Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye
Ingyenes, megbízható jogszabály-szolgáltatás Magyarország egyik legnagyobb jogi tartalomszolgáltatójától
A jogszabály mai napon (2017.08.19.) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.
Megnyitom a Jogtárban Megnyitom az Optijusban

 

2001. évi XXVIII. törvény

a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló, Rómában, 1995. év június hó 24. napján aláírt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről * 

1. § Az Országgyűlés a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló, Rómában, 1995. év június hó 24. napján aláírt UNIDROIT Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.

(Az Egyezmény megerősítéséről szóló okirat letétbe helyezése 1998. május 8-án megtörtént. A Magyar Köztársaság vonatkozásában az Egyezmény 1998. november 1-jén hatályba lépett.)

2. § Az Egyezmény angol nyelvű szövege és hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

„UNIDROIT CONVENTION ON STOLEN OR ILLEGALLY EXPORTED CULTURAL OBJECTS (ROME, 24 JUNE 1995)

THE STATES PARTIES TO THIS CONVENTION,

ASSEMBLED in Rome at the invitation of the Government of the Italian Republic from 7 to 24 June 1995 for a Diplomatic Conference for the adoption of the draft Unidroit Convention on the International Return of Stolen or Illegally Exported Cultural Objects,

CONVINCED of the fundamental importance of the protection of cultural heritage and of cultural exchanges for promoting understanding between peoples, and the dissemination of culture for the well-being of humanity and the progress of civilisation,

DEEPLY CONCERNED by the illicit trade in cultural objects and the irreparable damage frequently caused by it, both to these objects themselves and to the cultural heritage of national, tribal, indigenous or other communities, and also to the heritage of all peoples, and in particular by the pillage of archaeological sites and the resulting loss of irreplaceable archaeological, historical and scientific information,

DETERMINED to contribute effectively to the fight against illicit trade in cultural objects by taking the important step of establishing common, minimal legal rules for the restitution and return of cultural objects between Contracting States, with the objective of improving the preservation and protection of the cultural heritage in the interest of all,

EMPHASISING that this Convention is intended to facilitate the restitution and return of cultural objects, and that the provision of any remedies, such as compensation, needed to effect restitution and return in some States, does not imply that such remedies should be adopted in other States,

AFFIRMING that the adoption of the provisions of this Convention for the future in no way confers any approval or legitimacy upon illegal transactions of whatever kind which may have taken place before the entry into force of the Convention,

CONSCIOUS that this Convention will not by itself provide a solution to the problems raised by illicit trade, but that it initiates a process that will enhance international cultural co-operation and maintain a proper role for legal trading and inter-State agreements for cultural exchanges,

ACKNOWLEDGING that implementation of this Convention should be accompanied by other effective measures for protecting cultural objects, such as the development and use of registers, the physical protection of archaeological sites and technical co-operation,

RECOGNISING the work of various bodies to protect cultural property, particularly the 1970 UNESCO Convention on illicit traffic and the development of codes of conduct in the private sector,

HAVE AGREED as follows:

CHAPTER I - SCOPE OF APPLICATION AND DEFINITION

Article 1

This Convention applies to claims of an international character for:

a) the restitution of stolen cultural objects;

b) the return of cultural objects removed from the territory of a Contracting State contrary to its law regulating the export of cultural objects for the purpose of protecting its cultural heritage (hereinafter „illegally exported cultural objects”).

Article 2

For the purposes of this Convention, cultural objects are those which, on religious or secular grounds, are of importance for archaeology, prehistory, history, literature, art or science and belong to one of the categories listed in the Annex to this Convention.

CHAPTER II - RESTITUTION OF STOLEN CULTURAL OBJECTS

Article 3

(1) The possessor of a cultural object which has been stolen shall return it.

(2) For the purposes of this Convention, a cultural object which has been unlawfully excavated or lawfully excavated but unlawfully retained shall be considered stolen, when consistent with the law of the State where the excavation took place.

(3) Any claim for restitution shall be brought within a period of three years from the time when the claimant knew the location of the cultural object and the identity of its possessor, and in any case within a period of fifty years from the time of the theft.

(4) However, a claim for restitution of a cultural object forming an integral part of an identified monument or archaeological site, or belonging to a public collection, shall not be subject to time limitations other than a period of three years from the time when the claimant knew the location of the cultural object and the identity of its possessor.

(5) Notwithstanding the provisions of the preceding paragraph, any Contracting State may declare that a claim is subject to a time limitation of 75 years or such longer period as is provided in its law. A claim made in another Contracting State for restitution of a cultural object displaced from a monument, archaeological site or public collection in a Contracting State making such a declaration shall also be subject to that time limitation.

(6) A declaration referred to in the preceding paragraph shall be made at the time of signature, ratification, acceptance, approval or accession.

(7) For the purposes of this Convention, a „public collection”, consists of a group of inventoried or otherwise identified cultural objects owned by:

a) a Contracting State;

b) a regional or local authority of a Contracting State;

c) a religious institution in a Contracting State; or

d) an institution that is established for an essentially cultural, educational or scientific purpose in a Contracting State and is recognised in that State as serving the public interest.

(8) In addition, a claim for restitution of a sacred or communally important cultural object belonging to and used by a tribal or indigenous community in a Contracting State as part of that community’s traditional or ritual use, shall be subject to the time limitation applicable to public collections.

Article 4

(1) The possessor of a stolen cultural object required to return it shall be entitled, at the time of its restitution, to payment of fair and reasonable compensation provided that the possessor neither knew nor ought reasonably to have known that the object was stolen and can prove that it exercised due diligence when acquiring the object.

(2) Without prejudice to the right of the possessor to compensation referred to in the preceding paragraph, reasonable efforts shall be made to have the person who transferred the cultural object to the possessor, or any prior transferor, pay the compensation where to do so would be consistent with the law of the State in which the claim is brought.

(3) Payment of compensation to the possessor by the claimant, when this is required, shall be without prejudice to the right of the claimant to recover it from any other person.

