1486. évi XXVII. törvénycikk

a fekvő jószágok felkérői abban az esetben, ha az iktatás idején ellentmondók akadnak, a fekvőjószágokat ne foglalják el. És hogy mit kell tenni, ha az ellentmondók a fekvő jószágokban iziben beleelegyednének? - A feleség, férje halála után semmi okból se essék el viszonhitbérétől

Azonkivül rendeltük, hogy ha a királyi felség valakinek akár magszakadás, akár királyi jog czimén, vagy bármely más czimen fekvő jószágokat, birtokokat és akármiféle más birtokjogokat adományozott és az iktatás idején ellentmondás történnék, a megadományozott köteles az ellentmondásnak engedni és helyet adni; és ez ellentmondás ellenében ne lépjen azok uralmába és birtokába.

1. § Mindamellett azonban, ha az ellentmondó azoknak a fekvő jószágoknak a birtokába iziben befurakodott és azelőtt azok uralmában nem volt (a mint ezt a föntebbi czikkelyben is emlitettük) az ellentmondó tartozik az adománylevél keltének napjától számitandó egy egész év eltelte előtt, akár tartanak azalatt nyolczados törvényszéket, akár nem, a királyi felség, vagy a nádor, vagy erre kirendelt itélőmesterei előtt jogait fölmutatni és ellentmondásának okát adni és egyszersmind bebizonyitani, hogy azok a legerősebb joggal őtet illetik.

2. § Különben, a határidő elteltével, a királyi felség vagy a nádor, a jelen törvény erejénél fogva, dobja ki azokból a fekvőjószágokból és adják át annak, a ki felkérte. És ezen felül bármi hasznot hozott legyen az ellenmondó ezekből a javakból, annak teljes megtéritésére kell őt kényszeriteni.

3. § Ha pedig azok a javak még továbbra is az ellentmondó kezén lennének, az ellentmondónak, a jelen törvényerejénél fogva, a fentirt czikkelyek értelmében, a nyolczados törvényszéken törvény utján kell azokat annak kezéből keresnie.

4. § Továbbá a feleségek hitbére, férjeiknek bármiképen bekövetkezett halála után mindenkor épségben maradjon és attól soha se essenek el.


  Vissza az oldal tetejére