1486. évi XLI. törvénycikk

a dézsmáló elégedjék meg a paraszt esküjével, ha nem elégszik meg, az asztagot, egy arany letétele mellett széthányhatja

Továbbá rendeltük (minthogy a néhai igen dicső Zsigmond császár ur is, mint tudva van, elrendelte volt), hogy a dézsmálóknak a dézsmafizetők esküjével meg kell elégedniök; és ha nem akarnak megelégedni, álljon szabad hatalmukban, az asztagot megvizsgálni.

1. § És ha többet találnak, mint a mennyit a paraszt mondott, a többletet vegyék el és ezen felől róják ki reá az igaz dézsmát, a melyet meg kell fizetnie.

2. § Ha pedig annyit találnak, a mennyit a paraszt mondott, tartozzanak a parasztnak, az asztag felforgatásával okozott kár fejében, nyomban egy aranyat fizetni.

3. § Melynek fizetését ha megtagadnák vagy elleneznék, legyen joga a parasztnak, a dézsmáló lovát szabadon elvenni.

4. § És hogy ezt annál könnyebben és kényelmesebben megtehesse, elrendeljük ezzel a törvénynyel, hogy mielőtt a dézsmálók az asztag megvizsgálásába bele fognak, lovaikról szálljanak le, és azokat a dézsmafizető paraszt házában vagy udvarában kössék ki.


  Vissza az oldal tetejére