Jogtár
Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye
Ingyenes, megbízható jogszabály-szolgáltatás Magyarország egyik legnagyobb jogi tartalomszolgáltatójától
A Fővárosi Közlönyben megjelent, a Fővárosi Önkormányzat által rendelkezésre bocsátott hivatalos szöveg.

40/2006. (VII. 14.) Főv. Kgy. rendelet indokolása

a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő nem lakás céljára szolgáló helyiségek feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról

Általános indokolás

A Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő, nem lakás céljára szolgáló helyiségek feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló új rendelet (a továbbiakban: a Rendelet) megalkotásának célja egyrészt a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 2006. március 31-én hatályba lépett átfogó módosítása, másrészt az Állami Számvevőszék Budapest Főváros Önkormányzatánál a vagyonnal való gazdálkodás szabályszerűségének és tervszerűségének ellenőrzéséről készített számvevői jelentésében megfogalmazott javaslatoknak való megfelelés.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

E Rendelet hatálya a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő, nem lakás céljára szolgáló helyiségekre (a továbbiakban: helyiség, illetve helyiségek) terjed ki, a törzsvagyonba tartozó helyiségek tulajdonjogának átruházása, valamint a vagyonkezelésbe adott helyiségek kivételével. A nem lakás céljára szolgáló helyiség fogalmát az Lt. 91/A. § 12. pontja alapján e Rendelet 39. §-ának 18. pontja határozza meg.

Az önkormányzatok törzsvagyonának átruházására vonatkozó szabályokat törvények {többek között a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) és az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Övt.) stb.} valamint a Fővárosi Önkormányzat vagyonáról, a vagyontárgyak feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló 27/1995. (V. 25.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Vr.) szabályai határozzák meg.

A helyiségek vagyonkezelésbe adására, valamint a már vagyonkezelésbe adott helyiségekre vonatkozó szabályok a Vr.-ben, a vagyonkezelésre vonatkozó általános szabályok között kerültek megfogalmazásra, ezért a vagyonkezelésbe adott helyiségekre nem terjed ki e Rendelet hatálya.

Szintén a Vr. szabályai vonatkoznak az Önkormányzat, annak szervei és intézményei elhelyezésére szolgáló helyiségek hasznosítására, valamint a helyiségek hasznosításából származó pénzügyi követelésekre.

A 2. §-hoz

A helyiség feletti tulajdonosi jogok gyakorlásának joga az Ötv. 80. § (1) alapján a Fővárosi Közgyűlést illeti meg, amely az Ötv. 9. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján egyes feladatok ellátását a főpolgármesterre, másokat a Tulajdonosi Bizottságra ruházott át. Bizonyos feladatok ellátását pedig fenntartotta saját magának.

A helyiség elidegenítése és a bérbeadáson kívüli egyéb piaci alapú hasznosítása, továbbá az önkormányzati támogatás nyújtása vonatkozásában meghatározó a helyiség értéke. Egyébként általános szabály, hogy a bérbeadásról, valamint a bérbeadással szorosan összefüggő legfontosabb kérdésekről a Tulajdonosi Bizottság dönt, az operatív feladatokat pedig minden esetben a főpolgármester látja el.

A 3. §-hoz

E §-ban a helyiségek hasznosításával kapcsolatos közbeszerzési szabályok alóli kivételek kerültek megfogalmazásra. A nemzeti értékhatárok alatti értékű közbeszerzési eljárásokban a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban Kbt.) 296. § b) pontja lehetővé teszi, hogy a kizárólagos jogok védelme miatt kizárólag egy meghatározott szervezet, személy legyen képes teljesíteni, illetve a Kbt. 29. § (1) h) pontja a közösségi értékhatárt elérő értékű eljárások esetén lehetővé teszi, hogy jogszabály az ajánlatkérőnek minősülő szervek, illetve az általuk létrehozott társulások részére kizárólagos jogot biztosítson. Amennyiben a szolgáltatást ilyen szervtől rendeli meg az Önkormányzat, mentesül a közbeszerzési eljárás lefolytatása alól.

A 4. §-hoz

A tulajdonos rendelkezési jogainak körébe tartozik az is, hogy szabadon dönthet arról, hozzájárul-e ahhoz, hogy a helyiségben működő cég, vagy egyéb gazdálkodó illetve közhasznú szerv székhelyeként a bérelt helyiséget jegyeztesse be a cégnyilvántartásba. E bejegyzés legfeljebb a bérleti jogviszony kezdetétől annak fennálltáig terjedhet, hiszen egyébként a helyiség későbbi hasznosítását nagymértékben nehezítené ez a bejegyzés.

