1. Az önkormányzatok vagyona a nemzeti vagyon része, az önkormányzatok működésének gazdasági alapja. Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) (a továbbiakban: Alaptörvény) 2012. január 1. napján hatályba lépett. Az Alaptörvény 32. cikk (6) bekezdése alapján: „A helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja.”
Az Alaptörvény a Magyar Állam és az önkormányzatok tulajdonát nemzeti vagyonként határozza meg, és ezzel összhangban állapítja meg az azzal való gazdálkodás célját. Ennek megfelelően a nemzeti vagyon kezelése nem szolgálhat magánérdekeket, hanem azt a közösség javára kell használni, kiemelt figyelmet fordítva a - végességükre tekintettel - védelemre szoruló természeti erőforrásokra, valamint arra, hogy a nemzeti vagyon a jövendő generációk számára is szükségleteik kielégítéséhez szükséges mértékben rendelkezésre álljon.
Az Alaptörvény 38. cikkének (1) bekezdése szerint: „Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele...”.
Az Alaptörvény sarkalatos törvényben rendeli el megállapítani a nemzeti vagyongazdálkodás módját és a nemzeti vagyon védelmét, megőrzését szolgáló intézkedéseket. Erre tekintettel alkotta meg az Országgyűlés sarkalatos törvényként a 2011. december 30-án kihirdetett nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvényt (a továbbiakban: a nemzeti vagyonról szóló törvény) a nemzeti vagyonnak a közérdek és a közösségi szükségletek céljára történő hasznosítása, a természeti erőforrások megóvása, a nemzeti értékek megőrzése és védelme, és a jövő nemzedékek szükségleteinek biztosítása szándékával, a nemzeti vagyonnal való átlátható és felelős gazdálkodás követelményeinek hosszú távú meghatározása érdekében. E törvény 1. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a helyi önkormányzat tulajdonában álló vagyon, az állam tulajdonában lévő vagyonnal együtt, a nemzeti vagyon részét képezi. A helyi önkormányzat vagyona tekintetében a tulajdonost megillető jogok gyakorlásáról a képviselő-testület rendelkezik, a vagyonnal kapcsolatos egyes jogosítványok (például a birtoklás, használat, fenntartás) más részére történő átengedésének feltételeit és módját a törvény állapítja meg.
Módosultak a helyi önkormányzatok vagyonára vonatkozó törvényi előírások. A négy lépcsőben hatályba lépő új Ötv. - a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény - önkormányzatok vagyonára vonatkozó rendelkezései 2012. január 1-jével hatályba léptek. A régi Ötv. 78-80/B. §-ai ezzel egyidejűleg hatályon kívül helyezésre kerültek.
A nemzeti vagyonról szóló törvény 18. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján Budapest Főváros Önkormányzata (a továbbiakban: Fővárosi Önkormányzat) e rendeletben jelöli meg a tulajdonában álló azon vagyonelemeket, amelyeket nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonként forgalomképtelen törzsvagyonnak minősít.
Az új Ötv. 143. § (4) bekezdésének i) pontja alapján a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg azon vagyonelemeket, amelyekre a helyi önkormányzat vagyonkezelői jogot létesíthet, továbbá a vagyonkezelői jog megszerzésének, gyakorlásának, valamint a vagyonkezelés ellenőrzésének szabályait. Az új Ötv. 109. § (4) bekezdése értelmében a képviselő-testület rendeletében határozza meg a vagyonkezelői jog ellenértékét, az ingyenes átengedés, a vagyonkezelői jog gyakorlásának, valamint a vagyonkezelés ellenőrzésének részletes szabályait.
Az új Ötv. 107. §-a szerint a helyi önkormányzatot - törvényben meghatározott eltérésekkel - megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, terhelik. A tulajdonost megillető jogok gyakorlásáról a képviselő-testület rendelkezik.
2. A tanácsrendszert felváltó helyi önkormányzati struktúra második ízben adta meg a lehetőséget Fővárosi Önkormányzatnak, hogy felelős tulajdonossá válva, a tulajdonába került állami vagyont, annak szaporulatát, a működése során szerzett új vagyonelemeket törvényben rendelt közcélokra, Budapest Főváros közönsége, polgárai érdekében kezelje, hasznosítsa.
