Az ügy száma: Köf. 5053/2014/3.
A tanács tagja: Dr. Kozma György a tanács elnöke, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró
Az indítványozó: Alapvető Jogok Biztosa (Budapest, Nádor u. 22.)
Az érintett önkormányzat: Balatonszentgyörgy Község Önkormányzata
(Balatonszentgyörgy, Berzsenyi Dániel u. 9.)
Az ügy tárgya: telekadó törvényességi felülvizsgálata
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
- megállapítja, hogy Balatonszentgyörgy Község Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adóról szóló módosított 15/2013. (XI. 29.) önkormányzati rendelete 14. §-a törvényellenes, ezért azt megsemmisíti;
- elrendeli a határozata Magyar Közlönyben való közzétételét;
- elrendeli, hogy a határozat közzétételére - a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül - az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
1. Az Alapvető Jogok Biztosa az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 34/A. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte Balatonszentgyörgy Község Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adóról szóló módosított 15/2013. (XI. 29.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 14. §-ának törvényességi vizsgálatát.
2. Az alapvető jogok biztosa megkereste az érintett önkormányzatot az Ör. és különösen a telekadó alóli mentességi szabály gazdaságpolitikai indokainak megjelölése iránt. Az alapvető jogok biztosa a befektetési céllal vásárolt ingatlanok elidegenítésében, a helyben lakó telektulajdonosok beépítési szándékának ösztönzésében megjelölt indokokat nem fogadta el.
3. Az alapvető jogok biztosa indítványát arra az álláspontra alapította, hogy az adótárgyként megjelölt telek lakhatási célra nem szolgálhat, ezért a telekadó mentesség nem ösztönzi jobban a helyben lakó, mint a nem helyben lakó telektulajdonosokat annak beépítésére. Emellett nem növeli jobban az érintett önkormányzat bevételeit az, ha helyben lakó telektulajdonos, mintha nem helyben lakó telektulajdonos építi be telkét a településen. Ezért az Ör. 14. §-ának mentességi szabálya sérti a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 6. c) pontja szerinti jogegyenlőségi szabályt, mivel a helyben lakás a telekadó esetében nem értékelhető szempont.
4. Az érintett önkormányzat - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján részére biztosított indítványra tekintettel határidőben - nem nyújtott be állásfoglalást a Kúriához.
5. Az indítvány megalapozott.
6. Előjáróban rögzíti a Kúria Önkormányzati Tanácsa azt, hogy az érintett önkormányzat a támadott Ör.-t az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésére visszavezethető, a Helyi adó tv. rendelkezései alapján végrehajtó jellegű jogalkotói jogkörében alkotta meg. Ezért az Ör. nem lehet ellentétes - egyéb jogszabályi rendelkezések mellett - a Helyi adó tv. szabályozásával sem.
7. Az Ör. III. Fejezetében szabályozta a telekadó kötelezettséget. A 10. §-a adóalanyként a „(...) Htv. 18. §-ában meghatározott tulajdonost” jelöli meg, az adó alapjaként az érintett önkormányzat a Helyi adó tv. 15. § a) pont szerinti négyzetméter-alapú adókötelezettségről rendelkezett. Az Ör. 12. §-a értelmében „[a]z adó mértéke 100 Ft/m2/év.” Az Ör. indítvánnyal érintett 14. §-a értelmében: „[a]z önkormányzat illetékességi területén ténylegesen életvitelszerűen élő magánszemély adóalany 90 Ft/m2 adókedvezményre jogosult.” Megállapítható tehát, hogy az érintett önkormányzat jelentős mentességet biztosított a helyben lakó tulajdonos adóalanyok számára.
8. A Helyi adó tv. 6. § c) pontját a Kúria Önkormányzati Tanácsa több összefüggésben is értelmezte az eddigi gyakorlatában. Összefoglaló jellegű Köf. 5025/2014. számú határozatában (a továbbiakban: Köfh.) megállapította, hogy a vagyoni típusú adók esetében alapelv az egyenlő alapokon nyugvó kötelezettség. Az adókötelezettség alapja ezért az ingatlantulajdon, tartalma pedig a vagyontömeg értékéhez kell igazodjon.
9. A Helyi adó tv. 6. § c) pontjának „a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodó” fordulatának értelmezése kapcsán a Kúria megállapította, hogy az a Helyi adó tv. jogegyenlőségi szabálya: az önkormányzati jogalkotó a rendelet hatálya alá tartozó valamennyi adóalany esetében a kötelezettség mértékét a vagyontömegben megtestesülő értékhez kötheti, attól eltérni a helyi sajátosságok avagy az önkormányzat gazdálkodási követelményei által indokolt esetben lehetséges.
10. A Helyi adó tv. felhatalmazza a helyi jogalkotókat arra, hogy az adó alapját képező vagyonnal, a vagyon értékéhez nem kötődő körülményekre tekintettel mentességi, kedvezményszabályokat állapítsanak meg. Ilyen mentességi szabályok törvényességét vizsgálta a Kúria a Köf. 5017/2012., illetve a Köf. 5076/2012. számú határozataiban.