(4) In determining whether the possessor exercised due diligence, regard shall be had to all the circumstances of the acquisition, including the character of the parties, the price paid, whether the possessor consulted any reasonably accessible register of stolen cultural objects, and any other relevant information and documentation which it could reasonably have obtained, and whether the possessor consulted accessible agencies or took any other step that a reasonable person would have taken in the circumstances.

(5) The possessor shall not be in a more favourable position than the person from whom it acquired the cultural object by inheritance or otherwise gratuitously.

CHAPTER III - RETURN OF ILLEGALLY EXPORTED CULTURAL OBJECTS

Article 5

(1) A Contracting State may request the court or other competent authority of another Contracting State to order the return of a cultural object illegally exported from the territory of the requesting State.

(2) A cultural object which has been temporarily exported from the territory of the requesting State, for purposes such as exhibition, research or restoration, under a permit issued according to its law regulating its export for the purpose of protecting its cultural heritage and not returned in accordance with the terms of that permit shall be deemed to have been illegally exported.

(3) The court or other competent authority of the State addressed shall order the return of an illegally exported cultural object if the requesting State establishes that the removal of the object from its territory significantly impairs one or more of the following interests:

a) the physical Preservation of the object or of its context;

b) the integrity of a complex object;

c) the preservation of information of, for example, a scientific or historical character;

d) the traditional or ritual use of the object by a tribal or indigenous community,

or establishers that the object is of significant cultural importance for the requesting State.

(4) Any request made under paragraph 1 of this article shall contain or be accompanied by such information of a factual or legal nature as may assist the court or other competent authority of the State addressed in determining whether the requirements of paragraphs 1 to 3 have been met.

(5) Any request for return shall be brought within a period of three years from the time when the requesting State knew the location of the cultural object and the identity of its possessor, and in any case within a period of fifty years from the date of the export or from the date on which the object should have been returned under a permit referred to in paragraph 2 of this article.

Article 6

(1) The possessor of a cultural object who acquired the object after it was illegally exported shall be entitled, at the time of its return, to payment by the requesting State of fair and reason compensation, provided that the possessor neither knew nor ought reasonably to have known at the time of acquisition that the object had been illegally exported.

(2) In determining whether the possessor knew or ought reasonably to have known that the cultural object had been illegally exported, regard shall be had to the circumstances of the acquisition, including the absence of an export certificate required under the law of the requesting State.

(3) Instead of compensation, and in agreement with the requesting State, the possessor required to return the cultural object to that State may decide:

a) to retain ownership of the object; or

b) to transfer ownership against payment or gratuitously to a person of its choice residing in the requesting State who provides the necessary guarantees.

(4) The cost of returning the cultural object in accordance with this article shall be borne by the requesting State, without prejudice to the right of that State to recover costs from any other person.

(5) The possessor shall not be in a more favourable position than the person from whom it acquired the cultural object by inheritance or otherwise gratuitously.

Article 7

(1) The provisions of this Chapter shall not apply where:

a) the export of a cultural object is no longer illegal at the time at which the return is requested; or

b) the object was exported during the lifetime of the person who created it or within a period of fifty years following the death of that person.

(2) Notwithstanding the provisions of sub-paragraph b) of the preceding paragraph, the provisions of this Chapter shall apply where a cultural object was made by a member or members of a tribal or indigenous community for traditional or ritual use by that community and the object will be returned to that community.

CHAPTER IV - GENERAL PROVISIONS

Article 8

(1) A claim under Chapter II and a request under Chapter III may be brought before the courts or other competent authorities of the Contracting State where the cultural object is located, in addition to the courts or other competent authorities otherwise having jurisdiction under the rules in force in Contracting States.

(2) The parties may agree to submit the dispute to any court or other competent authority or to arbitration.

(3) Resort may be had to the provisional, including protective, measures available under the law of the Contracting State where the object is located even when the claim for restitution or request for return of the object is brought before the courts or other competent authorities of another Contracting State.

Article 9

(1) Nothing in this Convention shall prevent a Contracting State from applying any rules more favourable to the restitution or the return of stolen or illegally exported cultural objects than provided for by this Convention.

(2) This article shall not be interpreted as creating an obligation to recognise or enforce a decision of a court or other competent authority of another Contracting State that departs from the provisions of this Convention.

Article 10

(1) The provisions of Chapter II shall apply only in respect of a cultural object that is stolen after this Convention enters into force in respect of the State where the claim is brought, provided that:

a) the object was stolen from the territory of a Contracting State after the entry into force of this Convention for that State; or

b) the object is located in a Contracting State after the entry into force of the Convention for that State.

(2) The provisions of Chapter III shall apply only in respect of a cultural object that is illegally exported after this Convention enters into force for the requesting State as well as the State where the request is brought.

(3) This Convention does not in any way legitimise any illegal transaction of whatever which has taken place before the entry into force of this Convention or which is excluded under paragraphs (1) or (2) of this article, nor limit any right of a State or other person to make a claim under remedies available outside the framework of this Convention for the restitution or return of a cultural object stolen or illegally exported before the entry into force of this Convention.

CHAPTER V - FINAL PROVISIONS

Article 11

(1) This Convention is open for signature at the concluding meeting of the Diplomatic Conference for the adoption of the draft Unidroit Convention on the International Return of Stolen or Illegally Exported Cultural Objects and will remain open for signature by all States at Rome until June 1996.

(2) This Convention is subject to ratification, acceptance or approval by States which have signed it.

(3) This Convention is open for accession by all States which are not signatory States as from the date it is open for signature.

(4) Ratification, acceptance, approval or accession is subject to the deposit of a formal instrument to that effect with the depositary.

Article 12

(1) This Convention shall enter into force on the first day of the sixth month following the date of deposit of the fifth instrument of ratification, acceptance, approval or accession.

(2) For each State that ratifies, accepts, approves or accedes to this Convention after the deposit of the fifth instrument of ratification, acceptance, approval or accession, this Convention shall enter into force in respect of that State on the first day of the sixth month following the date of deposit of its instrument of ratification, acceptance, approval or accession.

Article 13

(1) This Convention does not affect any international instrument by which any Contracting State is legally bound and which contains provisions on matters governed by this Convention, unless a contrary declaration is made by the States bound by such instrument.

