Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye
Ingyenes, megbízható jogszabály-szolgáltatás Magyarország egyik legnagyobb jogi tartalomszolgáltatójától
A jogszabály mai napon (2016.12.05.) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

63/2004. (VII. 26.) ESzCsM rendelet

a 0 Hz-300 GHz közötti frekvenciatartományú elektromos, mágneses és elektromágneses terek lakosságra vonatkozó egészségügyi határértékeiről

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. §-a (2) bekezdésének de) és df) pontjaiban kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. § (1) E rendeletben foglaltakat a lakosságnak az elektromos, mágneses és elektromágneses terek expozíciójából származó káros hatások elleni védelme egészségügyi követelményeire kell alkalmazni.

(2) Nem kell alkalmazni e rendeletben foglaltakat, ha az (1) bekezdés szerinti expozíció orvosi beavatkozás során vagy terápiás célból történik.

2. § E rendelet alkalmazásában

a) alapkorlátok: olyan korlátozások az időben változó elektromos, mágneses és elektromágneses terek expozíciójára, amelyek közvetlenül a megállapított egészségi hatásokon alapulnak. A tér frekvenciájától függően ezeknek a korlátoknak a meghatározására szolgáló fizikai mennyiség lehet mágneses indukció (B), áramsűrűség (J), fajlagosan elnyelt teljesítmény (SAR), illetve a teljesítménysűrűség (S);

b) áramsűrűség (J): valamely vezetőben, például az emberi testben vagy annak egy részében, az áram irányára merőlegesen elhelyezkedő egységnyi keresztmetszeten átfolyó áram. Mértékegysége: amper per négyzetméter (A/m2);

c) elektromágneses tér (EMF): a 0 Hz-300 GHz közötti frekvenciatartományú elektromágneses erőtér;

d) elektromos térerősség (E): a térvektor nagysága egy pontban, amely egy pozitív pontszerű (q) töltésre ható (F) erő osztva a töltéssel. Mértékegysége: volt per méter (V/m);

e) expozíció: a lakosság elektromos, mágneses, illetve elektromágneses térnek való kitettsége;

f) érintési áram (IC): egy személy és valamely tárgy között folyó áram. Mértékegysége: amper (A);

g) fajlagos energiaelnyelés (SA): egységnyi tömegű élő szövet által elnyelt energia. Mértékegysége: joule per kilogramm (J/kg);

h) fajlagosan elnyelt teljesítmény (SAR): az egész testre vagy a test egy részére átlagolva annak kifejezése, hogy egységnyi tömegű testszövet mekkora teljesítményt nyel el. Mértékegysége: watt per kilogramm (W/kg). Az egész test SAR mellett a helyi SAR értékekre is szükség van a test kis részeiben különleges sugárterhelési feltételek között létrejövő túlzott energiaelnyelés korlátozásához;

i) mágneses térerősség (H): a térvektor nagysága egy pontban, amelyben a v sebességgel mozgó q töltésre F erőt fejt ki. [F = q (v x µ H)]. Mértékegysége: amper per méter (A/m);

j) mágneses indukció (B): a térvektor nagysága, amely egyenlő a H mágneses térerősségnek és a közeg permeabilitásának (µ) szorzatával [B =µ H]. Mértékegysége: tesla (T). Szabad térben és élő anyagban a mágneses térerősség és a mágneses indukció átszámíthatók az alábbi egyenlet segítségével: 1 A m-1 = 4π10-7 T;

k) teljesítménysűrűség (S): a felületre merőlegesen beeső sugárzott teljesítmény osztva a felület területével. Mértékegysége: watt per négyzetméter (W/m2);

l) vonatkoztatási határértékek: a gyakorlatban végzett expozíció mérések céljaira az alapkorlátokból származtatott határértékek, annak eldöntésére, hogy valószínűsíthető-e az alapkorlátok túllépése. A származtatott mennyiségek közé tartozik az elektromos térerősség, a mágneses térerősség, a mágneses indukció (B) és a teljesítménysűrűség (S), valamint a végtagáram (IL). A közvetett hatásokkal kapcsolatos mennyiségek közé tartozik az (érintési) áram (IC), valamint az impulzusos terek esetében a fajlagos energiaelnyelés (SA). Ezeknek a mennyiségeknek bármely sugárterhelési helyzetben mért vagy számított értékeit össze lehet hasonlítani a megfelelő vonatkoztatási határértékkel.

3. § A 0 Hz-300 GHz frekvenciájú elektromos, mágneses és elektromágneses terek lakosságra vonatkozó egészségügyi határértékeit az 1. számú melléklet tartalmazza.

4. § (1) *  A lakosság expozíciójának várható mértékét, a vonatkoztatási határértékek betartását a sugár-egészségügyi feladatokra illetékességgel rendelkező fővárosi és megyei kormányhivatalok ellenőrzik. Abban az esetben, amennyiben

a) előzetes számítások alapján a vonatkoztatási szint túllépése valószínűsíthető,

b) külön jogszabály előírja,

c) az elővigyázatossági elv alapján indokolt, vagy

d) az közegészségügyi szempontból szükséges,

a vonatkoztatási szint teljesülését méréssel kell igazolni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti igazoló méréseket a berendezés, létesítmény tulajdonosától, beruházójától, üzemeltetőjétől független, külön jogszabály szerint erre a feladatra akkreditált laboratóriummal kell elvégeztetni.

