A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 283/2010. (IV. 9.) OVB határozatát helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 283/2010. (IV. 9.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen.
Az OVB vitatott határozatában az országos népszavazás kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítette, amelyen a következő kérdés szerepel: „Egyetért-e azzal, hogy a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 84. § (1) bekezdését az Országgyűlés helyezze hatályon kívül és a törvény tegye lehetővé, hogy a választópolgár kötelező ügyvédi képviselet nélkül kérhesse a választási bizottság határozatának bírósági felülvizsgálatát?”
Az OVBh. indokolásában megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért hitelesítésének akadálya nincs.
A kifogástevő álláspontja szerint a kérdés nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. § (1) bekezdésében meghatározott egyértelműségi követelménynek, mivel a kérdésben megjelölt jogszabályhely hatályon kívül helyezésével nem csak a választópolgárok, hanem a bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtására jogosult egyéb személyek és szervezetek kötelező ügyvédi képviselete is megszűnik. Ez azonban a kérdésből nem derül ki, sőt a kérdés azt a látszatot kelti, hogy csak a választópolgárok mentesülnek az ügyvédkényszer alól.
Nézete szerint a kérdés népszavazásra bocsátása megsértené a Ve. 3. § d) pontjában megfogalmazott rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét is, mivel az nem tartozik az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek közé.
A kifogástevő az OVBh. megsemmisítését és az OVB új eljárásra utasítását kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az OVBh. a Magyar Közlöny 2010. évi 51. számában, 2010. április 9-én jelent meg, a kifogást 2010. április 24-én, határidőben terjesztették elő.
Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala során a következő jogszabályokat vette alapul:
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.”
2. Az Nsztv. rendelkezései:
„2. § Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az aláírásgyűjtés megkezdése előtt – hitelesítés céljából – be kell nyújtani az Országos Választási Bizottsághoz.”
„10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,
d) ugyanazon tartalmú kérdésben három éven belül eredményes országos népszavazást tartottak,
e) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.”
„13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”
A Ve. rendelkezései:
„3. § A választási eljárás szabályainak alkalmazása során a választásban érintett résztvevőknek érvényre kell juttatniuk az alábbi alapelveket:
(...)
d) jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás,
(...)”
„77. § (2) A kifogásnak tartalmaznia kell
a) a jogszabálysértés megjelölését,
b) a jogszabálysértés bizonyítékait,
(...)”
„82. § (1) A választási bizottság másodfokú határozata, továbbá az Országos Választási Bizottság határozata ellen bármely választópolgár, jelölt, jelölő szervezet, illetőleg az ügyben érintett jogi személy bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be.”
„84. § (1) A bírósági felülvizsgálati eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat.”
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(...)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
A kifogás nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság az OVB határozatai ellen benyújtott kifogások elbírálása során kialakította következetes gyakorlatát. Az Alkotmánybíróság a kifogás alapján lefolytatott jogorvoslati eljárásban azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogás megfelel-e a Ve. 77. § (2) bekezdésének a)–c) pontjaiban, illetve 130. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, és az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. Eljárása során az Alkotmánybíróság e feladatát alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.]
2. A kifogástevő álláspontja szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg az Nsztv.-ben rögzített egyértelműségi követelménynek.
A népszavazásra szánt kérdés egyértelműségével kapcsolatban az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye e tekintetben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni (választópolgári egyértelműség). Az eredményes népszavazással hozott döntés azonban az Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogköre – Alkotmányban szabályozott – korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Ezért a kérdés egyértelműségének megállapításakor az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség). Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az Nsztv. 13. § (1) bekezdése nem támaszt olyan követelményt a népszavazás kezdeményezőivel szemben, hogy a kérdés megfogalmazásakor pontosan használják a hatályos jogszabályok terminológiáját [52/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 399, 402–403.; 68/2008. (IV. 30.) AB határozat, ABH 2008, 615, 619.], de a kérdésből mind a választópolgárok, mind az Országgyűlés számára ki kell derülnie, hogy milyen lehetséges következményekkel járhat a népszavazás [99/2007. (XII. 6.) AB határozat, ABH 2007, 815, 818.].
A népszavazásra feltenni kívánt kérdés egy összetett mondatot tartalmaz, melynek első tagja egy hatályon kívül helyezési indítvány, második része pedig a hatályon kívül helyezés következményeit egy meghatározott személyi körre (választópolgár) nézve nevesíti. A kifogástevő nézete szerint a kérdés azt a látszatot kelti, mintha csak a választópolgárok mentesülnének az ügyvédkényszer alól, ami miatt a kérdés nem felel meg a törvényben meghatározott egyértelműségi követelménynek.