(2) Any Contracting State may enter into agreements with one or more Contracting States, with a view to improving the application of this Convention in their mutual relations. The States which have concluded such an agreement shall transmit a copy to the depositary.

(3) In their relations with each other, Contracting States which are Members of organisations of economic integration or regional bodies may declare that they will apply. The internal rules of these organisations or bodies and will not therefore apply as between these States the provisions of this Convention the scope of application of which coincides with that of those rules.

Article 14

(1) If a Contracting State has two or more territorial units, whether or not possessing different systems of law applicable in relation to the matters dealt with in this Convention, it may, at the time of signature or of the deposit of its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, declare that this Convention is to extend to all its territorial units or only to one or more of them, and may substitute for its declaration another declaration at any time.

(2) These declarations are to be notified to the depositary and are to state expressly the territorial units to which the Convention extends.

(3) If, by virtue of a declaration under this article, this Convention extends to one or more but not all of the territorial units of a Contracting State the reference to:

a) the territory of a Contracting State in Article 1 shall be construed as referring to the territory of a territorial unit of that State;

b) a court or other competent authority of the Contracting State or of the State addressed shall be construed as referring to the court or other competent authority of a territorial unit of that State;

c) the Contracting State where the cultural object is located in Article 8 (1) shall be construed as referring to the territorial unit of that State where the object is located;

d) the law of the Contracting State where the object is located in Article 8 (3) shall be construed as referring to the law of the territorial unit of that State where the object is located; and

e) a Contracting State in Article 9 shall be construed as referring to a territorial unit of that State.

(4) If a Contracting State makes no declaration under paragraph 1 of this article, this Convention is to extend to all territorial units of that State.

Article 15

(1) Declarations made under this Convention at the time of signature are subject to confirmation upon ratification, acceptance or approval.

(2) Declarations and confirmations of declarations are to be in writing and to be formally notified to the depositary.

(3) A declaration shall take effect simultaneously with the entry into force of this Convention in respect of the State concerned. However, a declaration of which the depositary receives formal notification after such entry into force shall take effect on the first day of the sixth month following the date of its deposit with the depositary.

(4) Any State which makes a declaration under this Convention may withdraw it at any time by a formal notification in writing addressed to the depositary. Such withdrawal shall take effect on the first day of the sixth month following the date of the deposit of the notification.

Article 16

(1) Each Contracting State shall at the time of signature, ratification, acceptance, approval or accession, declare that claims for the restitution, or requests for the return, of cultural objects brought by a State under Article 8 may be submitted to it under one or more of the following procedures:

a) directly to the courts or other competent authorities of the declaring State;

b) through an authority or authorities designated by that State to receive such claims or requests and to forward them to the courts or other competent authorities of that State;

c) through diplomatic or consular channels.

(2) Each Contracting State may also designate the courts or other authorities competent to order the restitution or return of cultural objects under the provisions of Chapters II and III.

(3) Declarations made under paragraphs 1 and 2 of this article may be modified at any time by a new declaration.

(4) The provisions of paragraphs 1 to 3 of this article do not affect bilateral or multilateral agreements on judicial assistance in respect of civil and commercial matters that may exisit between Contracting States.

Article 17

Each Contracting State shall, no later than six months following the date of deposit of its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, provide the depositary with written information in one of the official languages of the Convention concerning the legislation regulating the export of its cultural objects. This information shall be updated from time to time as appropriate.

Article 18

No reservations are permitted except those expressly authorised in this Convention.

Article 19

(1) This Convention may be denounced by any State Party, at any time after the date on which it enters into force for that State, by the deposit of an instrument to that effect with the depositary.

(2) A denunciation shall take effect on the first day of the sixth month following the deposit of the instrument of denunciation with the depositary. Where a longer period for the denunciation to take effect is specified in the instrument of denunciation it shall take effect upon the expiration of such longer period after its deposit with the depositary.

(3) Notwithstanding such a denunciation, this Convention shall nevertheless apply to a claim for restitution or a request for return of a cultural object submitted prior to the date on which the denunciation takes effect.

Article 20

The President of the International Institute for the Unification of Private Law (Unidroit) may at regular intervals, or at any time at the request of five Contracting States, convene a special committee in order to review the practical operation of this Convention.

Article 21

(1) This Convention shall be deposited with the Government of the Italian Republic.

(2) The Government of the Italian Republic shall:

a) inform all States which have signed or acceded to this Convention and the President of the International Institute for the Unification of Private Law (Unidroit) of:

(i) each new signature or deposit of an instrument of ratification, acceptance approval or accession, together with the date thereof,

(ii) each declaration made in accordance with this Convention,

(iii) the withdrawal of any declaration,

(iv) the date of entry into force of this Convention,

(v) the agreements referred to in Article 13,

(vi) the deposit of an instrument of denunciation of this Convention together with the date of its deposit and the date on which it takes effect;

b) transmit certified true copies of this Convention to all signatory States, to all States acceding to the Convention and to the President of the International Institute for Unification of Private Law (Unidroit);

c) perform such other functions customary for depositaries.

IN WITNESS WHEREOF the undersigned plenipotentiaries, being duly authorised, have signed this Convention.

DONE at Rome, this twenty-fourth day of June, one thousand nine hundred and ninety-five, in a single original, in the English and French languages, both texts being equally authentic.

Annex

a) Rare collections and specimens of fauna, flora, minerals and anatomy, and objects of palaeontological interest;

b) property relating to history, including the history of science and technology and military and social history, to the life of national leaders, thinkers, scientists and artists and to events of national importance;

c) products of archaeological excavations (including regular and clandestine) or of archaeological discoveries;

d) elements of artistic or historical monuments or archaeological sites which have been dismembered;

e) antiquities more than one hundred years old, such as inscriptions, coins and engraved seals;

f) objects of ethnological interest;

g) property of artistic interest, such as:

(i) pictures, paintings and drawings produced entirely by hand on any support and in any material (excluding industrial designs and manufactured articles decorated by hand),

(ii) original works of statuary art and sculpture in any material,

(iii) original engravings, prints and lithographs,

(iv) original artistic assemblages and montages in any material;

h) rare manuscripts and incunabula, old books, documents and publications of special interest (historical, artistic, scientific, literary, etc.) singly or in collections;

i) postage, revenue and similar stamps, singly or in collections;

j) archives, including sound, photographic and cinematographic archives;

k) articles of furniture more than one hundred years old and old musical instruments.

