1492. évi LXXXII. törvénycikk

a ki szándékos és előre eltökélt emberölést követ el, minden királyi kegyelem mellőzésével ugyanazon büntetéssel lakoljon; a véletlenül elkövetett emberölésre nézve azonban egyezkedhessék

A mely emberek eltökélt szándékkal követnek el emberölést, azokat, bármilyen rendüek és kiváló állásuak legyenek, minden váltságdij mellőzésével ki kell végezni.

1. § És ha ilyen emberek szökésben keresnének menedéket, bárhol és bármikor kézre kerülnének, minden remény és a királyi felség kegyelmezése nélkül, megtartván mindazonáltal a törvény rendét, ugyanabba a büntetésbe essenek.

2. § És annak a vármegyének az ispánjai vagy alispánjai és szolgabirái, a hol az ilyen gyilkos kézre kerül, kötelesek legyenek és tartozzanak az igazságot az ország szokásához képest kiszolgáltatni.

3. § És az ilyeneket, a hütlenekre és egyéb gonosztevőkre kiszabott büntetés alatt senki se merje a maga váraiba és házaiba fogadni és bebocsátani.

4. § Hogyha pedig az emberölés nem előre eltökélt gonosz szándékkal, sem eltökélt akarattal, hanem véletlenül vagy különben váratlanul történt; az emberölőnek legyen joga a megöltnek rokonaival szabadon egyezkedni.