Zsigmond Isten kegyelméből Magyarország, Dalmáczia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galliczia, Lodomeria, Kún- és Bolgárországok királya, stb. Brandenburgi őrgróf, a szent római birodalom főkamarása, Csehország és Luxemburg örököse. Minden ugy jelenleg élő mint jövendőbeli keresztény hivőnek üdvöt abban, ki a fejedelmeknek megengedi, hogy szerencsésen kormányozzanak s győzedelmeikkel diadalt arassanak.
1. § Egyéb lelki aggodalmaink közt egyik kiváló gondunk van arra, hogy, valahányszor terhesebb teendőktől mentek vagyunk, kegyes intézkedésekkel azon is munkálkodjunk, a mi a kormányzásunkra bizott alattvalók hasznára és javára tartozik.
2. § Mert hát az alattvalók nyugalma: az uralkodónak dicsősége; és a midőn a fejedelem a közjó érdekében valamit mérsékelten, lelkiismeretesen és bölcsen végez, ennek sikere az ő serény gondoskodását szerfölött magasztalja.
3. § Miért is szivünk mélyében éles megfigyeléssel meggondolván azt, hogy az országunkban divó külömböző és gyakran ellentétes szokásokból országlakóinkra sok hátrány és sok kár hárul: a főpapjainkkal, báróinkkal és előkelőinkkel tartott gyülekezetben, ezek tanácsára, javaslatára, és hozzájárulásukkal előleges érett megbeszélés után, az egész ország javára, hasznára, előhaladására és gyarapodására, királyi hatalmunknál fogva a következő üdvös törvények és rendeletek meghozatalára határoztuk el magunkat.
4. § Meghagyván és megparancsolván, hogy ezeket összes országlakosaink együtt és egyenkint, ugy az egyháziak, mint világiak, közülök senkit ki nem véve, teljesen, egészben és sérthetetlenül megtartsák.
5. § Országunk főpapjaival, báróival és előkelőivel elsőben is és mindenekfölött parancs és állandó szabály gyanánt elrendelvén és megállapitván:
