1486. évi törvénycikkek

Előbeszéd

Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország, Dalmáczia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galiczia, Lodomeria, Kunország és Bulgária királya, Szilézia és Luxemburg herczege, Morvaország és Lusitza őrgrófja: a dolog örök emlékezetére.

1. § Illő dolog, hogy a királyok és fejedelmek, kik mennyei rendelésből a legfőbb méltóság diszes helyét foglalják el, necsak fegyverekkel, hanem törvényekkel is ékeskedjenek, s hogy alávetett népeiket s egyszersmind birodalmuk gyeplőit inkább jó és állandó intézmények szigorával, semmint a korlátlan hatalom és kárhozatos visszaélés keménységével kormányozzák.

2. § Ezért mindenek tudására akarjuk hozni, hogy miután Istennek legnagyobb és váratlan kegyessége s annak ki nem mondható, fel sem fogható gondviselése Minket (bár érdemetlenül) a királyi méltóság e magas polczára felemelt, mindig elménkben forgattuk, folyton arra gondoltunk és váltig szivünkön hordtuk, hogy azokat a rendetlenségeket és megveszett visszaéléseket, melyek ebben az országban, a mi elődeink, az igen dicső király urak idejében és a mi időnkben is eddigelé, főképen pedig a törvényszékeken, előfordultak, megszüntethessük és kiirthassuk, és hogy olyan üdvös, olyan állandó szabályokat és decretumokat alkothassunk, a melyeken világosan meglátszassék, hogy mindenek előtt Megváltónk dicséretére és dicsőségére, és azután a Minmagunk meg egész országunk becsületére, üdvére, jólétére és nyugalmára alkottuk, és a melyeket mindenki örök időkre törvényekül és irott jogul ismerjen el és a maga fejéből soha senki meg ne változtathassa vagy azokkal ellenkező uj törvényeket ne hozhasson, a mint ez köztudomás szerint, eddigelé minden uj király elismerése alkalmával megtörtént.

3. § Eleget is teszünk vala ennek a szent szándékunknak és óhajtásoknak, ha abban ez országunk legsürgősebb szükségei meg nem gátoltak volna, kiváltképen, ha határait és végeit helyreállitanunk, egyszersmind legkegyetlenebb ellenségeit is, kikkel az országot elárasztva találtuk, kiüznünk nem kellett volna.

4. § Az ország határait ugyanis, részint a csehek, részint a németek, részint a törökök folytonos betöréseikkel, részben pedig más szomszéd, de csupa ellenséges nemzetek annyira széjjelszakgatták és elfoglalták, hogy az anyaterületen kivül egyéb semmi sem maradt meg és azt is, mint emlitettük, különböző ellenségek árasztották el és tépték szét.

5. § Mely körülmények azt idézték elő, hogy azt az üdvös és különben igen szükséges szándékunkat kénytelenek voltunk más időre halasztani.

6. § És leginkább azért, mert reméltük, hogy miután az előbb emlitett ellenségeket, kik az országot már több éven át tüzzel-vassal pusztitották, és a kik már nem kételkedtek, hogy azt örökösen megtarthatják (mert ugy megvetették abban lábukat, hogy már kezdettek az országlakosokkal házasságokat kötni és velök sógorságba lépni), legyőztük, legott békét, szabad időt és egyuttal nyugalmat szerezhetünk és ez óhajtásunkat kényelmesebben teljesithetjük.

7. § Ámde akár az emberi nem ellenségének mesterkedése, a ki a jó és üdvös óhajtások ellen mindig leselkedik, akár a gonosz emberek sugalmazása és féktelen uralomvágya, azt okozta, hogy reményünk és várakozásunk e részben megcsalt.

8. § Mert, miután Isten segitségével az ellenségeket kiüztük és az ország határait és végeit minden oldalról, bár a legnagyobb fáradtsággal, költséggel és a mieink közül sokaknak elvesztével nem csak helyreállitottuk, hanem mindenfelől nagyon ki is terjesztettük és kiszélesitettük, és midőn már-már készültünk, hogy azt, mit mindig szivünkön hordtunk, teljesitsük: ime felséges Frigyes ur, a római császár és Ausztria herczege, kit mindenkor ép ugy tiszteltünk és becsültünk, mintha kedves atyánk lenne, és a kinek minden dologban kedvére tenni törekedtünk, Nekünk, a kik, mint emlitettük, a hosszu és igen sulyos háborukban kifáradtnnk és kimerültünk, hadat üzent, és az országba azonnal betört és abban sulyos és helyrehozhatlan kárt, gyujtogatást, pusztitást és egyébnemü különféle kárhozatos rossz tetteket vitt véghez.

9. § Igy történt, hogy (ámbár akaratunk ellenére) ismét fegyvert fogni s magunkat meg országunkat megvédeni és az erőszakot erőszakkal megtorolni kényszerültünk, és ilyen módon e háboruval hat éven át kellett magunkat elfoglalni.

10. § A mely háboruban a dolog oda jutott, hogy Isten kegyelmével, ki igazságunkat és a rajtunk esett jogtalanságot a magasból látta, hadi müveletünkkel nemcsak magunkat és országunkat oltalmaztuk meg a császári felség ellen, a ki minket igy harczra kihitt és igy megtámadott, hanem őt, midőn Ausztriában, tudniillik az ő örökös hazájában vala, meg is támadtuk és Bécset, az igen hires várost és annak a tartománynak főpontját és székhelyét csaknem félévi ostromlás után bevettük, azután pedig annak az egész tartománynak nagyobb részét szintén meghóditottuk és többi részeit is meghóditottuk volna, hacsak az otthoni visszásságok és bajok haza nem hivtak volna.

11. § De azalatt, mig e hadi dolgokkal foglalkozunk, a mig sikereinket vivjuk ki, a mig szerencsénk és győzelmünk után megyünk: hosszas távollétünk és elfoglaltságunk következtében feltámad az országban a gyilkosok, tolvajok, latrok, rablók, hamisitók, gyujtógatók és ehhez hasonló bünösök nagy sokasága olyannyira, hogy sem utas, sem testvér a testvértől, sem idegen az idegentől nincs biztonságban.

12. § E miatt, egyszersmind pedig azért is, hogy mondott kivánságunkat teljesithessük és az országlakók nyugalmáról, a mint mindenkor óhajtottuk, gondoskodhassunk: az országlakók gyakori kérésétől ostromolva, lejöttünk ez országba, melynek kormányára, miként előre bocsátottuk, isteni rendelésből vagyunk elhivatva, és az összes főpapóknak, báróknak, előkelőknek és más nemeseknek itt Budán közönséges országgyülés tartását rendeltük el.

13. § A hol velük és a többi nemesekkel együtt, kiket minden vármegyéből megválasztottak és a kik ez egész ország képét viselik, mindenekelőtt az Istennek és az ő anyjának, Máriának, és a szent királyoknak, ugymint ez ország védurainak dicsőitésére, azután pedig a maguk és az egész ország becsületére, üdvére, jólétére, hasznára, előnyére és nyugalmára, mindannyinak egyenlő és egyetértő akaratával, tanácsával és hozzájárulásával az alább megirt szakaszokban és czikkelyekben állapodtunk és egyeztünk meg, a melyeket törvények és irott jog gyanánt örök időkre erőben kell hagyni s tiszteletben tartani.

14. § A mely szakaszoknak vagy czikkelyeknek elseje ez: