1411. évi VI. törvénycikk

hogy a dézsmákat szigoru egyházi fenyiték utján kell behajtani

Nem kevésbé meghagyjuk: hogy a dézsmáló a meg nem fizetett dézsmát a megyei ispán vagy alispán hatalmával vagy segélyével be ne szedje vagy ki ne csikarja, hanem ha egyházi fenyiték utján, de ezt kánonszerü megintés előzze meg.

1. § Abban az esetben pedig, ha ugy az emlitett kamaranyereségünknek, mint a már mondott dézsmának kirovói és behajtói előrebocsátott decretumunk ellen valami tekintetben a már megállapitott mértéken tul mernének cselekedni és eljárni, akkor ezt a vármegyei ispán és szolgabirák annak a vármegyének a nemeseivel, a melyben ez előfordul, meg ne engedjék s abba bele ne egyezzenek.

2. § És hogy föntebbi decretumunknak a jövendő időkben mindig állandó szilárdsága, örökké tartó ereje és kellő foganatja legyen, egyáltalában rendeljük és legszilárdabb királyi rendeletünkkel hüségteknek szigoruan parancsoljuk és meghagyjuk, hogy a midőn a mondott kamaranyereségünk és az emlitett dézsma kirovása végett N. N. hiveinknek a mondott N. avagy bármely más megyében fekvő és létező fekvőjószágaira és birtokjogaiba mentek és utaztok, ez előrebocsátott közönséges decretumunkat, annak minden záradékát, tartalmát és czikkeit szilárdul és egész teljességében változhatatlanul és sérthetetlenül megtartsátok és azok népeit, meg jobbágyait akármely birtokukon lennétek is, ugy mondott kamaranyereségünk, mint az emlitett dézsma czimén a decretumban fentebb megállapitott mérték szerint és ne azon tul rójátok meg.

3. § Előrebocsátott közönséges decretumunk rendelkezése ellenére, kegyelmünk örve alatt, mást cselekedni semmiképen se merjetek.

4. § Meghagyjuk azt is, hogy ezt a levelünket elolvasás után, a bemutatónak visszaadjátok.

5. § Kelt Pozsonyban, szent Ferencz hitvalló ünnepén, az Úr ezernégyszáz tizenegyedik esztendejében, magyarországi uralkodásunknak negyedik, a rómainak pedig második évében.


  Vissza az oldal tetejére