1. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 17. § (4) bekezdésében a „10” szövegrészek helyébe a „9” szöveg lép.
2. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) a 11. §-t követően a következő 11/A. §-sal egészül ki:
„11/A. § Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő ingatlanon elhelyezett, a településkép védelméről szóló törvény szerinti reklámhordozó.”
3. § A Htv. a 12. §-t követően a következő 12/A. §-sal egészül ki:
„12/A. § Az adó alanya a 11/A. § szerinti esetben az, aki az év első napján a reklámhordozó Polgári Törvénykönyv szerinti tulajdonosa.”
4. § A Htv. 14. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A 11/A. § szerinti esetben az adókötelezettség a reklámhordozó elhelyezésére vonatkozó hatósági engedély kiadását, engedély hiányában a reklámhordozó ingatlanon való elhelyezését követő év első napján keletkezik. Az adókötelezettség a reklámhordozó lebontása, eltávolítása vagy megsemmisülése, de legkorábban az adókötelezettség keletkezése évének utolsó napjával szűnik meg.”
5. § A Htv. a 15. §-t követően a következő 15/A. §-sal egészül ki:
„15/A. § A 11/A. § szerinti esetben az adó alapja a reklámhordozó reklámközzétételre használható, m2-ben – két tizedesjegy pontossággal – számított felülete.”
6. § A Htv. a 16. §-t követően a következő 16/A. §-sal egészül ki:
„16/A. § Az adó évi mértékének felső határa a 15/A. § szerinti adóalap esetén 12 000 Ft/m2.”
7. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 62. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ingatlan, ingatlanra vonatkozó vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem, ha az átruházás a megszerzés évében vagy az azt követő öt évben történik, az (1)–(3) bekezdés szerint kiszámított összeg (e § alkalmazásában: számított összeg)
1. 100 százaléka a megszerzés évében és az azt követő évben,
2. 90 százaléka a megszerzés évét követő második évben,
3. 60 százaléka a megszerzés évét követő harmadik évben,
4. 30 százaléka a megszerzés évét követő negyedik évben,
5. 0 százaléka a megszerzés évét követő ötödik és további évben.”
8. § Az Szja tv.
1. 3. § 5. pontjában a „legfeljebb 10 százalék” szövegrész helyébe a „kevesebb, mint 9 százalék” szöveg,
2. 29. §-ában a „27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás” szövegrész helyébe a „22 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás” szöveg, a „megállapított jövedelem 78 százalékát” szövegrész helyébe a „megállapított jövedelem 82 százalékát” szöveg,
3. 29. §-ában a „22 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás” szövegrész helyébe a „20 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás” szöveg, a „megállapított jövedelem 82 százalékát” szövegrész helyébe a „megállapított jövedelem 83 százalékát” szöveg,
4. 47. § (5) bekezdésében a „megállapított rész 78 százaléka” szövegrész helyébe a „megállapított rész 82 százaléka” szöveg, a „27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetésére” szövegrész helyébe a „22 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetésére” szöveg,
5. 47. § (5) bekezdésében a „megállapított rész 82 százaléka” szövegrész helyébe a „megállapított rész 83 százaléka” szöveg, a „22 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetésére” szövegrész helyébe a „20 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetésére” szöveg,
6. 49. § (4) bekezdés záró szövegrészében az „a vállalkozói személyi jövedelemadó-előleget az adóelőleg-alap 500 millió forintot meg nem haladó összegére 10 százalékkal, a meghaladó részre 19 százalékkal állapítja meg” szövegrész helyébe az „a vállalkozói személyi jövedelemadó-előleg az adóelőleg-alap 9 százaléka” szöveg,
7. 49/B. § (9) bekezdés nyitó szövegrészében a „módosított vállalkozói adóalap – 500 millió forintot meg nem haladó összege után 10 százalék, az e feletti összegre 19 százalék” szövegrész helyébe a „módosított vállalkozói adóalap – 9 százaléka” szöveg,
8. 49/B. § (10) bekezdésében az „adóévi összegét az adóévben érvényesített összes kedvezmény értékéből az 500 millió forintot meg nem haladó rész után 10 százalék, az e feletti összegre 19 százalék adómértékkel kell kiszámítani” szövegrész helyébe az „adóévi összege az adóévben érvényesített összes kedvezmény 9 százaléka” szöveg,
9. 62/A. § (1) bekezdés záró szövegrészében a „(4) és (6) bekezdése nem alkalmazhatók” szövegrész helyébe a „(4) bekezdése nem alkalmazható” szöveg,
10. 63. § (10) bekezdésében a „(4), illetve (6) bekezdésének” szövegrész helyébe a „(4) bekezdésének” szöveg
lép.
9. § Hatályát veszti az Szja tv. 62. § (6) bekezdése.
10. § A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. törvény) 7. § (1) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)
„m) a korai fázisú vállalkozásban szerzett részesedés bekerülési értékének (ideértve a szerzést követő tőkeemelésre tekintettel a bekerülési érték növekményét is) háromszorosa a részesedés szerzésének adóévében és az azt követő három adóévben, egyenlő részletekben, de adóévenként legfeljebb 20 millió forint, figyelemmel a (8)–(8d) bekezdésben foglaltakra,”
11. § A Tao. törvény 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. § A társasági adó mértéke a pozitív adóalap 9 százaléka.”
12. § (1) A Tao. törvény 22. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adózó a (2) és (4) bekezdés szerinti, részére kiadott támogatási igazolásban szereplő összegig – döntése szerint – a támogatás (juttatás) adóéve és az azt követő adóévek adójából, de utoljára a támogatás (juttatás) naptári évét követő nyolcadik naptári évben lezáruló adóév adójából adókedvezményt vehet igénybe, függetlenül attól, hogy e támogatással nem növeli adózás előtti eredményét az adóalap megállapításakor. Az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy az adózó a (8) bekezdés szerint arra jogosult szervezet részére a (6) bekezdésben meghatározott kiegészítő támogatást a támogatás juttatásának adóévében megfizeti.”
(2) A Tao. törvény 22. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az (1) bekezdés szerinti kiegészítő támogatás az adókedvezményre jogosító támogatási igazolásban meghatározott összeg 19. § szerinti adókulccsal kiszámított értékének legalább 75 százaléka.”
(3) A Tao. törvény 22. § (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(12) Ha az adózó a (6) bekezdésben meghatározott kiegészítő támogatást a támogatás adóévét követően, de legkésőbb a támogatás adóévére vonatkozó társasági adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőig fizeti meg, akkor az (1) bekezdés szerinti adókedvezményt legfeljebb az e §-ban foglaltak szerint a részére kiállított támogatási igazolásban szereplő összeg 80 százalékáig veheti igénybe.”
13. § A Tao. törvény 22/B. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az adózó az adókedvezményt a beruházás üzembe helyezését követő adóévben – vagy döntése szerint a beruházás üzembe helyezésének adóévében – és az azt követő tizenkét adóévben, legfeljebb a bejelentés, illetve a kérelem benyújtásának adóévét követő tizenhatodik adóévben veheti igénybe.”
14. § (1) A Tao. törvény 22/C. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adózó a (3) bekezdés szerint a részére kiállított támogatási igazolásban szereplő összegig – döntése szerint – a támogatás (juttatás) adóéve és az azt követő adóévek adójából, de utoljára a támogatás (juttatás) naptári évét követő nyolcadik naptári évben lezáruló adóév adójából – feltéve, hogy a támogatási igazolás kiállítására irányuló kérelemnek a támogatás igénybevételére jogosult szervezet általi benyújtásakor az adózónak nincs lejárt köztartozása – adókedvezményt vehet igénybe, függetlenül attól, hogy e támogatással nem növeli adózás előtti eredményét az adóalap megállapításakor.”
(2) A Tao. törvény 22/C. § (3a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3a) Az adózó a támogatási igazolásban meghatározott összeg 19. § szerinti adókulccsal számított értéke legalább 75 százalékát köteles szponzori vagy támogatási szerződés keretében, kizárólag a szerződésben meghatározott sporttevékenység támogatása érdekében
a) az (1) bekezdés a)–d) pontja hatálya alá tartozó támogatás esetén – az adózó döntése szerint – vagy a támogatási igazolás szerint támogatásban részesített látvány-csapatsport országos sportági szakszövetsége részére, vagy az e látvány-csapatsport keretében vagy érdekében az (1) bekezdés b)–d) pontjában meghatározottak szerint működő sportszervezet (sportiskola), közhasznú alapítvány részére,
b) az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott támogatás esetén a támogatásban részesített Magyar Olimpiai Bizottság részére
a támogatás adóévében megfizetni.”
15. § A Tao. törvény 28. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adó megállapításakor az adóalapot úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik.”
16. § A Tao. törvény 29/A. §-a a következő (47)–(52) bekezdéssel egészül ki:
„(47) A 18/D. § (1) és (7) bekezdésének alkalmazásában az áttérést megelőző adóév fizetendő adóját az adózó a 19. § áttérés adóévének első napján hatályos rendelkezései szerint előírt mértékkel számítottan veszi figyelembe.
(48) Az egyes pénzügyi és gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2016. évi CLXXXII. törvénnyel megállapított 22/B. § (6) bekezdését első alkalommal a 2016. december 31-ét követően benyújtott fejlesztési adókedvezmény iránti bejelentésekben és kérelmekben szereplő beruházások vonatkozásában lehet alkalmazni.
(49) Az egyes pénzügyi és gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2016. évi CLXXXII. törvénnyel megállapított 22/C. § (2) bekezdését első alkalommal a 2011–2012-es támogatási időszakra nyújtott támogatások kapcsán lehet alkalmazni.
(50) Az egyes pénzügyi és gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2016. évi CLXXXII. törvénnyel hatályon kívül helyezett 22. § (7) bekezdését és 22/C. § (3b) bekezdését a 2016. adóévi adózás előtti eredmény terhére nyújtott támogatásokra is alkalmazni kell.