Az 1872. évi XXXVI. törvénycikk 18. §-a értelmében Buda, Pest és Óbuda városok összes közvagyona a főváros tulajdonává vált, valamint e városok összes tartozásai is a fővárost terhelték. Szabályrendelet rendelkezett a fővárosi vagyonleltár szerkesztésénél és tárgyalásánál követendő eljárásról. A főváros, valamint a főváros felügyeletére és kezelésére bízott intézetek és alapok vagyonáról minden év végén részletes leltár készült, amelybe a főváros tulajdonát képező minden ingót, az ingatlanok közül pedig csak a telekkönyvi testet képező ingatlanokat vették fel. Részletesen meghatározták a nyilvántartás módját és a vagyontárgyak becslésénél követendő irányelveket. A fővárosi törvényhatóság közgyűlése hatáskörébe tartozott a törzsvagyon szerzése vagy elidegenítése és a bérbeadások eredményességének jóváhagyása. A közgyűlési határozati előterjesztéseket előzetesen tárgyalta és véleményezte a főváros állandó szakbizottmányaként a pénzügyi-gazdasági bizottmány. A hivatali szervezetben a pénzügyi és gazdasági ügyosztály feladata volt a törzsvagyon szerzésének és elidegenítésének végrehajtása, a város ingatlan és ingó vagyonának nyilvántartását, kezelését, bérbeadását és értékesítését illető ügyek ellátása. A főváros vagyonát rendszerint nyilvános árverés - kivételesen árverés kizárásával - útján adták bérbe, elidegenítés-re szűkebb körben került sor.
Az 1949. évi XX. törvény 4. §-ában a társadalmi tulajdon körében elismerte az állami, a közületi és a szövetkezeti tulajdont. A „közületi tulajdon” az önkormányzatok tulajdonát is felölelte. A 244/1950. (X. 1.) MT rendelet 1. §-ában kimondta, a közületi ingatlanok az állam tulajdonában állnak. A bürokratikus centralizmus elvén működő szovjet típusú tanácsrendszer kialakításával felszámolták az önkormányzati tulajdont, és a közületi vagyont a tanácsok kezelésébe adták. A Fővárosi Tanács - a székesfőváros önálló tulajdoni jogalanyiságával szemben - működése során tulajdonosi jogalanyiságát, önálló rendelkezési jogát elvesztette, a tanács és szervei az állami vagyon kezelőivé váltak.
A Fővárosi Önkormányzatnak a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény szerinti megalakulását követően, a Fővárosi Közgyűlés 17/1992. (VII. 15.) Főv. Kgy. rendeletében szabályozta először a Fővárosi Önkormányzat vagyonával való rendelkezési jog gyakorlását. Két év elteltével, a vagyongazdálkodási tapasztalatok, és az időközbeni jogszabályváltozás miatt a rendelet teljes körűen felülvizsgálatra szorult. A Fővárosi Közgyűlés 1995-ben megalkotta a Fővárosi Önkormányzat vagyonáról, a vagyontárgyak feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló 27/1995. (V. 15.) Főv. Kgy. rendeletét, amely - számtalan módosításával - hosszú ideig nyújtott jogszabályi hátteret a fővárosi vagyont érintő kérdésekben. Több mint tíz év vagyongazdálkodási tapasztalatai alapján, valamint a vagyoni ügyek komplexebbé válásának köszönhetően, a korábbi vagyonrendelet ad hoc jellegű módosításai helyett ismételten egy új rendelet megalkotása vált szükségessé. Erre tekintettel alkotta meg a Fővárosi Közgyűlés a Fővárosi Önkormányzat vagyonáról, a vagyontárgyak feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló 75/2007. (XII. 28.) Főv. Kgy. rendeletét, amelynek - módosításaira is kiterjedő - hatályon kívül helyezéséről e rendelet rendelkezik.
3. A 2010. október 4-i választásokat követően a korábbi vagyonrendelet átfogó módosításának és a Fővárosi Önkormányzat új szervezeti és működési szabályzatának köszönhetően sokkal több, fővárosi vagyont érintő ügy kerülhetett a Fővárosi Közgyűlés elé, így vált az elmúlt időszakban a polgárok számára is szélesebb körben megismerhetővé. A főpolgármesterre átruházott tulajdonosi ügyekben a személyi felelősség valóban tetten érhető, a hivatal ezzel kapcsolatos előkészítő munkája szakmailag erősödött. Kiemeltebb figyelmet kapott az ellenőrzés, a Fővárosi Önkormányzat tulajdonosi érdekeinek hatékonyabb képviselete. Megszűnt a fővárosi társaságok „bizottsági” vállalat-irányítása. A Fővárosi Közgyűlés által elfogadott új fővárosi városüzemeltetési modellnek, illetve a közlekedési intézményrendszer átalakítási koncepciójának megfelelően a Fővárosi Közgyűlés lépésről-lépésre megtette azokat az intézkedéseket, amelyek azok végrehajtásához szükségesek voltak.