UNIDROIT Egyezmény a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javakról

A jelen Egyezmény tagállamai

összeültek, hogy az Olasz Köztársaság Kormányának meghívására Rómában, 1995. június 7-24. között, diplomáciai konferencián elfogadják a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló UNIDROIT Egyezmény tervezetét,

meggyőződve arról, hogy a kulturális örökség védelme, valamint a kulturális csere alapvető fontossággal bír a népek közötti kölcsönös megértés előmozdítása, a kultúra terjesztése szempontjából, az emberiség jólétének és a civilizáció haladásának javára,

mélységes aggodalommal tekintve a kulturális javakkal történő illegális kereskedelemre és azon helyrehozhatatlan károkra, amelyeket ezen kereskedelem okoz gyakorta mind e javakban, mind a nemzeti, törzsi, őslakos vagy egyéb közösségi kulturális örökségnek, valamint az egész emberiség örökségének, különös tekintettel a régészeti lelőhelyek fosztogatására, pótolhatatlan régészeti, történelmi és tudományos információk ebből eredő elvesztésére,

eltökélten arra, hogy hatékonyan hozzájárulnak a kulturális javakkal történő illegális kereskedelemmel szembeni küzdelemhez, és fontos lépésként az ilyen kulturális javak visszaszerzésére és a szerződő államok között történő visszaadására megalkotják a minimális közös jogszabályokat, célul tűzve a közös érdeket jelentő kulturális örökség megőrzésének és védelmének további javítását,

hangsúlyozva, hogy ezen Egyezmény rendeltetése a kulturális javak visszaszerzésének és visszaadásának elősegítése, és a visszaszerzéshez, illetve visszaadáshoz egyes államokban szükséges olyan jogorvoslati eszközök, mint a kárpótlás, nem teszik kötelezővé más államok számára ilyen jogorvoslati eszközök elfogadását,

megerősítve, hogy ezen Egyezmény rendelkezéseinek a jövőt illetően történő elfogadása semmiképpen nem jelenti az Egyezmény hatálybalépése előtt lefolytatott bárminemű jogellenes ügylet jóváhagyását vagy legitimitását,

tudatában annak, hogy ezen Egyezmény önmagában nem nyújt megoldást a jogellenes kereskedelem által okozott gondokra, viszont elindít egy folyamatot a nemzetközi kulturális együttműködés fejlesztésére, megfelelő szerep biztosítására a törvényes kereskedelem és a kulturális cserékről szóló államközi megállapodások számára,

felismerve, hogy ezen Egyezmény végrehajtása mellett egyéb, a kulturális javak védelmét szolgáló olyan hatékony intézkedéseket is meg kell tenni, mint lajstromok létrehozása és használata, a régészeti lelőhelyek fizikai védelme, technikai együttműködés,

elismerve különböző testületeknek a kulturális javak védelmére irányuló munkálkodását, különös tekintettel a jogellenes kereskedelemmel foglalkozó, 1970-es UNESCO Egyezményre, valamint a magánszektorban létrejött magatartási kódexekre,

megállapodtak a következőkben:

I. Fejezet

A hatályosság köre és meghatározások

1. Cikk

Ezen Egyezmény olyan nemzetközi természetű követelésekre vonatkozik, melyek tárgya:

a) lopott kulturális javak visszaszerzése;

b) olyan kulturális javak visszaadása, amelyeket valamely Egyezményben részes állam területéről a kulturális örökség védelme céljából a kulturális javak kivitelét szabályozó törvények megsértésével vittek külföldre (a továbbiakban: jogellenesen külföldre vitt kulturális javak).

2. Cikk

Ennek az Egyezménynek az alkalmazása során kulturális javaknak az olyan tárgyak tekintendők, amelyek egyházi vagy világi okokból régészeti, őstörténeti, történeti, irodalmi, művészeti vagy tudományos szempontból fontosak, és a jelen Egyezmény függelékében szereplő kategóriák valamelyikébe tartoznak.

II. Fejezet

A lopott kulturális javak visszaszerzése

3. Cikk

(1) A lopott kulturális tárgy birtokosa köteles azt visszaadni.

(2) Ezen Egyezmény alkalmazása során lopottnak tekintendő a jogellenesen kiásott, vagy törvényesen kiásott, de jogellenesen megtartott kulturális tárgy, amennyiben ez összhangban van az ásatás helyszínét adó állam törvényeivel.

(3) A visszaszerzésre vonatkozó követelést minden esetben a lopás időpontjától számított ötven éven belül, továbbá attól az időponttól számított három éven belül kell előterjeszteni, amikor a követelést előterjesztő tudomást szerez a kulturális tárgy hollétéről és a birtokos személyazonosságáról.

(4) Egy meghatározott műemlék, régészeti lelőhely szerves részét képező, vagy egy közgyűjteményhez tartozó kulturális tárgy iránti követelésre egyéb időbeni korlátozás nem vonatkozik, mint az attól az időponttól számított három év, amikor a követelést előterjesztő tudomást szerez a kulturális tárgy hollétéről és a birtokos személyazonosságáról.

(5) Az előző szakaszban megfogalmazott előírások ellenére bármely, az Egyezményben részes állam bejelentheti, hogy a követelés előterjesztésére vonatkozó elévülési idő 75 év vagy még több, ahogyan saját törvényei szabályozzák. Ezen elévülési idő vonatkozik az olyan követelésekre is, amelyet egy, az Egyezményben részes másik államban terjesztenek elő a nyilatkozatot tevő állam területén található műemlékről, régészeti lelőhelyről vagy közgyűjteményből elvitt kulturális tárgy visszaszerzésére.

