Ha valaki az ispánok közül megkeménykedvén az ő szivében, lelke idvességével nem gondolván, a mi távol járjon a hivők elméjétől, felesége vérében fertőznék, engesztelje meg az asszony rokonságát ötven tinóval, mint a királyi tanács végezte, és bőjtöljön a kánonok rendelése szerint.
1. § Ha pedig valamely jóravaló vitéz esik azon vétekbe, adjon a rokonoknak tiz tinót ugyanazon tanácsi végzésből, és bőjtöljön a mint mondtuk.
2. § És ha közrendü ember cselekeszi azon gonoszságot, békéljen meg öt tinón az atyafiakkal és alázza magát bőjtölésben, mint elől mondatott.
