1435. évi (II. decr.) törvénycikkek

Előbeszéd

Zsigmond, Istennek kedvező kegyelméből a rómaiaknak örökké felséges császára és Magyarország, Csehország, Dalmáczia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galiczia, Lodomeria, Kunország és Bolgárország királya, az összes, ugy most élő, mint jövendőbeli keresztény hivőknek, kik jelen levelünkről értesülni fognak, a mindenek üdvözitőjében üdvöt.

1. § Mindazok között, a miket alattvalóink jólétének föntartására mély elmélkedéssel kigondoltunk, velünk született természeti hajlamunknál fogva kiváltképen arra szoktuk szivünk gondoskodását irányitani, a mi által az uralkodói gondviselés az emberi gondatlanság féktelen vakmerőségét, olykor egyesitett erőhatalommal elfojtja és a jog épségét, melyet a visszaélők ármányossága megrontott, részint a korábbi szokások világosabb meghatározásával, részben uj törvények alkotásával visszaállitja.

2. § Ennélfogva jelen levelünknek rendén, az összes ugy most élőknek, mint a jövendőbeliekuek, tudtára akarjuk adni: hogy, miután minket már római királylyá megválasztottak és az első római királyi koronát Aachenben fejünkre tettük volt, és azután nem régiben a szent római birodalom választófejedelmeinek tanácsára, a császári legfőbb méltóság megszerzése végett, Lombardia területére kiszállván, Milánóban a római birodalom második királyi koronáját megkaptuk, majd meg Róma városába mentünk s ott szentséges urunknak a pápának, negyedik Jenő úrnak kezéből a szokott ünnepélyességgel császári jelvényeinket átvettük, azután pedig Olaszország és Németország némely vidékeit bejárván, a római szentegyháznak és birodalmunknak ekközben elénkbe került ügyeit óhajtásunk szerint elintézvén, ezektől megszabadulva, végre az időközben királyi jelenlétünktől megfosztott és a jogsértések meg erőszakos kártételek miatt állapotában s a béke meg nyugalom gyönyöreiben megzavart kedves Magyarországunkba visszatérve, első személyes lakásunkat e Pozsony városunkban berendeztük és a felségünk köré sereglett hiveinkkel, tudniillik ez országunk főpapjaival és báróival együttesen országunk egyes vármegyeiből a nemeseket bizonyos gyülésre egybehivattuk:

3. § Végre egybegyülekezésük után, az ország egész testét a távollevők teljes hatalmával képviselő eme főpapjainknak, báróinknak és országunk nemeseinek egyértelmü óhajára, tanácsára, közös megbeszéléssel és beleegyezésükkel elhatároztuk, eltökéltük és jónak láttuk, hogy a kellő, rendezett és egyenlő igazságszolgáltatás érdekében, a melyben egyébaránt ez ország minden lakóját egyaránt kell részesiteni, nemkülönben ugyanezen országlakosok békéjének és nyugalmának kedveért, az alább következő, örök időkre szóló és sérthetetlenül megtartandó rendeleteket, statutumokat és törvényeket hozzuk, nyilvánitsuk ki és állapitsuk meg.


  Vissza az oldal tetejére