Az 5. §-hoz

Az alkalmi célú igénybevétel a 61/2005. (X. 18.) Főv. Kgy. rendelettel került bevezetésre az Önkormányzat helyiséggazdálkodását szabályozó joganyagba, a Rendelet pedig már a kibővített szabályozást tartalmazza, az azóta szükségessé vált pontosításokkal annak érdekében, hogy a piaci kihívásoknak megfeleljen.

Az 6. §-hoz

Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 42. §-a, valamint az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek a Rendelet többek között akként kíván megfelelni, hogy a helyiségeket főszabály szerint csak 6 hónapnál nem régebbi értékbecslés alapján lehet bármilyen módon hasznosítani. Ez szavatolja, hogy e hasznosítás során nem kerül sor vagyonvesztésre, valamint - amennyiben a döntéshozó szerv a helyiség értéke alapján kerül meghatározásra - azt, hogy a döntés a megfelelő döntéshozó szerv elé kerül.

A 7. §-hoz

Az Áht. 108. § (1) bekezdése értelmében, az államháztartás alrendszeréhez kapcsolódó - a költségvetési törvényben meghatározott értékhatár feletti - vagyont értékesíteni, az állami tulajdonban lévő vagyon feletti vagyonkezelés jogát, a vagyon használatát, illetve a hasznosítás jogát átengedni - ha az Áht., vagy egyéb törvény, illetve törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály kivételt nem tesz - csak nyilvános (indokolt esetben zártkörű) versenytárgyalás útján, a legjobb ajánlatot tevő részére lehet. Mindezek alapján az önkormányzati helyiségek is - főszabály szerint - csak versenyeztetés útján hasznosíthatóak.

Az önkormányzati vagyon védelmét szolgálja továbbá az a szabály, hogy vizsgálni kell a hasznosítás előtt, nincs-e a leendő bérlőnek, vevőnek stb. a Fővárosi Önkormányzat felé három hónapnál régebben lejárt tartozása. Amennyiben van, részére a hasznosítás - bizonyos, szűk körű kivételekkel - kizárt.

A 8. §-hoz

E § a helyiségek piaci - kedvezmény nyújtása nélküli - bérbeadása kapcsán a Tulajdonosi Bizottság feladatait határozza meg, nem taxatív jelleggel, hiszen bármikor felmerülhetnek olyan új problémák, amelyek az operativitáson túlmenő tulajdonosi döntést igényelnek, viszont - mivel támogatást nem nyújtanak a másik félnek, és nem érintik a helyiség tulajdonjogát - nem teszik indokolttá a Fővárosi Közgyűlés döntését.

A 9-16. §-hoz

E §-ok a helyiségek versenyeztetés úján történő bérbeadásának részletes - de nem eljárási - szabályait, így többek között az egyes versenyeztetési eljárásokra vonatkozó értékhatárokat tartalmazzák.

A 17. §-hoz

A versenyeztetés szabályai alól kivételt csak törvény tehet. Az Áht. 108. §-a szerint helyi önkormányzat önkormányzati rendeletben meghatározhatja azt az értéket, mely fölött a vagyon értékesítése, illetve hasznosítása csak versenyeztetés útján történhet. A Rendelet ezt az értéket a mindenkori költségvetési törvényben előírt értékhez köti.

A 18. §-hoz

A bérbeadásról szóló döntéstől - amire piaci alapú bérbeadás esetén minden esetben a Tulajdonosi Bizottság jogosult - meg kell különböztetni a bérleti szerződés megkötését, ami viszont a főpolgármester feladatkörébe tartozik. A főpolgármesternek azonban e tekintetben nincs mérlegelési joga: köteles tartania magát a törvény rendelkezéseihez, e rendelet előírásaihoz, az illetékes döntéshozó szerv döntéséhez, valamint - pl. az előbérlet esetén - a féllel korábban kötött szerződéshez.

A 19. §-hoz

A helyiségbérleti jogviszony határozott, vagy határozatlan időre, illetve feltétel bekövetkeztéig jöhet létre. A Rendelet alapján a helyiséget általában határozott időre kell bérbe adni, de lehetőség szerint olyan időtartamra, hogy a vállalkozók befektetéseiket hosszabb távra kalkulálhassák.