(51) Annak az adózónak, amely a 2015. adóévi társasági adókötelezettség megállapítása során a 2015. adóévben hatályos 19. § (1) bekezdése szerinti mértéket alkalmazta, a 26. §-ban foglaltaktól eltérően a 2017. adóév első félévében fizetendő adóelőlege a 2015. adóévre fizetendő adója kilenc tizenkilenced részének 20 millió forinttal növelt összegének 50 százaléka, de legfeljebb a 2015. adóévre fizetendő adója összegének fele. A 2017. adóév első félévében fizetendő adóelőleg összegéről az állami adó- és vámhatóság 2017. adóév első hónapjának 15. napjáig határozatban dönt.
(52) A 26. §-ban foglaltaktól eltérően a 2017. adóév második félévében, és a 2018. adóév első félévében fizetendő adóelőleget a 19. § 2017. január 1-jétől hatályos rendelkezései szerint előírt mértékkel számítottan (ideértve különösen az adókedvezmények összegét) kell megállapítani.”
17. § A Tao. törvény 3. számú melléklete az 1. melléklet szerint módosul.
18. § A Tao. törvény
1. 4. § 11. pont nyitó szövegrészében és 4. § 11. pont c) alpontjában a „10 százalékot” szövegrész helyébe a „9 százalékot” szöveg;
2. 15/A. § (6) bekezdésében a „19. § (1) bekezdése szerinti mértékkel” szövegrész helyébe a „19. § szerinti adókulccsal” szöveg;
3. 26/A. § (8) bekezdésében a „19 százalékával” szövegrész helyébe a „9 százalékával” szöveg;
4. 26/A. § (11) bekezdésében a „19%-ának” szövegrész helyébe a „9 százalékának” szöveg
lép.
19. § Hatályát veszti a Tao. törvény
1. 22. § (7) bekezdése;
2. 22. § (8) bekezdésében az „és (7)” szövegrész;
3. 22/C. § (3) bekezdés a) pontjában az „és (3b)” szövegrész;
4. 22/C. § (3b) bekezdése.
20. § Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho tv.) 3. § (1) bekezdésében a „27 százalékos mértékű” szövegrész helyébe a „22 százalékos mértékű” szöveg lép.
21. § Az Eho tv. 3. § (1) bekezdésében a „22 százalékos mértékű” szövegrész helyébe a „20 százalékos mértékű” szöveg lép.
22. § A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Pftv.) 8/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 1. § (3) bekezdésében felsorolt közfoglalkoztatót a közfoglalkoztatási jogviszonyban történő foglalkoztatás esetére az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Eat.) szerinti szociális hozzájárulási adóból igénybe vehető részkedvezmény illeti meg. A részkedvezmény egyenlő a közfoglalkoztatott természetes személyt az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a közfoglalkoztatottat terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett közfoglalkoztatási bér, de legfeljebb a közfoglalkoztatási garantált bér 130 százaléka után az Eat. 459. § (1) bekezdése szerinti adó mértékének 50 százalékával megállapított összeggel.”
23. § A Pftv. 16/A. § (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Rehabilitációs kártyára az a megváltozott munkaképességű személy jogosult, aki a rehabilitációs hatóság által végzett hatályos komplex minősítés szerint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 3. § (2) bekezdés a) pontjában, vagy b) pont ba) vagy bb) alpontjában foglalt minősítési kategóriába tartozik.
(2) Rehabilitációs kártyára az a személy is jogosult, aki 2011. december 31-én III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy rendszeres szociális járadékban részesült.
(3) A rehabilitációs kártyára való jogosultság megszűnik, ha a rehabilitációs hatóság megállapítja, hogy az (1) bekezdés szerinti feltétel nem teljesül.”
24. § A Pftv. 16/B. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkaadó az őt az érvényes Rehabilitációs kártyával rendelkező megváltozott munkaképességű személlyel fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyra tekintettel terhelő számított adóból adókedvezményt vehet igénybe. A kedvezmény az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének az Eat. 459. § (1) bekezdésében meghatározott adómérték szerinti része.”
25. § Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 11. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) A különadó alapjának 9. § szerint meghatározott összegét
a) az Szja tv. rendelkezéseinek alkalmazásában a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, azonban a kifizetés évére vonatkozó személyi jövedelemadóbevallásban elkülönítve be kell vallani vagy fel kell tüntetni az állami adóhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban;
b) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény alkalmazásában – figyelemmel a d) pont rendelkezésére – nem kell járulékalapnak tekinteni;
c) az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Eat.) alkalmazásában – figyelemmel a d) pont rendelkezésére – nem kell a szociális hozzájárulási adó alapjának tekinteni;
d) a b) és c) pont rendelkezésétől eltérően, a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére kifizetett munkabért, illetmény összegét szociális hozzájárulási adó alapként és nyugdíj alapjául szolgáló jövedelemként, valamint a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejét nyugdíjra jogosító szolgálati időként kell figyelembe venni.
