Ha keresztyén zsidónak, vagy zsidó keresztyénnek két vagy három pénz érő kölcsönt akar adni, a kölcsönadó zálogot vegyen a kölcsönvevőtől, és keresztyén meg zsidó tanuk legyenek jelen, hogy ha netalán eltagadná egyik, a mit a másiktól kölcsönzött vala, mégis a zálog és mindkettejek tanui bizonyitsák.
1. § Ha pedig egyik a másiknak három pénznél nagyobb kölcsönt adand, zálogot és tanukat vegyenek hozzá, mint mondtuk, és a pénznek summáját meg a tanuk neveit irassák levélbe, és azt mind a kettőnek, tudniillik mind a kölcsönadónak, mind a kölcsönvevőnek pecsétjével pecsételjék meg; hogy ha valamikor ebben a dologban egyik a másikon méltatlanságot akarna tenni, az irás és mindkettejek pecsétje bizonyitsa meg az igazságot.