A 20. §-hoz

A helyiségbér megállapítása még az önkormányzat tulajdonában lévő helyiségekre is szabad megállapodás tárgya. Az Lt. 36. § (2) bekezdése értelmében, az önkormányzati helyiség bérleti díjának mértékét nem lehetséges önkormányzati rendeletben meghatározni. Azonban a bérleti díj alapja meghatározható, amelyre vonatkozó szabályozás a Rendelet 6. §-ában található.

A bérleti díj a piaci kereslet-kínálat viszonyaihoz igazodik. A bérleti díj értékének megőrzése érdekében a rendelet az inflációt követő korrekciót ír elő, de a bérleti díj növelése, ilyen irányú megállapodás esetén, az alap bérleti díjon felül is lehetséges.

A 21. §-hoz

A bérleti jog megszerzésének ellenértékét megfizetni köteles személlyel csak a megszerzési díj teljes összegének kiegyenlítése után köthető meg a bérleti szerződés. A megszerzési díj összegét differenciálni célszerű, mivel a hosszabb bérleti jogviszony nagyobb, a rövidebb pedig kisebb összegű megszerzési díjat tesz indokolttá. E differenciálást szolgálja a rendelet 2. számú melléklete. Más esetben pedig célszerű lehet nem a bérleti, hanem a megszerzési díj mértékére lefolytatni a versenyeztetési eljárást, és a bérleti szerződést a legmagasabb összegű megszerzési díjat megajánló ajánlatot tevővel megkötni.

Mint minden kötelezettség alól, a megszerzési díj fizetése alól is lehetséges felmentést adni, illetőleg kedvezményt megítélni. Ennek feltételei szintén a Rendelet 35. §-ában kerültek szabályozásra.

A 22-23. §-hoz

A Lt. 37. §-a értelmében, a helyiség átadásával, rendeltetésszerű használatával, karbantartásával, felújításával, a bérleti jog szünetelésével, továbbá a szerződés megszűnésekor a helyiség visszaadásával kapcsolatban a bérbeadó és a bérlő jogaira és kötelezettségeire a felek megállapodása az elsődlegesen releváns.

A helyiségbérleti szerződés többek között tartalmazza a felek főkötelezettségeit, a helyiség használatba adására, annak időtartamára, a helyiség bérleti díjára vonatkozó megállapodást, továbbá mindazon kérdéseket, amelyeknek a szerződésben való rögzítését a felek elengedhetetlennek tartják. A szerződésben meg lehet állapodni abban is, hogy a bérleti jog szünetelésének időtartamára a bérlő más helyiségre nem tart igényt.

A Lt. 12. §-a előírja, hogy a rendeltetésszerű használat ellenőrzésének gyakoriságát önkormányzati rendeletnek kell szabályoznia.

A 24. §-hoz

A Rendelet mind a bérbeadó, mind a bérlő oldaláról, a bérleti szerződés egyes tartalmi elemeire irányadó szabályokat állapít meg, de a felek ettől eltérően is rendelkezhetnek.

A 25. §-hoz

A tulajdonosi jogok gyakorlója egyes tulajdonosi jogok gyakorlását időlegesen átengedheti ingatlankezelőnek. E jogosultság nem ütközik az Ötv. 9. § (3) bekezdésének 3. mondatában megfogalmazott tilalomba.

A 26. §-hoz

A helyiségbérlet az Lt. szabályai szerint megszűnik a lakásbérlet megszűnésére vonatkozó esetekben:

- ha a felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntetik;

- ha a helyiség megsemmisül;

- ha az arra jogosult felmond;

- a bérlő meghal és nincs a helyiségbérlet folytatására jogosult személy;

- a bérlő a helyiséget elcseréli;

- a bérlőt a Magyar Köztársaság területéről kiutasították;

- a bérlő helyiségbérleti jogviszonyát a bíróság megszünteti;

- a bérlő helyiségbérleti jogviszonya hatósági határozat folytán szűnik meg.

A határozott időre szóló, illetőleg valamely feltétel bekövetkeztéig tartó helyiségbérleti jog a szerződésben meghatározott idő elteltével, illetőleg a feltétel bekövetkezésekor szűnik meg.

A helyiségbérleti szerződések megszűnésére megállapított speciális rendelkezések alapján megszűnik a helyiségbérleti szerződés akkor is, ha:

- ha a gazdasági társaság, illetve a nem gazdasági társaság formában működő jogi személy bérlő jogutód nélkül megszűnik;

- ha a bérlőnek, a tevékenység végzéséhez szükséges egyéni vállalkozói igazolványát visszavonták, vagy azt a bérlő visszaadta.

A Lt. 23. § (3) bekezdése előírja, hogy a szerződés közös megegyezéssel való megszüntetése esetén a másik helyiség bérbeadására, illetőleg a pénzbeli térítésre vonatkozó szabályokat önkormányzati rendelet határozza meg. A 27. § (2) bekezdése szerint határozatlan idejű szerződés felmondása esetére a pénzbeli térítés mértékét és fizetésének feltételeit önkormányzati rendelet szabályozza.

A 27. §-hoz

A bérlő bizonyos jogait csak a bérbeadó - amely e tekintetben minden esetben a főpolgármester - előzetes hozzájárulásával gyakorolhatja, amelynek megadását az Lt. 42. § (2) bekezdése alapján nem lehet megtagadni, ha a bérlő az önkormányzati rendeletben meghatározott kötelezettségeit teljesíti.

Nem ütközik az Lt. 42. § (1) bekezdésének előírásába az, hogy a Rendelet 27. § (3) bekezdése kizárja a helyiségek albérletbe adását, tekintettel arra, hogy e szabály a bérbeadóra, nem pedig az önkormányzati jogalkotóra tartalmaz előírást (tehát: abban az esetben, ha az önkormányzati rendelet lehetővé teszi az albérletbe adást, és e feltételeket a bérlő teljesíti, a bérbeadó nem tagadhatja meg hozzájárulásának megadását).

A 28. §-hoz

Bérlőtársi jogviszony esetén a helyiséget több bérlő együttesen bérli. Jogaik és kötelezettségeik egyenlőek, jogaikat együttesen gyakorolhatják. Kötelezettségük a bérbeadóval szemben egyetemleges. A bérlőtársi jogviszony keletkezésénél nincs jelentősége annak, hogy a helyiség használói házastársak, élettársak, üzlettársak vagy vállalkozók. A szerződés megkötésére azonos rendelkezéseket kell alkalmazni. A bérlőtársi jogviszony létesítése elsősorban a bérlő érdekeit védi, mert a bérlőtársi jogviszony létesítésével megszűnik a helyiség kizárólagos használatához fűződő joga, és ezzel általában nincs arányban az sem, hogy a bérlőtárs a bérlőre eső terhek egy részét átvállalja. Ezért a bérlőtársi jogviszony létesítésének előfeltétele a bérbeadó és a bérlőtársak bérlőtársi jogviszony létesítésére irányuló szerződése. A bérlőtársi jogviszony, a helyiségbérleti jog folytatása esetén - eltérő rendelkezés hiányában - az Lt. rendelkezései alapján is létrejöhet, a vállalkozói igazolványhoz nem kötött tevékenységet folytató bérlő halálát követően, a helyiségbérleti jogot azonos sorrendben folytatni jogosultak között.

A 29. §-hoz

Lakásbérletnél - még a nem önkormányzati lakás esetében is - az Lt. szabályozza, hogy kik azok, akiket a bérbeadó hozzájárulása nélkül lehet a lakásba befogadni. Helyiségbérletnél ilyen szabály nincsen, tehát más személyt a bérlő csak a bérbeadó hozzájárulásával fogadhat be. E Rendelet meghatározza a befogadáshoz való bérbeadói hozzájárulás feltételeit és formáját. A hozzájárulást írásban kell megadni.

A 30. §-hoz

Az Lt. 42. § (1) bekezdésének első fordulata szerint, a bérlő a helyiség bérleti jogát (szemben a lakás bérleti jogával), a bérbeadó hozzájárulásával másra átruházhatja, elcserélheti. Az erre vonatkozó szerződést írásba kell foglalni. Önkormányzati helyiség esetén a hozzájárulás feltételeit önkormányzati rendeletben kell meghatározni, azonban e hozzájárulás nem tagadható meg, ha a cserélő fél az önkormányzati rendeletben meghatározott feltételek teljesítését vállalja.