(4) A szociális hozzájárulási adó alapjának nem minősülő különadó-alap után a kifizető az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdése szerinti egészségügyi hozzájárulást fizet. A (3) bekezdés d) pontjában említett különadó-alap után a kifizető az Eat. 459. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű szociális hozzájárulási adót fizet, továbbá a magánszemély a járulékfizetési kötelezettségét is a 10. § szerinti adó megfizetésével teljesíti.”
26. § A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény 4. § (1b) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1b) A szakképzési hozzájárulás alapját csökkenti az azon foglalkoztatott természetes személyeknek (munkavállalóknak) a szociális hozzájárulási adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabérének összege, de legfeljebb a kedvezménnyel érintett munkavállalónként havonta 500 ezer forint, amely munkavállalók munkaviszonyára tekintettel a tárgyhónapban a szociális hozzájárulási adó alanya az Eat. 462/F. §-ában meghatározott, kutatók foglalkoztatása után járó az Eat. 459. § (1) bekezdésében meghatározott adómérték szerinti szociális hozzájárulási adókedvezményt érvényesít. Részmunkaidős foglalkoztatott esetén legfeljebb 500 ezer forint arányosan csökkentett része vehető figyelembe. E bekezdés alkalmazásában részmunkaidős foglalkoztatásnak az a foglalkoztatás minősül, amelynek munkaszerződésben meghatározott időtartama nem éri el a betöltött munkakörre érvényes teljes munkaidőt.”
27. § Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Eat.) 459. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adó mértéke 22 százalék. A fizetendő adó az adóalap után számított adó (számított adó), csökkentve az adó fizetésére kötelezettet törvény rendelkezése alapján megillető adókedvezmények összegével.”
28. § Az Eat. 459. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adó mértéke 20 százalék. A fizetendő adó az adóalap után számított adó (számított adó), csökkentve az adó fizetésére kötelezettet törvény rendelkezése alapján megillető adókedvezmények összegével.”
29. § Az Eat. a következő 467/J. §-sal egészül ki:
„467/J. § (1) Az adó, az adókedvezmény mértékének változása esetén az adó alanya a megváltozott adómértéket, kedvezménymértéket arra a hónapra vonatkozóan bevallott jövedelmekre alkalmazza először, amely hónapban a megváltozott adómérték, kedvezménymérték hatályba lép.
(2) A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó az egyes pénzügyi és gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2016. évi CLXXXII. törvénnyel módosított 462/H. § (2) bekezdését az egyes pénzügyi és gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2016. évi CLXXXII. törvény hatálybalépését magában foglaló adóévet követő első hónaptól alkalmazza.”
30. § Az Eat.
1. 461. § (2) bekezdésében a „de legfeljebb 100 ezer forint 14,5 százalékával” szövegrész helyébe a „de legfeljebb 100 ezer forint után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel” szöveg;
2. 462. § (3) bekezdésében a „munkabérnek, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének a 13,5 százalékával” szövegrész helyébe a „munkabér, de legfeljebb a minimálbér kétszerese után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel” szöveg;
3. 462/A. § (2) bekezdésében a „de legfeljebb a minimálbér kétszeresének huszonhét százalékával” szövegrész helyébe a „de legfeljebb a minimálbér kétszerese után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómértékkel megállapított összeggel” szöveg;
4. 462/B. § (2) bekezdésében a „100 ezer forint 27 százalékával” szövegrész helyébe a „100 ezer forint után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómértékkel megállapított összeggel” szöveg;
5. 462/B. § (3) bekezdésében a „de legfeljebb 100 ezer forint 14,5 százalékával” szövegrész helyébe a „de legfeljebb 100 ezer forint után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel” szöveg;
6. 462/C. § (2) bekezdésében a „de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékával” szövegrész helyébe a „de legfeljebb 100 ezer forint után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómértékkel megállapított összeggel” szöveg, a „14,5 százalékával” szövegrész helyébe a „de legfeljebb 100 ezer forint után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel” szöveg;
7. 462/D. § (2) bekezdésében a „de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékával” szövegrész helyébe a „100 ezer forint után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómértékkel megállapított összeggel” szöveg, a „14,5 százalékával” szövegrész helyébe a „100 ezer forint után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel” szöveg;
8. 462/D. § (3) bekezdésében a „de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékával” szövegrész helyébe a „de legfeljebb 100 ezer forint után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómértékkel megállapított összeggel” szöveg, a „14,5 százalékával” szövegrész helyébe a „100 ezer forint után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel” szöveg;
9. 462/E. § (2) bekezdésében a „de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékával” szövegrész helyébe a „de legfeljebb 100 ezer forint után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómértékkel megállapított összeggel” szöveg, a „14,5 százalékával” szövegrész helyébe a „100 ezer forint után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel” szöveg;
10. 462/F. § (2) bekezdés a) pontjában a „de legfeljebb 500 ezer forint 27 százalékával” szövegrész helyébe a „de legfeljebb 500 ezer forint után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómértékkel megállapított összeggel” szöveg;
11. 462/F. § (2) bekezdés b) pontjában a „de legfeljebb 200 ezer forint 14,5 százalékával” szövegrész helyébe a „de legfeljebb 200 ezer forint után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel” szöveg;
12. 462/G. § (2) bekezdésében a „de legfeljebb 100 ezer forint 14,5 százalékával” szövegrész helyébe a „de legfeljebb 100 ezer forint után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel” szöveg;
13. 462/H. § (2) bekezdésében az „50 százalékának 19 százalékos adókulccsal számított összegével” szövegrész helyébe az „50 százalékának a Tao. törvény 19. §-a szerinti adókulccsal számított összegével” szöveg;
lép.
