A Fővárosi Városrehabilitációs Keret felhasználásának szabályairól szóló 27/2013. (IV. 18.) Főv. Kgy. rendelet az „A”, „B”, „C” és „D” programban rögzített feltételek alapján nyitott meg támogatási lehetőséget a Fővárosi Városrehabilitációs Keret működtetésével. Jelen módosítási javaslat lehetőséget biztosít a Főváros számára az örökségvédelem alatt álló lakóépületek állagmegóvási munkáinak elvégzésére való fókuszálásra. A Fővárosi Önkormányzat megbízásából készített „Historikus Városi Szövet Megújítása” című történeti épületállomány értékőrző, energetikai fejlesztését elemző tanulmány rámutatott arra, hogy a Főváros jelentős épületállományát jelentik az olyan lakóépületek, amelyek városképi szempontból építészeti értéket képviselnek, de a magas felújítási költségek és az elaprózódott tulajdoni viszonyok miatt állagmegóvásuk sok esetben nem megoldott. A „D” program keretében javasolt kiegészítés ezen építészeti értékek és a városkép védelmének biztosítása céljából indokolt.
Számos külföldi méltatás kiemeli, hogy Budapest a leggazdagabb századfordulós építészettel rendelkező európai főváros, egyedülálló historizáló és szecessziós épületállománnyal büszkélkedhet. A XIX. század végén, a XX. század elején felépült épületállomány jelentős meglévő értéket képvisel. Külön érték, hogy összefüggő területeken is még viszonylag érintetlenül fennmaradtak az épületek. Budapest a nagyvárosi fejlődés nyomait úgy őrzi városmagjában, hogy abban az ókortól napjainkig nyomon követhető a fokozatosan kialakult mai településrend. A településkarakter mögött az egyes épületeken is követhető ez a történeti települési folytonosság és a szerves fejlődés. A történeti városrész társasházainak nagyobb hányada azonban mind műszakilag, mind funkcionálisan rossz állapotban van. Ezen épületek rehabilitációjánál létfontosságú az értékmegőrzés. Az értékvédelmi szempontokon kívül értéknövelő felújításként a lakóépületek nívós felújítása, az épített környezet minőségének javítása, energiahatékonyságának módosítása is alapvető cél.
A történeti városrész társasházainál az általános megoldások, típusbeavatkozások nem alkalmazhatóak. Megújításuk feltételezi a gondos, körültekintő, egymásra épülő szakterületek együttműködését. A történeti városi szövet épületállományának energetikai minőséget is javító, egységes szemléletű felújításánál lényeges, hogy az örökségvédelmi szempontok, az értékmentés, az építészeti, épületszerkezeti követelmények és az energetikai kívánalmak összességében mint közös, egymást kiegészítő igények fogalmazódjanak meg. Ezen társasházak rehabilitációját ezért komplex módon indokolt megközelíteni, támogatásuk magasabb intenzitást igényel.
A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: a Társasházi törvény) 5. § (1) bekezdése alapján társasházat lehet alapítani olyan épületre, ahol legalább két, külön tulajdonként bejegyezhető lakás, illetve nem lakás céljára szolgáló helyiség van, vagy kialakítható. A felújítási programban eddig szereplő lakásszámra vonatkozó előírás nem indokolt, a komplex módon tervezett rehabilitációt adott esetben hátráltathatja. A javaslat a Társasházi törvény társasházak alapítására vonatkozó minimumelvárását veszi át.
Budapest identitásának és imázsának meghatározó elemét jelentő történeti épületállomány esetében a népességmegtartó képesség megőrzése és a gazdasági szerep megerősítése is indokolja az energetikai és az értékvédelmi kérdések együttes kezelését, célzott, kiszámítható finanszírozási programok elindítását. Ki kell alakítani azokat a pénzügyi, támogatási eszközöket és a beavatkozások optimalizálását támogató szolgáltatásokat, amelyek lehetőséget biztosítanak a társasházak, háztartások szélesebb köre számára az ütemezett beavatkozások megvalósítására. Jelenleg ilyen jellegű rehabilitációs pályázatok az érintett kerületeknél csak részben és eltérő intenzitással vannak jelen, ezért a felújítási programban korábban feltételként szereplő kerületi önkormányzati támogatást nem célszerű a Főváros részéről tervezett programhoz kritériumként kötni.
A rendelet hatálybaléptetéséről rendelkezik.