Mindezek figyelembevételével, a Rendelet részletesen szabályozza a helyiség bérleti joga átruházásának szabályait, az erről szóló megállapodás tartalmát. A bérleti jog megszerzéséért a bérleti jog átvevőjének a helyiség beköltözhető forgalmi értékének, a Rendelet 3. számú melléklete alapján meghatározott százalékát meg kell fizetnie az Önkormányzat részére, amely fizetés tekintetében - a helyiség forgalmi értéke szerint - a Tulajdonosi Bizottság vagy a Fővárosi Közgyűlés felmentést, illetve kedvezményt adhat.

Az önkormányzati vagyon védelme, a vagyonvesztés elkerülése megköveteli azt is, hogy a bérleti jog átruházásánál bérbeadó különös körültekintéssel járjon el. Ennek során törekedni kell arra, hogy az Önkormányzat vagyona bármilyen módon csak olyan személyhez, illetve szervezethez kerüljön, akinek, illetve amelynek nincs 3 hónapnál régebben lejárt tartozása az önkormányzat felé. Ez alól kivételt jelent természetesen az, ha az önkormányzat illetékes szerve engedélyezte a tartozás felhalmozását, illetve elengedte a tartozást, vagy a felek a tartozás átütemezésében állapodtak meg.

A 31. §-hoz

A Rendelet kifejezetten külön kiemeli és kizárja a bérlő egyoldalú akaratától függő vételt, a vételi jogot.

A helyiség elidegenítéséről - a helyiség értékétől függően - a Tulajdonosi Bizottság vagy a Fővárosi Közgyűlés határoz. Mivel a helyiségekkel való gazdálkodás alapvető célja az önkormányzati bevételek növelése, a helyiség vételára főszabály szerint a helyi forgalmi értékkel azonos. A helyiség helyi forgalmi értékét ingatlan-szakértői vélemény alapján, különösen a helyiség településen és épületen belüli fekvése, felszereltsége, műszaki állapota figyelembevételével és hasonló adottságú helyiségek elidegenítése során elért, az ingatlanpiacon ismeretes összehasonlító értékekkel történő összevetés alapján meghatározott indulóár figyelembevételével, és - a Rendeletben meghatározott kivételekkel - versenyeztetési eljárás útján kell meghatározni.

A (3) bekezdés előírása a Ptk. elővásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozatára vonatkozó szabályain {Ptk. 373. § (2) bekezdés}, a Legfelsőbb Bíróság ez ügyben született BH1996. 433. számú döntvényén alapul, a rendeletalkotási felhatalmazást pedig az Lt. 58. § (2) bekezdése adja.

A 32. §-hoz

Az Lt. 58. § (3) bekezdése előírja, hogy: az önkormányzat rendeletben határozza meg a helyiségei eladásának feltételeit. Az Áht. 108. § (1) bekezdése pedig - meghatározott kivételekkel - versenyeztetési kötelezettséget ír elő az önkormányzati vagyon (ezen belül a helyiségek) értékesítésére, egyéb hasznosítására.

Fenti törvényi előírásoknak megfelelően a Rendelet a helyiségek értékesítésére vonatkozóan is előírja a versenyeztetés kötelezettségét, mégpedig úgy, hogy az főszabály szerint a helyiségek értékesítésének feltétele. Az alkalmazható versenyeztetési eljárások vonatkozásában pedig - kis pontosítással - továbbutal a bérbeadásnál ismertetett eljárásokra.

A 33. §-hoz

Az értékesítésnél a versenyeztetés alóli kivételek - kevés eltéréssel - megegyeznek a bérbeadásnál meghatározott kivételekkel, szintén összhangban vannak az Áht. 108. § (1) bekezdésében foglaltak szövegével, és az abban lefektetett elvekkel. A Kbt.-vel összhangban értelemszerűen nem kell versenyeztetni a törvényen alapuló elővásárlási jog esetében sem. Az indokolás tekintetében lásd a 17. §-hoz írottakat.

A 34. §-hoz

Az e §-ban meghatározott közzétételi kötelezettséget az Áht. 15/B. §-a írja elő.

A 35. §-hoz

E § feladata az, hogy az önkormányzati helyiségek hasznosítása során az Önkormányzat által nyújtott valamennyi kedvezményt és támogatást együttesen szabályozza, melyek tekintetében a döntési jog értéktől függően a Tulajdonosi Bizottságot illetve a Fővárosi Közgyűlést illeti meg. Az Önkormányzati támogatás nyújtása során szükséges az Áht. 108. §-ának betartása. Fontos kiemelni, hogy a 85/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet szerint valamennyi támogatást be kell jelenteni a pénzügyminiszternek.