A Fővárosi Önkormányzat szakítani kíván a korábbi vagyongazdálkodási gyakorlattal, és a vagyonával való rendelkezés során az Alaptörvényben és a nemzeti vagyonról szóló törvényben foglalt elveket kívánja teljes mértékben szem előtt tartani.
A Fővárosi Önkormányzat vagyongazdálkodásának, a gazdálkodási tevékenység jogi szabályozásának a fővárosi vagyon megőrzését, védelmét, és e vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit kell szolgálnia. A jövőben a fővárosi vagyonnal való rendelkezés során az egységes elveken alapuló, átlátható, hatékony és költségtakarékos működtetés, a vagyon értékének megőrzése, állagának védelme, értéknövelő használata, hasznosítása, gyarapítása a meghatározó cél, és csak a Fővárosi Önkormányzat feladatának ellátása szempontjából feleslegessé váló vagyontárgyak idegeníthetőek el. Erre is figyelemmel a Fővárosi Közgyűlés viszonylag széles körben jelöli ki a forgalomképtelen törzsvagyon további tárgyait a törvényi felhatalmazás alapján, és rögzíti a korlátozottan forgalomképes vagyoni kört, amellyel való rendelkezéshez - az üzleti vagyonához képest - további korlátokat állít.
A Fővárosi Közgyűlés és a Fővárosi Önkormányzat vezetésének elhatározása alapján a vagyongazdálkodás területen a szakmai célokat illetően is szemléletváltásra van szükség, amely a vagyon gazdálkodási szemléletű felhasználását jelöli ki alapelvül, és a vagyongazdálkodás rendszerének kialakításával megteremti ennek strukturális, módszertani és működtetési feltételeit. A vagyongazdálkodás tervszerűséget segítheti, hogy minden helyi önkormányzat, így a Fővárosi Önkormányzat is, közép- és hosszú távú vagyongazdálkodási tervet köteles készíteni.
Fenti előzmények és elvek mentén alkotja meg a Fővárosi Közgyűlés e rendeletét.
A Rendelet meghatározza a fővárosi vagyon fogalmát. A vagyon meghatározásának alapja nem az eszközök számviteli (mérleg) szerinti csoportosítása, hanem a polgári jogban ismert és elterjedt dologosztályozás, amelyet a Rendelet - gyakorlati szempontok szerint - tovább részletez.
A fővárosi vagyon egyes elemei vagyonelemek, azaz a korábban használatos „vagyontárgyak” helyett a nem dologiasult, de értékkel bíró jogok is a vagyon részeinek tekinthetőek.
Nem vonatkoznak a Rendeletben foglalt rendelkezések az (1) bekezdésben felsorolt tárgyú rendeletekre. Ezen rendeletek száma jelentős, szabályozási tárgyuk valamelyik eleme a fővárosi vagyon valamely elemére vonatkozhat, vagy azt érintheti.
Az (1) bekezdésben felsorolt rendeletek háttérszabályaként - eltérő rendelkezés hiányában - a Rendeletben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
A Rendelet a rendeletben használt kifejezések definícióját tartalmazza.
A Rendelet a nemzeti vagyonról szóló törvényben foglaltakkal összhangban határozza meg a fővárosi vagyon alapvető osztályozását.
A Rendelet a forgalomképtelen törzsvagyon elemeit rögzíti. A nemzeti vagyonról szóló törvény 18. § (1) bekezdése alapján a Fővárosi Önkormányzat köteles a rendelete alapján forgalomképtelennek minősülő vagyonából - a törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül - rendeletben megjelölni azokat a tulajdonában álló vagyonelemeket, amelyeket nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonként forgalomképtelen törzsvagyonnak minősít. A Rendelet a rendeletben kijelölhető ilyen vagyonelemek részletes meghatározását a rendelet 1. mellékletébe utalja. A Fővárosi Közgyűlés a rendelet 1. mellékletben határozza meg a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű azon fővárosi vagyonelemek körét, amelyeknek a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában történő megőrzését hosszú távon indokoltnak tartja.
