A Kúria a dr. Szánthó Zoltán ügyvéd által képviselt kérelmezőnek, a Nemzeti Választási Bizottság ellen, aláírásgyűjtő ív mintapéldánya hitelesítése kapcsán meghozott 86/2015. számú határozatának felülvizsgálata tárgyában, nemperes eljárásban, meghozta az alábbi
végzést:
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 86/2015. számú határozatát megváltoztatja és a kérdés hitelesítését megtagadja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
A Kúria elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.
A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
1. A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 86/2015. számú határozatában hitelesítette a népszavazási kezdeményezés szervezője által 2015. április 9-én benyújtott aláírásgyűjtő ívet, amelyen a következő kérdés szerepelt:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az intézményi várólistára való felkerüléstől számított legfeljebb hat hónapon belül hozzájusson a beteg a nem azonnali ellátást igénylő egészségügyi ellátáshoz?”
2. Az NVB határozatában megállapította, hogy a kérdés és az aláírásgyűjtő ív is megfelelt az Alaptörvényben, valamint a népszavazás kezdeményezéséről az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Nsztv.) foglaltaknak, ezért a hitelesítésnek nem látta akadályát.
3. A kérelmező felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához. Felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának megváltoztatását és a kérdés hitelesítésének megtagadását kérte. Indokolása értelmében a hitelesített kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja szerinti tárgykörök közé tartozik. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) statisztikái alapján ugyanis egyértelmű, hogy a 33 központi várólistán kitűnő közel hatvanezer beteg esetében különböző a várakozási idő tartama, a halasztott ellátások típusa, összetettsége. Ugyanakkor a kérdés alapján megtartott érvényes és eredményes népszavazás esetén keletkező kötelezettség már a 2015-ös évben több milliárdos nagyságrendű, a költségvetési törvényt érintő átcsoportosítást tenne szükségessé, de az módosító jelleggel hatna ki a 2015. tavaszán elfogadandó, 2016. év költségvetési törvényére is.
4. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése alapján a kérelmező szerint a kérdés nem egyértelmű, mivel abból nem derülhet ki az Országgyűlés számára a kötelezettség keletkezésének kezdőidőpontja, illetve az sem, hogy az mely típusú várólistákat érint. Mindemellett a kérdés nem kezeli a vis maior és egyéb ahhoz hasonló helyzeteket sem.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
1. A Kúria az Nsztv. 30. § (1) bekezdésében - figyelemmel az Nsztv. 11. §-ára is - megfogalmazott hatáskörében eljárva, nemperes eljárásban, az Alaptörvény védelme érdekében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel vizsgálja felül az NVB határozatát.
2. A kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 5/B. § k) pontja szerint az intézményi várólista „az adott fekvőbeteg ellátó intézményben a betegellátás sorrendjét meghatározó jegyzék, amely - a központi várólista alapján igénybe vehető ellátások kivételével - az egészségügyi ellátások meghatározott sorrend szerinti elvégzése érdekében, továbbá tartós kapacitáshiány esetén kerül kialakításra”. A várólistákkal kapcsolatos kérdéseket a korábbiakban kormányrendeleti szintű szabályok rendezték [lásd pl. a várólista alapján nyújtható ellátások részletes szabályairól szóló 287/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet, az egészségügyi szolgáltatók Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet stb.].
3. A Kormány a várólista csökkentési programot 2010. végén 269/2010. (XII. 3.) Korm. rendeletében szabályozta normatív módon. Meghatározta azokat a céltámogatásnak minősülő kereteket, amelyeket az érintett szolgáltatóknak a népegészségügyi szempontból kiemelkedő jelentőségű beavatkozásokat tartalmazó várólistáik csökkentésére kellett fordítaniuk.
4. A 2015. évben a várólista csökkentési programra a Kormány összesen hat milliárd forintot különített el. A 2015. tavaszáig felhasznált egy milliárd forinton túl, a Kr. 2015. június 6-ától hatályos 5. számú mellékletében a „várólista csökkentés és egyéb szakmapolitikai célok fedezete” soron további öt milliárd forintot rendelt e célra. A Kr. a teljesítményvolumen-korláton (TVK) felüli, illetve (az egynapos műtétek esetében) TVK nélküli finanszírozásról rendelkezett. A források elszámolásának feltételei mellett meghatározta azt, hogy a felhasználásra az aktív fekvőbeteg-szakellátásban a 2015. április 1-jén a szolgáltató várólistáján nyilvántartott betegek, valamint az átirányítással más szolgáltató várólistájára áthelyezett és ellátott betegek esetében (28/C. §), a járóbeteg-szakellátásban a programba bevont szolgáltatók várólistáján nyilvántartott betegek esetében (29/B. §), valamint rosszindulatú daganatos kórkép klinikai gyanúja (29/B. §) esetén kerülhet sor.
5. A szabályozásból kitűnően a várólista csökkentési program keretében az időszerűség oldaláról csak a népegészségügyi szempontból kiemelkedő jelentőségű beavatkozások, a Kr. 5. számú melléklete szerinti egészségügyi szolgáltatások élveznek előnyt. E mellett azok a betegek számíthatnak gyógyító ellátásra, akiket 2015. április 1-jén már nyilvántartott valamely egészségügyi szolgáltató. Végül ki kell emelni azt is, hogy a rendeleti szabályozás értelmében a 2015-ös várólista csökkentési program a fekvőbeteg ellátást végző szolgáltatók mellett kiterjed a járóbeteg-ellátásban vezetett várólistákra és a daganatos betegséggel küzdő betegek CT és MRI vizsgálatának meggyorsított elvégzésére is.
