Corpus Juris adattár

A Corpus Juris Hungarici szerkesztőinek életrajza

Csiky Kálmán (1843-1905)

Író és jogtudós. 1870-től a budapesti református főgimnázium tanára, 1884-től a budapesti műegyetemen a közigazgatási jog és a magánjog tanára. 1881-1884-ig országgyűlési képviselő, majd 1903-ban udvari tanácsosi címet kapott. Hosszabb ideig a Pesti Napló, a Korunk és a Nemzeti Hírlap munkatársa volt. 1870-ben a német-francia harctérről küldött tudósításokat a Pesti Naplónak és a Pester Lloydnak.

Főbb művei: A magyar alkotmánytan és jogi ismeretek kézikönyve (1879), A hazai alkotmány és jogismeret alapvonalai (1881), A magyar állam közigazgatási joga I-II. (1888-1889).

A Corpus Juris Hungarici millenniumi emlékkiadásában az 1740-1830-ig alkotott törvényeket fordította.

Degré Miklós (1867-1945)

Bíró, büntetőjogász. A budapesti egyetemen szerzett jogi doktorátust. Nyolc évi bírósági, majd igazságügy-minisztériumi fogalmazói és nyolc évi járásbírói szolgálat után 1906-tól a zalaegerszegi, 1911-től a győri törvényszék, 1914-től a budapesti központi járásbíróság elnöke, 1915-1921-ig a budapesti ítélőtábla tanácselnöke. 1918-1920-ig az Országos Központi Árvizsgálóbizottság elnöke. 1921-től a budapesti ítélőtábla alelnöke, 1926-1937-ig pedig elnöke. 1927-1937-ig a felsőház tagja. 1915-1937-ig a Büntető Jog Tára című büntetőjogi szaklap szerkesztője, amely 1920-tól a Magyar Jogi Szemle melléklapja volt. 1930-1944-ig a Magyar Törvénytár szerkesztője Várady-Brenner Alajossal. A büntető bírói gyakorlatról évenként írt összefoglaló cikkei a Magyar Jogászegyleti Értekezésekben és a Jogállam című folyóiratban jelentek meg.

Főbb művei: Főtárgyalás az esküdtbíróság előtt (1912), Az árdrágító visszaélésekről szóló 1916. évi IX. tc. magyarázata (1916), Anyagi és alaki büntetőjog (Angyal Pállal, 1917), Az új büntetőnovella (1928).

Kolosváry Sándor (1840-1922)

Jogtudós, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1892). Jogi tanulmányait Marosvásárhelyen és a pesti egyetemen végezte. 1865-1867-ig követírnok Sárközy országgyűlési képviselő mellett. Tevékenyen közreműködött az úrbériséggel kapcsolatos kérdések bizottsági előkészítésében. 1870-ben a kolozsvári királyi jogakadémiára a magyar magánjog, közjog és bölcseleti jog rendkívüli tanárává nevezték ki, majd 1871-ben rendes tanár lett. 1872-ben az újonnan felállított kolozsvári egyetemen a magyar magánjog és bányajog rendes tanárává nevezték ki. Több ízben volt dékán és egyszer az egyetem rektora. 1910-ben udvari tanácsosi címet kapott.

Főbb művei: Az erdélyi ref. egyházkerület egyházjoga (1877), Corpus Statutorum Hungariae Municipalium, I-V. (Óvári Kelemennel, 1885-1904), Werbőczy István Hármaskönyve (fordítás Óvári Kelemennel, 1894), Vázlatok az 1691-1791-ig terjedő századköz és magánjog életéből és az 1791-iki reformmozgalmak Erdélyben (1876) Régi hangok és új irány tekintettel a kodificatiora (1888).

A Corpus Juris Hungarici millenniumi emlékkiadásában Óvári Kelemennel együtt fordította és magyarázó jegyzetekkel látta el az 1301-1659-ig alkotott törvényeket fordította.

Kovachich József Miklós (1798-1878)

Jogtörténeti kutató és diplomatikus. A diplomatika tudományába apja, Kovachich Márton György vezette be, aki magával vitte őt oklevélkutató útjaira. 1816-ban a Múzeumi Könyvtár adjunktusa, 1817-ben Borsod vármegye táblabírája. 1825-től a régi rendi Archivum Regni allevéltárnoka, majd 1832-1870-ig igazgatója.

Főbb művei: Monumenta veteris legislationis hungaricae (1815), Monumenta veteris legislationis hungaricae hactenus inedita (1815), Lectiones variantes decretorum comitialium (1816), Provocatio ad optimos (1816), Sylloge decretoum comitialium, I-II. (1818), Notitiae praeliminares ad syllogen (1820).