(6) Az előző szakaszban említett nyilatkozatot az aláírás, a megerősítés, az elfogadás, a jóváhagyás vagy a csatlakozás időpontjában kell megtenni.

(7) A jelen Egyezmény alkalmazásában egy „közgyűjtemény” olyan, leltárba vett vagy egyéb módon azonosított kulturális javak együttese, amelyek tulajdonosa

a) valamely, az Egyezményben részes állam;

b) az Egyezményben részes állam területi vagy helyi hatósága;

c) az Egyezményben részes állam felekezeti intézménye;

d) olyan intézmény, amelyet valamely, az Egyezményben részes államban fontos kulturális, oktatási vagy tudományos célból hoztak létre, és az adott államban közérdeket szolgáló intézményként ismerik el.

(8) Ezen felül a közgyűjteményekre vonatkozó elévülési idő vonatkozik az Egyezményben részes államokban található törzsi vagy őslakos közösségekhez tartozó, általuk a közösségi hagyományok szerint vagy rituális célra használt, szent vagy közösségi szempontból fontos kulturális javak visszaszerzésére előterjesztett követelésekre.

4. Cikk

(1) A lopott kulturális tárgy birtokosát, akitől a visszaadást kérték, a visszaszerzéskor méltányos és ésszerű kárpótlás illeti meg, feltéve, hogy a tárgy megszerzésekor nem volt tudomása, illetve ésszerűen nem lehetett elvárni tőle, hogy tudomása legyen a szóban forgó tárgy lopott voltáról, továbbá bizonyítani tudja, hogy a megszerzés során kellő gondossággal járt el.

(2) A birtokost illető, az előző szakaszban említett kárpótlási jog sérelme nélkül ésszerű erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a kárpótlást a kulturális tárgyat a birtokosra átruházó személy, vagy bármely előző átruházó személy fizesse meg, amennyiben ez nem ütközik azon állam törvényeibe, ahol a követelést előterjesztették.

(3) A követelést előterjesztő által a birtokosnak fizetett kárpótlás, amikor ez szükséges, nem sértheti a követelést előterjesztő azon jogát, hogy a kárpótlás összegét harmadik személlyel megtéríttesse.

(4) Annak megállapítására, hogy a birtokos kellő gondossággal járt-e el, figyelembe kell venni a megszerzés valamennyi körülményét, beleértve a résztvevők természetét, a kifizetett árat, azt, hogy a birtokos megismerkedett-e bármilyen, az ésszerűség határain belül hozzáférhető nyilvántartással, vagy megszerezhető információval, dokumentációval a lopott kulturális javakról, illetve kért-e tanácsot általa elérhető ügynökségektől, vagy megtett-e bármilyen egyéb olyan lépést, amit egy ésszerűen eljáró személy hasonló körülmények között megtesz.

(5) A kulturális tárgy birtokosa nem lehet előnyösebb helyzetben, mint az a személy, akitől a kulturális tárgyat öröklés útján, vagy más módon ingyenesen megszerezte.

III. Fejezet

A jogellenesen külföldre vitt kulturális javak visszaadása

5. Cikk

(1) Az Egyezményben részes államok kérhetik egy másik, az Egyezményben részes állam bíróságától vagy más illetékes hatóságától, hogy rendelje el a kérelmet előterjesztő állam területéről jogellenesen külföldre vitt kulturális tárgy visszaadását.

(2) Azon kulturális javak, amelyeket a kérelmet előterjesztő állam területéről a kulturális javak kivitelére a kulturális örökség védelme céljából megalkotott törvények szerint kiállított engedély alapján ideiglenesen vittek ki kiállítás, kutatás, restaurálás céljából, de az engedélyben meghatározott feltételekkel ellentétben nem vittek vissza, jogellenesen külföldre vitt kulturális javaknak számítanak.

(3) A címzett állam bírósága vagy más illetékes hatósága köteles elrendelni a jogellenesen külföldre vitt kulturális tárgy visszaadását abban az esetben, ha a kérelmet előterjesztő állam bebizonyítja, hogy a tárgy eltávolítása területéről lényegesen sért egy vagy több, a következőkben felsorolt érdeket:

a) a kulturális tárgy vagy környezete fizikai megóvása;

b) egy komplex műtárgy integritása;

c) pl. tudományos vagy történelmi jellegű információk megőrzése;

d) a kulturális tárgy hagyományok szerinti vagy rituális használata törzsi vagy őslakos közösségek által,

illetve bebizonyítja, hogy a tárgy a kérelmet előterjesztő állam számára kulturális szempontból kiemelkedően fontos.

(4) A jelen cikk (1) bekezdése alapján előterjesztett minden kérelemnek önmagában vagy mellékletként tartalmaznia kell mindazon ténybeli vagy jogi információkat, amelyek segítséget nyújtanak a címzett állam bíróságának, illetve más illetékes hatóságának annak megállapításához, hogy a jelen cikk (1)-(3) bekezdéseiben megfogalmazott feltételek teljesültek-e.

(5) A visszaadásra vonatkozó kérést minden esetben a kivitel időpontjától, illetve a jelen cikk (2) bekezdésében szereplő engedélyben a visszahozásra megadott időponttól számított ötven éven belül, továbbá attól az időponttól számított három éven belül kell előterjeszteni, amikor a kérést előterjesztő állam tudomást szerez a kulturális tárgy hollétéről és a birtokos személyazonosságáról.

6. Cikk

(1) A jogellenesen külföldre vitt kulturális tárgy birtokosát, aki a szóban forgó tárgyra annak külföldre vitelét követően tett szert, a visszaadáskor a kérést előterjesztő államtól méltányos és ésszerű kárpótlás illeti meg, feltéve, hogy a tárgy megszerzésekor nem volt tudomása, illetve ésszerűen nem is lehetett elvárni tőle, hogy tudomása legyen a nevezett tárgy külföldre vitelének jogellenes voltáról.

(2) Annak megállapítására, hogy a birtokos tudott-e, vagy ésszerűen tudnia kellett volna a kulturális tárgy külföldre vitelének jogellenes voltáról, meg kell vizsgálni a megszerzés körülményeit, beleértve a kérelmet előterjesztő állam törvényei által megkövetelt kiviteli engedély hiányát is.