11. A Helyi adó tv. 6. § d) pontjának értelmezése körében a Kúria a Köfh.-ban megállapította, hogy a törvényi rendelkezés szélesre nyitja a helyi jogalkotó jogkörét. Ám a vagyoni típusú adók esetében a mentesség a lehetséges adótárgyak közül elsődlegesen a lakásingatlanokat érintheti, azon belül pedig a törvényalkotó a lakhatás - a tényszerű, életvitelszerű lakás - biztonságát helyezi előtérbe akkor, amikor a Helyi adó tv. különös részében szabályozott mentességek és kedvezmények körét „(...) különösen a lakások esetében (...)” az „eltartottak számától, a lakáson fennálló, hitelintézet által lakásvásárlásra, lakásépítésre nyújtott hitel biztosítékául szolgáló jelzálogjog fennállásától, a lakásban lakóhellyel rendelkezők jövedelmétől függő mentességekre, kedvezményekre” terjeszti ki.
12. A Helyi adó tv. 6. § d) pontja szerinti felhatalmazáson alapuló mentesség, kedvezmény szabálya akkor felel meg a jogegyenlőség 6. § c) pontja szerinti követelményének, amennyiben az ésszerű indokokkal alátámasztható.
13. Az indítvánnyal érintett esetben nem mellőzhető az a körülmény, hogy az adó tárgya a Helyi adó tv. 52. § 16. pontja szerinti telek. A fogalom-meghatározás szerint a telek: „az épülettel, épületrésszel be nem épített földterület (...)”. A fogalom magában foglalja a település illetékességi területéhez tartozó valamennyi belterületi és külterületi ingatlant.
14. A Helyi adó tv. értelmében telekadó tárgyát képezi minden, a tényleges művelés alatt álló mezőgazdasági földterületet nem tekintve, belterületi és az 52. § 16. pontja szerinti kivételeken túl minden külterületi telek is. A helyi közösség számára a beépítéssel járó esetleges előnyök tehát a telkeknek csak egy része esetében jelentkezhetnek tényleges előnyként. A mentességi szabály ebben a megfogalmazásban nem igazolja vissza az érintett önkormányzat azon várakozását, hogy a helyi lakos telektulajdonosok a beépítéssel növelik a helyben lakók számát és ily módon hozzájárulnak az érintett önkormányzat bevétel-növekedéséhez. Amennyiben az életvitelszerűen helyben lakó adóalany telke nem beépíthető külterületi ingatlan, úgy a részére nyújtott adómentesség, kedvezmény ésszerűen nem indokolható az önkormányzat gazdálkodási követelményeivel.
15. A település megtartóképességének erősítése, a tényszerű helyben lakás ösztönzése, a saját források növelése ésszerű alap lehet a vagyoni típusú adók alóli mentességek, kedvezmények szabályozásakor. A Kúria Önkormányzati Tanácsa azonban osztotta az alapvető jogok biztosa indítványának indokolását abban a tekintetben, hogy a helyben lakók kedvezőbb helyzetbe hozása, lényegében a telekadó megfizetése alóli mentesítés és az érintett önkormányzat saját bevételeinek növekedése között nincs ésszerű, a tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű kapcsolat. Ezért a Kúria helyt adva az indítványban foglaltaknak, az Ör. 14. §-át megsemmisítette.
16. A Helyi adó tv. 6. § d) pontja szerinti felhatalmazáson alapuló mentesség, kedvezmény rendeleti szabályozása akkor felel meg a jogegyenlőség 6. § c) pontja szerinti követelménynek, amennyiben az ésszerű indokokkal alátámasztható. A település megtartóképességének erősítése, a tényszerű helyben lakás ösztönzése, a saját források növelése ésszerű alap lehet a vagyoni típusú adók alóli mentességek, kedvezmények megkülönböztető szabályozásakor. Amennyiben azonban az életvitelszerűen helyben lakó adóalany telke nem beépíthető ingatlan, úgy a részére nyújtott adómentesség, kedvezmény ésszerűen nem indokolható az önkormányzat gazdálkodási követelményeivel.
17. 1990. évi C. törvény 6. § c) és d) pontok 52. § 16. pont.
18. A Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja értelmében „[h]a az önkormányzati tanács megállapítja, hogy az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik, az önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti (...).” A Kúria megállapította, hogy az Ör. 14. §-a a Helyi adó tv. 6. § c) pontjába ütközően törvénysértő, ezért azt megsemmisítette. A megsemmisített rendelkezés a jelen határozat Magyar Közlönyben való közzétételét követő napon veszti hatályát [Bszi. 56. § (2) bekezdés].
19. A Kúria határozat közzétételéről a Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontjai alapján határozott.
Budapest, 2015. február 10.
| Dr. Kalas Tibor s. k. | ||
| a tanács elnöke | ||
| Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k. | Dr. Balogh Zsolt s. k. | |
| előadó bíró | bíró | |