E §-ban foglalt előírások nem vonatkoznak a kifejezetten pénzbeni támogatásokra, amelyekről az Önkormányzat mindenkori költségvetési rendelete rendelkezik.

A 36. §-hoz

E § a Rendelet hatálybalépését szabályozza, külön kiemelve, hogy a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekre a korábbi rendelet alkalmazandó. Ettől eltekintve a Rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a korábbi rendelet hatályát veszti.

A 37. §-hoz

E § a mögöttes jogszabályként alkalmazandó, magasabb szintű jogszabályokat (törvényeket) sorolja fel.

A 38. §-hoz

E § fogalom meghatározásokat tartalmaz, indokolásuk:

1. ponthoz: általános értelmű fogalom, amelybe beletartozik minden olyan természetes, vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli társaság, illetve ezek közössége, aki/amely önkormányzati helyiséggel kapcsolatos jogot a Rendelet 35. §-ában meghatározott önkormányzati támogatás igénylése nélkül kíván megszerezni.

2. ponthoz: a bérleti jogot átruházás, vagy csere alapján megszerző köteles ezt fizetni az Önkormányzat részére.

3. ponthoz: meghatározására a helyiségekre vonatkozó versenyeztetési eljárások jogi szabályozásának a Rendeletbe emelése miatt van szükség.

4. ponthoz: meghatározására az ingyenes használatba adástól való elhatárolás érdekében van szükség.

5. ponthoz: a meghatározás célja a „bérbeadáson kívüli hasznosítás”-tól való elhatárolás.

6-7. ponthoz: e fogalmak alapvetően műszaki jellegűek, ennek következtében nem határozhatók meg jogilag teljes pontossággal. Így definíció helyett példálódzó felsorolást alkalmaz a Rendelet.

8. ponthoz: a meghatározás célja az egyéb hasznosítási formáktól való elhatárolás.

9-10. ponthoz: mivel az Áht. (pl. 15/B. §-a) is nettó értékek, illetve értékhatárok alapján szabályoz, indokolt ezért ezt szerepeltetni a Rendeletben is.

11. ponthoz: általános értelmű fogalom, amelybe az értékesítés mellett a bérbeadás és más, a tulajdonjog egyes részjogosítványai feletti rendelkezés is beletartozik.

12. ponthoz: általános értelmű fogalom, amelybe beletartozik minden olyan természetes, vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli társaság, illetve ezek közössége, aki/amely önkormányzati helyiséggel kapcsolatos jogot, a Rendelet 35. §-ában meghatározott önkormányzati támogatás igénylésével kíván megszerezni.

13. ponthoz: a fogalom valamennyi versenyeztetési eljárásra vonatkozik.

14. ponthoz: a definíció a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 4. § 13. pontján alapul.

15. ponthoz: a bérleti jogot önkormányzati támogatás nélkül megszerző bérlő köteles fizetni az Önkormányzat részére.

16. ponthoz: a fogalom meghatározás a Vr.-el való összhang megteremtését szolgálja.

17. ponthoz: a meghatározás az Lt. 91/A. §-ának „nem lakás céljára szolgáló helyiség” fogalma alapján került meghatározásra, azzal a céllal, hogy elhatárolásra kerüljön az egyéb ingatlanvagyontól (különösen az alapvetően beépítetlen, de kisebb felépítménnyel mégis rendelkező földterülettől). Így biztosítva legyen az, hogy helyiségekre csak a helyiségrendelet kerüljön alkalmazásra (a Vr. alkalmazása pedig kiküszöbölhető legyen).

18. ponthoz: a versenyeztetési eljárás egy alaptípusának meghatározása.

19. ponthoz: az ajánlatot tevő köteles fizetni az Önkormányzat, mint kiíró részére, amennyiben indulni kíván valamelyik - a Rendeletben meghatározott - pályázati eljáráson.

20. ponthoz: a meghatározására azért kerül sor, mivel a pénzügyi követelés önállósul a helyiségtől, és így nem a Rendelet hatálya alá tartozik, hanem a Vr. szabályai irányadók rá.

21. ponthoz: e kategóriába tartozik minden helyiséghasznosítás után fizetendő olyan ellenérték, amelynek meghatározásánál nem kellett alkalmazni a Rendelet 35. §-át.

22. ponthoz: a fogalom meghatározás a Vr.-el való összhang megteremtését szolgálja.

A 39-41. §-hoz

Az SZMSZ módosításáról rendelkezik.