(3) Kárpótlás helyett, a kérelmet előterjesztő állammal történő megállapodás alapján, a kulturális tárgyat birtokában tartó személy, akitől a kérelmet előterjesztő állam részére történő visszaadást kérték, úgy is dönthet, hogy

a) megtartja a kulturális tárgy tulajdonjogát; vagy

b) fizetség ellenében vagy ingyenesen átruházza a tulajdonjogot egy általa kiválasztott, a kérelmet előterjesztő államban állandó lakóhellyel rendelkező, megfelelő biztosítékokat nyújtó személyre.

(4) A kulturális tárgy jelen cikk szerint történő visszaadásának költségeit a kérelmet előterjesztő állam viseli, ami nem sértheti jogát arra, hogy ezen költségeket bármely más személlyel megtéríttesse.

(5) A kulturális tárgy birtokosa nem lehet előnyösebb helyzetben, mint az a személy, akitől a kulturális tárgyat öröklés útján vagy más módon ingyenesen megszerezte.

7. Cikk

(1) A jelen fejezet rendelkezései nem vonatkoznak azokra az esetekre, amikor:

a) a visszaadás iránti kérelem előterjesztésének időpontjában a kulturális tárgy külföldre vitele már nem minősül jogellenesnek; vagy

b) a kulturális tárgyat megalkotójának életében, vagy annak elhalálozását követő ötven éven belül külföldre vitték.

(2) Az előző szakasz b) alpontjában foglalt rendelkezés ellenére a jelen fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben, ha a kulturális tárgyat egy törzsi vagy őslakos közösség tagja vagy tagjai készítették a közösség által hagyományos vagy rituális célra történő felhasználás végett, és a tárgyat a szóban forgó közösségnek adják vissza.

IV. Fejezet

Általános rendelkezések

8. Cikk

(1) A II. fejezet szerinti követelést, illetve a III. fejezet szerinti kérelmet az Egyezményben részes azon állam bírósága vagy más illetékes hatósága elé lehet terjeszteni, ahol a kulturális tárgy található, az Egyezményben részes államok érvényes jogszabályai szerint egyébként erre hatáskörrel rendelkező bíróságok vagy más illetékes hatóságok mellett.

(2) A felek megállapodhatnak abban, hogy vitájukat bármely más bíróság, illetékes hatóság vagy választott bíróság elé terjesztik.

(3) Azon állam törvényei által biztosított ideiglenes, közöttük óvó jellegű intézkedések, ahol a kulturális tárgy található, még abban az esetben is igénybe vehetők, ha a visszaszerzés iránti követelést vagy a visszaadásra vonatkozó kérelmet az Egyezményben részes valamely más állam bíróságához vagy más illetékes hatóságához nyújtották be.

9. Cikk

(1) A jelen Egyezményben semmi sem gátolhatja meg az aláíró államokat abban, hogy a benne foglaltaknál kedvezőbb szabályokat alkalmazzanak a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak visszaadásának érdekében.

(2) A jelen cikk nem értelmezhető oly módon, hogy az kötelezővé tenné egy másik, az Egyezményben részes állam bírósága vagy más illetékes hatósága által meghozott, a jelen Egyezmény rendelkezéseitől eltérő döntés elismerését, vagy végrehajtását.

10. Cikk

(1) A II. fejezet rendelkezései csak a jelen Egyezmény azon állam területén történő hatálybalépését követően ellopott kulturális tárgyra alkalmazhatók, ahol a követelést előterjesztették, azzal a feltétellel, hogy

a) a kulturális tárgyat az Egyezményben részes másik állam területén ezen Egyezménynek a másik államban történő hatálybalépését követően lopták el, vagy

b) a kulturális tárgy azt követően található az Egyezményben részes másik állam területén, hogy az Egyezmény ott is hatályba lépett.

(2) A III. fejezet rendelkezései csak olyan kulturális tárgyra alkalmazhatók, amelynek jogellenes külföldre vitelére azt követően kerül sor, hogy az Egyezmény mind a kérelmet előterjesztő államban, mind abban az államban is hatályba lépett, ahol a kérelem előterjesztésére sor kerül.

(3) A jelen Egyezmény semmiképpen nem legitimál semmilyen jellegű jogellenes ügyletet, amely a jelen Egyezmény hatálybalépése előtt történt, vagy amely a jelen cikk (1) vagy (2) bekezdése értelmében ki van zárva az Egyezmény hatálya alól, továbbá semmiképpen nem korlátoz egyetlen államot, személyt sem abban, hogy a jelen Egyezmény keretein kívül alkalmazható jogi eszközökkel követelést terjesszen elő a jelen Egyezmény hatálybalépése előtt ellopott kulturális javak visszaszerzésére, illetve jogellenesen külföldre vitt kulturális javak visszaadására.

V. Fejezet

Záró rendelkezések

11. Cikk

(1) A jelen Egyezmény a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló UNIDROIT Egyezmény tervezetének elfogadására összeült diplomáciai konferencia záróülésén nyílik meg, és Rómában, 1996. június 30-ig marad nyitott valamennyi állam előtt az aláírás számára.

(2) A jelen Egyezményt az aláíró államokban meg kell erősíteni, el kell fogadni, vagy jóvá kell hagyni.

(3) A jelen Egyezményhez csatlakozhatnak mindazon államok, amelyek nem az aláírásra történt megnyitás időpontjában csatlakoztak hozzá.

(4) Az Egyezmény megerősítéséről, elfogadásáról, jóváhagyásáról vagy a hozzá történő csatlakozásról szóló hivatalos nyilatkozatot a letéteményesnél kell letétbe helyezni.

12. Cikk

(1) A jelen Egyezmény a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló ötödik nyilatkozat letétbe helyezését követő hatodik hónap első napján lép életbe.

