgátló tömítéssel, illetve elzáró szerelvénnyel ellátottak.

114. Beépített tetőterekre vonatkozó egyedi követelmények

340. § Beépített tetőterek tűzállósági követelményeinek meghatározása történhet

a) a tetőteret is tartalmazó tűzszakasz tűzállósági fokozata alapján, a 16. melléklet 1-4. táblázatai szerint,

b) a tetőtér kivételével legfeljebb 3 szintes és I-III. tűzállósági fokozatú épületek esetén a 16. melléklet 6. táblázat követelményei is alkalmazhatóak, azonban

c) a beépítéssel középmagassá váló épületnél a 16. melléklet 6. táblázat nem alkalmazható.

115. A 16. melléklet 6. táblázatának alkalmazását segítő, kiegészítő követelmények

341. § (1) A tartószerkezetekre vonatkozó tűzállósági határérték-követelményt ki lehet elégíteni a 339. § (1) bekezdésben foglaltak szerint is.

(2) A tartószerkezet tűzvédelmére alkalmazott burkolat tűzvédő képessége akkor vehető figyelembe, ha annak kialakítása megfelel a 339. § (2) bekezdésben foglaltaknak.

(3) Tetősík ablakok alkalmazása esetén a káva burkolata a tűzvédő burkolattal megegyező tűzvédő képességű és kialakítású legyen.

(4) A tetőszerkezet nyílásos homlokzati sík elé lógó szakaszát (eresz) alsó síkján és homlokvonalán teljes hosszában és szélességében a belső burkolat tűzvédő képességével megegyező, alsó tűzhatás elleni védelemmel kell ellátni. A tűzhatás elleni védelem a 17. melléklet 1. ábráján foglaltak szerint kialakítható.

(5) A 16. melléklet 6. táblázat alkalmazásának feltétele, hogy

a) a tetőre való kijutást és a be nem épített tetőtéri rész megközelíthetősége biztosított legyen, a be nem épített tetőtéri részbe vezető nyílászáró legalább EI 15 minőségű legyen, valamint

b) tetőtérben óvodák, valamint mozgásukban és cselekvőképességükben korlátozott gyermekek részére létesített iskola, oktatási helyiségei nem alakíthatók ki.

342. § Egyszintes csarnoképületek szerkezetei a 16. melléklet 7. táblázatában foglalt követelményeknek megfelelően is létesíthetőek.

116. A 16. melléklet 7. táblázat alkalmazását segítő, kiegészítő követelmények

343. § (1) A csarnoképület fogalmának nem megfelelő egyszintes építmények szerkezetei tűzállósági követelményeit a 16. melléklet 1-5. táblázatai szerint kell megállapítani.

(2) Ha a csarnok részben vagy egészében alápincézett, a födémek tűzvédelmi osztályát és tűzállósági követelményeit a 16. melléklet 1-3. táblázatai szerint kell megállapítani.

(3) A IV. és V. tűzállósági fokozatú csarnoképületek alatt pinceszint nem létesíthető.

(4) A csarnoképület teherhordó acélszerkezetei - amely vonatkozik a vékonyfalú, 5 mm alatti acélszerkezetekre is - járulékos tűzállóságot növelő védelem nélkül készíthetők

a) az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó ipari épületekben,

b) a III-V. tűzállósági fokozatú ipari, mezőgazdasági és tárolási épületekben 500 MJ/m2 számított tűzterhelésig,

c) iskolai tornatermekben és azokban a testnevelési célokat szolgáló helyiségekben, ahol B-F tűzvédelmi osztályba tartozó anyagú lelátó nem kerül kialakításra és a befogadó képesség legfeljebb 500 fő, valamint

d) a rendeltetéstől függetlenül akkor, amikor a tető hőszigetelés nélküli (hidegtető) és olyan anyagból készül, amelyeknek a tűzzel szemben nincs számottevő ellenállása (TH < 15) és az épületben álmennyezet vagy a teret felülről lezáró egyéb szerkezet nem kerül beépítésre.

(5) Az egyszintes épület (tűzszakasz) osztószint (szintosztó födém) tartószerkezetei az I-II. tűzállósági fokozatú épületben védelem nélküli acélból, a III. tűzállósági fokozatú épületekben D tűzvédelmi osztályba sorolt szerkezetből is készülhetnek.

117. Lakó és közösségi funkciójú tűzszakaszok

344. § (1) Többszintes lakó és közösségi tűzszakaszok legnagyobb megengedett területeit a 16. melléklet 8. táblázata tartalmazza.

(2) Középmagas lakó és közösségi rendeltetésű tűzszakaszok legnagyobb megengedett területeit a 16. melléklet 9. táblázata tartalmazza.

(3) Magas lakó és közösségi rendeltetésű tűzszakaszok legnagyobb megengedett területeit a 16. melléklet 10. táblázata tartalmazza.

(4) Ha az épület tűzszakaszának egészére kiterjedő automatikus tűzjelző és oltóberendezés létesül, a maximálisan megengedett tűzszakasz-területek többszintes épület esetében 100%-kal, míg középmagas, magas épületek esetében 50%-kal növelhetők.

118. Ipari és mezőgazdasági üzemi tűzszakaszok

345. § (1) Az ipari és mezőgazdasági üzemi tűzszakaszok legnagyobb megengedett területeit a 16. melléklet 11. táblázata tartalmazza.

(2) Ha az ipari épület középmagas besorolású, a legnagyobb megengedett tűzszakasz-területeket 30%-kal, ha magas besorolású, 50%-kal kell csökkenteni.

(3) Ha az épület egészére kiterjedő automatikus tűzjelző és oltóberendezés létesül, a legnagyobb megengedett tűzszakasz-területek 100%-kal növelhetők.

119. A tárolási tűzszakaszok

346. § (1) A tárolási tűzszakaszok legnagyobb megengedett területeit a 16. melléklet 12. táblázata tartalmazza.

(2) Magasraktár technológia esetén a tűzszakasz legnagyobb megengedett méretét úgy kell meghatározni, hogy

a) az alapterülete nem haladhatja meg a 16. melléklet 12. táblázatának vonatkozó rovatában megadott értéket, vagy

b) térfogata nem haladhatja meg az a) alponthoz tartozó táblázat vonatkozó rovatában megadott érték hatszorosát.

(3) A (2) bekezdés a) és b) pontja közül a mértékadót kell a tervezéskor figyelembe venni.

(4) Ha a raktár tűzszakaszának egészére kiterjedő automatikus tűzjelző és oltóberendezés létesül, a maximálisan megengedett tűzszakasz-területek 100%-kal növelhetők.

120. Csarnoképületek tűzszakaszai

347. § (1) Csarnoképületek tűzszakaszainak megengedett legnagyobb területeit a 16. melléklet 13. táblázata tartalmazza.

(2) Ha a tűzszakasz automatikus tűzjelző- és tűzoltó berendezéssel, valamint hatékony hő- és füstelvezetéssel is ellátott, a maximálisan megengedett tűzszakasz-területek 100%-kal növelhetők.

121. Tűzszakaszolás különleges esetei

348. § A pinceszinti tűzszakaszok méretét a 16. melléklet 8-13. táblázatokban szereplő értékekhez képest 50%-kal csökkenteni kell. Ha egy tűzszakasz talajszint alatt és felett kerül kialakításra, akkor a pinceszinti területeket kétszeres értékkel kell figyelembe venni, és az így összesített alapterület nem haladhatja meg a táblázatokban foglalt értékeket.

349. § Egy tűzszakasznak kell tekinteni

a) a lédús takarmányt tároló silókat térfogati korlátozás nélkül,

b) a gabona-, a termény- és a takarmánysilókat, ha azok

ba) vasbetonból készültek és térfogatuk legfeljebb 48 000 m3,

bb) fémből készültek és térfogatuk legfeljebb 12 000 m3,

bc) fából készültekés térfogatuk legfeljebb 5000 m3, vagy

bd) egyéb B-F tűzvédelmi osztályú anyagból készültek és térfogatuk legfeljebb 2000 m3.

350. § Hűtőházak esetében külön tűzszakaszként kell kialakítani egyrészt a hűtött és a manipulációs teret, másrészt a hűtőgépházat. A hűtőgépház épületszerkezetei elégítsék ki legalább a II. tűzállósági fokozat követelményeit.

122. Vegyes rendeltetésű épületek

351. § Vegyes rendeltetésű épületek eltérő rendeltetéseit külön tűzszakaszként kell kialakítani, kivéve azon rendeltetési egységeket, amelyek a fő rendeltetés tűzvédelmi követelmény-rendszerénél magasabb követelmény-rendszert nem támasztanak. Önálló tűzszakaszként kell kialakítani azokat a szolgáltatás-kereskedelem rendeltetésű helyiségcsoportokban, amelyekben egyidejűleg legalább 300 liter vagy kilogramm „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó anyagot tárolnak, forgalmaznak.

123. Tűzszakaszok elválasztása, tűzgátló szerkezetek

352. § Egy épületen belül a szomszédos, hozzá technológiailag nem kapcsolódó terektől tűzgátló szerkezetekkel kell határolni

a) a 140 kW összteljesítmény feletti kazánhelyiséget,

b) a gázmotor tereket,

c) a 200 m2 alapterület fölötti gépészeti helyiségeket, szellőző gépházakat, valamint

d) azokat a helyiségeket/helyiségcsoportokat, amelyek kiemelt közcélú rendeltetésű, így kórházak, orvosi rendelők, közcélú energia-ellátást biztosító létesítmények üzemképességét fenntartó berendezéseket tartalmaznak (szünetmentes áramforrás, szerver helyiség, épületfelügyeleti rendszert tartalmazó diszpécser helyiségek).

353. § (1) Egy épületben az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó tűzszakaszok felett egyéb tűzveszélyességi osztályba tartozó tűzszakasz nem helyezhető el. Egyéb tűzszakaszok egymás felett és egymás mellett is kialakíthatók.

(2) Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségeket határoló szerkezeteket - a hasadó, hasadó-nyíló szerkezetek kivételével - a keletkezhető túlnyomásra méretezetten nyomásállóan kell kialakítani.

354. § A tűzszakaszokat egymástól tűzgátló szerkezetekkel kell elválasztani. A tűzszakaszok elválasztásánál a védelmi síkok folytonosságának elve érvényesüljön, azaz a tűzszakasz-határ minden pontján teljesüljön a tűzállósági fokozat követelményétől függő tűzállósági határértékű védelem.

355. § (1) Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiséget más tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségtől tűzgátló szerkezettel kell elválasztani.

(2) Középmagas és magas épületben csak a rendeltetésszerű használathoz szükséges, „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba sorolt helyiség alakítható ki.

(3) Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiség más tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiséggel közvetlenül a szabadba szellőztetett tűzgátló előtérrel kapcsolható össze. Mesterséges szellőztetés esetén az előtérben legalább 50 Pa (0,0005 bar) relatív túlnyomást kell biztosítani.

(4) A tűzgátló előtér burkolására B-F tűzvédelmi osztályú anyag nem alkalmazható. Az előtér ajtajait önműködő csukószerkezettel kell ellátni, és egymástól olyan távolságra kell elhelyezni, hogy azok egy időben egy személy által ne legyenek nyithatók.

356. § (1) A „C”-„E” tűzveszélyességi osztályba tartozó, legfeljebb 2000 MJ/m2 tűzterhelésű épületekben - a lakóépületek kivételével - a tűzszakaszokat elválasztó tűzgátló fal indokolt esetben - az I. fokú tűzvédelmi szakhatóság állásfoglalása alapján - önműködő vízfüggönnyel helyettesíthető.

(2) A vízfüggöny méretezésénél és tervezésénél az alábbiakat kell figyelembe venni:

a) a berendezés önműködő indítású legyen,

b) a berendezés a védett hely környezetén kívül még legalább egy helyen kézi úton is működtethető legyen,

c) a berendezés vízfüggönyként alkalmazva nem szolgálhat füstmozgás elzárására, csak a tűzterjedés gátlására.

d) A vízfüggönyt a nyitott szórófejes vízzeloltó berendezésre vonatkozó műszaki követelmény szerint kell létesíteni, méretezni.

357. § (1) Közösségi épületek esetében - ha azok teljes területe beépített automatikus tűzoltó- és tűzjelző berendezéssel kerül kialakításra - egymástól 1,5-1,8 m közötti távolságra elhelyezett sprinklerfejek vagy vízköddel oltó rendszer alkalmazásával történő tűzszakaszolás is megengedett.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól függetlenül az egyéb épületgépészeti, villamos berendezések tűzszakaszolását meg kell oldani (pl. tűzgátló csappantyúk beépítése), ekkor a kiürítési számításoknál az ilyen módon elválasztott térrészek nem tekinthetők szomszédos tűzszakasznak.

(3) Nem lehet az (1) bekezdésben foglaltak szerint tűzszakaszolni, ha az elválasztott tűzszakaszok összesített alapterülete alapján azok egy tűzszakaszként is kialakíthatóak. Ebben az esetben a tűzszakaszolás kizárólag épületszerkezetekkel történhet.

358. § A 357. § szerinti tűzszakaszolás helyét és módját, ha kettőnél több tűzszakasz elválasztására kerül alkalmazásra, az OKF-fel egyeztetni kell. A kialakítás megfelelőségét az I. fokú tűzvédelmi hatóság vizsgálja.

359. § (1) A szomszédos épületek egymástól tűzfallal vagy megfelelő tűztávolsággal legyenek elválasztva.

(2) A IV. és V. tűzállósági fokozatú, valamint a III. tűzállósági fokozatú, egyszintes épületek tűzszakaszai között kizárólag tűzfalas elválasztás alkalmazható.

(3) A IV. és V. tűzállósági fokozatú épületekben a tűzszakaszok részben vagy egészben egymás felett nem helyezhetők el.

(4)

360. § (1) Egymás melletti vagy egymás fölötti tűzszakaszokat úgy kell egymástól elválasztani, hogy a homlokzati nyílászárók között, a homlokzatburkolaton keresztül, a légréses homlokzatburkolat légréseinek segítségével, egymással szöget bezáró nyílásos homlokzati síkok között ne jöhessen létre tűzterjedés. Ennek érdekében azonos homlokzati síkban találkozó tűzszakaszok elválasztására a tűzszakasz-határok vonalában a homlokzati nyíláson kilépő tűzzel szemben a tűzszakasz-határ tűzállósági határérték-követelmény időtartamán belül ellenálló A1-A2 tűzvédelmi osztályú homlokzati tűzterjedés elleni gátakat kell létesíteni. Az egymás feletti és melletti nyílászárók vonatkozásában, mind a vízszintes, mind a függőleges homlokzati tűzterjedés elleni gát paramétereit meg kell tartani.

(2) Egymással 120°-nál kisebb szöget bezáró, a különböző tűzszakaszhoz tartozó nyílászárók között 6 m vagy az OKF által elfogadott számítógépes tűzmodellezéssel meghatározott távolságot kell tartani. Ezen távolságon belül található nyílászárók tűzgátló kialakításúak legyenek. Ezen tűzgátló nyílászárók lehetnek EW minősítésű szerkezetek is, nem szükséges az EI, ha a nyílászárók legközelebbi pontjai egymástól függőleges vetületben legalább 30 cm távolságba esnek. Minden 6 méteren belüli üvegezett nyílászáró azonban csak fix lehet, nyíló ablak vagy nyílószárnnyal ellátott függönyfal nem létesíthető, ajtószerkezet létesíthető, de arra automatikus csukószerkezetet kell szerelni.

(3) Egymással 120°-nál kisebb szöget bezáró, a különböző tűzszakaszhoz tartozó nyílászárók között távolság tartása nem indokolt, ha a nyílászárók az erre a célra megfelelő, beépített automatikus oltóberendezéssel védettek. Sprinkler oltó berendezés akkor alkalmazható, ha az adott tűzszakasz teljes területe sprinklerekkel védett. A tűzterjedés elleni gátat helyettesítő oltóberendezés kialakításának módját (vízfüggöny, sprinkler, vízköd) az I. fokú tűzvédelmi hatóság határozza meg.

361. § Tűzszakaszok vonalában a lapos- és magastetőn tetőszinti tűzterjedés elleni gátat kell létesíteni, amely a magastető homlokzati sík elé kilógó szerkezetét is megszakítja. A tetőszinti tűzterjedés elleni gátakra a 17. sz. mellékletben lévő ábrák adnak megoldásokat (ún. ereszmenti tűzterjedés elleni gát). A tetőszinti tűzterjedés elleni gát legkisebb mérete 0,6 m, amelynél a gát szélessége és a B, C, D, E tűzvédelmi osztályú hő- és csapadékvíz elleni szigetelés fölötti magassága vehető figyelembe. A tetőszinti tűzterjedés elleni gát tűzvédelmi osztálya A1, tűzállósági határértéke legalább E30 legyen. A magastető tetősíkban tartott tűzterjedés elleni gát tűzvédelmi osztálya A1, legkisebb mérete 0,9 m.