31. § A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.)
1. 10. § (1) bekezdésében az „ellátások számításának alapja havi 81 300 forint” szövegrész helyébe az „ellátások számításának alapja havi 90 000 forint” szöveg, a „136 250 forint” szövegrész helyébe a „150 000 forint” szöveg ,
2. 21. § (1) bekezdésében a „16” szövegrész helyébe a „14” szöveg lép.
32. § A Katv.
1. 10. § (1) bekezdésében az „ellátások számításának alapja havi 90 000 forint” szövegrész helyébe a „ellátások számításának alapja havi 93 500 forint” szöveg, a „150 000 forint” szövegrész helyébe a „157 000 forint” szöveg,
2. 21. § (1) bekezdésében a „14” szövegrész helyébe a „13” szöveg,
3. 23. § (2) bekezdésében a „14” szövegrész helyébe a „13” szöveg
lép.
33. § Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXVI. törvény 33. §-ának a Katv. 23. § (2) bekezdését megállapító rendelkezése a „16” szövegrész helyett a „14” szöveggel lép hatályba.
34. § Nem lép hatályba az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvény
1. 16. § (2) bekezdése,
2. 22. §-a,
3. 53. §-a.
35. § (1) A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 12. § (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) A (12) bekezdésben meghatározott követelményeknek való megfelelést külső szakértő (a továbbiakban: tanúsító szervezet) által kiadott, az informatikai rendszerre vonatkozó tanúsítással kell igazolni. A tanúsító szervezettel, a tanúsítással és a tanúsítási eljárás – általános forgalmi adó nélkül számított – maximális díjával szemben támasztott követelményeket külön jogszabály határozza meg.”
(2) A Bszt. 12. §-a a következő (15) és (16) bekezdéssel egészül ki:
„(15) A tanúsító szervezet és alvállalkozója a vizsgált intézmény kezelésében lévő, a tanúsítás lefolytatásához szükséges adatokat – ideértve a személyes adatokat és üzleti titkokat is – a tanúsítással igazolandó követelmények teljesülésének vizsgálata céljából, a tanúsítási eljárás lefolytatásához szükséges mértékben, a tanúsítási eljárás befejezéséig jogosult kezelni, azokat harmadik személy részére nem továbbíthatja.
(16) A tanúsító szervezet és alvállalkozója köteles szabályzatban rögzíteni azon munkaköröket, amelyeket betöltő személyek a tanúsítási eljárás során az üzleti titkokhoz hozzáférhetnek, annak tartalmát megismerhetik. Az eljárásban részt vevő munkatársakat a tanúsítási eljárás során tudomásukra jutott üzleti titok tekintetében titoktartási kötelezettség terheli a tanúsító szervezetnél fennálló jogviszonyuk megszűnését követően is.”
36. § A Bszt. 117. §(1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(A befektetési vállalkozás és az árutőzsdei szolgáltató, a befektetési vállalkozásban és az árutőzsdei szolgáltatóban)
„e) a befektetési vállalkozás és az árutőzsdei szolgáltató által megbízott tanúsító szervezet és alvállalkozója ezt a tanúsítási eljárás lefolytatása keretében ismeri meg.”
[személy vagy bármely más személy, aki valamilyen módon birtokába jutott, az üzleti titkot – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel – időbeli korlátozás nélkül köteles megőrizni.]
37. § A Bszt. 180. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy)
„a) a befektetési szolgáltatási tevékenység végzésének, a kiegészítő szolgáltatás nyújtásának és az árutőzsdei szolgáltatás nyújtásának személyi, tárgyi, technikai, biztonsági feltételeit és a tanúsítási eljárás – általános forgalmi adó nélkül számított – maximális díjával szemben támasztott feltételeit,”
(rendeletben állapítsa meg.)
38. § (1) Az egyes fizetési szolgáltatókról szóló 2013. évi CCXXXV. törvény (a továbbiakban: Fsztv.) 12/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott követelményeknek való megfelelést külső szakértő (a továbbiakban: tanúsító szervezet) által kiadott, az informatikai rendszerre vonatkozó tanúsítással kell igazolni. A tanúsító szervezettel, a tanúsítással és a tanúsítási eljárás – általános forgalmi adó nélkül számított – maximális díjával szemben támasztott követelményeket külön jogszabály határozza meg.”
(2) Az Fsztv. 12/A. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A tanúsító szervezet és alvállalkozója a vizsgált intézmény kezelésében lévő, a tanúsítás lefolytatásához szükséges adatokat – ideértve a személyes adatokat és üzleti titkokat is – a tanúsítással igazolandó követelmények teljesülésének vizsgálata céljából, a tanúsítási eljárás lefolytatásához szükséges mértékben, a tanúsítási eljárás befejezéséig jogosult kezelni, azokat harmadik személy részére nem továbbíthatja.