(2) Mindazon államok tekintetében, amelyekben a megerősítésre, elfogadásra, jóváhagyásra vagy csatlakozásra a jelen Egyezmény megerősítéséről, elfogadásáról, jóváhagyásáról, vagy a hozzá való csatlakozásról szóló ötödik nyilatkozat letétbe helyezése után kerül sor, a jelen Egyezmény az azt követő hatodik hónap első napján lép hatályba, hogy megtörtént a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló saját nyilatkozat letétbe helyezése.

13. Cikk

(1) A jelen Egyezmény nem befolyásol semmilyen más nemzetközi megállapodást, amely bármely, az Egyezményben részes állam számára jogi kötelezettségeket foglal magában, és a jelen Egyezmény által szabályozott kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, hacsak az ilyen megállapodás által érintett állam ellenkező értelmű nyilatkozatot nem tesz.

(2) Bármely, az Egyezményben részes állam köthet megállapodást egy vagy több, az Egyezményben részes állammal annak érdekében, hogy a jelen Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazását kölcsönös kapcsolataiban elősegítse. Az ilyen megállapodást kötő államok a megállapodás egy példányát kötelesek megküldeni a letéteményesnek.

(3) Az Egyezményben részes azon államok, amelyek valamely gazdasági integrációs szervezet vagy regionális testület tagjai, bejelenthetik, hogy egymás közötti kapcsolataikban ezen szervezetek, testületek belső szabályait fogják alkalmazni, és ebből adódóan államaik között nem érvényesek a jelen Egyezménynek a fent említett szabályok által lefedett rendelkezései.

14. Cikk

(1) Az Egyezményben részes azon állam, amely két vagy több területi egységből áll, függetlenül attól, hogy a jelen Egyezmény által érintett kérdések tekintetében ezek rendelkeznek-e egymástól eltérő jogrendszerrel vagy sem, az Egyezmény aláírásakor vagy pedig a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló nyilatkozat letétbe helyezésének időpontjában nyilatkozatot tehet arról, hogy az Egyezmény érvényessége teljes területére, illetve csak egy vagy több területi egységére terjed ki, és e nyilatkozat helyett bármikor tehet egy másik nyilatkozatot.

(2) A fenti nyilatkozatról értesítést kell küldeni a letéteményesnek, és az értesítésben egyértelműen meg kell nevezni azon területi egységeket, amelyek az Egyezmény hatálya alá tartoznak.

(3) Amennyiben a jelen cikk alapján megtett nyilatkozat értelmében az Egyezmény hatálya az Egyezményben részes állam egy vagy több, de nem valamennyi területi egységére terjed ki, akkor a következő értelmezések érvényesülnek:

a) az 1. Cikkben szereplő, az Egyezményben részes állam területe alatt az állam egy területi egységének területe értendő;

b) az Egyezményben részes állam, illetve a felkért állam bírósága vagy más illetékes hatósága alatt az illető állam egy területi egységének bírósága vagy más illetékes hatósága értendő;

c) a 8. Cikk (1) bekezdésében említett, az Egyezményben részes azon állam alatt, amelyben a kulturális tárgy található, az a területi egysége értendő, ahol a kulturális tárgy található;

d) a 8. Cikk (3) bekezdésében említett, az Egyezményben részes azon állam törvényei alatt, amelyben a kulturális tárgy található, azon területi egységének törvényei értendők, ahol a kulturális tárgy található;

e) a 9. Cikkben említett, az Egyezményen részes állam alatt annak egy területi egysége értendő.

(4) Amennyiben valamely, az Egyezményben részes állam nem tesz nyilatkozatot a jelen cikk (1) bekezdése alapján, akkor a jelen Egyezmény hatálya a teljes területére kiterjed.

15. Cikk

(1) A jelen Egyezmény alapján az aláíráskor tett nyilatkozatokat az Egyezmény megerősítésekor, elfogadásakor vagy jóváhagyásakor meg kell erősíteni.

(2) A nyilatkozatokat és azok megerősítését írásban kell megtenni, és azokról hivatalosan értesíteni kell a letéteményest.

(3) A nyilatkozat az Egyezményben részes adott államban az Egyezmény életbelépésével egyidejűleg lép hatályba. Az a nyilatkozat, amelyről a letéteményes az Egyezmény életbelépését követően kap hivatalos értesítést, a nyilatkozat letétbe helyezését követő hatodik hónap első napján válik hatályossá.

(4) A jelen Egyezmény értelmében nyilatkozatot tevő állam bármikor visszavonhatja nyilatkozatát oly módon, hogy hivatalos írásbeli értesítést küld a letéteményesnek. A visszavonás a letéteményes értesítését követő hatodik hónap első napján válik hatályossá.

16. Cikk

(1) Az aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás időpontjában valamennyi, az Egyezményben részes állam köteles bejelentést tenni arról, hogy egy másik állam a 8. Cikk alapján kulturális javak visszaszerzésére vonatkozó követelését vagy visszaadására irányuló kérését a következő egy vagy több eljárás szerint terjesztheti elő:

a) közvetlenül fordulhat a nyilatkozatot tevő állam bíróságaihoz vagy más illetékes hatóságaihoz;

b) fordulhat az illető állam által kijelölt azon hatósághoz vagy hatóságokhoz, amely(ek) feladata az ilyen követelések, illetve kérések átvétele és továbbítása az adott állam bíróságai vagy más illetékes hatóságai felé;

c) diplomáciai vagy konzuli csatornák igénybevételével.

(2) Minden, az Egyezményben részes állam kijelölheti továbbá azon bíróságait vagy más hatóságait, amelyek illetékesek a kulturális javak visszaszerzésének vagy visszaadásának elrendelésére a II. és III. fejezetekben foglaltak alapján.

(3) A jelen cikk (1) és (2) bekezdésében említett nyilatkozatot újabb nyilatkozattal bármikor módosítani lehet.

(4) A jelen cikk (1)-(3) bekezdései nem érintik az Egyezményben részes államok között érvényben lévő, polgári és kereskedelmi jogi esetekre vonatkozó két- vagy többoldalú jogsegélyegyezményeket.