362. § Az épületszerkezetek, épületgépészeti-, technológiai berendezések tűzgátló szerkezetekkel vagy tűzfallal történő kapcsolatát úgy kell kialakítani, hogy egy tűz során fellépő alakváltozás (hőtágulás) ne befolyásolja a tűzgátló szerkezet állékonyságát.

363. § (1) B, C, D, E tűzvédelmi osztályú hő és csapadékvíz elleni szigeteléseket megszakító tetőszinti tűzterjedés elleni gátakat kell létesíteni minden függőleges tűzszakasz-határ síkjában.

(2) A B, C, D, E tűzvédelmi osztályú csapadékvíz elleni szigetelés megszakításától el lehet tekinteni, ha az A2, B, C, D, E tűzvédelmi osztályú anyagból készülő épületszerkezeteket megszakító A1 tűzvédelmi osztályú anyagból készülő osztósáv szélessége legalább 60 cm és a csapadékvíz elleni szigetelést felülről A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályba tartozó anyagú réteggel fedik hézagmentesen.

364. § (1) A tűzszakaszok közötti tűzterjedés megakadályozása céljából az épületek homlokzatán tűzszakaszonként, a tűzgátló szerkezetek vonalában (tűzfalak, tűzgátló falak és tűzgátló födémek előtt) a homlokzati nyíláson kilépő tűzzel szemben a tűzszakasz-határ tűzállósági határérték-követelmény időtartamán belül ellenálló tűzterjedés elleni gátat kell kiképezni. A tűzterjedés elleni gátakra a 17. sz. melléklet vonatkozó ábrája ad támpontot.

(2) A tűzterjedés elleni gát mérete a függőleges tűzszakasz-határok vonalában legalább 90 cm.

(3) A tűzterjedés elleni gát mérete vízszintes tűzszakasz-határok vonalában minimum 130 cm. Ha a vízszintes tűzszakasz-határ előtti gát kiugró tagozat nélkül valósul meg, minimum 130 cm méretű nyílásmentes sávot kell hagyni a homlokzaton. A homlokzati tűzterjedés elleni gáton B, C, D, E tűzvédelmi osztályba tartozó burkolat vagy hőszigetelés nem létesíthető, és a gáthoz tartozó homlokzati szakasz homlokzatburkolat mögötti lég rését a gát alsó és felső síkjánál tűzgátló módon meg kell szakítani.

(4) A homlokzati tűzterjedés elleni gát helyettesíthető az erre a célra megfelelő, homlokzatot védő beépített automatikus oltóberendezéssel. Sprinkler oltóberendezés akkor alkalmazható, ha az adott tűzszakasz teljes területe sprinklerekkel védett. A tűzterjedés elleni gátat helyettesítő oltóberendezés kialakításának módját - így vízfüggöny, sprinkler, vízköd - az I. fokú tűzvédelmi hatóság határozza meg.

365. §

124. Szigetelésekkel kapcsolatos követelmények

366. § (1) A 60 kg/m2-nél nagyobb tömegű tetőfödémek azon csapadékvíz elleni szigeteléseire és lapostető-hőszigeteléseire, amelyeket „tetőfödém tartószerkezeteinek” megfelelő tűzállósági határértékkel rendelkező zárófödémek felett alkalmaznak, vagy amelyek legalább 5 cm vastag, A1-A2 tűzvédelmi osztályú kéreggel borítottak, és a kéreg a tetőszigetelés minden pontján biztosítja a védelmet, nincs tűzvédelmi osztály követelmény. Idetartoznak a kavics leterhelésű lapostetők, a burkolattal ellátott járható tetőkés a növényzettel telepített tetők.

(2) A növényzettel telepített tető a tetőfelépítményekhez, attikákhoz, magasabb épületrészekhez - kivéve a B-E tűzvédelmi osztályú burkolattól, hőszigetelő rendszertől mentes tűzfalakat - legalább 60 cm széles kavicssávval (vagy más A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú burkolattal) csatlakozzon.

(3) Ha a tetőfödém az épület kiürítési számításaiban biztonságos térként, vagy kiürítési útvonalként szerepel, akkor

a) amennyiben a csapadékvíz elleni szigetelőréteg - amely legfeljebb 12 mm vastag - felülről szabadon marad, akkor az alatta lévő hőszigetelés csak A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú lehet, a tetőszigetelési rendszer pedig Broof(t1) osztályú legyen,

b) amennyiben a hő- vagy a csapadékvíz elleni szigetelő réteget felülről legalább 5 cm vastag A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú réteggel hézagmentesen fedik, akkor a hőszigetelés anyaga B-E tűzvédelmi osztályú is lehet.

(4) A 60 kg/m2-nél nem nagyobb tömegű, térelhatároló elemeket is tartalmazó tetőfödém szerkezeteken - egy tűzszakaszon belül -

a) I-II. tűzállósági fokozatú építmények esetében a hőszigetelés A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú legyen; a csapadékvíz elleni szigetelés A1, A2, B, C, D vagy E osztályú is lehet, azonban a tetőszigetelési rendszer Broof(t1) kategóriájú legyen,

b) III-V. tűzállósági fokozatú építmények esetén a hőszigetelés és a vízszigetelés anyaga A1, A2, B, C, D vagy E osztályú is lehet, azonban a tetőszigetelési rendszer Broof(t1) kategóriájú legyen.

(5) Nincs tűzvédelmi osztály követelmény azon padlószerkezetekben lévő hő- és hangszigetelésekre, melyek legalább 30 mm vastag A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú anyaggal borítottak.

125. Nyílászáró szerkezetek

367. § Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó üzemi épületek (helyiségek) külső és belső nyílászáró szerkezetei A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályúak legyenek.

368. § A tűzfalakban lévő nyílászárók összesített felülete az üzemeltetési igények kielégítéséhez szükséges legkisebb mértékre korlátozott legyen, és az a falfelület 25%-át nem haladhatja meg.

369. § Lakó- és közösségi épületekben lévő „A”-„C” tűzveszélyességi osztályba sorolt helyiségek, a szemétgyűjtő, valamint a be nem épített tetőtér és a pince bejárata legalább D EI 30 (középmagas és magas épületek esetén A2 EI 30) minősítésű ajtó legyen. Azonos rendeltetési egységbe tartozó pinceszinti és talajszint feletti helyiségek közötti nyílászárókra nem vonatkozik e követelmény.

370. § Abban az esetben, ha a nyílászáró szerkezetre magasabb tűzállósági követelmény vonatkozik, mint a válaszfalakra, akkor a válaszfalak tűzállósági határértéke egyezzen meg a benne lévő ajtó tűzállósági határértékével.

371. § Felvonók nyílászáró szerkezetét a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelően kell kialakítani.

372. § Azon nyílászáró szerkezeteket, melyekkel szemben a jogszabály, tűzvédelmi műszaki követelmény tűzállósági határértéket vagy füstzáró képességet ír elő, kialakításuk során önműködő csukó szerkezettel kell ellátni. Olyan nyílászáró szerkezetek tűz esetén történő becsukása, amelyeknek folyamatos nyitva tartása szükséges, a tűzvédelmi szakhatósággal egyeztetett módon történjen.

373. § Tűzszakasz-határon legalább A2 tűzvédelmi osztályú EW típusú tűzgátló ajtót, vagy legalább A2 tűzvédelmi osztályú Sm osztályú füstgátló ajtót kell beépíteni az olyan folyosókon, ahol az ajtó mindkét oldalától számítva 6-6 m-es szakaszon B-E tűzvédelmi osztályú anyagok nem kerülnek beépítésre, vagy elhelyezésre - beleértve a padlóburkolatokat is -, a folyosó falai tűzgátló szerkezetek, és a jelölt szakaszhoz helyiségek nem, vagy csak tűzgátló előtéren át csatlakoznak.

126. Fal-, padló- és mennyezetburkolatok, bevonatok

374. § Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségek, övezetek padlóburkolata és lábazata mechanikai hatásra gyújtóképes szikrát nem okozó és - éghető folyadékok előfordulása esetén - folyadékot át nem eresztő legyen, valamint elektrosztatikus szempontból szigetelő ne legyen.

375. § Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségek, a füstmentes lépcsőházak, valamint a tömegtartózkodás céljára szolgáló helyiségek menekülési útvonalának padló-, fal- és mennyezetburkolata A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú lehet.

127. Épületgépészeti és villamos vezetékek beépítése

376. § Középmagas és magas épületben a falon vagy födémen átvezetett épületgépészeti és épületvillamossági vezetékek átvezetési helyein a nyílásokat tűzgátló tömítéssel kell ellátni, amelyek tűzállósági határértéke legyen azonos a szerkezetre előírt tűzállósági határértékkel.

377. § (1) Kétszintesnél magasabb épületekben az épületgépészeti és épületvillamossági szerelőaknákat úgy kell kialakítani, hogy az aknákat szintenként, a födémek vonalában a födémre vonatkozó tűzvédelmi követelményeknek megfelelő szerkezettel kell megszakítani, és az azon átvezetett épületgépészeti és épületvillamossági vezetékeket a vonatkozó tűzállósági határértéknek megfelelő tűzgátló tömítéssel kell ellátni.

(2) Ha az aknák az adott épület tűzállósági fokozatának megfelelő tűzvédelmi jellemzőjű tűzgátló szerkezetekkel körülhatároltak, az (1) bekezdésben szereplő, födémek síkjában lévő megszakítások elhagyhatók. Ekkor a tűzgátló kivitelű aknafalakat áttörő épületgépészeti és épületvillamossági vezetékek áttörésein a tűz átterjedését arra minősített műszaki megoldással kell megakadályozni, a légtechnikai vezetékeket pedig tűzgátló csappantyúval kell ellátni.

(3) Az aknákban szerelőnyílás szintenként csak az akna egyik oldalán létesíthető, abban az esetben, ha az aknafal és aknaajtó tűzvédelmi jellemzői eltérnek.

378. § (1) Közösségi vagy legalább középmagas épületben az épületgépészeti és épületvillamossági szerelvényeket, vezetékeket függőlegesen szerelőaknában kell vezetni.

(2) A lakó, ipari, mezőgazdasági és tároló épületek esetében az egyes építményszintek között és az A”-„B” tűzveszélyességi osztályú helyiségekben a határoló szerkezeteken (falakon, födémeken) átvezető szellőző vezetéket és egyéb, B-F tűzvédelmi osztályú vagy szigetelésű vezetékeket (ejtővezetékek, villamos kábelek és vezetékek) mind egyedi, mind csoportos elhelyezése esetén legalább A2 EI 15 minősítésű szerkezettel kell határolni a födém- és falátvezetések egyidejű tűzgátló tömítése mellett.

128. Szellőzőberendezés

379. § (1) A szellőzőrendszereket úgy kell kialakítani, hogy az egyes szintek, rendeltetési egységek és tűzszakaszok között az esetleg keletkező tűz és füstgáz átterjedését a szellőzőrendszer ne tegye lehetővé.

(2) A szerelőaknán kívül elhelyezett szellőző-berendezés több tűzszakaszon átvezetett csatornáit és szigetelését A1 vagy A2-s1 minősítésű anyagból kell készíteni.

(3) A 377. §-ban meghatározott szerelőaknában, valamint tűzszakaszon belül más helyiségen is átvezetett szellőzőcsatornának legalább C tűzvédelmi osztályú anyagból kell készülnie, kivéve az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségeket, ahol azok csak A1, vagy A2 tűzvédelmi osztályba tartozó anyagúak lehetnek.

(4) A mesterséges szellőző-berendezések csatornáit a tűzszakaszok határoló szerkezetein való átvezetésnél elzárhatóvá kell tenni. Az elzáró szerkezetet hőre vagy füstre automatikusan záródóan kell kialakítani.

(5) A szellőzőnyílások rácsszerkezetét A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú anyagból kell készíteni.

(6) A mesterséges szellőztetés villamos motorjával B-F tűzvédelmi osztályú épületszerkezet nem érintkezhet.

380. § (1) Ahol tűzjelző berendezés létesítése kötelező, a beépített tűzgátló csappantyúk tűzjelző által is vezéreltek legyenek.

(2) A központi szellőző- és klímaberendezések - ha az épület területén tűzjelző hálózat kiépítésre kerül - a tűzjelző jelére automatikusan álljanak le.

(3) Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségben és veszélyességi övezetben a szellőzés lehetőségét biztosítani kell.

(4) Mesterséges szellőzés esetén olyan szellőztető berendezést kell használni, hogy annak bekapcsolásakor, valamint üzemeltetés közben gyújtószikra ne keletkezzen, és a berendezésen keresztül külső gyújtóforrás gyújtási veszélyt ne jelentsen.

381. § (1) Jogszabályban vagy a tűzvédelmi hatóság által megállapított esetekben olyan automatikus észlelő- és jelzőberendezést kell alkalmazni, amely az alsó éghetőségi határkoncentráció 20%-ának elérésekor jelzést ad, továbbá az alsó éghetőségi határkoncentráció 40%-ának elérésekor a szükséges beavatkozásokat (vészszellőzés indítása, technológia leállítása) elvégzi.

(2) Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségben vagy annak veszélyességi övezetében recirkulációs szellőztetés nem alkalmazható.

(3) A szennyezett levegő kivezetési helyét úgy kell kialakítani, hogy az a környezetét ne veszélyeztesse.

(4) Éghető anyag elszívása esetén a porkamra, ülepítő csak A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályba tartozó anyagból alakítható ki. A belső felület mechanikai hatásra gyújtóképes szikrát ne okozzon.

129. Fedélhéjazatok

382. § (1) A tetők héjazata - a lapos tetők kivételével - bármely szintszámú I-II. tűzállósági fokozatú, valamint 3-5 szintes III. tűzállósági fokozatú épületekben A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú legyen.

(2) A legfeljebb kétszintes III-IV. tűzállósági fokozatú, valamint az V. tűzállósági fokozatú épületek tetőhéjazata Broof(t1) osztályba sorolt legyen.

(3) A I-II. tűzállósági fokozatú és kétszintesnél magasabb épületeknél - a magas épületek kivételével - Broof(t1) osztályú fedélhéjazat alkalmazása megengedett, ha az épület tetőszerkezetét (padlástérnél) vagy a fedélhéjazatot és annak tartószerkezetét (törtalakú önhordó tetőfödémnél) az építményszintektől tűzgátló födémmel egyenértékű REI kritériumokat kielégítő födémszerkezettel választották el. Középmagas épületeknél ez a kedvezmény csak abban az esetben alkalmazható, ha az épület tűzoltási felvonulási területe legalább két oldalról biztosítható.

383. § A Broof(t1) osztályba sorolt fedélhéjazattal rendelkező épület tetőterében huzamos emberi tartózkodásra alkalmas helyiség (lakás) csak abban az esetben helyezhető el, ha a fedélhéjazat hordozó szerkezete legalább C, valamint az alkalmazott hőszigetelés és a tetőtér felőli burkolat A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú anyagból készül.

384. § A legfeljebb 13,65 m szintmagasságú tetőterek beépítése során B-E tűzvédelmi osztályba sorolt anyagú, Broof(t1) osztályú fedélhéjazat alkalmazható, ha a tetőtéri helyiségek térelhatároló szerkezetei A1 vagy A2 osztályúak, és kielégítik az EI 30 tűzállósági határérték-követelményt, valamint az alkalmazott hőszigetelés is A1 vagy A2 osztályú.

385. § (1) Az I. fokú tűzvédelmi hatóság külön, egyedi esetekre vonatkozó engedélye és annak feltételei alapján, legfeljebb kétszintes épületeknél fedélhéjazatként - a típustervek kivételével - az alábbi E vagy F tűzvédelmi osztályba tartozó anyagok alkalmazhatóak

a) zsindely,

b) nád,

c) szalma és

d) egyéb anyag.

(2) Egyedi esetként kell kezelni a tájegységet vagy területrendezési egységet is.

130. Tetőfelülvilágítók

386. § A B-E tűzvédelmi osztályú anyagból készült tetőfelülvilágítók felületek összes területe felülete nem haladhatja meg a tetőfelület alapterületének 1/3-át, távolságuk a tűzszakasz határától I-II. tűzállósági fokozatú építményeknél legalább 1,8 m, III-V. tűzállósági fokozatú építményeknél legalább 3,0 m.