A Rendelet felsorolja a fővárosi vagyonba tartozó korlátozottan forgalomképes törzsvagyoni elemeket. Ezeket részben törvények határozzák meg, amely vagyoni kört a Rendelet tovább bővít.
A törzsvagyonba tartozó vagyonelemektől eltérően az üzleti vagyon (nem törzsvagyon) körébe tartozó vagyonelemek kimerítő felsorolása lehetetlen. A törzsvagyoni elemeket a törvények és a Rendelet tételesen megjelölik, ehhez képest az üzleti vagyonra egy negatív meghatározás adható, annak megjelölése mellett, hogy az üzleti vagyon az önkormányzati vagyonnak az a része, amely más tulajdonosokkal azonos jogi helyzetbe hozza az önkormányzatokat, és lehetővé teszi számukra a vagyonnal való felelős vállalkozási tevékenységet, üzletszerű gazdálkodást.
A Rendelet rendezi a forgalomképesség megváltoztatásának módját, eljárási rendjét.
A Rendelet 9. §-ában foglalt részletszabályok a tulajdonosi jogok gyakorlójának egyértelmű kijelölésére, meghatározására vonatkozóan adnak alapvető eligazítást. Az önkormányzati tulajdon alanya végső soron a település lakossága, mint közösség. Minden tulajdonosi jog és kötelezettség forrása a fővárosi vagyon tekintetében a Fővárosi Közgyűlés. Tulajdonosi joggyakorlóként a Fővárosi Közgyűlés a fővárosi vagyon felett a Fővárosi Önkormányzatot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességének gyakorlására jogosult. A Fővárosi Közgyűlésnek az e rendeletben megfogalmazott döntése, hogy a tulajdonosi jogait - egészben, vagy részben - bizottságára, a főpolgármesterre ruházza át.
A § meghatározza azt, hogy az egyes vagyonelemek értékét és változásait nyilván kell tartani. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a vagyon elsődleges rendeltetése szerinti közfeladat megjelölését is. A nyilvántartási adatok - a minősített adatok kivételével - nyilvánosak.
Jelen § rendelkezik arról, hogy az egyes vagyonelemek nyilvántartása milyen vagyonérték figyelembevételével történhet. Ha jogszabály előírja (pl. víziközmű-szolgáltatási törvény), a fővárosi vagyonelem értékelését kötelező elkészíttetni.
A Rendelet részletes eligazítást nyújt az adott vagyonelem értékének megállapításához szükséges értékképzés módjának jellegére vonatkozó elvárásokról.
Jelen § tartalmazza az adatkezelési előírásokat, valamint a közérdekű adatok nyilvánosságra hozatala érdekében szükséges feladatokat érintően a közzétételre kerülő adatok - korszerű technikai eszközök igénybevételével történő - nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos szabályokat.
A Rendelet a vagyonvédelem biztosítása érdekében meghatározza a leltározási kötelezettséget, annak formáit.
A Rendelet jelen §-ai, valamint a Rendelet 2. melléklete az éves zárszámadáshoz kapcsolódó, a vagyon állapotát tartalmazó vagyonkimutatás részletes tartalmi, formai és eljárási szabályairól, továbbá vagyonkimutatáshoz kapcsolódó feladatok elvégzésével, a nyilvántartások vezetésével összefüggő feladatokról, felelősségi szabályokról szól.
A Rendelet meghatározza a fővárosi vagyonnal való rendelkezés általános és alapvető szempontjait.
A nemzeti vagyonról szóló törvény előírja a helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott értékhatár feletti ügyleteknél a versenyeztetés kötelezettségét. Az értékhatárt a mindenkori éves költségvetési törvény határozza meg. A Rendelet nem határoz meg a költségvetési törvényben foglaltnál alacsonyabb értékhatárt a fővárosi vagyon tekintetében. A Rendelet meghatározza a versenyeztetés alóli kivétel eseteit, amelyek jogszabályból vagy az ügylet jellegéből következnek.
A Rendelet egyrészt tárgyalja a versenyeztetéshez kapcsolódó felelősségi szabályokat, másrészt felsorolja a versenyeztetési eljárás módjait, és előírja annak legalapvetőbb szabályait.
A Rendelet a verseny tisztaságát, a pályázók, ajánlattevők közötti egyenlő bánásmód megteremtését védő rendelkezéseket tartalmaz.
