1405. évi (I.) XX. törvénycikk

külföldi sókat nem szabad behozni és azokat az országlakók ne is használják

Végre, minthogy Magyarország királyai, a mi elődeink helyes határozással elrendelték, hogy Magyarországunk határain belül más, mint egyedül az országban ásott sók forgalomban és használatban ne legyenek, s ezt a rendelést a Mi felségünk is nagyon igazságosnak és helyesnek találja, mert bizonyára nagy esztelenségre mutat az, ha valaki másoktól kölcsönzi azt, a mit a magáéból megkaphat: ezért mi, de csak miután a dolog felett előbb főpapjainkkal, báróinkkal is előkelőinkkel tanácskoztunk, s azt éretten megfontoltuk, hasonlóképen megállapitottuk rendelet utján, hogy egyedüli kivételével az országunkban ásott királyi sóinknak, másféle sókat egyáltalán semmiféle rendü, rangu és állásu országlakos, vagy jövevény se merjen vagy kisértsen meg országunkba behozni, szállitani, eladni venni, kiosztani, fogyasztani vagy valamiképen megszerezni, még pedig az alábbirt büntetés alatt:

1. § Tudniillik, hogy ha valakinél, legyen az bármily rendü és állásu, ilyenféle nem a mi országunkban ásott sókat találnak, akkor az, vagy azok, a kiknél először megkapták, e sókat minden további nélkül legott veszitsék el s vallják azoknak kárát.

2. § Ha pedig valaki azokat, mielőtt nála megtalálták volna, eladta volt, a pénzt elengedhetetlenül visszaadni tartozik.

3. § E sókat és pénzt pedig a királyi kamarás tőlük a királyi fiscus nevében haladéktalanul vegye el és hajtsa be.


  Vissza az oldal tetejére