Kovachich Márton György (1744-1821)

Jogtörténeti kutató és diplomatikus. Pesti egyetemi tanulmányainak befejezése után a nagyszombati egyetemen filozófiát tanult. 1774-től az Egyetemi Könyvtárban írnok, majd második őr lett. 1784-ben a királyi kincstárnál, mint lajstromozó kapott alkalmazást. 1786-1787-ben szerkesztője a felvilágosodás ügyét szolgáló Merkur von Ungarn ... című folyóiratot, amely az első hazai tudományos igényű hetilap volt. 1810 és 1815 között fiával együtt bejárta az ország fontosabb levéltárait és rendszeres kutatásokat folytatott, elsősorban a jogtörténeti forrásanyagot gyűjtötte össze.

Főbb művei: Entwurf zu einer Sammlung kleiner Schriften (1787), Dissertatio de religione (1787), Vestigia comitiorum (1790), Solemnia inauguralia (1790), Institutum diplomatico-hungaricum (1790), Institutio grammato-phylacii (1792), Scriptores rerum hungaricorum minores I-II. (1798), Formulae solennes styli in cancellaria (1799), Codex authenticus iuris tavernicalis (1803), Indices reales historici i decreta (1806), Codex juris decretalis ecclesieae hungaricae I-II. (1815), Astraea (fiával, Kovachich József Miklóssal együtt, 1824).

Márkus Dezső (1862-1912)

Jogi író. Jogi tanulmányai befejezése után 1886-ban ügyvéd lett Budapesten. 1894-től törvényszéki bíróvá nevezték ki, és az igazságügy-minisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott. Része volt a házassági törvény (1894:XXXI. tc.) előkészítésében. 1906-ban kisegítő, majd 1911-ben rendes bíró lett a Kúrián. 1889-1893-ig a Jogi Szemle szerkesztője. Számos döntvénytárat és kommentárt (polgári törvénykezési rendtartás, ügyvédségi szervezet, polgári eljárás, házassági jog, ügyvédi díjszabás, stb.) szerkesztett. Ő szerkesztette a Magyar Jogi Lexikont (I-VI., Budapest, 1898-1906) és - Fodor Árminnal - a magyar magánjogról szóló gyűjteményes munkát Magyar magánjog címmel (I-IV., Budapest, 1901-1904).

Főbb művei: A végrehajtási törvény (1886), A Corpus Juris Hungarici és a magánjogi kodifikáció (1889), A házassági jog és anyakönyvi törvény kézikönyve (1895), A holtkézi törvények Magyarországon (1896), A házasságon kívül született gyermek joga (1897), A Pragmatica Sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban (1898), A régi magyar eljárás galliai eredete (1899), A biztosító magánvállalatokról (1900), Magyar közjog (1906), A választójog (1912).

A Magyar Törvénytár - Corpus Juris Hungarici millenniumi emlékkiadásának szerkesztője, amelyhez magyarázatokat, utalásokat is készített.

Mosóczi Zakariás (1542-1587)

Római katolikus püspök. 1562-ben nyitrai kanonok, trencséni főesperes, a káptalan képviselője az országgyűlésen. 1574-től tinnini püspök és királyi tanácsos. 1578-tól váci, 1582-től nyitrai püspök. Rudolf 1582. évi dekrétuma alapján, mint az egyik legkiválóbb törvénytudóst, a nagyszombati és a pozsonyi fellebbviteli törvényszékeknél a nádor mellé ítélőbíróvá és az ország határai felülvizsgálatára kiküldött országos bizottság tagjává választották. 1584-ben Telegdy Miklós, esztergomi érseki helytartóval együtt kiadta az első Corpus Juris Hungaricit.

Főbb műve: Decreta, constitutiones et articuli regum incl. Regni Ungariae ... (1584)

Nagy Gyula (Tasnádi) (1849-1924)

Főlevéltárnok, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1892). Három évig a pesti egyetem hallgatója, majd Münchenben folytatta tanulmányait. 1877-1913-ig az Országos Levéltárban dolgozott. 1889-től a Magyar Történelmi Társulat jegyzője, majd 1899-től titkára és a Századok című folyóirat szerkesztője volt. Történeti értekezései mellett oklevélkiadó tevékenysége (családi, megyei levéltárak anyaga) jelentős.

Főbb művei: Hazai Oklevéltár, 1234-1536 (Nagy Imrével és Deák Farkassal, 1879), Zala vármegye története (Nagy Imrével és Véghelyi Dezsővel, 1886-1890), A nagymihályi és sztárai gr. Sztáray-család oklevéltára, 1234-1457, I-II. (1887-1889), Zemplén vármegye a XVI. században (1888), Czegei Vass György és Vass László naplói, 1659-1739 (1896), Anjou-kori Okmánytár, VII. (1920).

A Corpus Juris Hungarici millenniumi emlékkiadásában az 1001-1301-ig alkotott törvényeket fordította és látta el jegyzetekkel.