A Rendelet valamennyi versenyeztetési eljárásra egységes eligazítást nyújt az eljárás nyertesének kiválasztásáról. A két alapvető szempont, amelynek alapján a legjobb ajánlattevő személye meghatározható: a kiírásban foglalt szempontoknak való megfelelés, illetve a Fővárosi Önkormányzat tulajdonosi érdekeinek figyelembevételével összességében a legelőnyösebb ajánlat ténye. A Rendelet további, a verseny tisztaságát, az ajánlattevők közötti egyenlő bánásmód megteremtését védő rendelkezéseket tartalmaz. Eszerint a versenyeztetést követően megkötött szerződés meghosszabbítása, vagy ugyanazon személlyel újabb határozott időtartamú szerződést megkötése - újabb versenyeztetés kiírása nélkül - tilos, kivéve, ha annak lehetőségét a kiíró az eredeti versenykiírásban már eleve, minden versenyeztetési eljárásban ajánlattevőre nézve megteremtette.
A forgalomképtelen nemzeti vagyon nem idegeníthető el, vagyonkezelői jog, jogszabályon alapuló használati jog vagy szolgalom kivételével nem terhelhető meg, azon dologi jog vagy osztott tulajdon nem létesíthető. A Ptk. 173. §-a szerint törvényben forgalomképtelenként meghatározott dolgok elidegenítése semmis. A Rendelet a forgalomképtelen törzsvagyonnal egyéb módon való rendelkezés hatásköri szabályait rögzíti.
A Rendelet a korlátozottan forgalomképes törzsvagyonba tartozó vagyonelemek feletti tulajdonosi jogok gyakorlásának hatásköri szabályait rögzíti. A Rendelet értelmében az ügylet jellege vagy időtartama alapján a tulajdonosi jogokat a Fővárosi Közgyűlés vagy a Gazdasági Bizottság gyakorolja.
Az üzleti vagyonelemek tekintetében a tulajdonosi jogokat a Rendelet szerinti egyedi forgalmi értéktől függően a Fővárosi Közgyűlés vagy a Gazdasági Bizottság gyakorolja.
A nemzeti vagyonról szóló törvény előírja, hogy az önkormányzatoknak a vagyongazdálkodás rendeltetése biztosításának céljából közép- és hosszú távú vagyongazdálkodási tervet kell készíteni. A törvény nem határozza meg azok időtávját. A Rendelet szerint a középtávú vagyongazdálkodási terv legalább 4, a hosszú távú vagyongazdálkodási terv legalább 8 évre készül, azokat kizárólag a Fővárosi Közgyűlés hagyhatja jóvá. A rendelet kétévenkénti felülvizsgálati kötelezettséget irányoz elő.
A Rendelet II. része az I. rész általános szabályaitól eltérő különös rendelkezéseket tartalmazza. A differenciált szabályozás indokai általában a magasabb szintű jogszabályokban keresendők, mivel a bennük foglalt előírások adott esetben eltérő, vagy többlet követelményeket támasztanak a vagyon feletti rendelkezés tekintetében.
Elsőként a Rendelet 22. §-a a fővárosi vagyont érintő közbeszerzések vonatkozásában az eltérő hatásköri szabályokat, valamint az ún. kizárólagos jogra vonatkozó rendelkezéseket tárgyalja.
A Rendelet e §-a a biztonsági beszerzésekre vonatkozó szabályokat rögzít.
A Rendelet az önkormányzati feladat- és hatáskörök változásával kapcsolatos vagyoni döntéseket függetleníti a vagyonelem értékétől, és a döntést egységesen a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe utalja.
A Rendelet e §-ai a fővárosi vagyon önkormányzati közfeladat átadásához kapcsolódó vagyonkezelésbe adására, illetve a vagyonkezelésben lévő fővárosi vagyonra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák. A rendeletben foglaltak mellett a fővárosi vagyonelemek vagyonkezelésbe adásánál a vagyonkezelői jogviszony (szerződés) létrejötte, tartalma és megszűnése, továbbá a felekre vonatkozó elszámolási és nyilvántartási (számviteli) kérdések tekintetében figyelemmel kell lenni az új Ötv. 109. §-ában, a számvitelről szóló törvényben és az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendeletben foglaltakra.
