1454. évi IV. törvénycikk

száz porta után négy lovas, két gyalogos irandó össze; az egytelkü nemesek önmagukra mennek hadba

Továbbá mindenik megyében válaszszon az illető vármegye nemeseinek közönsége annyi becsületes, megbizható tehetősebb embert, a hány abban a vármegyében a szolgabiró.

1. § A kik annak a vármegyének, a melyben az összeirásnak kell történnie, szolgabiráival, esküjök letétele és a jobbágykapuk összirása után, a kamaranyereség kivetésének módja és sora szerint, az egyedül ez alkalommal (Magyarországnak határáig és széléig s nem azon tul) teljesitendő hadi szolgálatra minden száz jobbágykapu után négy tegzes lovast, és két, hasonlóképen tegezzel, paizszsal és kopjával ellátott gyalogost rendeljenek ki.

1. § És mindenik vármegyében válaszszon ugyanaz a nemesi közönség a maga kebeléből az illető vármegye hadának vezetőjéül egy-egy alkalmas egyént, a ki a hadi szolgálatra kötelezettek összeirt embereivel kellő időben a hadsereg főkapitányához köteles menni.

3. § Országunknak mindazok a nemesei is, kiknek nincsenek jobbágyaik, a választott emberek meghatározása szerint, fejenkint külön, vagy uraikkal tartoznak táborba szállani.

4. § És azt, hogy kiknek kell lóháton, kiknek gyalog menni, és kik nem katonáskodhatnak szegénységük, agg koruk vagy betegségük miatt, szintén a választott férfiak határozzák meg és intézzék el.

5. § A mágnások kisded fiai helyett pedig fegyveres embereket; más gyermekek és árvák helyett meg, ezek tehetősségéhez képest, szintén harczos embereket kell küldeni.


  Vissza az oldal tetejére