(5) A tanúsító szervezet és alvállalkozója köteles szabályzatban rögzíteni azon munkaköröket, amelyeket betöltő személyek a tanúsítási eljárás során az üzleti titkokhoz hozzáférhetnek, annak tartalmát megismerhetik. Az eljárásban részt vevő munkatársakat a tanúsítási eljárás során tudomásukra jutott üzleti titok tekintetében titoktartási kötelezettség terheli a tanúsító szervezetnél fennálló jogviszonyuk megszűnését követően is”
39. § Az Fsztv. 60. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
(Fizetési titok csak akkor adható ki harmadik személynek, ha)
„d) a pénzforgalmi intézmény, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény által megbízott tanúsító szervezet és alvállalkozója ezt a tanúsítási eljárás lefolytatása keretében ismeri meg.”
40. § Az Fsztv. 88. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza)
„a) a pénzforgalmi intézmény, az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény és a pénzforgalmi szolgáltatási, elektronikuspénz-kibocsátási tevékenységet végző Posta Elszámoló Központot működtető intézmény informatikai rendszerének biztonsági követelményeit, továbbá a pénzforgalmi intézmény, az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény vonatkozásában a biztonsági tanúsítási eljárás lefolytatásának – általános forgalmi adó nélkül számított – maximális díjára vonatkozó mértéket és”
41. § (1) A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 67/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott követelményeknek való megfelelést külső szakértő (a továbbiakban: tanúsító szervezet) által kiadott, az informatikai rendszerre vonatkozó tanúsítással kell igazolni. A tanúsító szervezettel, a tanúsítással és a tanúsítási eljárás – általános forgalmi adó nélkül számított – maximális díjával szemben támasztott követelményeket külön jogszabály határozza meg.”
(2) A Hpt. 67/A. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A tanúsító szervezet és alvállalkozója a vizsgált intézmény kezelésében lévő, a tanúsítás lefolytatásához szükséges adatokat – ideértve a személyes adatokat és üzleti titkokat is – a tanúsítással igazolandó követelmények teljesülésének vizsgálata céljából, a tanúsítási eljárás lefolytatásához szükséges mértékben, a tanúsítási eljárás befejezéséig jogosult kezelni, azokat harmadik személy részére nem továbbíthatja.
(5) A tanúsító szervezet és alvállalkozója köteles szabályzatban rögzíteni azon munkaköröket, amelyeket betöltő személyek a tanúsítási eljárás során az üzleti tikokhoz hozzáférhetnek, annak tartalmát megismerhetik. Az eljárásban részt vevő munkatársakat a tanúsítási eljárás során tudomásukra jutott üzleti titok tekintetében titoktartási kötelezettség terheli a tanúsító szervezetnél fennálló jogviszonyuk megszűnését követően is”
42. § A Hpt. 161. § (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
(Banktitok csak akkor adható ki harmadik személynek, ha)
„d) a pénzügyi intézmény által megbízott tanúsító szervezet és alvállalkozója ezt a tanúsítási eljárás lefolytatása keretében ismeri meg.”
43. § A Hpt. 290. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg:)
„c) a 3. § (1) bekezdésében, valamint a 3. § (2) bekezdésében meghatározott pénzügyi szolgáltatások, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatások folytatásához szükséges személyi és tárgyi feltételekre, továbbá a tanúsítási eljárás – általános forgalmi adó nélkül számított – maximális díjával szemben támasztott feltételekre,”
(vonatkozó részletes szabályokat.)
44. § (1) A biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bit.) 94. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A (4) bekezdésben meghatározott követelményeknek való megfelelést külső szakértő (a továbbiakban: tanúsító szervezet) által kiadott, az informatikai rendszerre vonatkozó tanúsítással kell igazolni. A tanúsító szervezettel, a tanúsítással és a tanúsítási eljárás – általános forgalmi adó nélkül számított – maximális díjával szemben támasztott követelményeket külön jogszabály határozza meg.”
(2) A Bit. 94. §-a a következő (7) és (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A tanúsító szervezet és alvállalkozója a vizsgált intézmény kezelésében lévő, a tanúsítás lefolytatásához szükséges adatokat – ideértve a személyes adatokat és üzleti titkokat is – a tanúsítással igazolandó követelmények teljesülésének vizsgálata céljából, a tanúsítási eljárás lefolytatásához szükséges mértékben, a tanúsítási eljárás befejezéséig jogosult kezelni, azokat harmadik személy részére nem továbbíthatja.
(8) A tanúsító szervezet és alvállalkozója köteles szabályzatban rögzíteni azon munkaköröket, amelyeket betöltő személyek a tanúsítási eljárás során az üzleti titkokhoz hozzáférhetnek, annak tartalmát megismerhetik. Az eljárásban részt vevő munkatársakat a tanúsítási eljárás során tudomásukra jutott üzleti titok tekintetében titoktartási kötelezettség terheli a tanúsító szervezetnél fennálló jogviszonyuk megszűnését követően is.”