A Rendelet e §-a a Fővárosi Önkormányzat magánjogi jellegű, piaci részvételét segítő egyéb szerződéseire (a „vagyongazdálkodási szerződés”-re) vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Ezen szerződések tartalmát a vonatkozó jogszabályok (különösen a nemzeti vagyonról szóló törvény) keretei között a felek - a Ptk. rendelkezéseivel összhangban - szabadon állapítják meg azzal, hogy a vagyongazdálkodással megbízott szervek jogaikat a rendelet szabályainak keretei között gyakorolhatják. Ilyen szerződés közbeszerzés alapján vagy kizárólag a rendelet szerint kizárólagos joggal rendelkező szervezettel, a fővárosi vagyonnal kapcsolatos közszolgáltatás vagy közfeladat ellátása vagy annak megszervezése érdekében köthető. A § szól a vagyongazdálkodási szerződés megkötésére vonatkozó tulajdonosi jogkör gyakorlásáról, valamint a vagyongazdálkodással megbízott szerv felé támasztott további szigorú tulajdonosi elvárásokról. A vagyongazdálkodással megbízott szervek a Rendelet és a szerződés keretei között gazdálkodnak a fővárosi vagyonnal olyan esetekben, amikor nem jön létre a quasi tulajdonosi pozíciónak tekinthető, előző szakaszokban szabályozott vagyonkezelési jogviszony.
A Rendelet e §-ai a fővárosi vagyonra vonatkozó ingyenes vagy kedvezményes ügyletek szabályait rögzítik. Az ingyenes vagy kedvezményes vagyon megszerzése kérdésében értékhatártól függően a Fővárosi Közgyűlés vagy a Gazdasági Bizottság, míg ingyenes vagy kedvezményes átruházásról, hasznosításról minden esetben - értékhatártól függetlenül - a Fővárosi Közgyűlés dönt, minősített szavazattöbbséggel. A nemzeti vagyonról szóló törvény kizárólag az ingyenes ügyletekre vonatkozóan határoz meg előírásokat. A Rendelet ezért a nem teljesen azonos piaci viszonyok mellett létrejött ügyleteket is érinti, amikor nem beszélhetünk teljes ingyenességről, mert valamilyen, de nem egyenértékű ellenszolgáltatás történik („kedvezményes” vagyoni ügyletek).
A Rendelet a Fővárosi Önkormányzat vagyonát érintő perbeli vagy peren kívüli egyezség megkötésére vonatkozó hatásköri szabályokat tartalmazza.
Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 97. § (2) bekezdése alapján a helyi önkormányzat, valamint az általuk irányított költségvetési szervek követeléséről lemondani csak törvényben vagy helyi önkormányzati rendeletben meghatározott esetekben és módon lehet.
A Rendelet e §-a a követelésről lemondás szabályait rögzíti.
A Rendelet - követve a megváltozott, differenciálódó magasabb szintű jogi szabályozást - a telekalakításra vonatkozó részletszabályokat fogalmazza meg.
A Rendelet a fővárosi vagyonelemek alkalmi célú igénybevételéről való döntés meghozatalát az itt meghatározott esetekben a főpolgármester hatáskörébe utalja. Ezen használat az igénybevétel szempontjából időben korlátozott.
A Fővárosi Önkormányzatot különféle jogcímen (jogszabályon, szerződésen) alapuló elővásárlási jog illeti meg. A döntéshez szükséges pénzügyi fedezet megteremtésére a Fővárosi Önkormányzat a költségvetésében e célra külön előirányzatot biztosít.
Azokban a jelen §-ban példálózó jelleggel felsorolt hatósági eljárásokban, amelyek az ingatlanok tulajdonjogának változásával nem járnak - figyelemmel pl. a rövid határidők miatti jogvesztés veszélyére - a gyors és egyszerű igényérvényesítés feltételeinek megteremtése érdekében, a korábbi gyakorlattal megegyezően célszerű az ügyfél jogait a főpolgármesterre telepíteni. A Rendelet ezen jogkört - a szerződés keretein belül - kiterjeszti a vagyonkezelőkre és a vagyongazdálkodással megbízottakra.
A Rendelet e §-a az elektronikus hírközlési építményekkel kapcsolatos előírásokat tartalmazza.