6. Az NVB által vizsgált kérdés - szemben a hatályos szabályozással - az intézményi, azaz az Ebtv. 5/B. § k) pontja értelmében csupán a fekvőbeteg ellátó intézményekben vezetett várólistákra koncentrál. Ugyanakkor - ebben a körben - időpont rögzítése nélkül, valamennyi várólistán nyilvántartott betegre kiterjedően, az esetükben szükségessé vált ellátások minőségi különbségeire tekintet nélkül írná elő a várakozási idő lerövidítésének törvényi szabályozását.
7. A felülvizsgálati kérelemben foglalt indokolás értelmében az NVB kérdést hitelesítő határozata az Nsztv. 9. § (1) bekezdésébe ütközően törvénysértő, mert abból az Országgyűlésre nem egyértelmű törvényalkotási kötelezettség hárulna érvényes és eredményes népszavazás esetén.
8. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése értelmében „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles”.
9. Az Alkotmánybíróság által 2001-ben [51/2001. (XI. 29.) AB határozat] kidolgozott „egyértelműségi teszt” szerint a választói egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a kérdés megfelel a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok értik, átlátják a kérdés lényegét, jelentőségét annak érdekében, hogy tudatos, átgondolt szavazataikkal meghatározott irányba tereljék az Országgyűlés jogalkotói munkáját.
A jogalkotói egyértelműség oldalán az a kritérium azt jelenti, hogy az érvényes és eredményes népszavazás esetén az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy van-e jogalkotási feladata és ha igen, akkor annak mi a tartalma. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdésének utolsó mondata értelmében „[a]z érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező”. A kötelezettség tartalma, a jogalkotás célja és iránya egyértelműen ki kell derüljön a kérdésből annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
10. Az NVB határozatában elbírált kérdés az egészségügyi ellátások finanszírozásának feltételrendszerét, azon belül az évtizedek alatt - egyebek mellett éppen az alulfinanszírozottságra, a szerkezeti elmaradottságra és egészségpolitikai hiányosságokra stb. visszavezethető okok miatt - felhalmozódott ellátásbeli hátralékok felszámolását érinti.
11. A választópolgár az egészségügyi ellátások igénybevételekor a szolgáltatóknál gyakorta szembesül várólistával, várakozási idővel. Ezzel szemben a népszavazási kérdés az „intézményi várólistára” utal, amelynek tartalma a hétköznapi szóhasználathoz képest szűkebb szolgáltatói kört takar, ezzel szemben a fentiek szerint várólista csökkentési program viszont tágabb hatókörű. Így a fogalomhasználat tartalmai eltérései miatt a választópolgár szavazatával nem tudja tudatosan, megalapozottan segíteni az Országgyűlés munkáját.
12. A kérdés nem felel meg a jogalkotói egyértelműség kritériumainak sem. Az eredményes népszavazás esetén ugyanis nem világos, hogy az Országgyűlésnek valamennyi, vagy csak az általa kiválasztott egészségügyi ellátások tekintetében; valamennyi, azaz az időben legtávolabb és legutóbb nyilvántartott beteg esetében is; és minden ellátás esetében egységesen meghatározott hat hónapra kell-e csökkentenie a várakozási idő tartamát, avagy jogalkotói szabadságába tartozik a feltételrendszer kialakítása.
Amennyiben az érvényes és eredményes népszavazást követően az Országgyűlés „válogatna” az ellátások és a várakozási idő szerint a betegek között, úgy orvosszakmai kérdésekben foglalna állást, megfelelő felkészültség nélkül.
13. A jelen ügyben sem mellőzhető továbbá a Kúria Kfv.IV.37.340/2015. számú határozatában kifejtett érvelése:
14. Az Alaptörvény XX. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti egészséghez való jog tartalmát az eddigiekben az Alkotmánybíróság az 1949. évi XX. Alkotmány 70/D. §-ában elismert „legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez” való joghoz fűzött alkotmánybírósági értelmezésből kiindulva elemezte {lásd pl. 3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, [67]-[69], 3132/2013. (VII. 2.) AB határozat, [57]-[58].}
A két alkotmányi rendelkezés között az Alkotmánybíróság által megállapított szövegszerű és tartalmi hasonlóság megadja annak a megállapításnak a lehetőségét, hogy az egészséghez való jog nem jelent alanyi jogot a polgár számára az állam finanszírozása mellett bármely egészségügyi szolgáltatás igénybe vételéhez. A gazdasági, szociális, kulturális jogok, ezen belül az egészséghez való jog esetében az állam intézményvédelmi kötelezettségének alapja az emberi méltóság megőrzésének lehetősége, „mércéje” azonban az orvostudomány mindenkori fejlettsége mellett a nemzetgazdaság mindenkori teherbíró-képessége [lásd pl. 56/1995. (IX. 15.) AB határozatot és más, a szociális ellátások minimumszintjével összefüggő alkotmánybírósági határozatokat].
15. A kifejtettek alapján a Kúria megállapította, hogy az NVB határozatát az Nsztv. 11. §-ának megsértése nélkül hozta meg, ezért azt a 30. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta és a kérdés hitelesítését megtagadta.
16. Az illetékről a Kúria az illetékekről szóló - módosított - 1990. évi XCIII. törvény megfelelő alkalmazásával határozott.
17. A Kúria az NVB kérdést hitelesítő határozatát megváltoztatta, ezért az Nsztv. 30. § (3) bekezdése értelmében rendelkezett határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételéről.
A jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2015. szeptember 1.
| Dr. Kozma György s. k. a tanács elnöke | ||
| Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k | Dr. Balogh Zsolt s. k. | |
| előadó bíró | bíró | |