131. Lépcsőházak

387. § (1) Középmagas épületben

a) legfeljebb 4 fogatú középmagas lakóépületekben zárt, nem füstmentes - az 527. § szerinti hő- és füstelvezetéssel rendelkező - lépcsőház is létesíthető,

b) szintenként egy tűzszakasz elhelyezkedése esetén a biztonságos kiürítés érdekében füstmentes lépcsőházat kell kialakítani,

c) szintenként több tűzszakasz elhelyezkedése esetén, tűzszakaszonként 1-1 zárt, nem füstmentes - az 527. § szerinti hő- és füstelvezetéssel rendelkező - lépcsőházat kell kialakítani, és a lépcsőházak között az átjárást minden szinten biztosítani kell, vagy megengedett a tűzszakasz-határon természetes szellőzésű vagy előtérrel kialakított túlnyomásos szellőztetésű füstmentes lépcsőház létesítése is,

d) ha szintenként több lépcsőház vagy tűzszakasz kerül kialakításra, de azok között az átjárás minden szinten nem biztosított, akkor valamennyi lépcsőházat füstmentes lépcsőházként kell kialakítani.

(2) Magas épületben

a) legfeljebb 6 fogatú lakóépület esetében legalább 1 előtérrel kialakított túlnyomásos szellőztetésű füstmentes lépcsőházat kell kialakítani, hozzá kapcsolódó biztonsági felvonóval,

b) a 30 méter feletti szinteken legalább 2 tűzszakaszt kell kialakítani, és kétszintenként vízszintes értelemben is tűzszakaszolni kell, a biztonságos menekülés érdekében tűzszakaszonként 1-1 lépcsőházat kell kialakítani, melyek közül az egyik füstmentes, míg a másik zárt, nem füstmentes lépcsőház is lehet; a tűzszakaszok között az átjárás lehetőségét minden szinten biztosítani kell.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben leírtak helyett a tűzszakaszok határán előtérrel kialakított túlnyomásos szellőztetésű füstmentes lépcsőház is elhelyezhető hozzá kapcsolódó biztonsági felvonóval.

(4) Magas épületben előtérrel kialakított túlnyomásos szellőztetésű füstmentes lépcsőházat kell kialakítani a hozzá kapcsolódó biztonsági felvonóval minden olyan tűzszakaszban, amelyből legalább egy tűzszakaszba az átjárás nem biztosított minden szinten.

(5) Tűzszakaszonként több lépcsőház kialakítása esetén az azok közötti átjárást minden szinten biztosítani kell.

132. Felvonók

388. § (1)

(2) Körforgó felvonót úgy szabad elhelyezni, hogy az több tűzszakaszt ne kössön össze. Ha a körforgó felvonót nem lehet egy tűzszakaszon belül kialakítani, akkor a felvonó az épületszintekhez csak tűzgátló előtéren keresztül csatlakozhat. Ilyen felvonót túlnyomásos szellőztetésű füstmentes lépcsőházhoz, és annak előteréhez csatlakoztatni nem lehet.

(3) Kórház és szociális otthon célját szolgáló középmagas, valamint minden magas épület - középmagas szint feletti - valamennyi tűzszakaszában legalább egy, a tűzvédelmi szakhatóság által meghatározott biztonsági felvonót kell létesíteni.

(4) Biztonsági felvonót a vonatkozó műszaki követelménynek és a tűzvédelmi szakhatóság előírásainak megfelelően szabad létesíteni.

133. Hasadó, hasadó-nyíló felület

389. § Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiséget - a robbanási túlnyomás levezetése céljából - hasadó vagy hasadó-nyíló felület alkalmazásával kell létesíteni. A hasadó vagy hasadó-nyíló felületet az 549-557. §-ok szerint kell kialakítani.

134. Villamos berendezések és világítások követelményei

390. § (1) Az „A”-„B” tűzveszélyességi osztályba tartozó veszélyességi övezetben, helyiségben, szabadtéren, építményben robbanást nem okozó, a „C”-„E” tűzveszélyességi osztályba tartozó veszélyességi övezetben, helyiségben, szabadtéren, építményben a környezetére gyújtási veszélyt nem jelentő világítást kell használni.

(2) A világító berendezést, eszközt úgy kell elhelyezni, rögzíteni és használni, hogy az környezetére tűzveszélyt ne jelentsen.

(3) A létesítmény, építmény villamos berendezéseit a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelően, vagy azzal legalább azonos biztonságot nyújtó műszaki megoldás szerint kell létesíteni, használni és felülvizsgálni.

(4) Az építmény villamos berendezését - beleértve a központi szünetmentes energiaforrásokat - központilag és szakaszosan, tűzszakaszonként is leválaszthatóan kell kialakítani. A leválasztás kialakítása nem vonatkozik a tűzszakaszon szerelvény nélkül átmenő vezetékekre. Lakóépületben megengedett a főkapcsoló nélküli kialakítás, ha egy helyen csoportosítottan minden áramkör külön leválasztó kapcsolóval lekapcsolható.

(5) A tűzvédelmi célú villamos berendezéshez és világításhoz, továbbá a térvilágításhoz külön, egy helyről működtethető leválasztó főkapcsolót kell létesíteni.

(6) A 391. §-ban felsorolt, tűzvédelmi szempontból jelentős fogyasztók működését tűz esetén legalább az ott meghatározott ideig biztosítani kell.

(7) A tűzvédelmi célú villamos berendezések táplálását a főkapcsoló előtti külön kapcsolható leágazásról kell kialakítani.

(8) A csoportosan elhelyezett villamos kapcsolókés olvadóbiztosítók rendeltetését, továbbá e kapcsolók ki- és bekapcsolt helyzetét meg kell jelölni.

391. § (1) A tűzvédelmi célú berendezések működését biztosító erős- és gyengeáramú (jelző-mérő, működtető és adatátviteli) kábelrendszerek működőképességét 30, 60 illetve 90 percen át biztosítani kell.

(2) A működőképesség-megtartás időtartama legalább 90 perc legyen

a) az oltóvíz-ellátást biztosító nyomásfokozó szivattyúknál,

b) a csarnoképületek gépi hő- és füstelvezető berendezéseinél és füstmentességet biztosító túlnyomást előállító berendezéseinél, és

c) a biztonsági felvonóknál.

(3) A működőképesség-megtartás időtartama legalább 60 perc legyen

a) a gépi hő- és füstelvezető berendezéseknél és füstmentességet biztosító, túlnyomást előállító berendezéseknél a (2) bekezdés b) pontjában nem szabályozott esetekben, és

b) a biztonsági világítás és menekülési útirányt jelző rendszer berendezéseinél, kivéve azok a vezetékrendszerek, amelyek 1600 m2-nél kisebb területet szolgálnak ki, és egy emelet egy tűzszakaszán belüliek, vagy lépcsőházon belüli berendezések megtáplálására szolgálnak.

(4) A működőképesség-megtartás időtartama legalább 30 perc legyen

a) a tűzeseti vezérléssel rendelkező személyfelvonóknál, kivéve azok a vezetékrendszerek, amelyek a felvonóaknában vagy a gépházban találhatók,

b) a látogatók és a foglalkoztatottak tájékoztatására szolgáló berendezéseknél, ha ezeknek tűz esetén működőképesnek kell lenniük, kivéve azok a vezetékrendszerek, amelyek 1600 m2-nél kisebb területet szolgálnak ki, és egy emelet egy tűzszakaszán belüliek, vagy lépcsőházon belüli berendezések megtáplálására szolgálnak,

c) a természetes hő- és füstelvezető berendezések villamos működtető kábeleinél, és

d) minden olyan esetben, ha valamely villamos berendezésnek a tűz során bármennyi ideig is működnie kell.

392. § A kábelrendszerek működőképességére vonatkozó műszaki követelmény teljesül, ha

a) a Tűzvédelmi Megfelelőségi Tanúsítvánnyal rendelkező tűzálló kábelrendszerként kerülnek kialakításra, melynek tűzállósági határértéke a 391. § (2)-(4) bekezdésben leírtaknak megfelel,

b) a kábelek betonfödémben, betonfalban legalább 30 mm vastag betonnal fedve kerülnek elhelyezésre és

c) a kábelezés a földben fektetve kerül kialakításra.

135. Középmagas, magas épületek

393. § Az épület energiaellátását a vonatkozó műszaki követelményeknek megfelelően kell kialakítani. Ha az épület energia ellátását középfeszültségű rendszer - az épületben középfeszültségű kábel és több szinten elhelyezett transzformátor - biztosítja, akkor

a) az épület teljes középfeszültségű hálózata az épület földszintjén vagy pincéjében elhelyezett kapcsolótérben lekapcsolható legyen,

b) kizárólag száraz transzformátorok kerülhetnek alkalmazásra,

c) az egyes transzformátorokhoz csatlakozó fogyasztó berendezések a transzformátorokhoz tartozó kisfeszültségű kapcsoló berendezésben tűzszakaszonként csoportosítva legyenek leválaszthatók, és

d) a főelosztó berendezésben középfeszültségű energiaelosztás esetén a földszinti, legalsó transzformátorhoz csatlakozó kisfeszültségű kapcsoló berendezésben az igényes fogyasztók részére külön fogyasztócsoportokat és külön lekapcsolható leágazásokat kell kiképezni.

394. § (1) A magas épület, a középmagas egészségügyi rendeltetésű épület - ha fekvőbeteg elhelyezés 13,65 méter felett is történik - 395. § szerinti, az élet- és vagyonvédelem szempontjából jelentős fogyasztó berendezései biztonságos energia ellátására a következő kettős biztonságú betáplálást kell létesíteni. A kettős biztonságú betáplálást ezeknél az épületeknél teljesíti az a közüzemi villamos hálózat, amely két olyan középfeszültségű betáplálást biztosít, amelyeknek legfeljebb 120 kV-os állomásokon vagy a 120 kV-nál nagyobb feszültségű állomások középfeszültségű hálózatrészén van közös pontjuk. A betáplálás eltérő nyomvonalon érkezik, és a létesítmény főelosztójában megoldott a biztonsági célú fogyasztók átkapcsolása az üzemképes hálózatrészre úgy, hogy ott azok teljesítményigénye rendelkezésre álljon. Az üzemszerű energiaellátás kimaradása esetén a második betáplálásra történő automatikus átkapcsolásról gondoskodni kell.

(2) A középmagas épület, a többszintes egészségügyi rendeltetésű épület - ha fekvőbeteg ellátás esetén az egy tűzszakaszban lévő ágyszám meghaladja a 300-at - 395. § szerinti, az élet- és vagyonvédelem szempontjából jelentős fogyasztó berendezései biztonságos energia ellátására a következő kettős biztonságú betáplálást kell létesíteni. A kettős biztonságú betáplálást ezeknél az épületeknél teljesíti az a közüzemi villamos hálózat, amely két olyan kisfeszültségű betáplálást biztosít, amelyeknek legfeljebb középfeszültségű, vagy nagyobb feszültségű állomások középfeszültségű hálózatrészén van közös pontjuk. A betáplálás eltérő nyomvonalon érkezik, és a létesítmény főelosztójában megoldott a biztonsági célú fogyasztók átkapcsolása az üzemképes hálózatrészre úgy, hogy ott azok teljesítményigénye rendelkezésre álljon. Az üzemszerű energiaellátás kimaradása esetén a második betáplálásra történő automatikus átkapcsolásról gondoskodni kell.

(3) A kettős biztonságú betáplálásnak megfelel a közüzemi villamos hálózat és az azon túl kiépített diesel üzemű, akkumulátoros vagy üzemanyagcellás tartalék áramellátó berendezés, amelyek teljesítőképessége megfelelő a biztonsági funkciójú berendezések egyidejű rákapcsolására és folyamatos üzemének fenntartására, a legkedvezőtlenebb helyzetet figyelembe véve. Az üzemszerű energiaellátás kimaradása esetén a tartalék áramellátásra történő egy percen belüli automatikus átkapcsolásról gondoskodni kell.

(4) Gázmotor kettős biztonságú betáplálás céljára nem alkalmazható.

395. § (1) Középmagas, magas épületben a 394. § szerint táplált leágazásokat kell kiépíteni a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelően és ezen túl a következő esetekben:

a) a hő- és füstelvezető rendszer működtetése,

b) a biztonsági világítás és menekülési útirányt jelző rendszer részére.

136. Biztonsági világítás és jelek

396. § (1) Biztonsági világítást és menekülési útirányt jelző rendszert kell létesíteni, továbbá - kiegészítésként - a kiürítési folyamathoz szükséges látási és tájékozódási feltételeket elősegítő más olyan megoldást kell alkalmazni, mely a területen elhelyezkedő különféle tárgyakat világító biztonsági megjelölésekkel jelöli meg [gépek, berendezések, épületelemek és berendezési tárgyak sarkainak, kontúrjainak utánvilágító módon (csík, festék) történő megjelölése]

a) az „A”-„C” tűzveszélyességi osztályba tartozó építményben,

b) a legalább 2 szintes - több lakóegységet tartalmazó - lakóépület nem lakás céljára szolgáló közös használatú tereiben,

c) a közösségi épületekben,

d) az épületek 50 vagy ennél több fő befogadására alkalmas helyiségeiben,

e) a nagy forgalmú és tömegtartózkodásra szolgáló szabadtéren és építményben, valamint

f) ott, ahol azt jogszabály vagy a tűzvédelmi hatóság előírja.

(2) Zárt füstmentes lépcsőházakban, valamint az épületek tömegforgalmi célú helyiségeiben és azok menekülési útvonalain biztonsági világítást kell felszerelni (a kisfeszültségű erősáramú berendezésekre vonatkozó általános előírások szerint). Magas épületek, valamint zártfolyosós középmagas épületek menekülési útvonalain biztonsági világítást kell létesíteni, amely az igényes fogyasztók táppontjáról is ellátható. A biztonsági világítás mellett más, olyan megoldást is alkalmazni kell, mely a kiürítési folyamathoz szükséges látási és tájékozódási feltételeket a biztonsági világításra vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő módon, vagy azzal egyenértékű biztonságot nyújtó műszaki megoldással tudja biztosítani vagy kiegészíteni. Ilyen lehet a területen elhelyezkedő különféle tárgyak világító módon történő megjelölése (utánvilágító fal- vagy padlójelölő csík vagy festék alkalmazásával). Az épület menekülési útvonalain a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő, vagy azzal egyenértékű biztonságot nyújtó menekülési útirány-jelzőrendszert kell a biztonsági világítás mellett létesíteni.

(3) Az építményt és annak tűzszakaszait, helyiségeit úgy kell kialakítani, hogy tűz esetén a bent tartózkodók megengedett időtartamon belül a veszélyeztetett területről eltávozhassanak és az építmény elhagyásával a szabadba juthassanak. Ennek érdekében a menekülésre használható kijárati utakat az építményen belül - kivéve a családi házakat, a családi ház jellegű sorházakat, valamint a magánnyaralókat - a vonatkozó műszaki követelményben foglalt módon, vagy azzal egyenértékű biztonságot nyújtó műszaki megoldással a (4) bekezdésben foglaltak szerint biztonsági (menekülési, tűzvédelmi és veszélyhelyzeti) jelekkel kell felszerelni.

(4) A menekülési utakon, minden menekülésre igénybe vehető kijárati, vészkijárati ajtónál és az 50 fő feletti befogadóképességű helyiségekben a menekülési útvonalra nyíló ajtóknál a vonatkozó műszaki követelmény vagy azzal egyenértékű biztonságot nyújtó műszaki megoldás szerinti menekülési útirány jelző rendszert kell kiépíteni, mely a menekülő embereknek a teljes menekülési útvonal mentén folyamatos és következetes vizuális információt közöl biztonsági jelek segítségével a kiürítés irányáról, figyelemmel az esetleges alternatív útvonalakra is. Az építmény, épület menekülési útvonalán legalább egy menekülési útvonaljelző biztonsági jelnek minden esetben láthatónak kell lennie.

397. § (1) Minden menekülésre igénybe vehető kijárati és vészkijárati ajtót az ajtó fölé, vagy ha arra más lehetőség nincs, akkor az ajtó jobb és bal oldalán elhelyezett, az ajtóra mutató biztonsági jellel kell megjelölni. A menekülési útirányt jelölő biztonsági jelet tilos az ajtóra szerelni, mivel az ajtó nyitott állapotában a jel nem látható, így a meneküléshez szükséges információ eltűnik. (21. melléklet 1. ábra). A pánikzárral ellátott ajtókon jelölni kell azok nyitási mechanizmusát a kezelésükre utaló biztonsági jellel.