A Rendelet szerint a költségvetési szervek a használatukban lévő vagyon felett korlátozott döntési jogkörrel bírnak. Az önkormányzati intézmény a hozzá rendelt fővárosi tulajdont tekintetében a tulajdonjog egy sajátos részjogosítványával, a használat jogával rendelkezik, amelyre a Ptk. haszonélvezeti jogra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az önkormányzati intézmény a használat jogának gyakorlása keretében a tulajdonos Fővárosi Önkormányzat irányába használati (bérleti) díj fizetési kötelezettséggel nem tartozik, azonban a használatában lévő vagyon tulajdonosát terhelő kötelezettségeket (közterhek, közüzemi díjak, közös költség stb.) köteles teljesíteni. Az önkormányzati intézmény a használatában lévő ingatlanokat és ingókat - az alapfeladata sérelme nélkül - bevételei növelésére fordíthatja. A részletes hatásköri szabályokat, vagyonkezelési, illetve vagyongazdálkodási szerződés hiányában, a Rendelet e rendelkezései tartalmazzák.
Rendelet e §-ai az önkormányzati gazdasági társaságok feletti tulajdonosi (tagi/részvényesi) jogok gyakorlását szabályozzák. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény vagy más jogszabály alapján a társaság legfőbb szervének vagy kizárólagos tulajdonosának hatáskörébe tartozó jogait alapvetően a Fővárosi Közgyűlés gyakorolja, míg a főpolgármester az ún. társasági személyi ügyekben kap - a Rendeletben részletezett - hatáskört.
Az új városüzemeltetési modell végrehajtása körében alapvető lakossági, közüzemi közszolgáltatásokat biztosító önkormányzati társaságok már a BVK HOLDING Zrt. tulajdonába kerültek. A Rendelet - garanciális okokból - meghatározza, hogy e társaságokkal kapcsolatos tulajdonosi, alapítói döntési ügyekben a Fővárosi Közgyűlés vagy a főpolgármester mely esetekben és eljárásrendben hoz döntést.
A Rendelet tartalmazza a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Zrt.-re (BFVK Zrt.), mint kizárólagos joggal rendelkező önkormányzati közszolgáltató vagyongazdálkodóra vonatkozó alapvető rendelkezéseket, döntési jogköröket, amelyeket a Fővárosi Önkormányzattal létrejövő vagyongazdálkodási közszolgáltatási szerződés alapján, annak keretében gyakorolhat. Természetesen nem kizárt, hogy a BFVK Zrt.-vel a Fővárosi Önkormányzat a Rendelet más rendelkezései szerinti vagyonkezelési szerződést kössön.
A Rendelet a fővárosi vagyon fogalmán belül külön kezeli a Fővárosi Önkormányzat ingatlan, ingó, vagyoni értékű jog, portfólió és várományi vagyonát. Jelen § a portfólió vagyon feletti tulajdonosi jogok gyakorlásával kapcsolatos szabályokról, és a közszolgáltatási vagyongazdálkodási szerződés keretében ellátott portfoliógazdálkodási tevékenységről rendelkezik.
E § a Rendelet hatálybalépéséről és a hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben való alkalmazásáról rendelkezik.
A Rendelet - a korábbi vagyonrendelettel eltérően - már nem tartalmaz különös rendelkezéseket a korábban ún. kiemelt fejlesztési projektként meghatározott vagyoni ügyekre, azok a Rendelet hatálybalépése után a tulajdonosi jogok gyakorlásának a Rendeletben egyebütt szabályozott rendelkezései alá esnek. Átmeneti rendelkezésként a Rendelet előírja, hogy a kiemelt fejlesztésekre, a kiemelt fővárosi vagyonra vonatkozóan létrejött és fennálló szerződésekben, a Fővárosi Önkormányzatot illető jogok gyakorlását, illetve a kötelezettségek teljesítését a Rendeletben foglalt előírásokkal összhangban kell alkalmazni.
A Rendelet a 2011. december 31-ét megelőzően, a fővárosi vagyonra vonatkozóan jóhiszeműen létrejött és fennálló szerződések vonatkozásában előírja, hogy ha azok rendelkezése nem felel meg a törvényben foglaltaknak, a Fővárosi Önkormányzat kezdeményezi módosításukat. A Rendelet e rendelkezésének célja, hogy a korábban létrejött szerződéses jogviszonyok olyan kiigazítása történjen meg, amelynek következtében érvényesülhetnek a törvényben foglalt elvek és előírások.
A Rendelet e §-a a korábbi vagyonrendelet és annak módosításai hatályon kívül helyezéséről rendelkezik.
A Rendelet e §-a a jogharmonizációs záradékot tartalmazza.
