1486. évi X. törvénycikk

milyeneknek kell lenniök a káptalanok és conventek bizonyságainak? és ezek hüséges végrehajtásáról és jelentéstételéről, valamint a vétkezők büntetéséről

Továbbá, mivel a káptalanoknak és conventeknek bizonyságul kiküldött emberei ugy a bevallásokban mint a levelek kiadásában is kedvezésből, pénzért, ajándékért, gyűlöletből, félelemből és szeretetből igen sok és hihetetlen szabálytalanságot szoktak elkövetni; ez pedig leginkább azért szokott történni, mivel az ilyen végrehajtásokra nem kanonokokat hanem oltárigazgatókat vagy káplánokat és gyakran iskolásokat meg koldulókat is küldenek, a kik igen könnyen megvesztegethetők,

1. § Azért, hogy e bajnak méltó gondoskodással elejét vegyük, határoztuk: hogy minden káptalani és conventi helyen a kanonokok és szerzetesek a végrehajtásban megtartandó igazságosságra az egyházfő vagy helyettese kezébe esküt tartoznak tenni és hogy ezután a káptalanból egyedül csak kanonokot, a konventből pedig csakis papi hivataltviselő szerzetest és senki mást sem szabad a végrehajtásokra kiküldeni.

2. § Ezeket pedig sorrendben kell kiküldeni.

3. § És valahányszor valamely végrehajtásról, a melyet teljesitettek, visszatérnek, eskü alatt jelentést tartoznak tenni.

4. § Utazásuk és a levelek váltságdijai tekintetében pedig tartsák meg azt a módot és rendet, a mely néhai Zsigmond császár ur idejében állott fön és a mely alább a jelen decretumban is meg van állapitva.

5. § A midőn pedig őket valamely perbehivás vagy tanuvallatás foganatositására avagy akármely más dologban küldik ki: a tanuvallatást a királyi emberrel, kinek becsületesnek és lelkiismeretesnek és jómódu birtokosnak kell lennie, külön-külön kell megejteniök ugy a nemesekre, mint nem nemesekre és más mindenkire nézve, a kit megkaphatnak.

6. § A vallatás előtt azonban köteles a bizonyság ezektől a legszigorubb esküt kivenni, hogy a mit tőlük kérdezni fog, arra nézve hiven és igazán fognak vallani.

7. § Azután pedig azt, hogy hová valók és ha nem nemesek, hogy kinek a jobbágyai, és hogy milyen állapotuak, névszerint; továbbá azt is, a mit a nyomozás alatt levő dologról mindegyikük saját tudása gyanánt vallani fog, vagyis az egyesek tanuságtételét, szóról-szóra köteles és tartozik följegyezni.

8. § A kikre nézve pedig kiderül, hogy ezt a rendelést áthágták, azok mint hitszegők és hamisitók, mint a közjónak és közigazságnak árulói legott javadalmaikat veszitsék; és egyházifőnökeik ezeket mások részére kötelesek adományozni és amazoknak semmiképen meg nem kegyelmezhetnek.