1384. évi decretum

II. András és I. Lajos királyok végzeményeinek Mária királynő részéről kettős függő pecsét alatt történt megerősítése

Mária, Isten kegyelméből Magyarország királynéja stb.

1. § Az összes, ugy jelenleg élő, mint jövendő keresztényhivőknek, a kiknek jelen levelünk tudomására fog jutni, üdvöt mindenek üdvözitőjében.

2. § Szives megfontolással kell mindazt figyelmünkre méltatnunk, a mi az országnak vagy a közjónak drága üdvére szolgál; mert a felségnek, a királyi magasságnak trónja annál boldogabb szilárdságot nyer, mentül fontosabb kötelességének ismeri el alattvalóinak az óhajtott béke eszközeivel való gyámolitását.

3. § Ezért jelen levelünk rendén mindeneknek tudomására akarjuk hozni, hogy miután az egek urának, a kinek akarata kormányoz és intéz mindent, legkedvesebb apánkat, Lajost, a legdicsőbb fejedelmet, Isten kegyelméből Magyarország, Lengyelország, Dalmáczia stb. felséges királyát, fimagzat hátrahagyása nélkül az élők sorából kiszólitania tetszett, és mi az ő örököseként és a születés rendje szerént a nevezett Magyarország trónjához és koronájához, valamint apánk országának jogarához jutottunk, országunk főpapjainak, báróinak, valamint előkelőinek és nemeseinek gyülekezete s ugyanaz a közönsége hozzánk és legkedvesebb anyánkhoz, Erzsébet dicső fejedelemasszonyhoz, Isten kegyelméből Magyar-, Lengyelország, Dalmáczia stb. királynéjához, néhány nemest, tudniillik tudós Paduersiai Pált és Osztopáni Domokos fiát Dénest, követségbe küldvén, elénkbe terjesztették apánknak egy kiváltságlevelét, mely különben a mi boldog emlékezetü ősünknek és elődünknek, harmadik Béla király fiának, András urnak, az igen dicső fejedelemnek, Magyarország néhai felséges királyának, országunk bárói, előkelői és nemesei szabadsága tárgyában kelt levelét megerősitve foglalta magában, az alább egész terjedelmében megirt szöveggel és tartalommal.

4. § Alázattal és hódolattal esedezvén felségünk előtt, hogy apánknak emlitett kiváltságlevelét jelen levelünkbe szóról-szóra bevétetni és átiratni, és azokkal a czikkelyekkel egyetemben, melyeket ugy András király ur, mint apánk szabadságaikat illetőleg nekik adtak és megengedtek s a melyeket az a kiváltságlevél felölelt, elfogadni, helyeselni, jóváhagyni és megujitván, a mi kiváltságlevelünkkel örök időkre megerősiteni méltoztassunk. A melynek tartalma im ez:

5. § „Lajos, Isten kegyelméből Magyarországnak stb. Üdvöt abban, ki a királyoknak ad üdvöt és boldog kormányzást stb. A trón és a királyi méltóság hatalma tudnivalóképen akkor erősödik meg, a midőn az alattvalók békéjének és nyugalmának előrelátó körültekintéssel viselik gondját stb.” * 

6. § „A Szentháromság és oszthatatlan egység nevében.”

7. § „András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmáczia, Horvátország stb. örökös királya.”

8. § „Minthogy ugy országunk nemeseinek, mint másoknak Szent István király adta szabadságát is, némely királyoknak hatalma stb.” * 

9. § „Hogy ha a főpapok vagy egyházi férfiak valamely ügyben országunk nemesei ellenében stb.” * 

10. § Mi tehát kegyesen meghallgatván az ország emlitett főpapjainak, báróinak, előkelőinek és nemeseinek előbb érintett könyörgését, melyet nevezett követeik utján elénkbe terjesztettek, apánknak emlitett és jelen levelünkbe szóról-szóra beiktatott kiváltságlevelét, annak egész tartalmával és záradékaival együtt elfogadjuk, helyeseljük, jóváhagyjuk és országunk fent nevezett bárói, előkelői és nemesei részére pecsétünkkel örök időkre megerősitjük.

11. § A minek örök emlékezetére és ereje czéljából kiadtuk függő és hiteles kettős pecsétünkkel megerősitett jelen kiváltságlevelünket.

12. § Kelt a főtisztelendő atyának Krisztusban, Demeter urnak, Isten irgalmából a római szentegyház „sanctorum quatuor coronatorum” czimet viselő presbyter bibornokának, Esztergom szentegyháza örökös kormányzójának s ugyancsak e hely örökös ispánjának, és udvarunk hű kanczellárjának kezével, az ur ezerháromszáznyolczvannegyedik évében, junius 22-én, uralkodásunknak pedig harmadik esztendejében.

13. § Jelen levén a főtisztelendő és tisztelendő atyák Krisztusban: Demeter ur az emlitett esztergomi egyház örökös kormányzója, Lajos kalocsai, Péter jadrai, Ugolin spalatói és Péter ragusai érsekek; Imre egri, Pál zágrábi, Gublin erdélyi, Bálint az egyházjog doctora pécsi, János váradi, Vilmos győri, Benedek veszprémi, János csanádi, Péter váczi, János szerémi, Domokos barát nyitrai, Pál tinnini, Demeter novii, Grisogon traguri, Mátyás sebenicói, Benevenuto phárai, Jakab macariai, Mihály scardoni és Tamás zenggi püspökök, kik az Isten egyházait szerencsésen kormányozzák; a corbaviai szék betöltetlen levén.

14. § A nagyságos urak: Gara Miklós országunk nádora és a kunok birája, László erdélyi vajda és szolnoki ispán, Zechi Miklós ispán, országbiránk, Lindwai István egész Tótországnak; Fülöp fia István Macsónak, szent Györgyi Themplin, Dalmát és Horvátországoknak bánjai, Zambónak nevezett Miklós tárnok-, Forgách Balázs pohárnok-, Wesseni Miklós fia László asztalnok-, és néhai Dénes vajda urnak fia István lovászmesterünk, a nevezett Zambo Miklós pozsonyi ispán és mások igen sokan, kik országunk ispánságait és tisztségeit viselik.


  Vissza az oldal tetejére