45. § A Bit. 137. §-a a következő c) ponttal egészül ki:
(Biztosítási titok csak akkor adható ki harmadik személynek, ha)
„c) a biztosító vagy a viszontbiztosító által megbízott tanúsító szervezet és alvállalkozója ezt a tanúsítási eljárás lefolytatása keretében ismeri meg.”
46. § A Bit. 437. § c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy)
„c) a biztosítók és viszontbiztosítók informatikai rendszere védelmének követelményeire és a tanúsítási eljárás – általános forgalmi adó nélkül számított – maximális díjával szemben támasztott követelményeire,”
(vonatkozó részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg.)
47. § Az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvény 5. §-a a következő (10)–(14) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A sportigazgatási szerv a sportcélú ingatlan elidegenítéséhez szükséges hozzájárulást az erre irányuló kérelem benyújtásától számított 8 napon belül – az (5) bekezdés szerinti feltételektől függetlenül – köteles kiadni abban az esetben, ha a (4) bekezdés szerinti elidegenítési tilalom időtartamából hátralevő idő nem haladja meg az 5 évet és az érintett sportcélú ingatlan elidegenítése folytán a magyar állam szerzi meg 1/1 tulajdoni arányban a sportcélú ingatlan tulajdonjogát.
(11) A (10) bekezdés szerinti esetben a (4) bekezdés szerinti elidegenítési és terhelési tilalom a magyar állam tulajdonjogának megszerzésével egyidejűleg megszűnik.
(12) A sportigazgatási szerv a sportcélú ingatlan megterheléséhez szükséges hozzájárulást az erre irányuló kérelem benyújtásától számított 8 napon belül – az (5) bekezdés szerinti feltételektől függetlenül – köteles kiadni abban az esetben, ha a (4) bekezdés szerinti terhelési tilalom időtartamából hátralevő idő nem haladja meg az 5 évet és a megterhelés folytán a magyar állam szerez jogosultságot az érintett sportcélú ingatlanon.
(13) A (10) bekezdés, illetve a (12) bekezdés alkalmazása esetén a magyar állam által a tulajdonjog, illetve egyéb vagyoni értékű jog megszerzéséért teljesítendő ellenérték nem haladhatja meg az érintett ingatlan, illetve vagyoni értékű jog igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő által megállapított értékének az 1. számú mellékletben meghatározott értékekkel csökkentett összegét.
(14) A (10) és (12) bekezdés szerinti kérelemhez a sportszervezet mint kérelmező az ingatlan tulajdonjoga megszerzésének időpontját igazoló okiratot, valamint az ingatlan (10) bekezdés szerinti elidegenítésére, illetve (12) bekezdés szerinti terhelésére vonatkozó okiratokat, valamint a (13) bekezdés szerinti értékbecslést köteles csatolni.”
48. § Az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvény 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. § 2012. január 1-je után ingyenesen szerzett sportcélú ingatlanok esetében az 5. § (5) bekezdés a) és b) pontjában foglalt rendelkezések, valamint a (10) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatóak.”
49. § Az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvény a következő 16/A. §-sal egészül ki:
„16/A. § Az 5. § (10) bekezdése alapján a magyar állam tulajdonába került sportcélú ingatlan esetében a Kormány nyilvános határozatban dönthet az ingatlan sportcéltól eltérő hasznosításáról.”
50. § Az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvény a 2. melléklet szerinti 1. melléklettel egészül ki.
51. § Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 96. § (1) bekezdésében a „kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összege” szövegrész helyébe a „kötelező legkisebb munkabér (minimálbér), illetve a garantált bérminimum összege” szöveg lép.
52. § A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 96. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek a nyugdíjbiztosítás szervei közreműködésével nyújtott juttatások nyújtása, valamint a nyugdíjfolyósító szerv által folyósított ellátásokkal és a nyugdíjbiztosítás szervei közreműködésével nyújtott juttatásokkal kapcsolatos kormányzati tájékoztatás céljából, a tájékoztatás teljesítéséhez, valamint a juttatás nyújtásához és nyújtásának ellenőrzéséhez szükséges időtartamban kezelhetik az ellátásban, juttatásban részesülő személyek nevére, lakcímére, nyugdíjfolyósítási törzsszámára és a folyósított ellátásra, nyújtott juttatásra vonatkozó adatokat.”
53. § A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grt.) 5/C. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A reklámközvetítő a reklám közzétevőjétől vagy más személytől a reklámközvetítés során vagy a reklámközvetítési tevékenységével összefüggésben közvetve vagy közvetlenül – a reklámközvetítési tevékenységre vonatkozó díjon felül – ajándékot, a reklám közzétevőjétől vagy a nevében eljáró médiahirdetésifelület-értékesítőtől kapott árengedmény kivételével vagyoni előnyt vagy más juttatást nem fogadhat el. A reklám közzétevője vagy a nevében eljáró médiahirdetésifelület-értékesítő a reklámközvetítő részére árengedmény kivételével vagyoni előnyt vagy más juttatást nem adhat.”
