1435. évi (II.) X. törvénycikk

a levelek dija és a hiteles bizonyságoknak fizetés

És mivel eddigelé a káptalani és konventi levelek kiváltásának a dija, valamint a káptalani és konventi bizonyságok utjának és fáradtságának megfizetése iránt gyakran szokott egyenetlenség támadni: azért, hogy annak forrása jövőre megszünjék és elenyészszék, jelen rendelésünkkel, mindamellett a régi dicséretes szokást követve:

1. § Határoztuk, hogy minden hiteles helyen, ugy a káptalanokban mint a conventekben, bármely perbehivó levélért egymagára, tudniillik az elsőért, a másodikért és a harmadikért, levélváltság fejében a káptalanban vagy conventben, annak jegyzőjével és iródeákjával együtt, egyenkint huszonnégy nagyobb veretü dénárt kell venni vagy fizetni.

2. § Továbbá minden egyes kikiáltó levélért száz dénárt.

3. § Továbbá minden egyes ügyvédvalló levélért huszonnégy dénárt.

4. § Továbbá mindenik eltiltó, tiltakozó és más hasonló levelekért, ha nyilt levél alakjában kelnek, huszonnégy dénárt, de ha zárt alakban, akkor tizenkét dénárt.

5. § Továbbá minden egyes kiváltságlevél alakjában kelt bevalló levélért száz dénárt; ha azonban nyilt levél alakjában készültek, huszonnégy dénárt, ha pedig zárt alakban, akkor tizenkét dénárt.

6. § Továbbá minden, akár nyilt, akár zárt tanuvallató levélért huszonnégy dénárt.

7. § Továbbá a levéltárból kikeresett régi levél párjától, a levéltárőrnek vagy a levél kikeresőjének, egymagára, száz dénárt, és a kikeresett levél kiváltása fejében, ha nem volt rajta sok irás és nyilt alakban készült, huszonnégy dénárt, ha pedig nagy irási munkával járt és kiváltságlevél alakjában készült volt, száz dénárt.

8. § Továbbá az egyszerü átirásokért vagyis átirt levelekért, melyek nyilt alakban keltek, ha az irás munkája nem volt nagy, huszonnégy dénárt; de ha a levél terjedelmes volt, vagy kiváltságlevél alakjában készült, száz dénárt.

9. § Továbbá iktatólevélért, ha az iktatás alkalmával ellentmondás történt, huszonnégy dénárt. Örök erejü iktató levélért pedig, a mikor ellentmondás nem történt, a levélváltságot a birtok mennyiségéhez és a telkek számához képest a következő módon kell venni, tudniillik: egy, két, vagy három avagy négy telek után, egészben véve száz dénárt; négy telken felül tizig, mindenik telek után harminczhárom dénárt; ha pedig a telkek száma tizen felül volt huszig, mindegyik után huszonnégy dénárt, ha pedig a huszat is meghaladják, százig, tizenkettőt; ha pedig százon felül volt, akár mely számig, mindenik telek után nyolcz dénárt.

10. § Továbbá határjáró levelekért, ha ellentmondás és perbehivás nem történt, huszonnégy dénárt; az olyan határjárások esetében pedig, a melyek alkalmával egyszerü összeirás, vagy a királyi curiából kiküldött emberekkel, a földre nézve tett eskü mellett, a törvény rendje szerint vagy a felek megegyezésével szintén egyszerü összeirás vagy végleges határkijelölés történt, levélváltság fejében négyszáz dénárt; midőn pedig az ilyen határjárások és kijelölések alkalmával a felek meg nem egyezése következtében az ügyet a királyi curia eleibe viszik, az ilyen levelek kiváltása fejében kétszáz dénárt kell fizetni.

11. § Továbbá a törvény rendjén meghagyott közös tanuvallatásért száz dénárt.

12. § Továbbá a főbenjáró itéletben marasztalt emberek birtokainak birói meghagyásra történt elfoglalása és javaiknak elvétele alkalmából a káptalant régi szokás alapján, az elvett dolgoknak egy tizedrésze fogja illetni, levélváltság fejében pedig száz dénárt kap.

13. § Továbbá birtokfoglalás szemügyre vételéért száz dénárt.

14. § Továbbá birói meghagyásra eszközölt birtokbecslésekért száz dénárt.

15. § Továbbá birtokok megosztásáért minden egyes megosztott birtok után száz-száz dénárt.

16. § Továbbá eskütételt bizonyitó levélért huszonnégy dénárt.

17. § Továbbá oly eskütételt bizonyitó levélért, mely az eskütársak neveit foglalja magában, száz dénárt.

18. § Továbbá a pénzekből, melyeket a káptalanok vagy conventek avagy azok bizonyságai előtt szoktak fizetni, a káptalan vagy convent ne vehessen tized és kilenczed részeket, hanem ha akkor, a midőn az ilyen pénzeket a felek egyenetlensége miatt helyezték el az ő sekrestyéikben vagy letéti helyiségeikben; az ilyenekből ugyanis törvény szerint vehetnek tized és kilenczed részeket, de annak a félnek a rovására, a ki az ilyen pénznek letétbe való helyezésére okot szolgáltatott.

19. § A káptalanok és conventek bizonyságul kiküldött embereinek pedig, minden egyes napra, a melyet a hiteles bizonyság tisztében úton töltenek, tizenkét-tizenkét nagyobb dénár jár, akár saját lovaikon utaznak, akár a peresfelek lovain viszik őket; úgy azonban hogy lovaikkal és cselédjeikkel együtt mindenkor azoknak a peres feleknek az élelmén és költségén kell őket hazulról elvinni és ismét hazahozni, a kik eljárás czéljából kivitték.


  Vissza az oldal tetejére