1486. évi VII. törvénycikk

hogy mely személyeknek és miképen adhatók halasztások? És azok büntetéséről a kik azokat csalárdul eszközlik ki

Továbbá, mivel igen sokan szoktak a törvényszék szinéről halasztások kedvezményével büntelenül távolmaradni és az ellenfelet, kinek ő ellenükben igaz keresete van, a perek hosszura nyujtásával meg szokták terhelni:

1. § Hogy ennek a bajnak jövőre vége szakadjon és mindenki kellő időben kapjon igazságot, megállapitottuk és rendeltük, hogy a királyi felségtől nyert halasztásoknak a nyolczados törvényszékek idején senki se vehesse hasznát, hanemha azok, kik Magyarország szélein és határain kivül várakban és szolgálatban, avagy a király vagy az ország követségében vannak vagy háboruban foglalatoskodnak és erre a többiekkel együtt kellő időben vonulnak ki.

2. § Azoknak is, kik (mint előbb emlitettük) az ország határain kivül várakban vannak, az ilyen halasztások csak három nyolczados törvényszakon legyenek javukra, a negyediken pedig felelni és törvényt állani tartoznak.

3. § Ezenkivül, ha két vagy akár több fitestvér osztozatlan állapotban volna és atyjuk, vagy ez elhalván, az idősb fitestvér otthon maradna, a többi testvérek pedig, vagy valamelyik közülök, akár háboruban, akár (mint emlitettük) az országon kivül várakban volnának elfoglalva; ezeknek ama halasztások hasonlóképen mit se használjanak.

4. § Ha azonban a fivérek megosztoztak volna, a kapott halasztást használhatják és élvezhetik.

5. § Ha pedig némelyek az efféle halasztásokat a királyi felségtől csalárdul mernék kieszközölni, vagyis, ha hazugmódra állitják, hogy fivéreik háboruban, vagy az országon kivül várakban vagy követségekben vannak elfoglalva, legott nyelvváltságon maradjanak.

6. § A mely büntetésre nézve a biró, a ki előtt az ügy foly, ha jelen vannak, őket személyesen, ha pedig távol vannak, ügyvédeiket fogja el és a büntetést rajtuk azonnal elengedhetetlenül vegye föl.


  Vissza az oldal tetejére