(2) A lépcsőházak, azok valamennyi lépcsőfordulója és környezete esetén legalább a lépcsők menekülés irányában lévő első lépcsőfokát el kell látni a menekülési útirányt jelző biztonságijellel, a lépcsőházakban valamennyi szinten az adott szint számát utánvilágító vagy világító jellel kell megjelölni. A lépcsőfokokat a tömegtartózkodásra szolgáló közösségi épületekben menekülési vezetővona1-jellel kell megjelölni, valamint ott, ahol azt a tűzvédelmi szakhatóság előírja.

(3) Az épületben elhelyezett felvonók (liftek) esetén a biztonsági felvonóknál az erre vonatkozó, hagyományos (nem biztonsági) felvonóknál pedig a „Tűz esetén a liftet használni TILOS!” biztonsági jelet kell valamennyi szinten elhelyezni. Közösségi épületekben e biztonsági jeleket angol és német nyelven is fel kell tüntetni.

(4) Menekülési útirányt jelző biztonsági jelekkel kell ellátni

a) a füstmentes lépcsőházat és az e felé vezető utat,

b) a folyosók minden kereszteződését minden irányból,

c) minden irányváltoztatást,

d) bármilyen szintváltoztatást,

e) a kötelezően előírt vészkijáratokat,

f) a menekülésre használható ablakokat, valamint

g) a szabadba vezető utolsó kijáratot (a mentésben közreműködők számára kívülről is, mely külső jelölés az épületek főbejáratánál elhagyható).

398. § (1) A menekülési útvonalakat minden esetben világító (utánvilágító vagy villamos működtetésű) biztonsági jelekkel kell megjelölni, melyeknek legalább a vonatkozó műszaki követelményben meghatározott ideig alkalmasnak kell lenniük a céljuknak megfelelő fény kibocsátására. A biztonsági világításra - a biztonsági világítási lámpatest megfelelő fényerősségének biztosítása érdekében - tilos menekülési útirányt jelző biztonsági jelet felhelyezni.

(2) A villamos működtetésű menekülési útirányt jelző lámpatesteknek saját, vagy központi szünetmentes áramforrásról kell működniük legalább a vonatkozó műszaki követelményben előírt ideig.

(3) A villamos táplálású menekülési útirányt jelző biztonsági jelek működőképességét rendszeresen, de legalább havonta próbával ellenőrizni kell, melyről ellenőrzési naplót kell vezetni. A meghibásodott elemeket (akkumulátor, fénycső) haladéktalanul cserélni kell.

399. § (1) Magasan telepített biztonsági jelek esetében a jeleket legalább 1,8 méteres magasságban, legfeljebb a füstmentes levegőréteg felső határáig kell rögzíteni. A magasan telepített biztonsági jeleknek közepes (10 méter) és nagy (30 méter) távolságból is felismerhetőnek kell lennie. Az ilyen magasságban rögzített menekülési útirányt jelző biztonsági jeleket a kijárati ajtók fölé, valamint a menekülési út minden irányváltoztatási pontjában kell elhelyezni. A telepítésnél ügyelni kell arra, hogy az épület, a menekülési út bármely pontján, minden esetben legalább egy jelnek láthatónak kell lennie.

(2) Középmagasan telepített biztonsági jelek esetében a jeleket a magasan és az alacsonyan telepített jelek közé kell telepíteni. Az e módon telepített jelek telepítési magassága maximum 1,8 méter, általában szemmagasságban, vagy ahogy azt a veszélyforrás igényli. Középmagasan telepített biztonsági jeleket elsősorban a közlekedési utakon és az olyan helyiségekben kell kiépíteni, ahol egy esetleges tűzben nem, vagy csekély mértékben kell füstfejlődéssel számolni az ott tárolt, beépített vagy elhelyezett anyagok, berendezési tárgyak alapján.

(3) Alacsonyan telepített biztonsági jelek esetében a biztonsági jeleket a padlószintre vagy a padlószinttől kis magasságban a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtó megoldásnak megfelelően kell telepíteni. Az alacsonyan telepített biztonsági jeleknek legalább 30 méter hosszúságban kell az útirányt mutatniuk, és a biztonsági jeleknek 5 méter távolságból felismerhetőnek kell lenniük. Alacsonyan telepített biztonsági jeleket a közlekedési utakon a magasan telepített jelzések kiegészítéseként vagy az olyan helyiségekben kell alkalmazni, ahol az ott tárolt anyagok, eszközök, valamint az ott található berendezési tárgyak miatt egy esetleges tűzben nagyon erős füstfejlődéssel kell számolni.

400. § (1) Alacsonyan telepített biztonsági jeleket kell létesíteni - a füstmentes lépcsőházak kivételével - az alábbi esetekben

a) kétszintesnél magasabb és 2000 m2-nél nagyobb szintenként összesített alapterületű közösségi épületek menekülési útvonalain,

b) zenés táncos szórakozóhelyek 50 fő feletti befogadóképességű helyiségeiben és menekülési útvonalain,

c) tömegtartózkodásra szolgáló helyiségekben, és

d) tömegtartózkodásra szolgáló építmények menekülési útvonalain.

(2) A biztonsági jelek telepítésénél minden esetben figyelembe kell venni a helyiség belmagasságát, valamint az ott található anyagok füstfejlesztő képességét. Azokban a helyiségekben, ahol ezek alapján alacsonyan vagy középmagasan telepítendő a menekülési útirányt jelző rendszer, ott a kijárati ajtók két oldalán, a padló szint közelében, legfeljebb azonban 2,0 méteres magasságban kell a kijárati ajtót megjelölni.

(3) Kijárati ajtók megjelölésénél a biztonsági jelet - magasan telepítendő menekülési útirányt jelző rendszer esetében -az ajtók fölé 2-2,5 m magasságban kell felszerelni.

(4) A közlekedési folyosókon elhelyezendő biztonsági jelek ajánlott szerelési magassága 1,7-2,0 méter.

(5) Az épület átalakítása, felújítása, átépítése, egyes kijárati útvonalak bármely okból (felújítás, átrendezés) történő időleges vagy tartós használaton kívül kerülése esetén az ezen okból téves jelzést adó menekülési útirány-jelzések működését letakarással, kikapcsolással, leválasztással, vagy bármely más hatásos műszaki megoldással szüneteltetni kell.

401. § (1) Az építmény kiürítése és az ott keletkezett tűzjelzése, továbbterjedésének megakadályozása, valamint felszámolása során használható tűzvédelmi eszközöket a 398. § (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelő világító biztonsági jelekkel kell megjelölni. A tűzvédelmi eszközök szempontjából kiemelten kell kezelni

a) a kézi és hordozható tűzoltó készülékeket,

b) a fali tűzcsapokat, tűzcsapszerelvény szekrényeket és azok környezetét, valamint

c) a kézi tűzjelzésadókat, a tűzjelző telefont.

(2) A biztonsági jelek elhelyezésének változatait a 21. melléklet 2. ábrája tartalmazza.

(3) Azokat a jeleket adó eszközöket, amelyek villamos táplálásúak, tartalékenergiaforrással kell ellátni úgy, hogy a hálózati energia kimaradása ne okozza azok működésképtelenségét.

(4) A biztonsági jel mérete és elhelyezése feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

402. § (1) Ha a felismerési távolság 25 méternél nagyobb, úgy a megfelelő piktogramot tartalmazó előjelző és iránymutató biztonsági jelet kell alkalmazni a felismerési távolságon belül az épületen belül és szabadtéren egyaránt.

(2) A tűzvédelmi eszközök helyét jelző biztonsági jeleket az eszköz, felszerelés felett, legalább 1,8 méteres magasságban, legfeljebb a füstmentes levegőréteg felső határáig kell elhelyezni úgy, hogy azok a helyiségben lévő legnagyobb távolságról is könnyen felismerhetőek legyenek. A biztonsági jel rögzítési magasságát a 21. melléklet 3. ábrája szemlélteti.

403. § (1) Az építmény kiürítése során szükséges, vagy esetleg szükségessé váló elsősegély- vagy veszélyhelyzeti eszközöket, felszereléseket a 398. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő utánvilágító vagy világító biztonsági jelekkel kell megjelölni. A veszélyhelyzetben fontos eszközök közül kiemelten kell kezelni

a) az elsősegély felszereléseket, orvosi szobát,

b) a hordágyakat,

c) az önmentő eszközöket, valamint

d) a légzésvédelmi eszközöket, készülékeket.

(2) Az elsősegély- és veszélyhelyzeti biztonsági jeleket az eszköz, felszerelés felett legalább 1,8 méteres magasságban, legfeljebb a füstmentes levegőréteg felső határáig kell elhelyezni úgy, hogy azok a helyiségben lévő legnagyobb távolságról is könnyen felismerhetők legyenek.

404. § A kiürítés, valamint a tűzoltói beavatkozás során fontos tűzvédelmi eszközöket, berendezéseket a 398. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő világító vagy megvilágított módon, biztonsági jelekkel (piktogrammal és szükség szerint kiegészítő felirattal) kell ellátni. Kiemelten kell kezelni

a) a kézi indítású tűzoltó, tűzvédelmi eszközök kezelő szerkezeteit (hő- és füstelvezető, gázzal oltó),

b) a sprinkler központok bejáratait, a központon belül az egyes kezelő szerkezeteket és azok környezetét, valamint

c) a kulcsszéfeket és környezeteit.

137. Lakásfunkciójú tűzszakaszok

405. § (1) Lakóépületben a lakások közötti elválasztó falat és az egyes lakásokat elválasztó födémeket a tűzgátló fallal, illetve tűzgátló födémmel egyenértékű tűzállósági határértékű szerkezetként kell létesíteni.

(2) Középmagas vagy magas épületben található lakások zárt menekülési útvonalára, vagy lépcsőházba nyíló bejárati ajtói legalább D EI 30 követelménynek feleljenek meg.

138. Szállodák szállásfunkciójú tűzszakaszai

406. § (1) A szálloda pinceszintjét bármely lakószinttel összekötő szennyesruha-ledobó aknáját úgy kell kialakítani, hogy az egyes szintek közötti tűzterjedést ne tegye lehetővé. Biztosítani kell, hogy az aknanyílások közül egyidejűleg egyszerre csak egy lehessen nyitva (az alsó kidobónyílás kivételével). Ez helyettesíthető a szennyesruha-ledobó és a szennyesruha-gyűjtő helyiségek által érintett tűzszakaszok közül a mértékadó tűzállósági fokozat követelményének megfelelő tűzgátló szerkezetekkel történő körülhatárolásával.

(2) A szobaegységek épületen belüli bejárati ajtajai legalább D EI 30 követelménynek feleljenek meg.

139. Gépjárművek tárolására szolgáló helyiségek, tűzszakaszok

407. § A gépjárművek tárolására szolgáló helyiséget 20 gépkocsi befogadóképesség fölött tűzgátló szerkezetekkel kell leválasztani az egyéb rendeltetésektől.

140. Színház, filmszínház funkciójú tűzszakaszok

408. § (1) 8 m magasságot meghaladó színpadnyílás esetén, ha a nézőtéren tartózkodók létszáma meghaladja a 300 főt, a közönségforgalmi területeket az üzemi terektől (beleértve a színpadot is) külön tűzszakaszként kell kialakítani.

(2) A díszlet- és kellékraktárakat, valamint a színházi díszletkészítő és karbantartó műhelyeket tűzgátló szerkezetekkel kell körülhatárolni.

141. Áruház, bevásárlóközpont funkciójú tűzszakaszok

409. § Tömegtartózkodásra szolgáló áruházak 500 m2-nél nagyobb alapterületű raktárait a közönségforgalmi terektől független tűzszakaszba kell helyezni.

142. Kórház, rendelőintézet betegellátó funkciójú tűzszakaszai

410. § (1) A műtőket a technológiailag hozzá kapcsolódó gépészeti helyiségekkel együtt önálló tűzszakaszban kell elhelyezni úgy, hogy annak a hőellátása és a villamosenergia-ellátása, a légtechnikai és a műtéteket kiszolgáló bármely egyéb rendszere működőképessége a szomszédos tűzszakaszok esetleges tüze esetén is biztosított legyen. A szükséges működési időt az orvostechnológiai terv határozza meg.

(2) A kórház szerver-helyiségét, az intézmény egészének üzemképességét szolgáló, a kórház-technológiától függő, kiemelt fontosságú helyiségeit (diszpécser központ, szünetmentes áramforrás helyisége) tűzgátló szerkezetekkel körülhatárolva kell kialakítani.

143. Csarnokjellegű tűzszakaszokra vonatkozó általános követelmény

411. § Ha a közösségi funkciójú, tömegtartózkodású csarnoképület tetőfödémének térelhatároló szerkezete 60 kg/m2 felülettömeg alatti, akkor a térelhatároló szerkezet fölötti hőszigetelés legalább A2-s1, d0 kategóriába tartozó anyag lehet.

144. Ponyvaszerkezetű építmények tűzvédelmi követelményei

412. § (1) A tömegtartózkodás céljára szolgáló ponyvaszerkezetű építmény héjazata legalább C-s2, d0 tűzvédelmi osztályú legyen.

(2) Az uszodákat és a jégpályákat legalább D-s2, d1 tűzvédelmi osztályú ponyvaszerkezettel is le lehet fedni.

(3) Egyéb ponyvaszerkezetű építmények héjazatát tűzvédelmi osztályba sorolási korlátozás nem érinti.

(4) A feszített ponyvaszerkezetű építmények tartószerkezete a feszítő elemek kivételével legalább A1, a feszítő szerkezete legalább C tűzvédelmi osztályú anyagból készüljön.

145. Ponyvaszerkezetű építmények tűzállósága

413. § (1) A feszített ponyvaszerkezetű építmények tartószerkezetei - a hőszigetelt héjalású ponyvaszerkezetű építmények kivételével - legalább R 15, ha tűz-térelhatárolásra is figyelembe vettek, akkor REI 15 tűzállósági határértékkel rendelkezzenek. Hőszigetelt ponyvaszerkezetű építmények esetén a nem ponyva anyagú tartószerkezetek tűzállóságát a 16. melléklet 1-5. és 7. táblázatai szerint kell meghatározni.

(2) Tűzvédelmi osztályba sorolás szempontjából az azonos anyagból készült, kettős héjú ponyvaszerkezetű építmények a szimpla héjúakkal azonos elbírálás alá esnek.

146. Ponyvaszerkezetű építmények maximális alapterülete

414. § (1) A ponyvaszerkezetű építmények maximális megengedett alapterülete tűzvédelmi szempontból

a) tömegtartózkodásra szolgáló ponyvaszerkezetű építmények esetében (uszodák, jégpályák kivételével) 2000 m2, valamint

b) uszodák, jégpályák esetében 3000 m2.

(2) Ha a ponyvaszerkezetű építmény egyéb rendeltetésű épülettel szervesen összeépül, a ponyvaszerkezetű építmény alapterületére vonatkozóan be kell tartani a fenti korlátokat, de a ponyvaszerkezetű építményt az épülettől tűzfallal kell elválasztani.

147. Ponyvaszerkezetű építmények kiürítése

415. § (1) A ponyvaszerkezetű építmények kijáratainak számát és a kijáratok szélességi méretét úgy kell kialakítani, hogy az

a) tömegtartózkodás célját szolgáló ponyvaszerkezetű építmény esetén 1,0 perc,

b) uszodákban, jégpályákon és „C” tűzveszélyességi osztályba sorolt tevékenység esetén 1,5 perc, vagy

c) egyéb esetekben 2,0 perc

alatt kiüríthető legyen.

(2) Levegővel stabilizált ponyvaszerkezetű építmények esetén a zsiliprendszerű nyílászárókon kívül a többi kijárat (az egyszárnyas, kifelé nyíló ajtók vagy egyéb konstrukciók) figyelembe vehető a veszély esetén történő közlekedés biztosítására.

(3) A formától és a rendeltetéstől függetlenül a legkisebb alaprajzi méretnél is legalább két kijárási lehetőséget kell biztosítani - a ponyvaszerkezetű építmény kerületén mérve egymástól a legtávolabbi pontokon - a kiürítési időket is figyelembe véve. Kijáratként a főközlekedési rendeltetéssel felállított (zsilip rendszerű) nyílászáró is figyelembe vehető.

148. Ponyvaszerkezetű építmények hő- és füstelvezetése

416. § Tömegtartózkodás célját szolgáló zárt légterű ponyvaszerkezetű építmény esetén - kivéve az uszodákat, jégpályákat - gondoskodni kell hő- és füstelvezetésről olyan módon, hogy a füst a helyiség kiürítését ne gátolja.