Óvári Kelemen (1844-1925)

Jogtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1892). 1869-ben a pesti egyetemen jog- és államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1871-ben ügyvédként tevékenykedett, majd a pesti egyetemen magántanári képesítést (jogtörténet) nyert. 1872-1916-ig a kolozsvári egyetemen a magyar jogtörténet tanára volt. 1892-1893-ig a kolozsvári egyetem rektora. 1910-ben udvari tanácsosi címet kapott.

Legjelentősebb munkája a Kolosváry Sándorral közösen kiadott statútum-gyűjtemény (A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye - Corpus Statutorum Hungariae Municipalium, I-V., Budapest, 1885-1904). Ezenkívül részt vett Kolosváryval a Magyar Törvénytár (Corpus Juris Hungarici), az erdélyi törvények (1540-1848), valamint a Hármaskönyv kétnyelvű köteteinek fordításában és magyarázatokkal való ellátásában.

Szegedi János (1699-1760)

Jezsuita egyetemi tanár, egyházjogász. 1730-ban Nagyszombaton bölcseleti és hittudományi doktorátus szerzett. 1731-1734-ig bölcseletet, 1736-1738-ig egyházjogot tanított a nagyszombati egyetemen. 1741-től Grazban adott elő, 1743-ban Kolozsváron a rendház rektora, később pedig a győri rendház vezetője lett. 1751-1753-ig Nagyszombaton a bölcsészeti kar dékánja, majd a bécsi Pazmaneum, később a budai főbb iskolák igazgatója volt. Ezt követően a nagyszombati papnevelő igazgatója. Nemcsak vallási-természetjogi irányzatú, hanem gyakorlati jogi kézikönyvei, törvénygyűjteményei is jelentősek voltak.

Főbb művei: Tripartitum Juris Ungarici Tyrocinium ..., I-III. (1734), Rubricae sive synopses titulorum ... universi juris Ungarici ..., I-III. (1734), Manuale jurisperitorum Ungariae ... (1749).

Szentiványi Márton (1633-1705)

Író, tanár. 1653-től jezsuita. Főiskolai tanulmányait Nagyszombaton és Bécsben végezte. 1667-től Nagyszombaton, Grazban és Münchenben volt tanár. 1673-ban az esztergomi érsek főcenzornak nevezte ki, ebben 1688-ban I. Lipót megerősítette. 1675-től a nagyszombati naptár, a Calendarium Tyrnaviense szerkesztője. 1676-1679-ig a bécsi Pazmaneumban tanított. 1690-1693-ig a nagyszombati kollégium és az egyetem rektora. Érdeklődött a természettudományok iránt is, összefoglalta kora tudományos ismereteit, polemikus munkáival a hitviták felé fordult.

Főbb művei: Curiosiora et selectiora variarum scientiarum miscellenea, I-III. (1689-1702), Corpus Juris Hungarici (1696), Quindecim dilemmata Dominis Acatholicis ... oblata (1699), Viginti quatuor dubia ... (1700).

Telegdy Miklós (1535-1586)

Esztergomi érseki helytartó, egyházi író. Tanulmányait Krakkóban végezte, 1558-ban az egyházi rendbe lépett. 1561-től esztergomi kanonok, 1570-től nagyprépost, 1579-ben pedig pécsi püspök lett, de a török hódoltság miatt székét nem foglalhatta el. 1582-től esztergomi érseki helynök volt. Nagy szerepet játszott a nagyszombati ellenreformációs központ kialakításában, és irányította az iskola működését. 1577-ben megvásárolta a bécsi jezsuiták nyomdáját és Nagyszombaton állíttatta fel. 1584-ben Mosóczi Zakariással együtt kiadta a Corpus Juris Hungarici első kiadását Ilosvai István gyűjtése alapján.

Főbb művei: Az evangéliumoknak ... magyarázatja I-III. (1577-1580), Telegdy Miklósnak pécsi püspöknek felelete Bornemissza Péternek Fejtegetés nevű könyvére (1580).

Térfy Gyula (1864-1929)

Kodifikátor, jogi író. 1886-tól törvényszéki joggyakornok, 1889-ben aljegyző lett a budapesti büntető törvényszéknél, 1891-ben albíró a ráckevei járásbíróságon, 1893-tól tanácsjegyző a budapesti ítélőtáblánál. 1896-tól bíró volt a budapesti törvényszéknél. 1900-tól az igazságügy-minisztériumban dolgozott, 1902-ben osztálytanácsos, majd 1909-ben miniszteri tanácsos lett. 1918-ban kúriai tanácselnökké nevezték ki. A törvényelőkészítő osztályon Fodor Árminnal elkészítette az 1911. évi polgári perrendtartás életbe léptetésével kapcsolatos tervezeteket. 1921-ben a törvényelőkészítő osztály vezetője lett. Több döntvénygyűjtemény, jogszabálygyűjtemény, kommentár, stb. szerkesztője. Ő szerkesztette a Grill-féle Döntvénytár Polgári törvénykezés című kötetét, a Magyar közigazgatási törvények Grill-féle sorozatát, valamint 1912 és 1929 között a Márkus Dezső-féle Magyar Törvénytár köteteit és a Hatályos magyar törvények című sorozatot.