A kérdés egy adott jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezésére irányul, amely rendelkezés a választási bizottságok határozatainak bírósági felülvizsgálatára vonatkozóan kötelező ügyvédi képviseletet ír elő. A rendelkezés értelemszerűen vonatkozik minden érintettre, vagyis annak hatályon kívül helyezése nem csak a választópolgárokat, hanem a Ve. 82. § (1) bekezdésében megjelölt minden jogosultat egyaránt érint. Ebből következően a kérdés második része logikailag felesleges ugyan, mindössze a választópolgárok érintettségének hangsúlyozását szolgálja.
Ez a körülmény azonban nem érinti az Alkotmánybíróság által értelmezett választópolgári és jogalkotói egyértelműség követelményét; a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehet felelni, a népszavazás eredménye alapján pedig az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen tartalmú jogalkotásra köteles.
Mindezek alapján az egyértelműség követelményének sérelmét állító kifogást az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak.
3. A népszavazási kezdeményezés tekintetében a rendeltetésellenes joggyakorlás mércéjét az Alkotmánybíróság 18/2008. (III. 12.) AB határozatában fogalmazta meg. Ezen határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az aláírásgyűjtés kezdeményezése a népszavazáshoz való jog gyakorlásának részjogosítványa, a választópolgárok által kezdeményezett népszavazási eljárásnak döntő eleme, melynek célja – rendeltetése – a népszavazási eljárás elindítása. E jog gyakorlása akkor rendeltetésszerű, ha összhangban áll az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében foglaltakkal, a népszuverenitás közvetlen, de kiegészítő gyakorlásával: „A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye a hitelesítési eljárás kezdeményezése során azt jelenti, hogy az aláírásgyűjtés kezdeményezőjének az országos népszavazás alkotmányos rendeltetésére, a közvetlen hatalomgyakorlás kivételességére, az állam életében betöltött szerepére és súlyára tekintettel kell eljárnia. Felelősségteljesen, annak tudatában kell benyújtania kezdeményezését, hogy az általa útjára indított népszavazási eljárás állásfoglalásra készteti az ország valamennyi választópolgárát, és annak eredményeként az Országgyűlést kötelező döntés születik, amely országgyűlési döntéssé, törvénnyé válva hosszabb távon meghatározza a polgárok jogait, kötelezettségeit, befolyásolja a társadalom életét.” [ABH 2008, 212.; 10/2010. (I. 28.) AB határozat, ABH 2010, 66., 69.]
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy – a fentiekben ismertetett gyakorlata alapján – a népszavazásra feltenni kívánt kérdés önmagában nem ellentétes a népszavazás rendeltetésével; a választási eljárásban elvileg minden választópolgár, mint a bírósági felülvizsgálat potenciális kezdeményezőjének jogi helyzetét érinti, a hitelesítendő kérdés bármilyen irányú eldöntése hosszabb távon határozza meg a választópolgárok jogait és kötelezettségeit, és nem áll ellentétben a népszuverenitás közvetlen, de kiegészítő gyakorlásának elvével. Ebből következően az Alkotmánybíróság azt a kifogást sem találta megalapozottnak, amely szerint a kérdés népszavazásra bocsátása a Ve. 3. § d) pontjában megfogalmazott rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének sérelmét eredményezné.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az OVBh. megsemmisítésére és az OVB új eljárásra kötelezésére irányuló kifogást elutasította, és a 283/2010. (IV. 9.) OVB határozatát, az abban foglalt kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.
Budapest, 2011. augusztus 29.
| Dr. Paczolay Péter s. k., | ||
| az Alkotmánybíróság elnöke | ||
| Dr. Balogh Elemér s. k., | Dr. Bihari Mihály s. k., | |
| alkotmánybíró | alkotmánybíró | |
| Dr. Bragyova András s. k., | Dr. Holló András s. k., | |
| alkotmánybíró | alkotmánybíró | |
| Dr. Kiss László s. k., | Dr. Kovács Péter s. k., | |
| alkotmánybíró | alkotmánybíró | |
| Dr. Lenkovics Barnabás s. k., | Dr. Lévay Miklós s. k., | |
| előadó alkotmánybíró | alkotmánybíró | |
| Dr. Stumpf István s. k., | ||
| alkotmánybíró | ||