149. Ponyvaszerkezetű építmények telepítési távolsága

417. § (1) Ha építési előírás másképpen nem rendelkezik, a ponyvaszerkezetű építmények és az egyéb épülettel összeépült ponyvaszerkezetű építményegyüttesek egymástól, vagy egyéb építményektől való tűztávolsága

a) tömegtartózkodás esetén 14 m,

b) egyéb esetben 10 m legyen.

(2) Ha két vagy több egymás mellé helyezett ponyvaszerkezetű építmény együttes alapterülete nem haladja meg a 414. § (1) bekezdésében meghatározott mértéket, azok egy építményként vehetők figyelembe, és közöttük az előzőekben leírt védőtávolságokat nem kell biztosítani, mivel az egy tűzszakasznak minősül.

150. Ponyvaszerkezetű építmények épületgépészeti berendezések

418. § (1) Ponyvaszerkezetű építmények fűtésére csak olyan berendezés alkalmazható, amely tüzet nem okozhat.

(2) A „C” tűzveszélyességi osztályba tartozó tevékenység esetén, huzamos tartózkodás, vagy tömegtartózkodás célját szolgáló ponyvaszerkezetű építményekben világításra csak villamos energia alkalmazható. Az elhelyezésre kerülő villamos berendezéseket és szerelvényeket a vonatkozó műszaki követelménynek vagy azzal egyenértékű biztonságot nyújtó műszaki megoldásnak megfelelően kell kialakítani. A ponyvaszerkezetű építményeken belül elhelyezett villamos berendezéseket (egységeket) úgy kell kialakítani, hogy azok központilag és szakaszosan is leválaszthatók legyenek.

(3) A ponyvaszerkezetű építményekbe gépi berendezés csak akkor telepíthető, ha az a közvetlen környezetre tűzveszélyt nem jelent.

151. Ponyvaszerkezetű építmények, tűzjelzés és tűzoltás

419. § A tűzjelzést az I. fokú tűzvédelmi hatóság előírása szerint a település adottságainak figyelembevételével kell megoldani.

420. § A tűz oltásához szükséges vízmennyiséget és a kézi tűzoltó készülékeket a vonatkozó műszaki követelményben leírtak figyelembevételével kell biztosítani.

152. Ponyvaszerkezetű építmények, egyéb előírások

421. § Ponyvaszerkezetű építmény nem alkalmazható

a) a robbanóanyagipari és A-B tűzveszélyességi osztályba tartozó tevékenység számára,

b) a 400 fő feletti befogadó képességű tömegtartózkodásra szolgáló épületként,

c) a mozgásukban vagy cselekvőképességükben korlátozott személyek huzamos elhelyezésére, vagy

d) azokban az esetekben, ahol azt egyéb jogszabály tiltja.

153. Homlokzati tűzterjedési gátak kiképzése

422. § (1) A homlokzati tűzátterjedés megakadályozása céljából A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályba sorolt anyagból és komponensekből álló tűzgátakat kell kialakítani.

(2) A függőleges tűzterjedés elleni gát legkisebb méretét az alábbi képlettel, a 17. melléklet 2. ábrája szerint kell meghatározni:

1,3 GH2 + Gm ≥ 1,30 m ahol:

a) GH2: konzol (osztópárkány, loggia vagy erkélylemez) kiülése a felette lévő parapet elé, méterben,

b) GH1: két egymás felett lévő nyílás (nyílászáró) egymástól való távolsága a homlokzati síkon mérve, méterben.

(3) A vízszintes tűzterjedés elleni gát legkisebb méretét az alábbi képlettel kell meghatározni:

1,5 GH4 + GH3 ≥ 0,90 m

ahol:

a) GH4: a falazatból kiülő fal, pillér vagy lizéna mérete, méterben,

b) GH3: a két egymás mellett lévő nyílás (nyílászáró) távolsága, méterben.

(4) A vízszintes tűzterjedés elleni gát legkisebb méretét a 17. melléklet 3. ábrája szerint kell meghatározni.

154. Tetőszinti tűzterjedés elleni gátak, osztósávok kialakítása

423. § (1) A magastetők és a lapostetők tüzének tovaterjedése megakadályozása céljából a tűzszakasz-határok vonalában A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú tűzterjedés elleni gátakat, osztósávokat kell kialakítani.

(2) A tetőszinti tűzterjedés elleni gát legkisebb méretét az alábbi képlettel, a 17. melléklet 4-5-6. ábráinak megfelelően kell meghatározni

GT1 + 2 GT2 ≥ 0,60 m.

ahol:

a) GT1: az A2, B, C, D, E tűzvédelmi osztályú anyagból készülő épületszerkezeteket megszakító A1 tűzvédelmi osztályú anyagból készülő osztósáv szélessége méterben,

b) GT2: A1 tűzvédelmi osztályú anyagú tűzterjedési gát magassága, méterben

(3) A tűzterjedés elleni gátak kialakítása során

a) a magastető tetősíkból kiemelkedő tűzterjedés elleni gátjának kialakítását a 17. melléklet 7. ábrája,

b) a magastető tűzterjedés elleni gátjának ereszmenti meghosszabbítását a 17. melléklet 8. ábrája,

c) a magastető tűzterjedés elleni gátjának ereszmenti megszakítását a 17. melléklet 9. ábrája,

d) a tartószerkezetektől dilatáltan kialakított tűzfal lapostetőn túlvezetett tűzterjedés elleni gát kialakítását a 17. melléklet 10. ábrája,

e) a kettős tűzfal lapostetőn túlvezetett tűzterjedés elleni gát kialakítását a 17. melléklet 11. ábrája,

f) a függőleges homlokzati tűzterjedés elleni gát kialakítását a 17. melléklet 12. ábrája,

g) a függőleges homlokzati tűzterjedés elleni gát és tetősíkú mentési ablak kialakítását a 17. melléklet 13. ábrája szemlélteti.

155. Gyakrabban alkalmazott épületszerkezetek tűzállósági határértékei

424. § Új szerkezeteknél vagy azokban az esetekben, amikor a megoldás anyagminősége, keresztmetszete, mérete, terhelése, statikai modellje eltér a vonatkozó műszaki követelményben közöltektől, laboratóriumi vizsgálattal kell megállapítani a szóban forgó szerkezet tűzállósági határértékét. Kivételt képeznek azok a szerkezetek, amelyek tűzállóságát számítással is meg lehet határozni. A meglévő szerkezetek esetében a 18. melléklet 1-9. táblázataiban szereplő paraméterek tervezési értékként vehetők figyelembe.

156. Teherhordó pillérek, oszlopok tűzállósági határértékei

425. § (1) Téglapillérek tűzállósági határértékeit a 18. melléklet 1. táblázata tartalmazza.

A 18. melléklet 1. táblázata

a) a tömör téglából,

b) a pillértéglából, és

c) a kevéslyukú téglából,

készült szerkezetekre irányadó.

(2) Beton- és vasbeton pillérek tűzállósági határértékeit a 18. melléklet 2. táblázata tartalmazza. Az adatok tömör szelvényekre vonatkoznak.

(3) Acélpillérek tűzállósági határértékeit a 18. melléklet 3. táblázata tartalmazza. A 18. melléklet 3. táblázatában közölt értékek nyitott (I, U, Z) vagy zárt, de belül üresen hagyott acélszerelvényekre vonatkoznak, ha az acél melegen hengerelt és falvastagsága legalább 5 mm. Ez esetben a védelem nélküli szerkezet tűzállósági határértéke 15 perc. Hidegen alakított vagy 5 mm-nél vékonyabb falú szelvények esetében a tűzállósági határértéket 20%-kal csökkenteni kell, vagy az adott tűzállóság elérésére alkalmazott védelem vastagságát 20%-kal növelni kell.

157. Teherhordó falak tűzállósági határértékei

426. § (1) Téglafalak tűzállósági határértékét a 18. melléklet 4. táblázata tartalmazza.

(2) Betonfalak tűzállósági határértékét a 18. melléklet 5. táblázata tartalmazza. A betonminőség C8/10 legyen.

(3) Vasbetonfalak tűzállósági határértékeit a 18. melléklet 6. táblázata tartalmazza. A betonminőség C12/15 és C30/37 között legyen. A mellékletben meghatározott értékek vakolatlan falakra vonatkoznak. 1 cm vastag kétoldali vakolattal, vagy azzal egyenértékű egyéb védelem mellett a tűzállóság 15 perccel növekszik.

158. Vasbeton födémszerkezetek tűzállósági határértékei

427. § (1) Vasbeton lemezek tűzállósági határértékeit a 18. melléklet 7. táblázat tartalmazza. Betonminőség a vonatkozó műszaki követelmény szerint C12/15 és C30/37 között legyen. Acélminőség: a vonatkozó műszaki követelmény szerinti melegen hengerelt betonacélok. Az értékek a húzott acélbetétek határ igénybevételére történt méretezés esetére, valamint vakolatlan, tömör keresztmetszetű szerkezetekre vonatkoznak. Az értékek statikailag határozott lemezekre vonatkoznak.

(2) A 18. melléklet 7. táblázatának alkalmazásakor

a) a statikailag határozatlan, azaz egyik vagy mindkét végén befogott kéttámaszú vagy többtámaszú lemezek esetén az értékek 50%-kal növelhetők,

b) a két irányban teherhordó lemezekben az acéltakarást a két sorban elhelyezett vasalás középértékével (alsó síktól számított súlyvonal távolságával) kell számításba venni, és a táblázatból nyert értéket 25%-kal növelni (ez nem vonatkozik a három él mentén támaszkodó házgyári elemekre),

c) a BHS 55.50 (sima) és a BHB 55.50 (bordázott) jelű vasalással készített, két irányban teherhordó lemezek esetén a táblázatban nyert értékek 20%-kal csökkentett értéke az irányadó, a betontakarást ez esetben is a két elhelyezett vasalás súlyvonal távolsága jelenti, továbbá

d) a födémgerendák tűzállósági határértékeit, ha azok sík födémként nyernek alkalmazást, a 18. melléklet 7. táblázatának D. oszlopa alapján kell meghatározni.

(3) Vasbeton gerendák tűzállósági határértékeit a 18. melléklet 8. táblázata tartalmazza. A figyelembe vett anyagminőségek az (1) bekezdés szerintiek legyenek. Az értékek a húzott acélbetétek határigénybevételére történt méretezés esetére, vakolatlan, tömör keresztmetszetre vonatkoznak.

(4) A 18. melléklet 8. táblázatának alkalmazásakor

a) az előregyártott bordás födémpallók alkalmazásakor két egymás mellé kerülő hosszborda együttes szélességgel vehető figyelembe,

b) a statikailag határozatlan szerkezetek esetén az értékek 50%-kal növelhetők, valamint

c) a nagy szilárdságú, hidegen húzott acélbetétes előfeszített födémgerendák tűzállósági határértéke 30%-kal csökkentett.

(5) Előfeszített tömör vagy üreges födémpallók, ha a lemez vastagsága 80 mm vagy annál nagyobb, valamint a betontakarás legalább 15 mm, REI 30 tűzállósági határértékkel vehetők figyelembe. A vasbeton és feszített beton födémszerkezetek tűzállósági határértékének növelésére különböző vakolatok vagy egyéb tűzvédő bevonatok alkalmazhatók. A szerkezet tűzállósági határértékeit a 18. melléklet 9. táblázata tartalmazza.

(6) A 18. melléklet 9. táblázatának értékei csak hajlításra igénybe vett szerkezetekre vonatkoznak. Nyomóigénybevétel esetén az adott bevonati vastagság a táblázat eggyel nagyobb védelmi értékével vehető figyelembe (pl. 10 mm vastag mészhabarcs védelmi értéke statikailag nyomott szerkezet esetében 21 perc).

XXVI. FEJEZET

TŰZOLTÓSÁG BEAVATKOZÁSÁT BIZTOSÍTÓ KÖVETELMÉNYEK

159. Többszintes épületek megközelítését szolgáló utakra vonatkozó követelmények

428. § (1) A tűzoltóság vonulása és működése érdekében - ha arról jogszabály másként nem rendelkezik - az építményekhez olyan utat és területet kell biztosítani, amely alkalmas a tűzoltó gépjárművek nem rendszeres közlekedésére és működtetésére.

(2) Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó, 10 000 m2-nél nagyobb alapterületű létesítménynél, valamint a „C” tűzveszélyességi osztályba tartozó, 50 000 m2-nél nagyobb alapterületű létesítménynél két, a tűzoltó gépjárművek közlekedésére alkalmas bejáratot kell - két oldalon - létesíteni.

(3) A 429. §-ban, a 430. § (6) bekezdésében és a 431. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő tűzoltási területet kell kialakítani

a) a 3000 m2 - szintenkénti összesített - alapterületet meghaladó áruház, üzlet, vásárcsarnok, szálloda, vegyes rendeltetésű épületek,

b) a 100 fő vagy azt meghaladó ellátott befogadóképességű szociális otthon, valamint

c) a 300 fő összes befogadóképességet meghaladó gyermekkorúak oktatási intézményei, kórház, mozgásukban és cselekvőképességükben korlátozott személyeket ellátó intézmények esetében.

160. Középmagas, magas épületek tűzoltási felvonulási területére és útvonalára vonatkozó kritériumok

429. § E rendeletben foglaltak alapján a tűzoltási, felvonulási terület és útvonal kialakítását - a tűzoltási felvonulási terület nélkül kialakított épületek kivételével - a tűzvédelmi szakhatóság köteles a helyi adottságoknak megfelelően (saját és segítségnyújtó egységek emelőinek, gépjárműfecskendőinek paraméterei alapján) a szakhatósági állásfoglalásában meghatározni az építési engedélyezési eljárás keretében. Az engedélyezési tervdokumentációban szereplő helyszínrajzon a tűzoltási felvonulási területet, utat, jól látható módon jelölni kell.

161. A tűzoltási felvonulási terület

430. § (1) A tűzoltási felvonulási terület hossza az épület felvonulási terület felé néző homlokzatának teljes hosszán biztosítja a beavatkozás és mentés feltételeit, szélessége legalább 6,0 m. A mentési helyek előtt legalább 7,5 m széles - jól látható módon jelölt - talpalási hely van kialakítva. A mentési homlokzattól a hosszanti tengely-távolsága 8-14 m.

(2) Ha az épületnek a tűzoltási felvonulási terület felé eső homlokzatához alacsonyabb épületrész vagy építmény csatlakozik, akkor annak homlokzatsíkja a 19. melléklet 1. táblázatában meghatározott távolságra lehet a középmagas vagy magas épület homlokzati síkja előtt.

(3) A tűzoltási felvonulási terület lejtése legfeljebb 5% lehet.

(4) Ha a tűzoltási felvonulási területen vagy a felvonulási terület és a mentésre alkalmas homlokzat közötti területen fasor telepítésére kerül sor, a fák egymás közötti távolsága a mentési oldalon legalább 15 m. Ugyanez a szabály vonatkozik a villamos vagy egyéb tartóoszlopok elhelyezésére is.

(5) A tűzoltási felvonulási területnek a középmagas és magas épület felőli oldalán közvilágítási szabadvezeték, közúti villamos járművek vezetékei vagy egyéb, a tűzoltói beavatkozást akadályozó légvezetékek nem helyezkedhetnek el.

(6) A tűzoltási felvonulási területen, valamint a tűzoltói vízszerzési helyeken gépjárműparkolót kialakítani nem lehet. Ezeken a területeken a parkolási tilalmat táblával vagy aszfaltfestéssel jelölni kell. A tűzoltási felvonulási területen elhelyezett tűzcsapok 1,5 méteres körzetén belül gépjármű nem parkolhat, és ezt jelölni kell.

431. § (1) A tűzoltási felvonulási területet megközelítő tűzoltási felvonulási útnak olyannak kell lennie, hogy a tűzoltó gépjárművek (emelők) a helyszínt biztonságosan, tolatás nélkül el tudják hagyni.

(2) A középmagas és magas épületeknek a tűzoltási felvonulási terület felé eső homlokzatán tűzszakaszonként és szintenként legalább kettő, mentésre alkalmas, legfeljebb 1,0 m mellvéd magasságú nyílászáró, loggia vagy erkély helyezkedik el a mentés feltételeinek biztosítására. A mentést elősegítő ablak osztás nélküli üvegezett felülete legalább 1,0 m szélességű és 1,50 m magasságú. A kizárólag mentésre szolgáló nyílászáró lehet nem nyitható kivitelű is. A mentésre szolgáló nyílászárók helye a homlokzaton, illetve az épületen belül jól látható és maradandó módon jelölve van. A mentésre szolgáló ajtók nyithatósága kívülről is biztosított.

