1435. évi (II.) XXIII. törvénycikk

az uti adók vagy vámok fizetésének mérsékléséről és a hamis utak eltiltásáról

Ha azonban a vámhelyeknek ez első felállitásáról szóló leveleket nem lehetne megkapni és felmutatni, vagy a netalán megkapott és felmutatott levelek a fizetendő vám menynyiségét fel nem tüntetnék:

1. § Akkor a mondott gyülésnek fönt emlitett hites birái az illető vármegye mindenféle vámjaira nézve hasonló módon fürkészszék ki s tudják meg, hogy mekkora volt a vámok mennyisége, a melyeket régibb időben, a meddig az emberi emlékezet visszamehet, a szokás szerint vám alá eső egyes dolgok után fizetni szoktak, és az akkor forgalomban levő pénz értékének lehető legigazságosabb kiegyenlitésével állitsák azt vissza a régi szokáshoz képest, mindenkor a vám szedésére jogosultak és fizetésre kötelezettek kára és hátránya nélkül, mindenkor tiszteletben tartván tudniillik mindkét félnek a jogát.

2. § Hasonlóképen nyomozzák ki, vizsgálják meg s hozzák tisztába, hogy melyek az egyes vámhelyeket megkerülő álutak, s hol vannak ilyenek? és mekkora távolságban vagy közelségben szabad s kell az egyes vámosoknak törvényes szokás szerint, az ilyen álutakat elzárni, és az utasokat azoktól eltiltani, vagy távol tartani?

3. § Olyan helyeken pedig, a hol utak régebben sohasem voltak szokásban, senki se mérjen a maga földterületén az utazók közös és általános átkelése czéljából a szomszédos vámhelyek kárára és rövidségére uj utakat létesiteni.

4. § Különben az ilyen ujonan létesitett utak tekintetében a fentemlitett közönséges gyülésekben kellend e gyülések hites biráinak az előadása alapján az iránt határozni, vajjon hamis utaknak tekintendők-e, vagy egyébként kelljen azokat megszoritani és mérsékelni?

5. § Ezenfelül a vámbirtokosok, akik a hidak vagy hajók használatáért vámot szednek, mindenkor azon legyenek, hogy az ilyen hidakat és hajókat kellően kiigazitva tartsák fönn, akképen, hogy az utasok és vámfizetők az ő hidjaikon és hajóikon akadály nélkül, szabadon kelhessenek át, s átkelésük ne legyen megnehezitve.

6. § A kik pedig ezt tenni elmulasztanák, azokat a vármegyék ispánjai alkalmas büntetésekkel és birságokkal hidaiknak és hajóiknak a mondott gyüléseken közzéteendő kijavitására és fentartására kényszeritsék, mindannyiszor, a hányszor ez hanyagságuk miatt szükséges leszen.