Továbbá, ha valakinek fekvő jószágain tolvajok, latrok, gyilkosok, gyujtogatók és pénzek avagy levelek vagy akár mások kézirásának hamisitói tartózkodnának és e fekvő jószágok urai azokat az ispán felszólitására jószágaikból ki nem üznék, az ispán tartozzék azok elfogása végett rájok küldeni.
1. § És ha a parasztok, vagy azoknak a birtokoknak a lakosai, a melyeken azok tartózkodnak az ispán emberei ellen fölkelnének és nekik ellentállnának, hogy azokat el ne foghassák; az ispán a birtokot azonnal ne foglalja el, hanem tartozzék másodszor nagyobb erővel és nagyobb hatalommal ráküldeni és mind az emlitett gonosztevőkel, mind pedig azokat a parasztokat is elfogatni.
2. § A mikor is, ha az illető birtok urának a tisztei a parasztokkal együtt vagy akár külön, más büntársakkal fölkelnének és nem hagynák azokat elfogni, azonban megigérik, hogy őket a törvényszéken az ispán előtt törvénybe fogják állatni, az ispán embereinek engedelmeskedniök kell és meg kell elégedniök. És ebben az esetben az ispán a birtokot ne foglalja el.
3. § Ellenben, ha azokat sem elfogni nem hagyják, sem, a mint emlitve volt, meg nem igérik, hogy törvény elébe állatják, köteles és tartozik azt a birtokot mindaddig elfoglalni, mig a királyi felség meg nem kegyelmez.
4. § Ha pedig ebben az esetben, az illető földesur az ispán vagy ennek emberei ellen személyesen kelne föl és állana ellent, hogy a mondott gonosztevőket vagy azokat a lázadó parasztokat se lehessen elfogni és azt a mint előre volt bocsátva, meg nem igérné, hogy őket a törvényszéken elő fogja állatni, vagy ha megigérné és meg nem tenné, az a birtok, a melyen ez meg fog történni, szálljon örök időkre a királyi fiscusra és azt a jelen törvény erejénél fogva azonnal reá háromlottnak kell tekinteni, a melyet a királyi felség szabadon vagy a maga számára tarthat meg vagy másoknak is adományozhat.
