1486. évi XXVI. törvénycikk

magszakadás esetében mit kelljen tenni a kétes fekvő jószágokra nézve az elhunyt nemesek feleségei és leányai érdekében?

Továbbá, mivel megtörténik, hogy valahányszor valamely fekvőjószágok vagy birtokjogok akár magszakadás czimén, akár más okból a koronára és következésképen a királyi felség adományozása alá háramlanak, igen sokan fellépni és, lármázni szoktak, hogy ezek a jogok reájok szállottak, és ekképen nemcsak hogy alkalmatlan lármájukkal a királyi felséget megsiketitik, hanem a fontosabb dolgokkal elfoglalt felséget visszatartják, háborgatják és akadályozzák is, nehogy azokba beleelegyedjék: azokat is, kiknek ő felsége ilyen fekvő jószágokat adományoz, ellentmondással gátolják meg abban, hogy magukat beiktassák:

1. § Ezt pedig leginkább azért szokták cselekedni, hogy akközben, mig a törvény előtt eldőlne, hogy vajon a királyt felségre vagy másokra háromlottak-e ama javak, azok gyümölcsét, jövedelmét és egyéb haszonvételeit büntelenül szedhessék:

2. § Miért is rendeltük jelen törvénynyel: hogy ha bármely megyében valamely elhunytnak magszakadása czimén jogok háramlása történt és az efféle birtokokra nézve nem nyilvánvaló, hanem kétséges, ha vajon királyi jogra, vagy az elhunyt nemzetségéből való atyafiakra avagy a leányági örökösökre tartoznak-e? Akkor a királyi felségnek e javakat ama kétséges dolog eldöntéseig, el kell foglaltatnia és hüséges közkézhez adnia és szolgáltatnia, tudniillik valamely becsületes és alkalmas ember kezéhez, a kit erre a királyi felség ki fog rendelni, a ki azalatt, a mig ama kétség megoldásra jut és az ügy véglegesen eldől, azokat szokott és igazságos jövedelmeikkel együtt tartsa kezén.

3. § A mit pedig netán a szokott és rendes jövedelmen túl csikart volna ki, azt annak köteles és tartozik visszaadni, a kihez azok a javak az ügy eldöntése után kerülni fognak.

4. § Hozzátévén azt: hogy, a kik azt állitanák, hogy ama javak reájuk szállottak, azok kötelesek egy egész esztendőn belül (a mint ezt a következő czikkely is érinti), akár tartanak nyolczados törvényszéket akár nem, a nádor előtt a maguk jogait felmutatni és bebizonyitani, hogy azok a javak őket illetik.

5. § A mit ha megtehetnek, a nádor rendelje el és foganatositsa az ő beiktatásukat. Ha azonban a bizonyitás őket cserben hagyja, azokat a javakat azok kezéhez kell adni és szolgáltatni, a kiknek a királyi felség adományozta: és a kik netán utóbb azokhoz jogot tartanának, keressék a királyi kézből törvény utján.

6. § Midőn pedig e birtokokban a fiágon magvaszakadt embereknek feleségeik és leányaik maradnak hátra, akkor mindaddig, mig az ő jogaikra nézve a valóság, vajjon tudniillik e birtokok a leányágat örökségül és örökidőkre illetik-e vagy sem, ki nem derül, azokat nem kell kezükből elfoglalni és elvenni.

7. § A mely valóságot ama nők, a fentebb mondottak szerint egy éven belül kötelesek és tartoznak kimutatni.

8. § És ha kiderül, hogy ezek a birtokok a leányágat nem illetik, akkor, mielőtt az ilyen magvaszakadtak emlitett feleségeit azok uralmából kizárnák, hitbéreikre és jogaikra nézve a királyi felség vagy mások, a kikre e birtokok szállottak, vagy azok is, a kiknek a király azokat netán adományozta, teljesen elégitsék ki.

9. § A leányok számára pedig, az ország régi szokása szerint, leánynegyed fejében el kell különiteni az apai házat az apai birtokok negyedrészével együtt, és kiházasitásuk idejéig azok birtokában kell őket hagyni.

10. § Kiházasitásuk és férjhezadásuk után pedig negyedjogukra nézve pénzül kell őket kielégiteni.

11. § Ha pedig valakinek leánya vagy nővére akár valamely báró vagy nemes udvarából, akár saját apai házából vagy bárhonnét másunnan, apjának vagy fivérének beleegyezésével és akaratával birtoktalan emberhez ment férjhez, az ilyen leányt apjának vagy fivérének nemes módjára kell ama leánynegyed birtokában hagyni és megtartani.

12. § Ha pedig apjának vagy fivérének beleegyezése és akarata nélkül tette azt, akkor az ő leánynegyedrészére nézve nemesi jogot ne kapjon, de mindamellett pénzbeli fizetéssel ki kell őtet elégiteni.

13. § És ebben az esetben negyedjogának kiadását nem birtokban, hanem pénzben követelheti.

14. § A mint köztudomásu dolog, hogy ez a szokás és rendtartás eddigelé is divatban volt.


  Vissza az oldal tetejére