1405. évi (II.) XVI. törvénycikk

hogy a földesur jobbágyát, miután ez szabadságát megnyerte, igaztalan vádakkal ne zaklassa

Egyébiránt, ha valamely földesur a maga jobbágyát, vagy valamely paraszt emberét addig, mig ez szabadságát meg nem kapta, valamely tetteért be nem vádolta és ilyent rá nem fogott:

1. § Akkor az ilyen jobbágyot szabadságának megnyerése után, jelen levelünk és decretumunk védelme alatt, minden igaztalan vád távoltartásával, szabadon elmenni engedvén, semmiben se károsithassa meg és semmivel se háborgathassa.

2. § És hogy ekképen rendelkező decretumunk mindig épségben és erőben maradjon, akarjuk és jelen levelünk utján a legszilárdabb királyi rendelettel parancsoljuk és meghagyjuk ama vármegyék ispánjainak vagy alispánjainak és szolgabiráinak együtt és egyenkint, a melyekben idők multán netalán az előbb mondottakra nézve vita támad, hogy reájuk ruházott feltétlen királyi hatalmunk segélyével a mi királyi embereinket és az egyházakéit, valamint a bárókéit, nemesekéit és az egyéb rendüeket s ranguakat, várnagyokat, tiszteket, birákat, falusi előljárókat, az egyházak kormányzóit, nemkülönben a nemeseket és országunk más rendü embereit s ezek tiszteit előrebocsátott királyi decretumunknak megtartására rájuk szabandó büntetésekkel s birságokkal mindenkor unszolják, kényszeritsék, kötelezzék és reá szoritsák.

3. § Kelt Budán, szent Domonkos hitvalló ünnepén az Úrnak ezernégyszázötödik évében.


  Vissza az oldal tetejére