1435. évi (II.) XXIV. törvénycikk

hogy a hűtleneket az urak váraiba be ne fogadják, s hogy a tisztek latrokat is elfogadhatnak

Végezetül, jelen rendeletünkkel országunk régi szokását megerősitvén, országunk főpapjainak, báróinak és nemeseinek helyeslésével közönségesen megállapitjuk és elrendeljük:

1. § Hogy semmi főpap, báró, nemes és bármely rangu s rendü országlakosunk se merje a hozzánk, koronánkhoz és országunkhoz nyilván hűteleneket, nemkülönben a nyilvános tolvajokat, latrokat és gonosztevőket, különösen pedig azokat, kiket közönséges gyülésekben levelesitettek, hasonló hűtlenségnek, vagy a tolvajok és rablók vendégül fogadásának büntetése alatt, a maga váraiban, házaiban és birtokain elhelyezni, vendégül fogadni és megtartani, vagy őket segélyben, vendégszeretetben és kedvezményben részesiteni.

2. § Kivévén, hogy azok a báróink és várnagyaink kiknek az ország végvidékein ezek megvédelmezése czéljából várak és erősségek vannak kezükön, és a kik ott hivatalt és tisztséget viselnek, a közönséges gyülésekben levelesitett tolvajokat, rablókat és gonosztevőket (a hütlenek kivételével) addig, mig kegyelmet nyernek, az ilyen határszéli várakba és erősségekbe befogadhatják és ott tarthatják.)

3. § A minek emlékezetére és örök erősségére kiadtuk jelen kiváltságlevelünket, megerősitvén azt hiteles függő kettős pecsétünkkel, melylyel ez idő szerint, mint Magyarország királya, élünk.

4. § Kelt Pozsonyban, tisztelendő Gáthalóczi Mátyás urnak, a pécsi egyház prépostjának, udvarunk főkanczellárjának, a mi kedvelt hivünknek kezével, az Úrnak ezernégyszázharminczötödik esztendejében, Márczius nyolczadikán, Magyarországi stb. uralkodásunk negyvennyolczadik, a rómainak huszonötödik, a csehországinak tizenötödik, császárságunknak pedig második évében.

5. § Jelen lévén a tisztelendő atyák és urak Krisztusban, György az esztergomi, János a kánonszerüleg egyesült kalocsai és bácsi, Dénes a spalatói egyházak érsekei, a jadrai püspöki szék üresen állván; Rozgoni Péter egri püspök; a váradi püspöki szék üresedésben levén; Lépes György erdélyi püspök; a zágrábi püspöki szék betöltetlen levén; Henrik pécsi, Rozgoni Simon veszprémi, Kelemen győri püspök; a váczi püspöki szék üresedésben levén, György nyitrai püspök; a csanádi püspöki szék üresen állván; Jakab szerémi, József boszniai, János tinini, Vitus corbaviai, de Dominis János zenggi püspökök, a kik az Isten egyházait szerencsésen kormányozzák; a sebenicoi, novii, scardowi, traguriai, makárai, és pharai székek üresedésben levén.

6. § Továbbá Nagyságos Palóczi Mátyás, mondott Magyarországnak nádora; tekintetes és nagyságos Hermann, Cilli és Zagoria grófja, a mi legkedvesebb apósunk, egész Szlavonországunk bánja, Báthori István országbiránk, Csák László erdélyi vajdánk, Wéghle János és István a nevezett, Dalmát- és Horvátországunkban fekvő Zenggnek és Modrusnak ispánjai, Gara Dezső és László macsói, Radnics Miklós a pruténok rendének keresztese, szőrényi bánok; a többször emlitett Rozgoni János tárnok, Marczali Miklós fia Imre, ajtónálló, Peréni János és István asztalnok; Návai-Kompolth Pál és János pohárnok, Hedervári Lőrincz lovászmesterünk és az előbb emlitett Rozgoni István meg György pozsonyi ispánjaink, meg mások igen sokan, kik országunk ispánságait és tisztségeit viselik.


  Vissza az oldal tetejére