54. § A Grt. 5/D. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az a reklámszolgáltató, aki a reklám közzététele tekintetében tervezési, tanácsadási vagy a reklám közzétételére alkalmas eszköz kiválasztására – ide nem értve a reklámközvetítést – vonatkozó szolgáltatást nyújt, a reklám közzétételére alkalmas eszközzel rendelkező személytől vagy a nevében eljáró médiahirdetésifelület-értékesítőtől ajándékot, árengedményt, kedvezményt, vagyoni előnyt vagy más juttatást nem fogadhat el. A reklám közzétételére alkalmas eszközzel rendelkező személy vagy a nevében eljáró médiahirdetésifelület-értékesítő a reklám közzététele tekintetében tervezési, tanácsadási vagy a reklám közzétételére alkalmas eszköz kiválasztására – ide nem értve a reklámközvetítést – vonatkozó szolgáltatást nyújtó reklámszolgáltató részére árengedményt, kedvezményt, vagyoni előnyt vagy más juttatást nem adhat.”
55. § A Grt. 5/F. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„5/F. § (1) Az 5/C. § és az 5/D. § (1) és (4) bekezdésének megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el. A fogyasztóvédelmi bírság összege az elért vagyoni előny ötvenszerese. A fogyasztóvédelmi bírságot azzal szemben kell kiszabni, akinél a vagyoni előny jelentkezik, illetve aki a vagyoni előnyt nyújtja.
(2) Amennyiben az állami adóhatóságnak az 5/C. § és az 5/D. § (1) és (4) bekezdésében foglaltak megsértésére utaló körülmény jut tudomására, abban az esetben köteles ezt haladéktalanul a fogyasztóvédelmi hatóság tudomására juttatni.
(3) A reklámközvetítésre vonatkozó szerződésnek, illetve a reklám közzétételére irányuló szerződésnek az 5/C. § és az 5/D. § (1) bekezdésébe ütköző rendelkezése semmis.”
56. § A Grt. a következő 5/G. §-sal egészül ki:
„5/G. § Az 5/C. § és az 5/D. § (1) és (4) bekezdésének megsértése esetén a Gazdasági Versenyhivatal köteles versenyfelügyeleti eljárást lefolytatni az érintett személyekkel, illetve szervezetekkel szemben.”
57. § A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 5. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A központi államigazgatási szerv szervezeti és működési szabályzata a szerv vezetőjének hatáskörébe tartozó egyes ügyekben a kiadmányozási jogot
a) a szervvel állami vezetői szolgálati jogviszonyban vagy állami vezetőként betöltött jogviszonyban álló személyre,
b) a szervvel vezetői munkakörrel rendelkező kormányzati szolgálati jogviszonyban álló személyre,
c) a szervvel vezetői munkakörrel rendelkező közszolgálati jogviszonyban álló személyre,
d) a szervvel vezető beosztással rendelkező hivatásos szolgálati viszonyban álló személyre,
e) a szervvel vezető beosztással rendelkező katonai szolgálati viszonyban álló személyre, illetve
f) a miniszterelnök közvetlen irányítása alatt álló és kormányrendeletben a központi államigazgatási szervnél irányítási jogkörrel felruházott kormánybiztosra
ruházhatja, aki a döntés meghozatala során a szerv vezetője nevében jár el.”
58. § (1) Ez a törvény – a (2)–(6) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) A 35–46. §, az 53–54. § és az 56. § a törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(3) Az 1. §, a 7. §, a 8. § 1., 2., 4., 6–10. pontja, a 9–20. §, a 22–27. §, a 29–31. §, az 51. § és az 1. melléklet 2017. január 1-jén lép hatályba.
(4) Az 57. § 2017. január 2-án lép hatályba.
(5) Az 55. § a törvény kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.
(6) A 2–6. §, a 8. § 3. és 5. pontja, a 21. §, a 28. § és a 32. § 2018. január 1-jén lép hatályba.
A Tao. törvény 3. számú melléklet A) rész 12. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:]
„12. a 22. § (6) és (8) bekezdésében meghatározott kiegészítő támogatás és a 22/C. § (3a) bekezdésében meghatározott kiegészítő sportfejlesztési támogatás adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege;”
„1. melléklet az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvényhez
| Forgalmi értéket az elidegenítési és terhelési tilalomból még fennálló évek alapján csökkentő összeg | ||
| fennálló elidegenítési és terhelési tilalom időtartama (év) | értékcsökkenés mértéke = forgalmi érték x [elidegenítési és terhelési tilalom fennálló időtartama (év)/15] | |
| 1 | értékcsökkenés mértéke = forgalmi érték x 1/15 | |
| 2 | értékcsökkenés mértéke = forgalmi érték x 2/15 | |
| 3 | értékcsökkenés mértéke = forgalmi érték x 3/15 | |
| 4 | értékcsökkenés mértéke = forgalmi érték x 4/15 | |
| 5 | értékcsökkenés mértéke = forgalmi érték x 5/15 | |