(3) A tetősíkban elhelyezett, mentést szolgáló ablak alsó éle és az ablak alatti, legalább 1,0 m széles padozat közötti távolság legfeljebb 0,6 m, és az ablak a mentést biztosító technikai eszközök által elérhető (17. melléklet 13. ábrája szerint).

(4) A középmagas és magas épületek tűzoltásához szükséges vízellátási követelmények szempontjából az általános érvényű előírásokon túl

a) a középmagas és magas épülettől legalább 1 tűzcsapnak a megközelítési útvonalon mérten legfeljebb 50 méterre lennie kell, és

b) a 50 méternél hosszabb tűzoltási felvonulási terület esetén a tűzcsapok legfeljebb 50 m-ként helyezhetők el.

432. § A tűzoltóság beavatkozását akadályozó és tiltott helyen álló gépjárműben - ha az az akadálytalan tűzoltás érdekében elkerülhetetlen - a polgári jogi szabályok értelmében a tűzoltóság okozhat kárt.

433. § (1) Ha a 430-431. §-okban megfogalmazott kritériumok közül legfeljebb 3 kritérium nem teljesül, akkor maradéktalanul nem teljesülnek a tűzoltási felvonulási területre vonatkozó előírások. Ha 3-nál több kritérium nem teljesül, akkor a tűzoltási felvonulási terület nem biztosított.

(2) Középmagas épületekre a (3)-(6) bekezdésben foglalt követelményeket kell alkalmazni, ha a tűzoltási felvonulási területre vonatkozó előírások maradéktalanul nem biztosíthatók.

(3) Egy lépcsőház létesítése esetén előtérrel kialakított túlnyomásos szellőztetésű, vagy természetes szellőzésű füstmentes lépcsőházat kell kialakítani, az elsődleges épületszerkezetek - a fedélszerkezet kivételével - elégítsék ki az I. tűzállósági fokozathoz tartozó követelményeket. Ha az elsődleges épületszerkezeteket a jogszabály alapján I. tűzállósági fokozatnak megfelelően kell létesíteni, akkor az épület valamennyi szerkezete elégítse ki az I. tűzállósági fokozat követelményeit.

(4) Több lépcsőház létesítése esetén az egyik lépcsőházat füstmentes lépcsőházként kell kialakítani, és a lépcsőházak között az átjárást minden szinten biztosítani kell.

(5) Szintenként kettőnél több tűzszakasz létesítése esetén minden megkezdett két tűzszakasz után egy füstmentes lépcsőházat kell kialakítani oly módon, hogy az átjárás a lépcsőházak között minden szinten biztosított legyen.

(6) Nem kell tűzoltási felvonulási területet létesíteni, ha az épület teljes területére kiterjedő, a vonatkozó előírásoknak megfelelő automatikus tűzjelző és oltóberendezés létesül, valamennyi lépcsőház füstmentes lépcsőházként kerül kialakításra, és a lépcsőházak között az átjárás valamennyi szinten biztosított. Az elsődleges épületszerkezetek elégítsék ki - a fedélszerkezet kivételével - a I. tűzállósági fokozathoz tartozó követelményeket. Ha az elsődleges épületszerkezeteket a jogszabály alapján I. tűzállósági fokozatnak megfelelően kell létesíteni, akkor az épület valamennyi szerkezete elégítse ki a I. tűzállósági fokozat követelményeit.

434. § (1) Magas épületek esetében, amennyiben a tűzoltási felvonulási területre vonatkozó előírások maradéktalanul nem biztosíthatók, az e szakaszban foglalt követelményeket kell teljesíteni.

(2) Az épületben szintenként legalább 2 tűzszakaszt kell kialakítani, és kétszintenként vízszintesen is tűzszakaszolni kell. Valamennyi tűzszakaszban legalább 1-1 előtérrel kialakított túlnyomásos szellőztetésű vagy természetes szellőzésű füstmentes lépcsőházat kell létesíteni, hozzá kapcsolódó biztonsági felvonóval. A lépcsőházak között az átjárási lehetőséget minden szinten biztosítani szükséges.

(3) Nem kell tűzoltási felvonulási területet létesíteni, ha a (2) bekezdésben meghatározott tűzszakaszoláson, valamint a biztonsági felvonón túl, az épület teljes területére kiterjedő, a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő automatikus tűzjelző és oltóberendezés létesül, valamennyi lépcsőház előtérrel kialakított túlnyomásos szellőztetésű vagy természetes szellőzésű füstmentes lépcsőházként kerül kialakításra, és a lépcsőházak között az átjárás valamennyi szinten biztosított. A fentieken túl közösségi épületben, annak teljes területén kihangosító rendszert kell kiépíteni, mely a benntartózkodókat élő szóval - a magyaron kívül legalább három nyelven - értesíti a tűzriasztásról és a követendő magatartásról.

162. Általános követelmények

435. § (1) Az épületek megközelítését szolgáló utakat, valamint a tűzoltási felvonulási utat és területet elsődlegesen közterületen keresztül kell biztosítani. Kivételes esetekben a tűzoltási felvonulási terület saját telken, létesítményen belül is kialakítható.

(2) Tűzoltási felvonulási terület és út a létesítendő építménnyel szomszédos telken - közterület kivételével - nem jelölhető és alakítható ki.

(3) Tűzoltási felvonulási terület és út lezárásának módját az I. fokú tűzvédelmi hatósággal egyeztetni kell.

163. Tűzoltósági kulcsszéf

436. § (1) Kulcsszéfeket kell telepíteni,

a) a 10 000 m2-nél nagyobb alapterületű, „A”-„C” tűzveszélyességi osztályba tartozó ipari, mezőgazdasági, termelő, tároló és feldolgozó létesítmények esetében,

b) bármely rendeltetésű magas közösségi épületben,

c) a 6000 m2-nél nagyobb alapterületű irodaépületekben,

d) a 10 000 m2-nél nagyobb alapterületű kereskedelmi épületekben, logisztikai központokban, valamint

e) a 10 000 m2-nél nagyobb alapterületű műemlék és nemzeti értékek elhelyezésére szolgáló épületekben,

ha azok területén beépített tűzjelző berendezés telepítésre kerül.

(2) A kulcsszéfeket a bejárat, bejáratok közelében kell elhelyezni.

(3) A kulcsszéfekben a bejárati ajtót nyitó kulcson kívül más rendeltetési egységek, közmű elzárást lehetővé tevő helyiségek kulcsai is elhelyezhetők, a tűzvédelmi hatósággal történő egyeztetés alapján.

(4) Csak olyan tűzoltósági kulcsszéf alkalmazható, mely rendelkezik tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvánnyal, vagy az OKF magyarországi forgalmazási engedélyével.

(5) A kulcsszéfet jól látható módon jelölni kell, úgy, hogy az 10 m-ről felismerhető legyen. A táblával történő jelölés esetén annak mérete legalább 100x150 mm legyen, és a „KULCSSZÉF” felirat szerepeljen rajta. Kiegészítésként elfogadható a sárga villogó fény használata is.

164. A tűzoltáshoz szükséges oltóanyag biztosítása

437. § A létesítmények védelme érdekében a tűzoltó berendezések, tűzoltó készülékek, felszerelések és egyéb technikai eszközök működéséhez szükséges oltó- és egyéb anyagokat biztosítani kell.

438. § (1) Tűzoltás céljára a településen és a létesítményeknél az (5) bekezdésben meghatározott oltóvíz-intenzitást kell biztosítani.

(2) Az oltóvizet folyamatosan biztosítani kell - a létesítmény mértékadó tűzszakaszára - a vonatkozó műszaki követelmények szerint meghatározott számított vagy normatív tűzterhelés függvényében

a) legfeljebb 200 MJ/m2 tűzterhelés esetén, legalább fél órán keresztül,

b) 200 MJ/m2-nél nagyobb, de legfeljebb 400 MJ/m2 tűzterhelés esetén, legalább egy órán keresztül,

c) 400 MJ/m2-nél nagyobb, de legfeljebb 800 MJ/m2 tűzterhelés esetén, legalább másfél órán keresztül, vagy

d) 800 MJ/m2 tűzterhelés felett pedig legalább két órán keresztül.

(3) Időszakos vízszerzési lehetőség nem vehető oltóvízként figyelembe.

(4) Az 1200 m2-nél nagyobb alapterületű állattartási épületeknél a szükséges oltóvíz-intenzitás 1800 liter/min.

(5) A szükséges oltóvíz-intenzitást a mértékadó tűzszakasz alapterülete alapján a 19. melléklet 2. táblázata szerint kell meghatározni.

(6) Az I-III. tűzállósági fokozatú épületeknél a mértékadó tűzszakasz-terület, ha abban a szintek száma

a) 2-5,30%-kal,

b) 6 vagy több, 40%-kal

csökkentett területtel vehető figyelembe.

439. § (1) A településen és a létesítményben a mértékadó tűzszakasz területére meghatározott vízmennyiséget vízvezetékről vagy tüzivíztározó medencéből kell biztosítani.

(2) Település, valamint létesítmény létesítése vagy bővítése esetén az oltóvizet az egyes szakaszok használatbavételével egyidejűleg kell biztosítani.

(3) Az oltóvíz szomszédos létesítményeknél - a tűzvédelmi hatóság engedélyével - közösen is biztosítható.

(4) A vízszerzési helyet úgy kell kialakítani, hogy az tűzoltó gépjárművel mindenkor megközelíthető, az oltóvíz akadálytalanul kivehető legyen.

(5) A mértékadó tűzszakasz teljes területére kiépített vízzel oltó berendezés esetén a 19. melléklet 2. táblázata szerint előírt szükséges oltóvíz-intenzitás mértéke csökkenthető a sprinklerberendezés működéséhez a vonatkozó műszaki követelmény alapján szükséges vízkészlet (literben) és az oltóvíz 438. § (2) bekezdése szerint folyamatosan biztosítandó idejének (percben) hányadosával. A csökkentés mértéke nem haladhatja meg a 19. melléklet 2. táblázata szerint előírt szükséges oltóvíz-intenzitás mértékének 50%-át.

440. § (1) Az oltóvíz-intenzitás mértékének 439. § (5) bekezdése szerinti csökkentése esetén a sprinklerberendezés tároló- vagy közbenső tartályát a 447. § (6) és 448. § (1)-(2) bekezdésben előírtak figyelembevételével kell kialakítani.

(2) A kábel- és közműalagútnál, valamint a közműfolyosónál tűzszakaszonként legalább két helyen biztosítani kell az oltóanyagok bejuttatásának a lehetőségét.

165. Oltóvíz hálózat kialakítása

441. § (1) A településen és a létesítményben az oltóvizet is biztosító vízvezeték-hálózat belső átmérőjét az oltóvíz-intenzitás és a kifolyási nyomásigény alapján, valamint a közműrendszer kialakítását figyelembe véve kell méretezni. Egyirányú táplálás esetén a vezeték legalább NA 100, körvezeték esetén pedig legalább NA 80 legyen.

(2) A tűzvédelmi hatóság engedélyével az oltóvizet biztosító vízvezeték-hálózat az (1) bekezdéstől eltérően méretezhető azon az 1000 főnél kevesebb állandó lakosú településen,

a) amelyben vagy azon kívül, de annak minden védendő építményétől, valamint szabadterétől 200 méteres távolságon belül oltóvízellátásra figyelembe vehető - a település mértékadó tűzszakasz-területének megfelelő mennyiségű vizet biztosító - természetes vagy mesterséges víznyerő hely van,

b) amelyben a település mértékadó tűzszakasz-területének megfelelő oltóvíz-intenzitást más műszaki megoldásokkal (víztároló) biztosítják.

(3) A vízmű magas és mély tárolójánál a tűzoltó gépjármű részére, NA 100 belső átmérőjű, műszakilag és a vonatkozó műszaki követelményeknek megfelelő kialakítású, A jelű (NA 100) csonkkapoccsal és kupakkapoccsal ellátott csatlakozó helyet kell kialakítani. Térszint feletti tároló esetén a csatlakozó helyet vízszintesre, a talajszinttől 0,8 méter magasságban kell kialakítani.

166. Tűzcsapok

442. § (1) Az oltóvizet szállító vízvezeték-hálózatban a vízkivétel szempontjából legkedvezőtlenebb tűzcsapnál 200 mm2-es kiáramlási keresztmetszetnél

a) legalább 400 kPa (4 bar) kifolyási nyomás biztosított az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó létesítményekben,

b) legalább 300 kPa (3 bar) kifolyási nyomás biztosított a „C” tűzveszélyességi osztályba tartozó létesítményekben, és

c) legalább 200 kPa (2 bar) kifolyási nyomás biztosított

ca) a fali tűzcsapoknál, és

cb) a „D” és „E” tűzveszélyességi osztályba tartozó létesítményekben.

(2) Az éghető folyadékot feldolgozó létesítményeknél, valamint az „A”-„B” tűzveszélyességi osztályba tartozó éghető folyadékot 1000 m3-nél nagyobb tárolási egységekben tároló tartálytelepeken, valamint azon gáztároló esetében, ahol a nyomás alatti vagy mélyhűtött „A”-„C” tűzveszélyességi osztályba tartozó gázt tároló tartály befogadóképessége meghaladja a 200 tonnát, olyan oltóvízvezeték-hálózatot kell létesíteni, amely a vízkivétel szempontjából a legkedvezőtlenebb tűzcsapnál legalább 1200 kPa (12 bar) kifolyási nyomást biztosít.

(3) A településen és a létesítményben - a 441. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével - az oltóvizet vezetékes vízellátás létesítése esetén föld feletti tűzcsapokkal kell biztosítani.

(4) A tűzcsapok, valamint szerelvényeik és tartozékaik feleljenek meg a vonatkozó műszaki követelményekben foglaltaknak.

(5) A tűzcsapok telepítési helyét az I. fokú tűzvédelmi hatósággal egyeztetni kell.

443. § (1) A létesítményben annyi tűzcsapot kell létesíteni, hogy az oltáshoz szükséges vízmennyiség egy időben kivehető legyen. A tűzcsapokat szerelvénnyel kell ellátni. A szerelvényszekrényeket a tűzcsapoktól 10 méteren belül kell elhelyezni. A közforgalom előtt nyitott létesítmények esetében a szerelvények elhelyezése épületen belül a tűzvédelmi szakhatóság által meghatározott módon és helyen is történhet.

(2) A tűzcsapokat a védendő szabadtéri éghetőanyag-tároló területétől, építménytől a megközelítési útvonalon mérten 100 m-nél távolabb és - a tűzcsapcsoportok kivételével - egymáshoz 5 m-nél közelebb elhelyezni nem szabad.

(3) A létesítményben nem szükséges tűzcsapokat létesíteni, ha a közterület tűzcsapjai az oltáshoz szükséges vízmennyiséget biztosítják, és a (2) bekezdés követelményei is teljesülnek.

(4) A tűzcsapoknál a tűzoltó gépjárművek részére úgy kell felállási helyet biztosítani, hogy azok mellett legalább egy sáv közlekedési út szabadon maradjon.

167. Fali tűzcsapok kialakítása

444. § (1) Vezetékes vízellátás esetén a 442-443. §-ban meghatározottakon túl - kivéve a többszintes lakóépületeket és a (2) bekezdésben meghatározott építményeket - fali tűzcsapot is kell létesíteni

a) ahol azt jogszabály előírja, vagy

b) az „A” tűzveszélyességi osztályba tartozó 200 m2-nél, a „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó 300 m2-nél, a „C” tűzveszélyességi osztályba tartozó 500 m2-nél, a „D” tűzveszélyességi osztályba tartozó 1000 m2-nél nagyobb alapterületű tűzszakaszban a 19. melléklet 3. táblázatban foglaltak szerint.

(2) Nem szabad fali tűzcsapot létesíteni azokban az épületekben, ahol a víz használata életveszélyt, tüzet, robbanást okozhat, vagy a tűz terjedését elősegítheti.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott helyeken, továbbá ahol a víz nem alkalmas az építményben keletkezhető tűz oltására, a fali tűzcsap helyett az ott lévő anyag oltására alkalmas - a tűzvédelmi hatóság által meghatározott - tűzoltó berendezést, eszközt, készüléket, felszerelést, illetőleg anyagot kell a helyszínen készenlétben tartani.

(4) A fali tűzcsapok számát és helyét az illetékes I. fokú tűzvédelmi hatóság, a (3) bekezdés szerint a fali tűzcsap helyett biztosított tűzoltó berendezés, eszköz, készülék, felszerelés és anyag mennyiségét és helyét - ha azt vonatkozó műszaki követelmény nem szabályozza - az I. fokú tűzvédelmi hatóság határozza meg.

