1405. évi (I.) XIII. törvénycikk

milyenek legyenek az ajándékok, melyekkel a szabad városok a királynak és tiszteinek tartoznak?

Nem különben szabályképen elrendeltük, hogy az országunk területén és határain belül levő bármely királyi városunk polgárai és jövevényei azokat az ajándékokat vagy adományokat, melyekkel felségünknek ujévi ajándékok czimén tartoznak, minden uj esztendőben ugy és azon a módon lesznek kötelesek felségünk részére megadni és átszolgáltatni, a mint velük nem régiben megegyeztünk és a miképen az bármely városaink, mezővárosaink és szabad községeink leveleiben, melyeket nekik adtunk, a többi szabadságok között világosan ki van fejezve.

1. § Ezenkivül ajtónálló mesterünknek, a kitüzött időben hat forintot és nem többet kell adniok és évenkint a nekünk járó ajándékkal együttesen fizetniök.

2. § Ha és a mikor pedig a király vagy királynő ő felsége országunk valamelyik városába, mezővárosába vagy szabad községébe találna menni, ekkor annak a helynek a polgárai és jövevényei, amelybe menni fogunk, a mi felségünknek és a királyné ő felségének egy ebédre és egy vacsorára alkalmas élelmi szereket tartoznak kellő bőségben adni és szolgáltatni, ha ott ebédelni és vacsorálni is akarnánk; avagy pedig egyedül ebédet, vagy vacsorát, ha történetesen csakis egyszer étkeznénk ott.

3. § A lovászmesternek pedig azok a városok, melyeken netalán Mi vagy a felséges királynő átutaznánk, vagyis inkább az illető városnak bárminemü mesteremberei egy-egy kézmüvet tartoznak adni és szolgáltatni, de csak egyszer egy esztendőben, bármikor találnánk is ott átutazni, és csakis a lovászmesternek, s nem pedig másnak: ugymint: minden szücs egy ködmönt, minden nyereggyártó egy zabolát és igy tovább.

4. § Kivévén egyesegyedül azokat a városokat, melyek régi szokásnál fogva a most emlitettekre nincsenek kötelezve.

5. § A többi királyi és királynői tisztviselőknek pedig, tudniillik a pohárnok és asztalnokmestereknek, sáfároknak, ajtóőröknek, szakácsoknak és másnak, akárkinek, semmit sem kell adniok vagy fizetniök.