1439. évi törvénycikkek

Előbeszéd

Albert, Isten kegyelméből a rómaiak mindenkor felséges királya és Magyarország, Csehország, Dalmáczia, Horvátország stb. királya, Ausztria herczege stb.

1. § Jelen levelünk rendjén adjuk emlékezetére és tudtára mindeneknek, a kiket illet, hogy, miután az ég Urának, a kinek akaratával a gyarló ember nem ellenkezhetik, Zsigmond urat, a dicső fejedelmet, római császárt és emlitett Magyarországunk királyát, a mi boldog emlékü legkedvesebb atyánkat, a közelmult időben az örökkévalóság világába tetszett szólitani és mi, Isten kedvező kegyelméből óhajtásunk szerint az ő utódjaként Magyarország kormányára és trónjára jutottunk: Magyarországunk főpapjainak, báróinak, előkelőinek és nemeseinek gyülekezete és egész közönsége királyi szinünk előtt megjelenvén, előadták, hogy országunk jogai, melyekkel a dicsőült királyok, különösen a néhai dicső fejedelem, a mi elődünk, boldog emlékezetü Lajos király ur idejében éltek és a melyeket akkor élveztek, igen sok czikkelyükben megcsonkultak; és királyi felségünket mondott országunk állapotának megjavitása tárgyában kéréseikkel és sürgetéseikkel ostromolván, alázatosan könyörögtek, hogy az alább következő czikkelyeket és az azokban foglaltakat levelünkbe iktassuk, irassuk, jóváhagyjuk és őket azokban sérthetetlenül megtartsuk.

2. § Meg is igértük, sőt jó lélekkel igérjük, hogy az alább irt czikkelyeket meg akarjuk tartani s kötelességünk azokat teljesiteni.


  Vissza az oldal tetejére