1486. évi XVIII. törvénycikk

hogy párbaj vivását a királyi törvényszéken nem szabad elhatározni, kivéve a király katonai curiájának szokása szerint eldöntendő perekben és akkor is csak bizonyitékok hiányában

Továbbá, mivel a párbajok vivásában egy és más tekintetben igen sok csalást lehet elkövetni, mert azok, a kik között ez az itélet kell, ritkán küzdenek meg önmagukra, hanem viadorokat bérelnek, kiket néha ajándékkal, kedvezéssel és igéretekkel megvesztegetnek, és a kik ekképen saját, még oly igazságos felüket (miután ezek nem maguk szoktak megvivni) el hagyják bukni.

1. § Miért is határoztuk: hogy az itéletnek ez a neme, mely ez országon kivül a világon hallatlan, örök időkre megszünjék és hatalmaskodások meg birtokjokgok dolgában annak soha helye ne legyen.

2. § Párbajnak ugyan is egyedül csak akkor lehetne helye és az arra az esetre van elrendelve, a mikor minden bizonyiték hiányzik.

3. § Ámde hatalmaskodási és birtokügyekben mindig vannak a feleknek bizonyitékaik; és különben is a párbaj megitélése a király katonai kuriájára és nem a törvényszékre tartozik.

4. § Ehhez járul az: hogy a törvényszékeken a királyi felség személyes jelenlétének mindenkor ott kell lennie és a leveleket meg kell pecsételnie. Ez pedig legtöbbnyire egyházi személy szokott lenni. Jelen lesznek azonkivül az érsekek, püspökök és több más papi személy és épen ezért nem illik, hogy a párbajt a törvényszéken határozzák el.

5. § Ennélfogva, ebből és több más üdvös szempontból és helyes okokból az itéletnek ez a neme örök időkre eltörlendő és azt soha sem kell elrendelni, hanem ha olyan perekben, a melyekben minden bizonyiték hiányzik; például ha utközben valamely egyedül levő ember egy más egyedül levőt, a nélkül, hogy valaki látná, kifosztana, vagy ha egyik a másiknak, a nélkül, hogy valaki tanuként jelen lenne, kölcsönt adna, vagy valamit titokban mondana és különben sem a fosztogatást, sem a hitelezést, sem pedig a mondott szavakat bizonyitani nem lehetne.

6. § A mely esetekben az ilyen párbajt meg lehet ugyan itélni, de nem a törvényszéken, hanem a királyi felség katonai curiájában; mert köztudomásu dolog, hogy (a mint emlitettük) az ilyen fajta itélet erre és nem a törvényszékre tartozik.


  Vissza az oldal tetejére