Továbbá, mivel a végrehajtások eszközlésében nagyon fontos dolog az, hogy miképen viselik magukat a királyi emberek, és hogy milyenek ezek?
1. § Azért rendeltük, hogy mindenik vármegyében köteles az ispán a nemesek közönségével együtt a tehetősebb és személyesen ott lakó nemesek közül, a vármegye szükségéhez képest tizet vagy tizenkettőt vagy nyolczat és ennél többet vagy kevesebbet kiválasztani; és csak is ezeknek kell és szabad a káptalan vagy convent bizonyságával tanuvallatások, perbehivások, iktatások és egyéb végrehajtások eszközlésére kimenni, a kik is kötelesek ezt a terhet egy egész éven keresztül elviselni.
2. § Mihelyest pedig megválasztják, ők is tartoznak a törvényszék szinén, az alább megirt minta szerint, esküt tenni, épen ugy, mint a káptalanok és conventek választottjai.
3. § És a kik a reájuk bizott terhet elvállalni vonakodnak, azok huszonöt márkán maradjanak, melyeket az alispánnak azonnal és elengedhetetlenül be kell hajtania.
4. § A mikor pedig valamely végrehajtásról visszatérnek, akkor, valamint a káptalan vagy convent bizonysága a káptalanban vagy konventben, ugy ők is kötelesek és tartoznak esküt tenni, hogy azt, a mit láttak, cselekedtek, hallottak, megtudtak és végrehajtottak, annak rendje szerint fogják megvallani.
5. § A kikre pedig közülök rábizonyul, hogy bármely okból valamely csalárdságot követtek el, azokat becsület- és emberségvesztetteknek kell tekinteni és ezenfölül legott az ispán utján azonnal és elengedhetetlenül behajtandó huszonöt márkában kell elmarasztalni és a királyi felség különös kegyelme nélkül többé soha, sem biróság előtt, sem azon kivül semmi dologban sem tehetnek bizonyságot.