(5) Az építményben a fali tűzcsap kialakítása feleljen meg a vonatkozó műszaki követelményeknek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson. A lapos tömlővel szerelt falitűzcsap-szekrényben 1 db, legfeljebb 20 méteres tömlő helyezhető el.

(6) A falitűzcsap-szekrényt biztonsági jellel kell megjelölni, - amely feleljen meg a vonatkozó műszaki követelményeknek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson - a szekrény felett 2-2,5 méteres magasságban úgy, hogy az a legtávolabbi felismerési távolságról is biztonsággal felismerhető legyen.

445. § (1) Nem kell fali tűzcsapot létesíteni a nyitott vagy részben nyitott építményekben, a hűtőházak hűtött tereiben, az ömlesztett terménytároló épületek tároló részein, valamint a mezőgazdasági épületekben.

(2) Füstmentes lépcsőházakban és előtereikben fali tűzcsap elhelyezése tilos.

(3) A fali tűzcsapok elhelyezésénél figyelembe kell venni, hogy a fali tűzcsap csak az adott tűzgátló nyílászáróval leválasztott tűzszakasz védelmét biztosíthatja, másik tűzgátló nyílászáróval leválasztott tűzszakasz védelmére nem tervezhető be.

(4) A fali tűzcsap hálózatot a 19. melléklet 3. táblázata szerint kell kialakítani, méretezni.

(5) A fali tűzcsapokat úgy kell elhelyezni, hogy azok a legtávolabbi hely oltását is tudják biztosítani (a megközelítési utat figyelembe kell venni), valamint a fali tűzcsapok fedjék le a tűzszakasz teljes területét.

(6) A fali tűzcsapok létesítésekor a legkedvezőtlenebb helyen az ellenőrzésre szolgáló nyomásmérőt kell elhelyezni.

446. § (1) A fali tűzcsapok használatbavétele előtt a kivitelező köteles nyomáspróbát és teljesítménymérést - az egyidejűség figyelembevételével - végezni vagy végeztetni, és annak eredményét a tűzoltóság részére igazolni.

(2) A jogszabály hatálybalépése előtt létesített száraz felszálló tüzivízvezetéket időszakosan továbbra is felül kell vizsgáltatni, azt elbontani csak akkor lehet, ha helyette a vonatkozó műszaki követelmény szerinti, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtó nedves fali tűzcsap hálózat kerül kiépítésre.

(3) A meglévő szárazfelszálló vezeték az I. fokú tűzvédelmi hatóság engedélyével átalakítható oly módon, hogy a vízkivételi hely csak a hatodik és fölötte minden második emeleten legyen biztosított.

(4) A vízkivételi helyeket zárt szekrényben elhelyezett csatlakozócsonkokkal kell biztosítani, a nyithatóság módját az első fokú tűzvédelmi hatósággal kell engedélyeztetni.

(5) Az átalakított szárazfelszálló rendszert a bejáratoknál - a csatlakozó szintek feltüntetésével - és az adott szinteken utánvilágító vagy világító jellel kell megjelölni.

168. Oltóvíz tározók

447. § (1) Az oltóvíz biztosítására - ha az más módon nem oldható meg - önálló víztárolót (medencét, tartályt) kell létesíteni.

(2) A víztároló befogadó képessége nem lehet kisebb 30 m3-nél, alsó szintje pedig legfeljebb 7 m-rel lehet mélyebben a talajszintnél.

(3) A víztároló kivételi helyét úgy kell kialakítani, hogy az tűzoltó gépjárművel megközelíthető legyen.

(4) A víztároló és a védeni kívánt építmény, szabadterület közötti távolság nem haladhatja meg a 200 métert. A távolságot a megközelítési útvonalon kell mérni.

(5) Oltóvízként figyelembe vehető

a) a hűtőtorony vízmedencéjének vagy az egyéb, technológiai víznek - a tűzoltásra való felhasználás miatt - a technológiai berendezésben veszélyt nem előidéző,

b) a település közüzemi vízműve víztárolójának tűzoltási célra biztosított

vízmennyisége is.

(6) A tűzoltási célra figyelembe vehető 100 m3 alatti önálló víztárolót legalább egy, az ennél nagyobbakat pedig minden megkezdett 100 m3 térfogat után egy-egy szívócsővezetékkel kell ellátni.

448. § (1) A szívóvezeték belső átmérője legalább NA 100 legyen, alsó végződését szűrővel, felső vízszintes irányú végződését pedig szabványos A jelű (NA 100) csonkkapoccsal és kupakkapoccsal kell ellátni. A szívócsonk-csatlakozó helyet vízszintesen, a talajszinttől 0,8 méter magasságban kell kialakítani.

(2) A szívócsővezetékeket egymástól legalább 5 m távolságra kell elhelyezni.

(3) Oltóvízként számításba vehetők azok a nem időszakos természetes felszíni vizek (folyók, patakok, tavak) is, amelyek a védendő építménytől 200 méternél nincsenek nagyobb távolságra. A távolságot a megközelítési útvonalon kell mérni.

(4) A vízszerzési helyet úgy kell kiépíteni, hogy az tűzoltó gépjárművel mindenkor megközelíthető és az oltóvíz - a vízállástól függetlenül - mindig akadálytalanul kiemelhető legyen.

(5) A tűzoltó vízforrásokat, valamint azok szerelvényeit és tartozékait a vonatkozó műszaki követelmények szerint kell felülvizsgálni és karbantartani.

169. Tűzoltósági beavatkozási központ

449. § (1) A tűzvédelmi szakhatóság által meghatározott létesítményekben tűzoltási beavatkozási központot kell kialakítani.

(2) A tűzoltósági beavatkozási központ a létesítmény bejáratánál vagy annak közelében - a tűzvédelmi szakhatósággal igazolható módon egyeztetetten - kialakított olyan helyiség, amelyből a tűzoltói beavatkozáshoz szükséges és azt elősegítő tűzvédelmi berendezések vezérelhetők.

(3) A tűzoltósági beavatkozási központot tűzgátló épületszerkezetekkel kell leválasztani az egyéb helyiségektől.

(4) A tűzoltósági beavatkozási központba szerelt vezérlések működőképesség-megtartásának időtartama 90 perc legyen.

(5) A tűzoltósági beavatkozási központba a tűzvédelmi szakhatóság által meghatározott tűzoltó technikai eszközök vezérléseit kell bekötni.

170. Tűzoltósági rádióerősítő

450. § (1) Építmények esetében a létesítés során vizsgálni szükséges a kárelhárítás során együttműködő szervek rádióforgalmazási feltételeinek megfelelőségét.

(2) Amennyiben a rádióforgalmazás nem vagy nem megfelelő módon biztosított az építményben, az EDR rendszer vonatkozásában beltéri kézi rádiós lefedettséget, azaz 1 m-es beltéri magasságban minimum -85 dBm jelszintet biztosító berendezés kiépítését a beruházónak biztosítania kell.

XXVII. FEJEZET TŰZTÁVOLSÁG

171. Általános követelmények

451. § Tűztávolság célja, hogy

a) a tűz átterjedését korlátozza,

b) a tűzoltó egységek beavatkozásának lehetőségét biztosítsa, valamint

c) az épületből menekülő, menekítendő személyek megfelelő, biztonságos helyre való eltávozását vagy eltávolítását biztosítsa.

452. § Tűztávolság nem értelmezhető azoknál az épületeknél, ahol a tűzoltóság jogszabály alapján nem minősül szakhatóságnak. Azon esetekben, amikor a tűzoltóság nem szakhatóság, az épületek közötti távolság megfelelőségét a tűzoltóság nem vizsgálhatja.

453. § A tűztávolsággal érintett térrészben szolgáltató, ipari, mezőgazdasági és tárolási tevékenység nem végezhető. Ezen térrészt hulladékoktól, száraz aljnövényzettől mentesen kell tartani.

454. § (1) Az építmények és a szabadterek egymás közötti viszonylatában, ha jogszabályok eltérő tűztávolságra vonatkozó műszaki követelményeket határoznak meg, a nagyobb tűztávolságot kell figyelembe venni.

(2) Nem kell tűztávolságot tartani két olyan épület között, amelyek közül a magasabb átfedő homlokzat nyílás nélküli tűzfal.

(3) Nem kell tűztávolságot tartani két olyan épület között, amelyek egymással szembeni homlokzatai beépített automatikus oltóberendezéssel védettek. Ebben az esetben

a) a meglévő mellé tervezett épület esetén az új homlokzat külső és belső,

b) új épületek létesítése esetén a homlokzatok belső

oldalain kell kialakítani a védelmet.

455. § Egy építési telken belül a szomszédos épületek között nem kell tűztávolságot tartani, ha az épületek a tűzállósági fokozatuk és tűzveszélyességi osztályba sorolásuk alapján a vonatkozó követelményeknek megfelelően egy tűzszakaszban is elhelyezhetők. Ebben az esetben a tűzszakasz területe az érintett épületek alapterületének összege.

172. A tárolási egységekből kialakított tűzszakaszok területei és a közöttük szükséges tűztávolságok meghatározása

456. § Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a szilárd éghető anyagok szabadtéri tárolási egységeinek tűzszakasz-méreteit és egymás közötti tűztávolságát a 20. melléklet 1. táblázata szerint kell meghatározni.

457. § (1) Szilárd éghető anyag szabadban tárolt egységeinek méreteit, a tárolási egység és az építmény közötti távolságot a 20. melléklet 2. táblázata szerint kell meghatározni.

(2) Az éghető anyag tárolási egysége és a kerítés között legalább 1 méter széles, éghető anyagtól mentes területet kell tartani.

(3) A szabadban elhelyezett tárolási egységek között jogszabályban meghatározott, azok hiányában legalább a magasabb tárolási egység magasságával egyenlő távolságot kell biztosítani.

173. Szérű, rostnövénytároló, kazal tűztávolsága

458. § (1) A mezőn (határban) összerakott kazal, valamint a szérű és rostnövénytároló elhelyezésénél a szélső tárolási egység és a környező

a) „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó építményektől legalább 200 méter,

b) „C”-„E” tűzveszélyességi osztályba tartozó építményektől legalább 100 méter,

c) vasúti vágányoktól és a vasútállomástól - a rostnövénytároló ipari vágányát kivéve - legalább 100 méter,

d) közúttól, erdőtől, lábon álló gabonától legalább 25 méter,

e) nagyfeszültségű, föld feletti villamos vezetéktől a legfelső villamos vezeték és talaj közötti távolság háromszorosát, de legalább 20 méter

tűztávolságot kell megtartani.

(2) Az állattartó telepeken a legfeljebb egy évre elegendő alomszalma- és szálastakarmány-szükségletet üzemi tárolásnak kell tekinteni, és ezekre a (1) bekezdésében meghatározottakat kell alkalmazni.

(3) A szérűben csak kalászos terményt, szálas takarmányt és szalmát, a rostnövénytároló telepen pedig csak rostnövényt szabad elhelyezni.

(4) A szérűn és a rostnövénytárolón a kazlakat úgy kell elhelyezni, hogy a második sorban levő kazal az előző sorban levő két kazal közé kerüljön.

(5) A kazlak, valamint a sorok között a nagyobb kazalmagasság háromszorosát, de legalább 20 méter távolságot kell biztosítani.

(6) A mezőn (határban) összerakott szálastakarmány-, szalma-, rost növény-kazlakat legalább 3 méter széles védőszántással kell körülvenni.

174. Tároló silók tűztávolsága

459. § (1) Gabona-, termény- és takarmánysilók esetén, ha azok anyaga A1 minősítésű, a silók palástjai között 1 méter tűztávolság elegendő.

(2) Gabona-, termény- és takarmánysilók esetén, ha azok anyaga legalább A2 minősítésű, a silók között elegendő 2 méter tűztávolság biztosított.

(3) Azon silók esetében, amelyek B-E minősítésű anyagból létesülnek, a tűztávolság meghatározása a 458. § (1) bekezdés a) pontja szerint történik.

175. Lakó-, közösségi és ipari-, tárolási-, valamint mezőgazdasági épületek tűztávolsága

460. § Az épületek között szükséges tűztávolságot az alábbi körülmények és a 20. melléklet 3. és 4. táblázatainak figyelembevételével kell meghatározni:

a) épület építészeti tulajdonságai

aa) építmény (homlokzat) magasság,

ab) szembenálló homlokzatok anyaga, tagoltsága, nyílások felületaránya,

ac) tetőszerkezet anyaga,

ad) homlokzatra nyíló helyiségek funkciója,

ae) szomszédos épület kialakítása, funkciója,

af) az épület befogadó képessége,

b) épület tűzvédelmi tulajdonságai

ba) beépített tűzvédelmi berendezés megléte, kialakításának módja, korszerűsége,

bb) elsődleges épületszerkezetek tűzállósági fokozata,

bc) tűzveszélyességi osztályba sorolás,

bd) rendeltetés,

be) vonulási távolság (létesítményi is),

bf) oltóvíz ellátottság (külső, belső),

bg) az elsődlegesen kiérkező tűzoltóság technikája,

bh) tűzterhelés,

bi) tűzjelzés módja,

c) egyéb körülmények: jellemző meteorológiai körülmények (szél).

461. § Kétszintesnél magasabb lakóépületek, valamint közösségi épületek tűztávolságát a 20. melléklet 3. táblázata tartalmazza.

462. § Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályú helyiséget tartalmazó, valamint az „A”-„C” tűzveszélyességi osztályú és az 500 m2-nél nagyobb „D”-„E” tűzveszélyességi osztályú ipari, tárolási, mezőgazdasági rendeltetésű épületek tűztávolságát a 20. melléklet 4. táblázata tartalmazza.

463. § (1) A minimális és a maximális tűztávolsági értékeken belül a tűztávolságot a 460. §-ban szerepeltetett fennmaradó körülmények együttes vizsgálatával, mérlegelésével kell meghatározni.

(2) Az épület tűzvédelmi helyzetét javító és rontó körülmények, valamint a 20. melléklet 3. és 4. táblázatában szereplő, adott rendeltetéshez tartozó minimális és maximális tűztávolság számtani közepének szorzata alapján kell a ténylegesen szükséges távolságot meghatározni. A táblázatokban szereplő minimális távolságnál kisebbet, maximális távolságnál nagyobbat meghatározni nem lehet.

(3) A rontó és javító tényezők figyelembevételi módjáról a szakhatósági állásfoglalásában a tűzvédelmi szakhatóság köteles rendelkezni.

(4) Ponyva anyagú tároló építmények esetében a tűztávolságot a 457. § és a 458. § figyelembevételével kell kialakítani.

XXVIII. FEJEZET

KIÜRÍTÉS

176. Általános előírások

464. § (1) A helyiségek, tűzszakaszok, építmények, szabadtéri tömegrendezvények kiürítésének megfelelőségét

a) az e fejezet szerinti kiürítés számítással kell igazolni, vagy

b) az OKF által elfogadott számítógépes szimulációs programmal kell ellenőrizni, mely alapján az OKF a kiürítési megoldást jóváhagyhatja.

(2)

465. §

466. § (1) Az eltávozást átmenetileg védett térbe, tűzszakaszba, füstmentes lépcsőházba, vagy az építményen kívüli szabadtérbe kell biztosítani.

(2) A füstmentes lépcsőház közvetlenül a szabadba vagy a védett téren keresztül a szabadba vagy tűzgátló szerkezetekkel határolt előtéren keresztül két eltérő tűzszakaszba biztosítsa a kiürítést.

(3) Szomszédos tűzszakaszba a kiürítés csak akkor megengedett, ha az épületszerkezetekkel került lehatárolásra. Amennyiben a tűzszakaszhatár gépészeti berendezésekkel (pl. vízfüggöny) került kialakításra, a kiürítés számítást addig kell végezni, amíg a benntartózkodók épületszerkezettel határolt tűzszakaszba vagy szabadba, vagy átmenetileg védett térbe nem jutnak.

(4) Az építmény kiürítése olyan legyen, hogy az átmenetileg védett terekből, illetve tűzszakaszokból biztosítva legyen a menekülők kijutása építményen kívüli szabadtérbe.

(5) A menekülési útvonal szükséges szabad szélességét kiürítés számítással kell meghatározni, ami nem lehet kevesebb mint a (6) bekezdésben meghatározott legkisebb szabad szélesség.

(6) A menekülési útvonal legkisebb szabad szélessége - nyílászárók kivételével - az alábbiak:

a) általános esetben 1,10 m,

b) mozgásukban korlátozott személyek elhelyezésére szolgáló helyiségek esetében 1,20 m,

c) tömegtartózkodás céljára szolgáló helyiségek esetében 1,65 m.

