1435. évi (II.) VI. törvénycikk

mi a büntetése a másokat megkárositó várnagyoknak?

Határoztuk tehát, és a féktelen gyakorlatba jött hatalmaskodások elfojtása czéljából jelen rendeletünkkel meghagyjuk:

1. § Hogy ha valamely várnagy, vagy a királynak, királynőnek, nemkülönben a főpapok, bárók, nemesek és országlakósink valamely tisztjei a várakból vagy hivatalukból és uraiknak az erőhatalmával, a kik őket e várakkal, birtokokkal és hivatalokkal megtisztelték, hatalmaskodnak, károkat tesznek, jogtalanságokat és bármiféle gonoszságokat követnek el és visznek véghez, az ilyenek urai, kik e várakat, tisztségeket, hivatalokat adták, önmagukra és saját javaikból kötelesek és tartoznak minden kár- és sérelemre nézve foganatosan teljes elégtételt szolgáltatni.

2. § És kellő esküvel magukat az iránt tisztázni, hogy a hatalmaskodások, melyeket várnagyjaik vagy tisztjeik elkövettek, tudtokon kivül történtek, azokban ártatlanok, bennök részük nem volt.

3. § Az ilyen elégtételadás miatt szenvedett kárukat pedig, ha akarják, az elégtételre okot szolgáltató cselédjeik, várnagyaik vagy tiszteik által szabadon megtérittethetik, akképen, hogy ingó vagyonukat elveszik és birtokaikat elfoglalják, avagy az ingó vagyon és birtokok elégtelensége esetében személyüket letartóztatják és fogságba vetik és (ellent nem állván a nemesi szabadság, állás és akármi más méltóság előjoga) mindaddig, mig mondott káraik meg nem térülnek, fogva tartják.

4. § De az elégtételadásból eredt káruk mennyiségét tul ne lépjék.