(3) Az expozíció értékelésénél a mért mennyiséget a vonatkoztatási határértékkel kell összehasonlítani. A vonatkoztatási határértéknek való megfelelés egyúttal biztosítja az alapkorlátnak való megfelelőséget is.

(4) Amennyiben a mért mennyiségek értéke nagyobb, mint a vonatkoztatási határérték, akkor kiértékelést kell végezni annak megállapítására, hogy az expozíciós szintek alatta vannak-e az alapkorlátoknak. Lokális expozíció esetében közvetlenül a helyi alapkorlátoknak való megfelelést kell vizsgálni, a vonatkoztatási határértékek nem alkalmazhatók.

5. § Az egynél több frekvencián sugárzó forrásokról származó expozíció értékelésére a 2. számú mellékletben meghatározott képleteket kell alkalmazni.

6. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2) * 

(3) Az elektromos, mágneses, illetve elektromágneses teret kibocsátó, már meglevő berendezéseknek, létesítményeknek 2008. augusztus 31-ig kell megfelelniük az e rendeletben foglalt előírásoknak.

(4) Ez a rendelet a lakosságot érő elektromágneses sugárterhelés (0 Hz-300 GHz) korlátozásáról szóló, 1999. július 12-i 1999/519/EK tanácsi ajánlásnak való megfelelést szolgálja.

1. számú melléklet a 63/2004. (VII. 26.) ESzCsM rendelethez

A 0 Hz-300 GHz frekvenciájú elektromos, mágneses és elektromágneses terek lakosságra vonatkozó egészségügyi határértékei

1. Alapkorlátok az elektromos, mágneses és elektromágneses terekre (0 Hz-300 GHz)

Frekvenciatartomány Mágneses indukció
(mT)
Áramsűrűség
(mA/m2)
(effektív érték)
Egésztest átlagos SAR
(W/kg)
Helyi SAR
(fej és törzs)
(W/kg)
Helyi SAR
(végtagok)
(W/kg)
Teljesítmény-
sűrűség
S (W/m2)
0 Hz 40 - - - - -
> 0-1 Hz - 8 - - - -
l-4 Hz - 8/f - - - -
4-1000 Hz - 2 - - - -
1000 Hz- 100 kHz - f/500 - - - -
100 kHz-10 MHz - f/500 0,08 2 4 -
10 MHz-10 GHz - - 0,08 2 4 -
10 GHz-300 GHz - - - - - 10

Megjegyzések:

1. f a frekvencia Hz-ben.

2. A test elektromos inhomogenitása miatt az áramsűrűséget átlagolni kell az áram irányára merőleges 1 cm2-es keresztmetszetre.

3. A 100 kHz alatti frekvenciákra az áramsűrűség csúcsértéke az effektív érték 1,414-gyel való szorzásával kapható meg. A tp impulzus időtartam esetén az alapkorlátokra alkalmazható egyenértékű frekvenciát f = 1/(2tp) összefüggéssel kell számítani.

4. A 100 kHz alatti frekvenciákon és az impulzussorozat jellegű mágneses terekre az impulzusok okozta maximális áramsűrűség a fel- és lefutási időből és a mágneses indukció változás legnagyobb sebességéből számítható. Ezután az indukált áramsűrűség összehasonlítható a megfelelő alapkorláttal.

5. Minden SAR értéket bármely 6 perces időtartamra kell átlagolni.

6. A helyi SAR átlagolási tömeg bármely 10 g folytonos szövet; az így kapott legnagyobb SAR-nak kell lennie az expozíció meghatározáshoz használt értéknek. Ezeknek a 10 g szöveteknek a közel homogén elektromos tulajdonságú folytonos szövet egy részének kellene lennie.

7. A tp impulzus időtartam esetén az alapkorlátokra alkalmazható egyenértékű frekvenciát f=1/(2tp) képlettel kell számítani. Továbbá, impulzusos expozícióra a 0,3-10 GHz frekvenciatartományban és a fej helyi expozíciójára, a termoelasztikus kiterjedés okozta hallási hatások elkerülésére az SA nem haladhatja meg a 10 g szövetre átlagolt 2 mJ/kg értéket.

2. Vonatkoztatási határértékek

Az expozíció vonatkoztatási határértékei a mérhető mennyiségek értékeivel való összehasonlítás céljából vannak megadva.

