Kálmán Király Dekrétomainak Második Könyve

3. Fejezet arról, ha keresztyének és zsidók adnak és vesznek egymás között

Ha zsidó keresztyéntől, avagy keresztyén zsidótól vásárol valamit, meghihető keresztyén és zsidó tanuk jelenlétében vásároljon, és az árut meg a tanuk neveit irassa levélbe, és a levelet mind az eladó mind a vevő pecsétjével megerősitvén, tartsa meg magánál, hogy ha valamikor ezen vételből tolvajsággal vádoltatnék, a nála megismert lopott árunak urát adhassa, és a feljebb emlitett tanukat előállatván, megmenekedjék.

1. § Ha pedig a megismert lopott áru eladóját előállatni nem tudná, de a pecsétes irást felmutatja, a beirt tanuk hite alatt szabaduljon.

2. § Ha pediglen keresztyén tanui nincsenek, de meghihető zsidó tanukat állat elő, azoknak a zsidók törvénye szerint letett hitek után fizesse meg a lopás birságát négyszer.

3. § Hogy ha sem a megismert árunak urát nem adhatja, sem pecsétes levelet nem mutat fel, itéltessék meg az ország szokása szerint: fizesse meg a lopás birságát tizenkétszer.