1405. évi (I.) V. törvénycikk

kiknek áll jogában a gonosztevők megbüntetése?

Azután; valamint országunknak régi szokása szerint, melyet eddigelé megdicsőült királyi elődeink és mi is megtartottunk, a nádor a megyei ispánok és más, bárói tisztséget vagy méltóságot viselők a gyülésekben és köztörvényszékeken bármely tolvajt, rablót valamint egyéb ott levelesitett és kiszolgáltatott gonosztevőket elitélni, elmarasztalni, megbüntetni és levelesiteni szoktak.

1. § És ezenfelül a nemeseknek is a nekik szokás szerint megadott különös királyi kegyelemnél fogva, szabadságukban állott birtokaikon a büntetteken vagy vétségeken kapott gonosztevőket mint bűnösöket elmarasztalni és megbüntetni.

2. § Ugy mi is jónak láttuk egyébként a béke fentartásának és a városok s faluk nagyobb nyugalmának, az utak biztonságának, az utazók, javának érdekében s a gonosztevők bűnös hajlamának kiirtása czéljából, jelen rendeletünkkel megállapitani, hogy minden városnak és szabad községnek vagy azok biráinak és esküdteinek teljes szabadságában és jogiban álljon az efféle gonosztevőket, a kik az ő területükön büntényeket visznek véghez (a mint azt a nemesek is királyi kegyelemnél és engedélynél fogva megtehetik), elmarasztalni és kellő büntetés alá vetni, kivévén, ha a vétkesek vagy büntetésre méltók a királyi felségtől e részben kegyelmet nyertek, a melylyel nekik megbocsátott.

3. § Ha pedig a nádor, az ispánok és mások, a kik bárói tisztet viselnek, valamint a városok kormányzói az ilyen kiszolgáltatott gonosztevőket el nem foghatnák és meg nem büntethetnék, mindazonáltal bünösöknek itélve, levelesitenék: ebben az esetben azok, kik az ilyen gonosztevőket levelesitették, ezeket országunk összes biráinak és igazságszolgáltatóinak bejelenteni és büntetteik leirását tartalmazó levelükkel közzé tenni tartoznak.

4. § S miután az ilyen levél a birák, igazságszolgáltatók és városi kormányzók kezéhez jutott, joguk és hatalmuk, sőt tartozó kötelességük leszen ezeket a gonosztevőket, ha saját területükön és határaikon belül megkapják, letartóztani, elfogni és bünösségükhöz képest méltó büntetéssel sujtani s kinpadra huzni, kivéve mindig azt az esetet, a midőn a királyi felség nekik kegyelem utján megbocsátott.

5. § A ki a fentemlitett birák, igazságszolgáltatók vagy kormányzók közül a kezére került gonosztevőket megbüntetni átalaná, az tudja meg, hogy kétségkivül a mi Feleségünk legsulyosabb neheztelését fogja magára vonni és hogy Felségünk az előbb származó vétség minőségéhez képest elengedhetetlenül meg fogja büntetni.

6. § S ama gonosztevőket egyáltalán segiteni, pártolni vagy valamiképen védelmezni se merje senki, az előbb mondott büntetés terhe alatt.


  Vissza az oldal tetejére