Vonatkoztatási határértékek az elektromos, mágneses és elektromágneses terekre
(0 Hz-300 GHz, effektív értékek)

Frekvenciatartomány Elektromos térerősség
(V/m)
Mágneses térerősség
(A/m)
Mágneses indukció
(µT)
Ekvivalens síkhullám teljesítmény-
sűrűség
Seq (W/m2)
0-1 Hz - 3,2 x 104 4x 104 -
1-8 Hz 10 000 3,2 x 104/f2 4 x 104/f2 -
8-25 Hz 10 000 4000/f 5000/f -
0,025-0,8 kHz 250/f 4/f 5/f -
0,8-3 kHz 250/f 5 6,25 -
3-150 kHz 87 5 6,25 -
0,15-1 MHz 87 0,73/f 0,92/f -
1-10 MHz 87/f1/2 0,73/f 0,92/f -
10-400 MHz 28 0,073 0,092 2
400-2000 MHz l,375f1/2 0,0037 f1/2 0,0046 f1/2 f/200
2-300 GHz 61 0,16 0,20 10

Megjegyzések:

1. f a frekvencia az első oszlopban megadott mértékegységben kifejezve.

2. A 100 kHz és 10 GHz közötti frekvenciák esetében az Seq, E2, H2 és B2 mennyiségeket átlagolni kell minden 6 perces időszakra.

3. A 10 GHz feletti frekvenciák esetében Seq, E2, H2 és B2 mennyiségeket átlagolni kell minden 68/f1,05 perces időszakra (f GHz-ben).

3. Vonatkoztatási határértékek a vezető tárgyaktól származó érintési áramokra (IC) (f kHz-ben)

Frekvenciatartomány Legnagyobb érintési áram (mA)
0 Hz-2,5 kHz 0,5
2,5 kHz-100 kHz 0,2 f
100 kHz-110 MHz 20

4. Vonatkoztatási határérték végtagáramra

A 10 MHz-110 MHz-es frekvenciatartományban bármelyik végtagon átfolyó áram nem lehet több 45 mA-nél.

2. számú melléklet a 63/2004. (VII. 26.) ESzCsM rendelethez

Több frekvencián sugárzó forrásokról származó expozíció

Olyan helyzetekben, amikor különböző frekvenciájú elektromágneses terek egyidejű expozíciója áll fenn, figyelembe kell venni, hogy ezeknek a sugárterheléseknek a hatásai összeadódnak. Az ilyen összeadódó hatásokra vonatkozó számításokat minden hatás esetében külön-külön kell elvégezni.

Alapkorlátok

Olyan helyzetekben, amikor különböző frekvenciájú elektromágneses terek egyidejű expozíciója áll fenn, az alapkorlátokkal kapcsolatosan a következő kritériumoknak kell teljesülniük.

Az 1 Hz és 10 MHz közötti frekvenciájú expozíció esetében:

A 100 kHz-től releváns termikus hatások esetében:

ahol

Ji az áramsűrűség i frekvencián;

JL,i az 1. számú melléklet 1. pontjában megadott, az i frekvencián az áramsűrűségre vonatkozó alapkorlát;

SARi az i frekvencián expozíció által okozott SAR;

SARL az 1. számú melléklet 1. pontjában megadott, SAR-ra vonatkozó alapkorlát;

Si a teljesítménysűrűség i frekvencián;

SL az 1. számú melléklet 1. pontjában megadott, a teljesítménysűrűségre vonatkozó alapkorlát.

Vonatkoztatási határértékek:

Az alapkorlátok alkalmazásához a térerősség vonatkoztatási határértékeire vonatkozó alábbi kritériumokat kell alkalmazni.

A 10 MHz feletti frekvencián a következő két követelménynek kell teljesülnie a térerősség szintjeire:

valamint

ahol

Ei az elektromos térerősség i frekvencián;

EL,i az 1. számú melléklet 1. pontjában megadott, az i frekvencián az elektromos térerősség vonatkoztatási határértéke;

Hj a mágneses térerősség j frekvencián;

HL,j az 1. számú melléklet 2. pontjában megadott, a mágneses térerősségre vonatkozó vonatkoztatási határérték;

a = 87 V/m;

b = 5 A/m (6,25 µT).

A 100 kHz-től releváns termikus hatás esetében a következő két követelménynek kell teljesülnie a térerősség szintjeire:

ahol

Ei az elektromos térerősség i frekvencián;

EL,i az 1. számú melléklet 2. pontjában megadott, az i frekvencián az elektromos térerősségre vonatkozó vonatkoztatási határérték;

Hj a mágneses térerősség j frekvencián;

HL,j az 1. számú melléklet 2. pontjában megadott, a mágneses térerősségre vonatkozó vonatkoztatási határérték;

c = 87/f1/2, V/m;

d = 0,73/f A/m.

A végtagáramra és érintési áramra az alábbi követelményeket kell alkalmazni:

ahol

Ik a végtagáram összetevő k frekvencián;

IL,k a végtagáramra vonatkozó vonatkoztatási határérték, 45 mA;

In az érintési áram összetevő n frekvencián;

IC,n az 1. számú melléklet 3. pontjában megadott frekvencián az érintési áramra vonatkozó vonatkoztatási határérték.

A fenti összegző képletek a legrosszabb esetekben előálló fázis körülményeket tételezik fel a több forrásból származó terek között. Ennek eredményeként a tipikus sugárterhelési helyzetek a gyakorlatban a vonatkoztatási határértékként fent bemutatott egyenletek által jelzetteknél kevésbé korlátozó expozíciószinteket eredményezhetnek.