1486. évi XIV. törvénycikk

a közös tanuvallatás megejtesének módja; és a szemügyre vételről

Továbbá a közös tanuvallatások eszközlésére nézve rendeltük: hogy a felek igazságának minél világosabb kideritésére, a mint eddigelé, ugy ezután is szabad közös tanu vallatást eszközölni.

1. § Mindazonáltal azt a következő renddel kell foganatositani; hogy valahányszor az ilyen tanuvallatásnak szüksége fölmerül, azt mind a két fél, az illető vármegye törvényszékén egy napon vitesse végbe.

2. § Ezenkivül, hogy a káptalan vagy convent bizonysága és a királyi emberek mind a két fél részére ugyanazok s ne különbözők legyenek.

3. § És hogy a káptalan vagy convent bizonyságának és a királyi embereknek az egyes tanukat külön-külön kell megesketniök s az ügyre nézve, melyet ki akarnak deritni, külön kell kikérdezniök és kihallgatniok.

4. § És továbbá, hogy a peres feleknek az ilyen vizsgálat vagy tanuvallatás alatt nem szabad jelen lenniök, hanem a királyi, káptalanbeli vagy conventbeli emberek zárják őket ki és az ő távollétükben kell mindenkit (mint emlitettük) külön kikérdezni és kihallgatni.

5. § A hamis esküvőket, becsteleneket pedig és azokat, a kik tisztességüket és emberiségüket vesztették; ezenkivül a nem nemeseket, még ha birtokosok lennének is, a kiket a királyi felség nem nemesitett, nem kell ilyen tanuságtételre elfogadni és bocsátani.

6. § Továbbá, hogy a szemügyre vételben a régi módot és szokást kell megtartani.

7. § Továbbá, mivel eddigelé a közös tanuvallatások rendetlen véghezvitele miatt néha kedvezésből vagy gyülöletből, néha pedig a felektől való félelemből igen sok, még pedig nyilván való hamis esküvés történt: azért tehát, a lelkek e kisértetbe vitelének elkerülése s megszüntetése, egyuttal pedig a vétkezésre vezető eme veszedelmes alkalomnak eltávoztatása czéljából végeztük: hogy ámbár a fentebbi czikkben elég világosan meg van mondva, hogy miképen kelljen a tanuvallatásokat és egyéb törvénykezési cselekvényeket végrehajtani, mégis, hogy e kárhozatos hamis esküvések annál inkább megszünjenek és kiirtassanak, ama tanuvallatások véghezvitelében következő rendet kell tartani.

8. § Hogy, ha a tanuvallatásokról szóló jelentésből kitünik, hogy a panaszok a valóságnak megfelelnek, nem az alperes fogja magát tisztázni, mint ez eddig szokásban volt, hanem a felperesnek kell a maga keresetét saját és a dolog mivoltához meg a biró határozatához képest több-kevesebb eskütársának esküjével támogatni és erősiteni.

9. § Ugy tudniillik, hogy ha a kereset tárgya kártétel, a biró, az ország szokása szerint a felperesnek a károk minősége, mennyisége és mivoltához képest fogja az esküt odaitélni: és ha a felperes az ő javára kiütött tanuvallatást mutat föl s a pert megnyeri: az alperest ezután nem kell hatalmaskodás tényében elmarasztalni, hanem a helyett legott, rögtön lefizetendő s a biró meg a felperes között egyenlően megosztandó huszonöt márkán vagyis száz aranyon maradjon.

10. § És ezen felül köteles a károsnak a károkat megtériteni és azokra nézve teljes elégtételt szolgáltatni.

11. § Abban az esetben pedig, ha az ilyen kártételek dolgában a tanuvallatás alkalmával a tanuk vallomásai eltérők volnának: a biró tartozik meghatározni vajon a felperes esküdjék-e az okozott károkra nézve, vagy pedig az alperesnek kell-e magát tisztáznia.