1486. évi LV. törvénycikk

a főbenjáró itéletben marasztaltat birája azonnal fogja el és egyezkedés végett három napig tartsa fogva; az egyezkedés nem sikerültével harmadnap szolgáltassa ki az ellenfélnek

Ezenkivül rendeltük, a mint a néhai igen dicső Lajos király ur is elrendelte volt: *  hogy ha valamely nemest a törvény rendje szerint a nádor, vagy az országbiró vagy akármely más biró előtt akár a párbajban való elbukás, hatalmaskodásos tényében, akár patvarkodás, vagy hamis okiratok használása és felmutatása, vagy főbenjáró itélet büntetésében vagy bármely más dologban elmarasztaltak, a perbirája köteles legyen az ilyen elmarasztaltat elfogni és megbékélés és egyezkedés czéljából három napig letartóztatni.

1. § És ha ki nem egyezhetnének, akkor az ország szokásához képest, szolgáltassa ki ellenfele kezéhez, hogy rajta a törvényesen megállapitott és méltó büntetést végrehajtsa.

2. § És ha ez az olyan elmarasztalt ellenében a halálos vagy más büntetést, a melyet, mint emlitettük, a törvény megállapitott, végrehajtja, a biróval és az ellenféllel szemben minden pénz vagy teherfizetés nélkül, mentesnek tekintendő.

3. § És hogy ennek az elmarasztaltnak és elitéltnek fiait, fivéreit, atyafiait, nővéreit, feleségét és vérrokonait az ő büneért nem kell megbüntetni, ugy hogy a biró sem annak a saját birtokait és részeit, sem egyéb javait (kivéve egyedül azokat a dolgokat, a melyeket elfogatása idején nála találnak) el ne vegye: hanem ezek egyáltalában fiaira és örököseire vagy nemzetségére szálljanak, a kik mind eme javakban, birtokokban, uradalmakban és birtokjogokban sértetlenül, szabadon és nyugodtan benn maradjanak.

4. § Hozzátévén azt: hogy ha az emlitett módon elitélt és elmarasztalt, az ő ellenfelével bármiképen kiegyezhetik, ezt mindenkor szabadon megtehesse; és a birónak ezért az egyességért sem az elmarasztalttól, sem ellenfelétől épenséggel semmi birságot vagy másféle fizetést sem szabad vennie és követelnie; hanem az egyességet és békét szabadon és egyáltalán minden fizetés nélkül köthessék meg.