17. Cikk

A megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okmányok letétbe helyezésétől számított hat hónapon belül az Egyezményben részes valamennyi állam köteles a kulturális javak külföldre vitelére vonatkozó jogszabályairól szóló, a jelen Egyezmény valamelyik hivatalos nyelvén megfogalmazott tájékoztatást küldeni a letéteményesnek. Ezt a tájékoztatót szükség szerint időről időre fel kell frissíteni.

18. Cikk

Ezen Egyezmény által kifejezetten megengedett fenntartásokon kívül egyéb fenntartásoknak nincs helye.

19. Cikk

(1) Az Egyezményben részes bármely állam felmondhatja a jelen Egyezményt, miután az számára hatályba lépett oly módon, hogy ilyen értelmű nyilatkozatot küld a letéteményesnek.

(2) A felmondás az erről szóló nyilatkozatnak a letéteményesnél történt letétbe helyezését követő hatodik hónap első napján válik hatályossá. Amennyiben a felmondási nyilatkozat ennél hosszabb felmondási időt jelöl meg, az Egyezmény a letéteményesnél letétbe helyezett felmondási okmányban szereplő felmondási idő lejártakor veszti érvényét.

(3) A felmondás ellenére a jelen Egyezmény hatályos marad mindazon követelésekre és kérésekre, amelyeket egy kulturális tárgy visszaszerzésére, illetve visszaadására a felmondás hatálybalépését megelőzően terjesztenek elő.

20. Cikk

A Magánjog Egységesítése Nemzetközi Intézetek (UNIDROIT) elnöke rendszeres időközökben, vagy az Egyezményben részes öt állam kérésére bármely időpontban külön bizottságot hívhat össze az Egyezmény gyakorlati működésének áttekintése céljából.

21. Cikk

(1) A jelen Egyezmény letéteményese az Olasz Köztársaság Kormánya.

(2) Az Olasz Köztársaság Kormánya köteles

a) értesítést küldeni valamennyi aláíró, illetve csatlakozó államnak, valamint a Magánjog Egységesítése Nemzetközi Intézete (UNIDROIT) elnökének a következőkről:

(i) minden új aláírásról, illetve a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló újabb okmány letétbe helyezéséről, ideértve ezek időpontját is,

(ii) minden, a jelen Egyezménnyel kapcsolatos nyilatkozatról,

(iii) bármely nyilatkozat visszavonásáról,

(iv) a jelen Egyezmény hatálybalépésének időpontjáról,

(v) a 13. Cikkben említett megállapodásokról,

(vi) a jelen Egyezmény felmondásáról szóló okmány letétbe helyezéséről, a letétbe helyezés és a felmondás hatálybalépésének időpontjáról;

b) a jelen Egyezmény hiteles másolatait megküldeni valamennyi aláíró, illetve csatlakozó államnak, valamint a Magánjog Egységesítése Nemzetközi Intézete (UNIDROIT) elnökének;

c) ellátni minden egyéb letéteményesi funkciót.

A fentiek tanúságául az alulírott teljhatalmú megbízottak kellő felhatalmazás birtokában a jelen Egyezményt aláírták.

Készült Rómában, egyezerkilencszázkilencvenöt június huszonnegyedik napján, egyetlen eredeti példányban, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyformán hiteles.

Függelék

a) Ritka állat-, növény-, ásvány- és anatómiai gyűjtemények vagy példányok, valamint az őslénytan szempontjából számottevő tárgyak;

b) történelmi vonatkozású tárgyak, beleértve a tudomány és a műszaki tudományok történetét, valamint a hadtörténetet és a társadalomtörténetet, valamint a nemzet vezetőinek, gondolkodóinak, tudósainak és művészeinek életével, valamint a nemzeti szempontból jelentős eseményekkel kapcsolatos tárgyak;

c) régészeti ásatások leletei (ideértve az engedélyezett és a tiltott ásatásokat egyaránt) vagy a régészeti felfedezések eredményei;

d) művészeti alkotások vagy műemlékek feldarabolt részei és régészeti lelőhelyek részei;

e) több mint százéves régiségek, így feliratok, fémpénzek és vésett pecsétnyomók;

f) néprajzi tárgyak;

g) művészeti szempontból számottevő tárgyak, mint:

(i) teljes egészében kézzel, bármilyen alapra és bármilyen anyagból készített képek, festmények és rajzok (az ipari rajzok, valamint gyári úton előállított és kézzel díszített cikkek kivételével),

(ii) bármilyen anyagból készült eredeti szobrászati művek, szobrok,

(iii) eredeti metszetek, lenyomatok és kőnyomatok,

(iv) eredeti művészeti együttesek és összeállítások, bármilyen anyagból;

h) ritka kéziratok és ősnyomtatványok, régi könyvek, különleges jelentőségű okmányok és (történeti, művészeti, tudományos, irodalmi stb.) kiadványok egyenként vagy gyűjteményben;

i) postabélyegek, okmánybélyegek és más hasonló bélyegek, egyenként vagy gyűjteményben;

j) archívumok, ideértve a hangfelvételek, fényképek és filmek archívumait;

k) több mint százéves bútordarabok és régi hangszerek.”

3. § *  A Magyar Köztársaság a 126/1997. (XII. 18.) OGY határozat alapján az Egyezmény megerősítéséről szóló okirat letétbe helyezésekor a következő nyilatkozatot tette:

„Nyilatkozat

A Magyar Köztársaság kijelenti, hogy - figyelemmel a magyar jog rendelkezéseire - a kulturális értékű tárgyak visszaszerzésére vonatkozó igények nem évülnek el.

Az Egyezmény 16. Cikke szerinti eljárások közül a Magyar Köztársaság a c) bekezdés alatti eljárást választja, ennek megfelelően az igényeket a diplomáciai vagy konzuli csatornákon keresztül kell megtenni. A Magyar Köztársaságban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a megbízott illetékes hatóság, amely a tulajdonjogi kérdések rendezésére illetékes Fővárosi Törvényszékhez továbbítja az igényeket.

4. § (1) Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1998. év november hó 1. napjától kell alkalmazni.

(2) *  E törvény végrehajtásáról a kulturális örökség védelméért felelős miniszter gondoskodik.