1486. évi XXIV. törvénycikk

hogy a királytól a törvények és régi szokás ellenére felkért jószágok fel nem kérteknek tekintendők

Továbbá, hogy mind azok a fekvő jószágok, birtokok és birtokjogok, a melyeket a királyi felség a legközelebb elmult, vagyis az ezer négyszáz nyolczvanötödik évtől fogva az úr ezernyolczszáz nyolczvanhatodik évének mostani Vizkereszt ünnepnapjáig bezárólag, bárkinek adományozott, ha és a mennyiben azokat valaki az ország jogai, törvényei és régi szokása ellen elfoglalta, azoknak letartóztatói és elfoglalói, királyi vagy nádori levél utján történt előzetes felhivás, és megintés után, e felhivás és megintés napjától számitandó egy egész hónap tartamán belül kötelesek és tartoznak e jószágokat visszabocsátani.

1. § Különben az ispán tartozik azokat az illető vármegyének melléje választandó és kirendelendő más nemeseivel azoknak, a kikéi voltak, visszaadni és őket azokban megvédeni.

2. § Ha pedig a letartóztatók hatalmasok volnának, az ispánnak ellenben ennek végrehajtására nem volna elég ereje és tehetsége, akkor, a vármegye köteles és tartozik a jelen decretum erejénél fogva fölkelni és az ispánnak e részben segitségére menni.

3. § A letartóztatóknak viszont, ha azt vélik, hogy ezekre a fekvő jószágokra nézve a királyi adománynál fogva valami jogot szereztek, ezt az ország törvénye szerint kell keresniök.

4. § Ha pedig a letartóztatók oly hatalmasak, hogy az alispán azt az egész vármegye segitségével sem tehetné meg, akkor az ispántól vett értesités után a királyi felség köteles és tartozik a javakat elfoglaltatni és az előbb mondottakat végrehajtani.