467. § (1) Kényszertartózkodásra szolgáló épület kiürítési és beavatkozási feltételeit az illetékes tűzvédelmi szakhatóság, az őrzésvédelmi követelményekkel egyeztetett módon állásfoglalásban határozza meg.

(2) A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerinti családi napközi esetében a kiürítésre vonatkozó általános tűzvédelmi követelményeket kell betartani.

(3) Az egy lakóegységen belül több, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerinti családi napközi kialakítása során, amennyiben a családi napközi nem az épület földszintjén vagy első emeletén helyezkedik el, a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően biztosítani kell a kétirányú kiürítés lehetőségét, valamint a menekülésre számításba vett átriumok, közlekedők hő- és füstelvezetése tekintetében az 537-545. §-ban foglalt előírások teljesülését.

468. § A kiürítésre számításba vett, vezérléssel működő ajtók esetében a kézi nyithatóságot minden esetben biztosítani kell.

469. § A „C”-„E” tűzveszélyességi osztályba tartozó ipari, mezőgazdasági és tárolási célú építményeknél a menekülési útvonalon megengedett toló, billenő és emelkedő zsalus kapuk alkalmazása, ha azok mindkét oldalról és kézi úton 20 másodpercen belül biztonságosan nyithatók és az érintett helyiségben tartózkodó személyek száma 20 m2-enként az egy főt nem haladja meg.

470. § (1) A kiürítésre számításba vett nyílászáró szerkezetek - kivéve a legfeljebb 50 fő tartózkodására szolgáló helyiségeket és az arra minősített nyílászárókat - csak a kiürítés irányába nyílhatnak. A tömegtartózkodásra szolgáló helyiség ajtóit kilincs nélkül kell kialakítani úgy, hogy az egy mozdulattal nyitható és nyitott állapotban önműködően rögzíthető legyen. A kiürítésre számításba vett nyílászáró szerkezetekben a vésznyitók, pánikzárak feleljenek meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtsanak.

(2) A menekülésre számításba vett lépcsőházba nyíló ajtó szabad nyíláskeresztmetszete nem lehet kisebb, mint a menekülésre számításba vett lépcső számított szabad karszélessége.

471. § A tömegtartózkodásra szolgáló helyiség kiürítésre számításba vett útvonal kijáratainak nyílásába lépcső, padlóburkolatból kiálló küszöb nem építhető be.

472. § A menekülési útvonalat határoló szerkezetek olyan kialakításúak legyenek, hogy ne tegyék lehetővé a mögöttük történő tárolást (szekrényfal).

473. § A kiürítés céljára 50 főnél több személy esetében íves karú lépcsőt számításba venni nem szabad. Csúszda, felvonó (kivéve a menekülési felvonót), valamint 25%-nál meredekebb lejtő kiürítésre számításba nem vehető. Vészlétrát, (kilépőt), vészhágcsót kiürítés céljára ipari létesítmények, rendeltetések esetén lehet használni.

474. § A vészlétrát (kilépőt), vészhágcsót vagy a kiürítés célját szolgáló egyéb szerkezetet a vonatkozó műszaki követelmény szerint, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtva szabad létesíteni.

475. § Az építményekben a lépcsőházat úgy kell elhelyezni, hogy attól a huzamos tartózkodásra szolgáló helyiség és az önálló rendeltetési egység bejárata

a) az „A”-„B” tűzveszélyességi osztályba tartozó építményekben legfeljebb 15 méterre,

b) a „C” tűzveszélyességi osztályba tartozó építményekben legfeljebb 30 méterre,

c) a „D”-„E” tűzveszélyességi osztályba tartozó építményekben legfeljebb 50 méterre

legyen.

476. § A menekülési útvonal ajtóinál függöny, szélfogó csak úgy helyezhető el, hogy az széthúzáskor a kijáratot ne szűkítse. A függöny a padló síkját nem érheti el, belső széleit eltérő színű csíkkal kell megjelölni.

177. A mozgásukban vagy cselekvőképességükben korlátozott személyekkel kapcsolatos kiürítésre vonatkozó követelmények

477. § (1) Ha az állandó orvosi felügyelet biztosított, a mozgásukban vagy cselekvőképességükben korlátozott személyek elhelyezésére szolgáló rendeltetések kiürítésére vonatkozó követelményeket e szakasz tartalmazza.

(2) Az egészségügyi és szociális intézményekben a mozgásukban vagy cselekvőképességükben korlátozott személyek eltávolítását, biztonságát - az egyszintes épületek kivételével - úgy kell biztosítani, hogy

a) a helyhez kötött betegek huzamos tartózkodására szolgáló helyiséget, helyiségcsoportot minden más helyiségtől tűzgátló épületszerkezettel és legalább EI 30 tűzállósági határértékű és Sm minősítésű füstgátló ajtóval kell leválasztani,

b) az építményszint elhagyására nem, de azon belül mozogni képes, vagy a mozgatható személyek számára az adott építményszinten belül tűzgátló szerkezetekkel határolt helyiséget, védett teret kell létesíteni, amely képes az adott szinten tartózkodók egyidejű befogadására,

c) az önállóan mozogni képes személyek és a korlátozás nélkül szállítható betegek eltávolítását biztonsági felvonó és füstmentes lépcsőház kialakításával kell biztosítani,

d) a kórházak intenzív részlegét és az elkülönítést igénylő betegek ellátását, elhelyezését szolgáló épületrészt az a)-c) pontokban meghatározottakon felül külön tűzszakaszként kell kialakítani.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt feltételek teljesülésének igazolása érdekében a tűzvédelmi tervdokumentációhoz orvostechnológiai leírást is mellékelni kell.

478. § (1) Ha állandó orvosi felügyelet nem biztosított, a mozgásukban vagy cselekvőképességükben korlátozott személyek elhelyezésére szolgáló rendeltetések kiürítésére vonatkozó követelményeket e szakasz tartalmazza.

(2) Egyszintes kialakítású épület vagy kizárólag a földszinten kialakításra kerülő rendeltetés esetén kétirányú menekülést kell biztosítani a szabadba.

(3) Többszintes kialakítású épület esetén, ha a rendeltetés a földszint feletti szinten is kialakításra kerül és a rendeltetés homlokzati hossza nem haladja meg a 30 m-t, a biztonságos kiürítés érdekében legalább egy lépcsőházat kell kialakítani, és szintenként tűzgátló épületszerkezetekkel határolt két védett teret kell létesíteni, melyek között az átjárást biztosítani kell. A védett terek mérete tegye lehetővé a teljes szintlétszám egyidejű befogadását.

(4) Többszintes kialakítású épület esetén, ha a rendeltetés a földszint feletti szinten is kialakításra kerül és a rendeltetés homlokzati hossza meghaladja a 30 m-t, a biztonságos kiürítés érdekében a (3) bekezdésen túlmenően kétirányú kiürítést kell biztosítani.

(5) Középmagas épület esetében, ha a rendeltetés 13,65 m felett kerül kialakításra, és a rendeltetés homlokzati hossza nem haladja meg a 30 m-t, a biztonságos kiürítés érdekében a (4) bekezdésen túlmenően a lépcsőházat füstmentesen kell kialakítani.

(6) Középmagas épület esetében, ha a rendeltetés 13,65 m felett kerül kialakításra, és a rendeltetés homlokzati hossza meghaladja a 30 m-t, a biztonságos kiürítés érdekében az (5) bekezdésen túlmenően biztonsági felvonót kell kialakítani.

178. Kiürítési számítások

479. § (1) Az építmény, szabadtéri tömegrendezvény kiürítésének szakaszai

a) az első szakasz, mely a veszélyeztetett helyiség, helyiségcsoport kiürítése, és

b) a második szakasz, mely a veszélyeztetett tűzszakasz, vagy építmény, vagy a szabadtéri tömegrendezvény területének kiürítése.

(2) Az első és a második szakasz kiürítésének időtartama nem haladhatja meg a megengedett időtartamot.

(3) A kiürítés megengedett időtartamát, amely a szabadtéri tömegrendezvény területének nagyságától, a helyiség, tűzszakasz, építmény tűzveszélyességi osztályától és a tűzszakasz, építmény tűzállósági fokozatától függ, a 22. melléklet 1. táblázata tartalmazza.

(4) A szabadtéri tömegrendezvény veszélyeztetett területeit, valamint a kiürítendő terület nagyságát a tűzvédelmi szakhatósággal történt előzetes konzultáció alapján kell meghatározni.

(5) A veszélyeztetett terület 40 méteres körzetének, vagy a tűzvédelmi szakhatóság által a (4) bekezdés szerint megállapított terület kiürítését kell biztosítani az előírt normaidőn belül.

179. A kiürítés első szakaszának számítása

480. § (1) A kiürítés első szakaszának időtartamát az útszakaszok hossza és az ajtók átbocsátó képessége alapján, a tűzszakasz, létesítmény helyiségeire kell meghatározni.

(2) Az ajtók átbocsátó képességének meghatározásánál a szabad nyílásszélességet (tokbelméretet) kell figyelembe venni.

(3) A kiürítés időtartama az útszakaszok hossza alapján

ahol:

t1a a legkedvezőtlenebb útvonalból és a haladási sebességből meghatározott idő percben (min)

Sil a fenti útvonal az egyes útszakaszok hossza egyenes útvonalon mérve méterben (m)

vi az egyes útszakaszokhoz tartozó haladási sebességek a 22. melléklet 2. táblázata alapján (m/min),

t1meg a kiürítés első szakaszára megengedett időtartam a 22. melléklet 1. táblázata alapján.

(4) A kiürítés időtartama az ajtó átbocsátó képessége alapján

ahol:

t1b a helyiségnek vagy a kijárathoz tartozó helyiségrész kiürítési időtartama az ajtók átbocsátó képessége alapján percben (min),

N1 a kijáratonként eltávolítandó személyek száma,

k a kijáratok átbocsátó képessége: 41,7 fő/m/min,

x1 az N1-hez tartozó kijárat szélessége, méterben (m).

180. A kiürítés második szakaszának számítása

481. § A kiürítés második szakaszának időtartamát a menekülési útvonalak hossza, a lépcsők, a szabadba, valamint másik tűzszakaszba, füstmentes lépcsőházba vagy a tűzvédelmi hatóság engedélyével erre a célra kijelölt térbe, tetőfödémre vezető ajtók átbocsátó képessége alapján kell meghatározni szabadtéri tömegrendezvényre, az építményre vagy az abban levő tűzszakasz(ok)ra.

181. Kiürítés a szabadba

482. § (1) A kiürítés időtartama az útvonalak hossza alapján

ahol:

t2a az ellenőrzött tűzszakasz vagy építmény kiürítési időtartama a kijárattól legtávolabb lévő helyiség útvonalhossza alapján, vagy a szabadtéri tömegrendezvény veszélyeztetett területének kiürítési időtartama percben (min),

t1ma a kiürítés első szakaszában számított kiürítési időtartamok közül a legnagyobb, percben (min), (szabadtéri tömegrendezvények esetén nem kell figyelembe venni),

Si2 annak a helyiségnek a legtávolabbi kijáratától a szabadba vezető kijáratig vett útvonalainak együttes hossza az úttengelyen mérve, amely a t1ma-val együttesen a legnagyobb t2a értéket adja, vagy a szabadtéri tömegrendezvény veszélyeztetett területének határáig tartó távolság, méterben (m),

via számításba vett útvonalon a haladási sebességek a 22. melléklet 2. táblázata alapján (m/min),

t2meg a kiürítés második szakaszára megengedett időtartam a 22. melléklet 1. táblázata alapján, percben (min)

(2) A kiürítés időtartama a lépcsők vagy a menekülési útvonal legszűkebb keresztmetszete (a menekülési útvonal legkisebb szabad szélessége) alapján, többszintes tűzszakaszok vagy menekülési útvonalon lévő szűkítés esetén

ahol:

t2b a szabadtéri tömegrendezvény veszélyeztetett területének, az ellenőrzött tűzszakasz, építmény kiürítési időtartama, a lépcsők átbocsátóképessége, vagy a menekülési útvonal legszűkebb keresztmetszete alapján percben (min),

ty1 a lépcső, vagy a legszűkebb keresztmetszet eléréséhez szükséges idő, továbbá - a szabadtéri tömegrendezvények kivételével - a kiürítésnél számításba vett, hozzá legközelebb eső helyiség legközelebbi ajtajától mérve, az útszakaszok alapján, percben (min),

N2 a lépcsőn, vagy a menekülési útvonalon lévő szűkítésen legnagyobb létszámot befogadó szintről, vagy a szabadtéri tömegrendezvény veszélyeztetett területéről a számításba vett lépcsőkön eltávolítandó személyek száma, vagy a legszűkebb keresztmetszeten menekülők száma,

Si3 a lépcső és a lépcsőtől, vagy a legszűkebb keresztmetszettől a szabadba vezető kijáratig, vagy a szabadtéri tömegrendezvény veszélyeztetett területének határáig tartó útvonalak hossza az úttengelyen mérve, méterben (m),

k a lépcső átbocsátóképessége megegyezik a kijáratok 480. § (4) bekezdése szerinti átbocsátóképességével,

X2 a lépcsőkar(ok), vagy a legszűkebb keresztmetszet szabad szélessége, méterben (m),

vi a számításba vett útvonalhoz tartozó haladási sebességek a 22. melléklet 2. táblázata alapján (m/min).

(3) A kiürítés időtartama a szabadba vezető ajtók, valamint a szabadtéri tömegrendezvény veszélyeztetett területének kijáratainak átbocsátóképessége alapján (kijáratonként)

ahol:

t2c a szabadtéri tömegrendezvény veszélyeztetett területének, az ellenőrzött tűzszakasz vagy építmény kiürítési időtartama a szabadba vezető ajtók, kijáratok átbocsátóképessége alapján, min,

ty2 a szabadba vezető ajtó eléréséhez szükséges idő, a tűzszakasz helyiségei közül - a kiürítésnél számításba vett - a szabadba vezető ajtóhoz legközelebb eső helyiség ajtajától mérve, illetve a szabadtéri tömegrendezvény esetén a veszélyeztetett területének kijáratának eléréséhez szükséges idő, a veszélyforrástól mérve, min,

N3 a szabadtéri tömegrendezvény veszélyeztetett területéről, az ellenőrzött tűzszakaszból, az építményből az adott kijáraton eltávolítandó személyek száma, fő,

k a szabadba vezető ajtók átbocsátóképessége a 480. § (4) bekezdés szerint kell meghatározni,

x3 a szabadba vezető kijárat szabad nyílás-szélessége, méterben (m).

483. § (1) A kiürítésre tervezett átmenetileg védett térnek a határoló szerkezetek tűzállósági határértékéig biztosítani kell, hogy

a) a légtér hőmérséklete, a hősugárzás intenzitása nem érheti el az emberekre veszélyes értéket,

b) a térben tartózkodók létszámához és a tartózkodás időtartamához szükséges levegőmennyiség biztosított legyen,

c) az ott-tartózkodás időtartamáig az adott tér füstmentes legyen,

d) az adott térben az ott-tartózkodás időtartamáig világítást biztosított legyen.

(2) A kiürítésre tervezett átmenetileg védett tér nem alakítható ki III. tűzállósági fokozatú 1-2 szintes épület tetőfödémén és IV-V. tűzállósági fokozatú épületben.

182. Haladási sebességek

484. § A kiürítés sebességét a 22. melléklet 2. táblázatának értékei szerint kell figyelembe venni a helyiség (közlekedő) alapterülete és a helyiségben (közlekedőben) számításba vett személyek száma alapján. A lépcsők útvonalhosszaként (s) - beleértve a lépcsőpihenőket is - a szintkülönbség háromszorosát kell figyelembe venni.

183. Számításba vett személyek száma

485. § (1) Abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre egyértelmű alapadat (az ülőhelyek elrendezését és darabszámát feltüntető alaprajz, szállodáknál ágyszám és kiszolgáló személyzet létszáma, ipari vagy mezőgazdasági üzemeknél az üzemeléstechnológiai leírás létszámadatai), akkor a létesítmény sajátosságait figyelembe véve a 22. melléklet 3. táblázatában foglalt adatokból kell kiindulni.

(2) A számításba vett személyek számának megállapításánál a rendeltetésszerű üzemeltetés során előforduló, tűzvédelmi szempontból legkedvezőtlenebb állapotot kell feltételezni. Abban az esetben, ha az így megállapított létszám kisebb, mint a 22. melléklet 3. táblázatában foglaltak szerinti létszám, akkor az utóbbit kell számításba venni.