Főbb művei: A kir. ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai, I-XIX. (1898-1907), A polgári törvénykezési rendtartás zsebkönyve (1902), A m. kir. minisztériumnak hatásköri összeütközések tárgyában hozott határozatai, 1873-1903 (Sánta Elemérrel, 1904), Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára, I-XI. (1909-1925), Az új polgári perrendtartás (1914), Az új adótörvények (1916), Igazságügyi zsebtörvénytár (1922), Az új vámtörvény és az új vámtarifa (1924), A végrehajtási eljárás zsebkönyve (1925).

Tóth Lőrinc (1814-1903)

Jogtudományi és szépirodalmi író, jogtudós, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1836), majd rendes (1858) tagja, ügyésze és pénztárosa. A pozsonyi akadémián tanult, később Pesten jogot hallgatott. 1838-ban ügyvédi vizsgát tett. 1837-től a Kisfaludy Társaság jegyzője, 1841-43-ig pedig titkára volt. Tagja volt a Petőfi Társaságnak is. 1844-ben a Védegylet titkárává választották. Az 1839/40. és az 1843/44. évi országgyűlésen távollévő rendek követeként vett részt, az 1847/48. évi országgyűlésen pedig Breznóbánya országgyűlési követe, valamint a korabeli hírlapok országgyűlési tudósítója is volt. A szabadságharc idején országgyűlési képviselő és igazságügy-minisztériumi osztálytanácsos, az állami ügyészi osztály vezetője volt. Debrecenben a Békepárt híve, a kormányt azonban Szegedre és Aradra is elkísérte. A szabadságharc leverése után egy ideig bujkált, majd Pesten elfogták és haditörvényszék elé állították, és halálra ítélték. Kegyelmet kapott és Pestre internálták. Ezt követően jogtudományi és újságírói tevékenységet folytatott. 1865-1869-ig országgyűlési képviselő. 1869-től a Semmítőszék, majd a Kúria bírája, 1883-1894-ig pedig tanácselnöke volt. 1895-ben az uralkodó a főrendiház tagjává nevezte ki.

Önálló jogtudományi munkái: Az ősiség (1853, 1854), Az ausztriai polgári perrendtartás (1853), A párbaj (1865), A szóbeliség, közvetlenség, nyilvánosság rendszere a polgári törvénykezésben (1876), A magyar felsőház reformja (1882), Fegyházi tanulmányok (1885, 1888), A visszaesés okairól és óvszereiről (1889), Rövid tartamú szabadságvesztés-büntetések (1891).

A Jogtudományi és Törvénykezési Tár, a Jogtudományi Szemle, az Új Törvényhozás, az Újabbkori Ismeretek Tára című folyóiratok, valamint a Magyar írók arcképei és életrajzai című gyűjteményes kötet szerkesztője volt.

A Corpus Juris Hungarici millenniumi emlékkiadásában az 1659-1740-ig alkotott törvényeket látta el jegyzetekkel.

Várady-Brenner Alajos (1892-1980)

A kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust. Jogi tanulmányainak befejezése után joggyakornok a máramarosszigeti törvényszéken, majd bírósági jegyző a nagysomkuti járásbíróságon. 1921-től a budapesti központi járásbíróság titkára, majd bírája. 1926-tól a budapesti törvényszéken tanácsvezető bíró, 1936-tól a budapesti ítélőtábla bírája. 1930-1944-ig a Magyar Törvénytár szerkesztője Degré Miklóssal. 1939-1941-ig a Franklin Társulat igazgatója. 1949-ben nyugállományba helyezték.

Zsámboky János (1531-1584)

Történetíró, orvos, kartográfus. Tanulmányait Bécsben, Wittenbergben, Strassburgban és Párizsban folytatta. 1557-ben Bolognában egyetemi tanár, 1564-től Bécsben Miksa és Rudolf császárok udvari orvosa és történetírója. Számos nyelven írt és beszélt. Európa-szerte ismert kézirat- és könyvgyűjteményének hatalmas anyaga alapján szövegkritikai kutatásokat végzett. Kiegészítést írt a teljes Bonfini-kiadáshoz. 1581-ben sajtó alá rendezte a Corpus Juris Hungarici első kiadását. Magyarországról és Erdélyről több térképet készített.