1405. évi (I.) XXI. törvénycikk

a pénzzé nem alakitott aranyat és ezüstöt ne vigyék ki az országból

Végezetül gondoskodni akarván a közjóról és az egész ország hasznáról, nehogy valaki az országban ásott aranyat és ezüstöt, hacsak előbb pénzzé nem alakitották át, az országból kivigye, azt is jónak láttuk üdvös óvszer gyanánt elrendelni, tudniillik hogy semmi bányász se merjen vagy kisértsen meg, bármily rendü és állásu embernek is aranyat vagy ezüstöt nyilván, vagy titokban eladni, és egyáltalán semmiféle rendü és állapotu bányász se merjen bányásztól vagy bányamunkástól aranyat, ezüstöt venni.

1. § Hanem az egész aranyat és ezüstöt, a melyet és a mennyit országunk területén bárhol ásnak és találnak, minden kisebbités nélkül az eddigilé meghatározott árban vagy árakban a kamara és a királyi arany s ezüst pénzek elnökéhez, tudniillik a királyi kamaráshoz kell beszolgáltatni.

2. § Továbbá, más személytől sem szabad aranyat vagy ezüstöt, kereskedés avagy áruba bocsátás czéljából nyilván vagy titkon venni, avagy annak eladni, még akkor sem, ha azt az aranyat és ezüstöt idegen vidékről hozták volna ebbe az országba; hanem az, a ki bármikor el akarja adni, azt a pénzverőhely elnökének, a királyi kamarásnak kell eladnia, és nem másnak; a kamarásnak pedig az árt nem a bányászok becsüjéhez, hanem ahhoz képest kell megadni, melyet az eladás helyén állapitanak meg.

3. § Ellenben saját használatra, tudniillik arany és ezüst edények, szablyaszijak és más fényüzési czikkek készitésére az adás-vétel mindenkinek szabadságában áll.

4. § Ha pedig valaki ellenkezőleg merne cselekedni, s az aranyat vagy ezüstöt eladná, a vásárló is legott minden további nélkül, veszitse el pénzét, a mely arany vagy ezüst és pénz egyik fele részben királyi kincstárunkat, a másik fele részben pedig a feladót (ha volna ily feladó) illesse meg.

5. § Ugyanazért elrendeljük, hogy aranyat avagy olyan követ, melyben az arany- vagy ezüstminőséget meg lehet ismerni, senki se tartson meg, továbbá az ezüst öntésére vagy vegyitésére szolgáló edényt vagy eszközt se tartson senki, kivévén egyedül az aranymüveseket; ezenfelül az aranynak az ezüsttől vizzel való elválasztása mesterségét se gyakorolja senki, hanem ha az vagy azok, a kiket az eféle tiszttel különösen megbizni kivánunk.